Mi a baj a kvótával? Felejtsük el azt, hogy egyértelműen nem biztonságos országba deportál akaratuk ellenére menekülteteket. Egyszerűen gondoljuk el a magyar helyzetet: nem kapnak érdemben több segélyt, lehetőséget, mint a magyar munkanélküliek, nyelvtudás nélkül nem tudnak boldogulni, azaz ott tartanak, mint a menekülttábor nyomorában ahonnan elindultak. Mi lesz a garancia arra, hogy a frissen kvóták szerint áttelepített emberek meg is fognak maradni a célországban? Ha pedig nem maradnak meg, akkor az ő továbbhaladási kísérleteik, visszaküldések, stb. jelentik majd a következő problémát. 

A kvóták elfogadására ugyanis meg lehet próbálni országokat kényszeríteni, de vajon azok a menekültek akikre eddig lőttek milyen kényszerből tanulnak? Ha eddig az életüket kockáztatták a nyugat-európia jóllét érdekében, és nem várhatnak több segítséget, mint a helyiek mihez fognak kezdeni mondjuk a magyar valósággal? A német vélemények szerint az átlag szír jóval képzettebb a többi beérkező migránsnál, és a funkcionális analfabétát aki csak a szegénység elől menekül haza lehet küldeni... de a legképzettebb munkaerő sem számíthat karrierre, ha a munkahelyeken nem beszélik a nyelvét. Ennek a problémának a megoldása pedig nem politikai akarat kérdése. 

A Nyugat-Európa felől érkező vád, miszerint mi azt hisszük a más színű, más vallású ember lebontja a kultúrát számomra nem tűnik evidensnek. Ugyanis nem láttam azt, hogy a letelepedési államkötvényt vásárló szír és az illegálisan érkező, törvényeket sértő szír között akár bőrszínében, akár bőrszínében különbség lenne. Márpedig volt már olyan időszak Európában amikor fontos német politikusok és a szövetségeseik Európában népeket illettek hamis vádakkal, a saját felsőbbrendűségbe vetett hitük okán félredobták mind a jogállamiságot, mind pedig a tényeket. Abból világháború lett. És nem a kelet-európai országok népei a hülyék jelen esetben.

Ugyanis a nagy arroganciával meghozott kvótás intézkedés így könnyen a jelenleginél súlyosabb konfliktusok forrása lehet. Az alapvető probléma vele "mindössze" annyi, hogy nem vesz tudomást a tényről, hogy itt emberekről van szó, akik különbözőek, nem lehet darab-darab alapon elosztani. Nem lehet azt mondani, hogy egy darab menekült - mérnök - megy Németországba, egy másik darab menekült - a képzetlen lánya - legyen mondjuk Románia gondja. Az elosztás szempontjai sokkal több problémát vetnek fel, mint a kvóták megszavazása, márpedig az sem volt könnyű. Frau Merkel és társai azt nem vették figyelembe, hogy az ember nem tárgy amit darabra, kilóra lehet adni / venni és ide-oda pakolgatni. Márpedig így nagyobb képmutatás emberségről beszélni, mint a mandiner által kárhoztatott spanyol álláspont.

A ki és hova megy kérdés eldöntésére pedig nem egyszerű jó megoldást találni: Ha a bevándorló választ, akkor nem érdekük olyan országot választani ami szegényebb, kevésbé tud segíteni. Ha a befogadó ország választ, figyelembe véve a beilleszkedés esélyét, akkor ugye vita lesz kinek jut a kopt keresztények, a jól képzett emberek közül. Milyen sorrendben választanak az országok? Ha a küldő ország szelektál? Nem lennék meglepve, ha a görögök ki akarnának tolni a németekkel. Véletlenszerű szelekció? Emberi kapcsolatokat törhet össze, sok esetben igen problémás eredmények jönnek ki, vállalhatatlan lesz. 

A kvótával a fenti aggályok miatt nem lehet garantálni a tisztességes eljárást sem. Ugyanis az EU-n belül vannak olyan országok, amik a legnagyobb jóindulattal sem tekinthetőek biztonságosnak. Vannak más olyan országok amik szegényebbek, és ezért nem tudnak jobb életszínvonalat nyújtani, mint sok tábor ahonnan ezek a migránsok tovább vándoroltak. Azaz, miután az EU vezetése empátiáról beszél, csöbörből vödörbe kerülnek. Mert ugye lássuk be a magyar segély sem jó, de egy veszélyes ország még rosszabb.

Hogyan lehet azt tisztességes eljárásnak, törvény előtti egyenlőségnek nevezni, ahol az egyik a svéd gazdagságot kap, a másik pedig a nagy ígéretek után egy olyan országot ahol rosszabbul él, mint a libanoni vagy török menekülttáborban? Te nem lázadnál fel, ha ennek a vesztes oldalára kerül, és már eddig is lázongtál, törvényt sértve törekedtél a jó helyre? Ebből pedig az lesz, hogy a már befogadottakat vagy visszaküldik (mint Dublin szerint), sokukat hetente háromszor, mert abban reménykednek, hogy majd megunják a németek, vagy az új kvótás rendszer is megy a kukába. De amikor meg akarja majd sok ország akadályozni az illegális továbbvándorlást, abból balhé lehet.

Ha pedig ebből baj lesz, akkor az EU itt olyan feltételeket kényszerít szuverén államokra, amik felelőtlenek, tisztességtelenek, és nem is várható következmények kapcsán még csak humánusnak sem mondhatóak. Mit fog az EU üzenni a brit választóknak? Ha pedig ez vezet ahhoz, hogy egy erősebb ország kilépjen az EU-ból, sok országban nő az EU ellenesség, az nem tesz jót mondjuk a befektetői bizalomnak sem. 

De ennél komolyabb problémát is felvet a kvóta. Méghozzá pontosan ugyanazt, mint amit a horvátok által átdobott vonat: Az egyes államok szuverenitásának megsértését. Ugyanis arra, hogy meghatározza, hogy kiket fogadunk be, nem hatalmaztuk fel az EU vezetőit, és a kvóta rendszert kiharcoló politikusokat, hogy ebbe beleszóljanak. Ők erre nem lettek megválasztva.

Nem az a baj, hogy ezzel nekünk, magyaroknak lesz bajunk. A baj az, hogy a fentiek mentén bárhol lesz konfliktus, bármilyen kicsi is, az például a brit EU ellenes politikusok számára jó muníció. Nekünk semmi mást nem kell csinálnunk, csak a meglévő válság miatt élni az átmeneti kedvezményekkel. Ha ez a rendszer előbb omlik össze, mintsem, hogy hozzánk megérkezne az első menekült, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy a nyomás rajtunk enyhül. Mert nem rajtunk keresztül gyalogolva akarnak majd menni a menekültek, hanem jelentős részük repülővel, különvonattal szervezetten megy Németországba, Ausztriába, stb. és közben a kvótás rendszer éli a saját életét.

De elég jó alap ez az angolok kilépésére az EUból, ha pedig az sikeres és jó eredményre visz, akkor az EU ellenes, EU szkeptikus pártok térnyeréséhez, és akár az európai integráció széteséséhez is vezethet a mostani arrogancia.Ez pedig törvényszerűen együtt jár az eddig mérsékelt, EU konform politikai elutasításával és a politikai szélsőségek térnyerésével. 

Az empátia ott kezdődik, hogy azokat akik kénytelenek elhagyni az otthonaikat, és új életet kezdenének nem tartjuk bizonytalanságban. Nem hagyjuk, hogy az életüket kockáztassák Nyugat Európáért, mert úgy látják megéri, hogy utólag a képükbe röhögjünk: Mehetsz Horvátországba, és azt kapod amit a horvát menekültügyi rendszer nyújtani képes. Vagy mivel közmunka sem lesz, mehet minimális segéllyel vissza Magyarországra, amikor ott emlékeznek arra mit mondott Magyarországról amikor Németországba akart menni. 

A hazug, képmutató és arrogáns európai vezetők (Merkelt is beleértve) a probléma kapcsán nem emberekként, hanem számokként, darabra tárgyakként kezelik a menekülteket. A probléma megoldására alkalmatlan próbálkozásaik bevezetése hatalmi kérdés és az egójuk táplálásán kívül nem sok dologra jó. 

És meg merném jegyezni: Azokat akik nem mennek tovább (illegálisan) a török menekülttáborból, hanem vízummal jönnének, azok közül a mostani áthelyezési programban nulla fő befogadásáról van szó. Azaz nem csak ott van a gond, hogy hova mennek menekültek (akaratuk ellenére), hogy a menekült lesz az EU egyetlen olyan fajta "másodrendű" lakosa aki nem profitálhat a munkaerő szabad áramlásából (feladva EUs alapértékeket), aki hamis ígéretek miatt kockáztatta az életét... Hanem azzal is, hogy honnan nem fogadunk be senkit. 

A mindenkivel szemben fair, egyenlő elbánás kapcsán igen érdekes kérdés, hogy a menekültügyben külön utakon járó Egyesült Királyság, Dánia és Írország helyzete milyen. Vajon ők mennyi kvótát kapnak? És ha ők külön utat járhatnak, akkor mennyire fair más országokat kötelességszegési eljárással fenyegetni, hogy fér össze ez a tisztességes eljárással, a törvény előtti egyenlőséggel? Ha ők külön utat járnak, hogy vesznek részt a másokra kötelező döntéshozatali folyamatokban?

Ugye értjük a fenti kérdéseket. 

Ha pedig nem csak magyarok érzik azt, hogy időnként a régió országait "bele kell még tanulniuk" alapon másodrendűként tekintik és a jogos aggályokat erőből lesöprik, akkor bármely komolyabb következmény kapcsán adja magát a kérdés: Miben jobb Merkel, mint Putyin?