Az a baj, hogy a népszavazáson csak igen / nem álláspont van, a kérdések kapcsán viszont legalább 3 különböző álláspont létezik. És ebből a 3 álláspontból kettő elfogadhatatlan, káros és kirekesztő. Így pedig a szlovák népszavazáson bári is legyen az eredmény, az csak a kisebbik rossz lehet. Hogy miért? Mert arról feledkezik el, hogy mi a család funkciója a társadalomnak. Mit várunk egy családtól, és mit adunk érte cserében. Egy korrekt szabályozás kapcsán az egyező döntés egyenlő elbírálás alá esik, a résztvevők szexuális preferenciájától függetlenül. 

Ebből viszont egy fordított irányú feltétel is következik. Az adott elbíráláshoz egyező feltételeknek kell megfelelnie. Sem többnek, sem kevesebbnek. És sem a meleget, sem a leszbikust, sem mást nem zárunk ki abból, hogy családja legyen, örökbe fogadjon. Mert ugye ő sem eredendően képtelen a feltételek teljesítésére. Aki arra gyanakszik, hogy itt jön a fordulat, annak igaza van. Mert lássuk be, számos meleg lett családapa úgy, hogy van felesége is. Gyereket nemzett, a vér szerinti gyerekeit neveli. Senki nem zárta ki őt ebből holmi szexuális preferencia, orientáció, stb. miatt.

Sehol nem látok olyan törvényt, ami kitiltaná őt a preferencia, orientáció miatt akár a gyereknevelésből, örökbefogadásból, családalapításból. Sőt egy ideje már a nyitott házasság, a házasságtörés sem tilos, ergo ha ő homoszexuális akkor lehet homoszexuális kapcsolata is. Azzal, hogy ezt a lehetőséget leírom, és jelzem borzasztóan helytelen lenne, ha ezt hirtelen elvennénk... Hirtelen hoznánk egy törvényt, hogy mindazoknak a melegeknek, leszbikusoknak a házassága akik bizony áldozatot hoztak a házasságért érvénytelen, az borzasztóan diszkriminatív és kirekesztő lenne, minden alap nélkül. 

De a törvény sehol sem egy belső preferenciát, orientációt szankcionál, nincs gondolat rendőrség. Maximum a tetteknek vannak következményei. Ahol a homoszexuális kapcsolat bűncselekmény is, ott sem része a házasság intézményéből, a gyerekkel való családjogi kapcsolatból való kizárás. És Európa nagyobb részén a lelkiismereti- és vallásszabadság okán már elértünk oda is, hogy a homoszexuális kapcsolatokat nem üldözi és szankcionálja a törvény. És a szlovák népszavazás sem hoz ebben alapvető változást. 

Nem mondja azt, hogy a családhoz heteroszexuális férfi és heteroszexuális nő kell. Csak simán férfit és nőt mond. Nem azért, mert ne szerethetnél mást, vagy ezért olyan sok baja lenne a melegekkel. Hanem azért, mert a család fogalma nem a párkapcsolatról szól. Hiszen a párkapcsolatban nem lennének benne a gyerekek, nem mondanák azt, hogy a távolabbi rokonsággal összefügg, átszövi és megalapozza a társadalmat. Mert a család egy olyan fogalom amit ki sikerült tölteni értékekkel. És ha ezekről az értékekről leválasztjuk,ezektől függetlenül megkapott státuszként kezeljük a család fogalmát, akkor pont ezen értékek a társadalom által deklarált megbecsülése veszik el.

Mit jelent ebben a megközelítésben családot alapítani? Mondjuk egy vidéki parasztlegény a helyett, hogy a lehető legtöbb parasztlány szénában való megforgatásán törné a fejét, immár az asszonykával foglalkozik. Lehet, hogy a Julis és a Maris vonzóbb éppen, az is lehet, hogy az asszonykának rossz napja van, nincs neki se kedve hozzá, az "apjuknak" sem, de mégis próbálkoznak a gyerekkel. Bizalommal, összetartással, a másik mellett kitartással felépítik a családot. És az eredményekre, értékre a büszkék és nem arra, hogy az egyik a zöldbabot szereti a másik a férfisegget. 

Vigyáznak egymásra, ezért az élet sok terültén mérséklik a kockázatot. Nem csak a szexben. Megannyi élvezetről lemondanak, mert a család fontosabb. Értékeket adnak át. Fontos az, hogy a gyerek férfit, nőt is tudjon a saját környezetében, fejlődjön tanuljon. És féltik a gyereket, nem téma előtte a szexualitás. Ezt lehet vállalni. Tetszőeges szexuális orientációval, falunyi, kibucnyi méretű nagycsaláddal éppen úgy, mint párként. És igen, a falunyi, kibucnyi méretű formációba beleférnek homoszexuálisok is. Csak ott többet kell alkalmazkodni. 

És igen, ezt a sok áldozatot amit társadalmi értékek megvédése érdekében hoznak a társadalom honorálja is kedvezményekkel. És ennek az áldozat vállalásnak a megbecsülését igenis aláássa az, ha ugyanazt ezek nélkül az áldozatok nélkül is meg akarjuk adni. Ha ezen elvárások még csak "íratlan normaként" sem jelennek meg. Hiszen, ha ingyen is megkapunk mindent, akkor jóval kevesebb ember fog ezekhez ragaszkodni. Ha az ő gyermekük nem kapja meg ezt, a problémák akár az egész iskolára is kihatnak.

És a fenti áldozat vállalással nem egyenértékű az, hogy valaki az összes fenti pontot feleslegesnek tekinti. Azt mondja, ő nem tagadja meg magától az örömöket, mert frusztrált lenne, és a szexuális örömök megszerzése a fontos. Azt mondja, hogy nem érdekli a járványügyi kockázat, és ha már itt kockáztat, akkor megteheti munkával, autóval, bármivel. Ő majd a szemébe mondja a gyereknek, hogy "fontos voltál, akartunk, vártunk, de nem annyira, hogy X-szel, vagy Y-nal lefeküdjek. Inkább elmentünk örökbe fogadni, kiválasztottunk, mint egy doboz lekvárt a szupermarketben. Így persze azt is meg lehet úszni, hogy egészségügyi problémák megjelenjenek, hogy azt is meg kelljen oldani.

De várj. Ahhoz, hogy a gyerek sok mindent megismerjen, legyen anya és apa figura, nem sikerült kiterjeszteni a családot ilyenekre. Hiszen ki akarna 3 emberhez alkalmazkodni a gyerek kedvéért, amikor neki 1 is elég. A gyerek ilyen szempontból le van szarva. Lehet beszélni értékekről, közegről, a különböző problémás témákról, a mire vagyunk büszkék, hogyan adjuk át az értékeket kérdésről. És sorra jönnek a gondok. 

Ez pedig nem ugyanaz, és nem is az az áldozatvállalás, amit önként hoznak meg oly sokan azért, mert a család fontos. A család pedig nem arra való, hogy amikor valaki érzi, hogy ezt mégsem hozta meg, ez így mégsem ugyanaz, akkor kiharcolja magának, hogy őt is családnak hívják, kerül amibe kerül. Ha kompenzálni akarsz vegyél BMW-t.

Ha valaki előre eldöntené, hogy aki meleg, leszbikus, az a fentit nem tudja vállalni, nem vállalhatja, és kizárná őt a család alapításból, azt nagyon komoly gondnak érezném. Ha nem mondanánk azt, hogy aki ezt nem vállalja azt ugyan nem hívjuk családnak, de más értéket letehet az asztalra és kaphat ugyanolyan értékű megbecsülést, ha a tettei mögé oda kerülnek hasonló mértékű áldozatok, hasonló mértékű társadalmi értékek. Ha nem fogadnánk el, hogy lehet egyenlő, de nem egyforma... De ezt nem a társadalom utasítja el, hanem nem alakultak ki ilyen értékek, hagyományok, védendő dolgok, és az a gyanúm, hogy nem is nagyon akartak ilyet kialakítani.

Azzal semmi baj nincs, ha egy családban akad egy homoszexuális apuka, aki elmondja, hogy van egy partnere aki szintén homoszexuális. De szeretett volna gyermeket, és apuci partnere lesz a gyerek keresztapja, családtag aki a gyerekért ugyanúgy felelősséget vállal. Részt vesz nevelésben, a családi életben. Akad egy anyuka is, mert a gyereknek jó, ha van anyukája. Annak az anyukának a párja, cceppeet sem véletlenül a keresztanya. Akadnak testvérek, házasság, családi élet.

Természetes az, hogy azóta mind a 4 felnőtt jobban vigyáz. És nem csak az MSM miatti járványügyi kockázatokkal, de a motorozással is. Még akár kellő óvatossággal (pl. óvszer) nyitott házasságok is beleférnek. Mert ez vállalható. És mindig van otthon valaki, a család biztonsága fontosabb, mint a buli. De azzal van baj, ha valaki úgy akar családot, hogy nem hozna meg sok hasonló áldozatot érte.

Tudom. Nem minden család hozza ezt a normát. És vannak olyanok akik a medencébe is belepisilnek. Csak az utóbbit ritkán teszik a trambulinról. És még ritkábban úgy, hogy közben hangosan kiabálják, hogy nekik ezért az állam nyújtson plusz kedvezményeket, és mint normarontó kisebbségnek, nekik jár a pozitív diszkrimináció. És tudod mit. Aki az utóbbit próbálná meg eljátszani az uszodában, azt jó eséllyel keményen megbüntetnék. 

A népszavazáson közel áll ez az igen szavazathoz. De valójában egy "igen, de..." és ott van akár a kiterjesztett család, benne akár a homoszexuális tagokkal, ott van az esetleges más, de közel egyenrangú modell megteremtésének lehetősége, és sok más fontos ellensúly. A hazai kettős állampolgárságos népszavazás legfontosabb tanulsága is az volt, hogy abba, hogy nem győzött az igen, sokan önmagukkal szembeni elutasítást láttak. Pedig a valós ok sokkal inkább a nem így, vélemény volt.

És a nem így ami orosz, román, stb. bevándorlóról beszélt, miközben a magyar nehezen kap állampolgárságot, egy ahhoz képest jelentősen javított törvénnyel is bejött. És mégsem az a válasz, hogy a nem így az jogos, hogy ott valóban fenyegetést is hozott a követelőzés, hanem szidják az anyaország magyarjait, mint a bokrot. De egyik sem kérdezte meg azt, ha nem így akkor hogyan.

A mostani népszavazás sem mondja azt, hogy a melegek ne alapíthatnának családot, ne lehetne a meleg pároknak hasonló státuszt elérni. Pusztán rámutat sok dologra, amire e post is. Hogy mi az a minimum amit elvárnánk egy család kapcsán, és bár lesz aki a medencébe vizel, de azt nem tűrjük, hogy a trambulinról tegye. És elmondjuk, hogy máshonnan sem szerencsés. Méghozzá a szexuális orientációtól, preferenciától független értékek mentén. 

És lehet vitatkozni, hogy nekik nehezebb az ellentétes nemű családtag, mert nem arra vágynak.. Vagy könnyebben választanak olyat akivel együtt tudnak élni, mert sem a vágy, sem más nem befolyásolja a döntéseiket, csak a család szempontjából ideális társak (másik pár) megtalálása, és így a másik fél párkapcsolata is jó támpont. Vannak oda-vissza érvek, és nem is lehet őket mérlegre tenni. De meg lehet fogalmazni az egyszerű választ: nem az a fontos, hogy neked egyszerű, vagy kényelmes legyen. A család a fontos, amiért áldozatot vállalsz. Abba pedig ez is belefér. 

Persze volt olyan is, aki az általam megjelölt példa kapcsán megjegyezte: Ő és a barátnője biztos, hogy nem két meleg férfit keresne. Hanem akad más. És volt rá pár példa ötletük. Mert az, hogy ők leszbikusok, vagy valaki meleg, nem jelenti automatikusan azt is, hogy bizonyos áldozatokat nem tud, nem akar meghozni a családért, ne próbálkozhatna akkor is gyerekkel, ha éppen a szexuális vágy nem mozgatja, hogy ő kevesebb lenne. És nem attól kell megsértődni, ha valaki egy normát arra épít, hogy "gyerekek, ti sem vagytok kevesebbek, ezeket ti is vállaljátok a családért," hanem attól, ha valaki feltételezi egyes csoportoknak pozitív diszkriminációra van szüksége. Az áldozat vállalás, a lemondás, az elkötelezettség helyett nekik elégnek tekinteni a kisebbséghez tartozást, azt feltételezve, hogy ők többre, egyenlő feltételekre úgysem képesek.