Egy ilyen népszavazás akár "ki is végezheti" a baloldalt, ugyanis rámutat a baloldali politika egy alapvető hibájára. Nem vesz arról tudomást, hogy aki ellenzi a boltzárt az nem feltétlenül szavazna igennel az ő kérdésükre. A boltzárt ellenzem, több jó okom is van erre. A javát megírtam már nem egyszer, de nem az a lényeges, hogy miért ellenzem a vasárnapi boltzárat, hanem az a kérdés, hogy mennyire, és egy népszavazáson hogyan szavaznék és ennek kapcsán is lehet elemezni az okokat. Nem az én példám a döntő szempont, de másoknál is vannak hasonló vagy eltérő szempontok.
Az ugyanis, hogy alapvetően ellenzem a vasárnapi boltzárat, például nem jelenti azt, hogy egy az ezt bevezető törvény megsemmisítését kérő népszavazási kérdésben számíthatna az igen szavazatomra a baloldal. Sőt, nem zárja ki azt sem, hogy egy nem szavazatra mozgósítani tudna a Fidesz. Ugyanis a kérdés egy törvény megsemmisítéséről szól és nem arról kérdezi a véleményt, hogy legyen-e vasárnapi boltzár, hanem egy konkrét törvény megsemmisítésére kérdezne rá. És itt már mások a preferenciák.
Ugyanis, alapvetően 5 kérdés is van:
- Helyes-e, ha az állam beleszól a nyitva tartás kérdésébe?
- A lépése arányos-e?
- És a kormány indokaival egyetértek-e?
- A saját indokaik alapján jó-e a megoldás?
- Van-e más fontos szempont amit figyelembe kell venni?
Az MSZP kérdése a fenti öt kérdés közül az elsőről szól. Szerintük, liberális alapelvek mentén, nem tűnik helyesnek, hogy az állam itt beleszóljon a gazdaság működésébe. Szerintem viszont ezen liberális elvek lefektetése óta a matematika egy ága, a játékelmélet számos probléma elemzésével foglalkozott. Egyik oldalon állnak a senki által meg nem választott liberális gondolkodók alapfelvetései, amit "nem illik megkérdőjelezni", de a hasonló tekintélyen kívül nem sok van mögöttük. A játékelmélet oldalán pedig ott van a matematikai bizonyítás.
A közlegelők tragédiája egyike a játékelmélet legismertebb problémáinak. És nem egy válság, látható gazdasági probléma indokolható vele. A piac méretéhez, forgalomhoz képest túl sok bolt is ennek a játékelméleti problémának feleltethető meg. Az pedig, hogy boltokból nem akarunk hétvégén és éjjel túlkínálatot, mert ez "túl drága a közösségnek" és a kormány közbe akar avatkozni valahogy, és ezért egy ilyen jogszabály léte indokolt lehet, máris rámutat arra, hogy a törvény esetleges megsemmisítése esetén könnyen születne új szabályozás, majd még újabb népszavazás, és megint újabb szabályozás. Ennek a költségeit pedig mi fizetnénk. Így is oda tennéd az igen-t?
A vasárnapi zárva tartás megoldását aránytalannak, diszkriminatívnak tartom, a munkaerő érdekeinek képviseletére lehetne sokkal jobb megoldás, és nem vesz figyelembe alapvető szempontokat. Ilyen szempont az ellátás biztosítása. A vasárnap is nyitva tartó kisebb boltok ugyanis erre sajnos alkalmatlanok. Ugyanis túl kicsik ahhoz, hogy kellően nagy választékot tartsanak. És mielőtt bármely elvakult KDNP hívő azt mondaná, hogy Vasárnap nem kötelező válogatni, akad egy apró probléma: Nem a válogatás miatt kell választék.
Hanem azért, mert vannak lisztérzékenyek, laktózérzékenyek, cukorbetegek, és egyéb speciális táplálkozási igényű emberek. Az egészségügyi szempontokat a vallási szempontok is befolyásolják. Az orvosi okokból előírt diéta is befolyásolja mire lehet igény. Azaz a vasárnapi nyitva tartás elsősorban a legnagyobb választékot kínáló, legnagyobb mértékben automatizált boltok esetében lenne a leginkább indokolt. Itt az alkalmi diákmunka is sokszor lehet a megoldás eszköze, így a rendszeres vasárnapi munkavégzés elkerülhető lenne.
Ellenzem a jelenlegi szabályozást, sok szempontból károsnak tartom. Viszont képes vagyok felfogni, hogy egyetlen kormánynak sem fogok minden intézkedésével egyetérteni. Egy kormány elfogadása mindig kompromisszum. Ha azt mondom, a vasárnapi boltzár a kormány leginkább zavaró, sok szempontból rossz intézkedései között van, de még mindig az elfogadható mértéken belül, ellenben az ellenzék nem tud versenyképes alternatívát nyújtani, csak az ilyen intézkedések elleni népszavazással keresztbe tenni... Méghozzá úgy, hogy az ellenzék által kínált alternatíva még a kormánypárti alternatívánál is rosszabb.
Akár közvéleménykutatáson, akár blogot írva, akár politikussal beszélve elmondom, hogy nem támogatom a vasárnapi boltzárat, de egy népszavazás kapcsán nem tudna az MSZP mozgósítani. Márpedig a baloldal szinte minden kudarca arra vezethető vissza, hogy nem veszik tudomásul a tényt: Attól, hogy a Fidesz egy rossz megoldásával nem értek egyet, még nem fogom az ellenzék még rosszabb megoldását, vagy megoldás nélküli töketlenkedését támogatni.
A rossz, de jobb alternatíva hiányában elfogadandó megoldások felemlegetése nem nyer választást, ahhoz elsősorban alternatívát kellene nyújtani. És nem csak egy megoldás elutasítottságát, de annak a mértékét és miértjét is fel kell mérni, és ez alapján kitalálni a megfelelő alternatívát. Enélkül a népszavazásos taktika sem működik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maxval bircaman főszerkesztőhelyettes · http://bircahang.org 2015.11.13. 07:48:23
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2015.11.13. 22:23:44
A liberális oldal kezdeti alapfelvetése, hogy addig érjen a szabadságom, amíg más jogait nem korlátozza, eredendően egy a mai értelemben vett baloldaltól és jobboldaltól egyaránt független elképzelés.
A baloldali ideológia, amit a "marxista-leninista" történelemfelfogás mentén az osztályharcok sorozatát vizionáló gondolkodás hosszú időn át meghatározott, elnyomott osztályokról, elnyomott csoportokról, ezek érdekének képviseletéről szól.
Mindkettő a status quo, és az általuk hozott társadalmi normák elleni fellépés, az elnyomottnak tekintett csoportok jogainak képviselete mellett érvelne, ez a logika tehát közös. A gazdasági szempontból sokszor jobboldalra sorolt liberálisok (tőkebarátság) nincsenek igazán jobboldalon. Sehol sem.
Ugyanakkor a kötelező elveket deklaráló liberális gondolkodókat senki sem választja meg, ők egy szűk körben elért tekintély alapján lennének társadalom formáló erők. A sokszor a liberalizmus és a PC eszméire hivatkozva követelt következmények (bizonyos vélemények megfogalmazóival szemben) a tisztességes eljárás követelményeit mellőzve okoznak másoknak jelentős hátrányt. Mindent senki által meg nem választott vezetők által önkényesen deklarált elvekre hivatkozva.
Igen, ezek koncepciós eljárások. És igen, az itt vezetőként tekintett csoport tekintélyelvű rendszerben uralkodik valós felhatalmazás nélkül.
Mindezt egyes csoportok (osztályok) elleni elnyomásra hivatkozva, azok érdekeit aránytalanul képviselve. Ez viszont a sztálinista rendszer ideológiájával ér össze. Még személyi kultusz is van benne. Hiszen a politikai rendszert sokszor nem a választókra, hanem egyes etalonnak, tévedhetetlennek tekintett gondolkodókra hivatkozva támadják. Az Index is.
Szóval kedves Bircaman, nem a baloldal ment el jobboldalra, hanem a liberalizmus ment el a sztálinizmus felé.
Egyszerűen azért, mert szükségszerűen kiüresedett ÉS olyan helyzetben ahol a rendszer vitatását kritikáját elfogadják (demokratikus rendszerek ilyenek) az ideológia számos alapfelvetése megdőlni látszik.
Ugyanis a közlegelők tragédiájában a nem együttműködő szereplőről nagyon nehéz megmondani, hogy milyen jogot sért, kiváltképp akkor, ha annyit módosítunk a felálláson, hogy az első pár gazda akinek plusz tehene van, az még csak a feleslegből legeltet le többet.
Onnan, hogy sok esetben nincs valós elnyomás ami ellen küzdeni kellene, hanem egyes csoportoknak is a társadalomban a kompromisszumok érdekében kellene tenniük, tárgyalniuk, alkudniuk, az adott ideológia már nem egy valós problémával foglakozik, és arra a fenti problémák mentén rossz megoldást is ad.
A tekintély, az adott személybe vezetett vakhit, az ezt felépítő, a "kedves vezetőjük" valós politikai ellenfeleit a tisztességes eljárás mellőzésével ellehetetleníteni igyekvők nélkül nehezen menne a rendszer.
Mint valószínűleg te magad is tudod, a történelmet osztályharcok sorozataként felfogó történelem szemléletben a munkásosztály előtt bizony a pénzzel, ipari befektetésekkel rendelkező polgárság vívta az osztályharcot.
A munkásosztály jogainak elismerése utáni következő osztályharcot a társadalom perifériájára szorultak (drogosok, prostituáltak, más normaszegő csoportok) jelentik az éppen elnyomott osztályt. Itt pedig ismét látod, hogy a két ideológia hol érhet össze.