Az oktatáspolitika kapcsán, ha valaki visszanézi mit is írtam korábban, hamar rájön, hogy nem kedvelem a kormány által kitalált rendszer sok elemét. Mondjuk nem kedvelem - jelenlegi formájában - a mindennapi tornaórát, sok tárgy óraszámának csökkentését, és finoman szólva sem rajongok a kötelező olvasmányok listájáért. És igen, jót nevetek azon amikor az illetékes vezető elmondja, a tanár nem adhat fegyelmezésképpen egyest az otthon hagyott felszerelésért. Fegyelmezésképpen nem adhat: De az órai munkát, az órára való kötelező felkészülés egyes részeit osztályozhatja. Na felszerelés nélkül ezt is lehet 0 pontos megoldásként bemutatni.
És azért egyes és nem intő vagy rovó, mert nem csak magatartásról van szó, hanem arról is, hogy a tisztelt diák akkor és ott nem tud dolgozni, lemarad, és ezt a lemaradást később nehéz behozni. Azaz a felzárkózás igényéről értesítik a szülőt, nem "csak" a gyerek szorgalmával, magatartásával kapcsolatos problémákról. Persze egyik-másik szülő úgy érzi a világ igazságtalansága az akkori 0 teljesítményre 0 pontot és elégtelen érdemjegyet osztó tanár esete. Jajj szegény gyerek, csak otthon hagyta a felszerelést, és míg a többi dolgozott, ő csak Angry Birds-ezni tudott és még a tanár is bántja.
Tudom: Anyám. A probléma az, hogy ezt a remek összefüggést a diák felszerelése és az adott órán való teljesítménye között sok politikus nem látja. Márpedig a KLIK, a mindennapi testnevelés, és sok más dolog nem lenne feltétlenül hülyeség, csak érdemes lenne átgondolni, hogy milyen formában legyen. Az, hogy egy iskola nem önálló, azt is jelenti, hogy az ott folyó munkát könnyebb lenne összehangolni más iskolában való munkával. Csak ehhez az is kell, hogy a diák tényleg egész nap az iskolában legyen. És ehhez a tanár is ott legyen.
Az utóbbi persze a tanárok által kötelezően az iskolában töltött időre is hat. Ugyanis, ha azt akarjuk, hogy a diákot ne a délutáni TV adás nevelje, hanem az iskolában legyen, akkor a tanárnak is bent kell lennie, ez esetben pedig nem működik a sok házifeladat, az "olvasd el otthon" irány. Nem lehet azt csinálni, hogy azt az információt kéri vissza dolgozatban a tanár, amit lényegtelen információként az olvasó is kiszelektál, mert csak így tudja ellenőrizni, hogy a gyerek elolvassa-e a kötelezőt. Ellenben, ha délután is iskolai program van, akkor ebből lehet közös olvasásélmény. Ellenben osztályzás kapcsán is inkább a közös munkát, a szóbeli számonkérést, a helyben leosztályozható tesztet kell a középpontba állítani.
A hazavitt feladatok csökkennek. Sőt, elképzelhető az, hogy a saját érdeklődésük miatt kutatni is hajlandó diákok délutáni foglalkozásán a tanár ebben partner, és ez is segíti a tanár felkészülését, hogy naprakészebb tudással tudjon később órát tartani. A diákot partnerként kezelő oktatási koncepcióba az is belefér, hogy a tanár segítéségével a fakultációra járó diák felkészül, és az általa is előkészített kiselőadás segít átadni a tananyag jelentős részét. Ha a tanár nem ragaszkodik az anyag hagyományos leadásához, sokfelé van olyan lehetőség, aminek az intézményi hátterét meg kell teremteni.
A kötelező testnevelés órát meg lehet tartani délután is. Akár más intézménnyel közösen is, a gyerekek közlekedését megoldva is. A testnevelés órán egy csoport az, aki amúgy magától kevesebbet mozogna, de a kötelező alapokra nekik is van óra. Ebben a körben nem ők lesznek a legbénábbak. Náluk utána szakkör jön. De másoknál ebben a délutáni tanítási blokkban a diák által választott sportágra építve edzés és testnevelés óra lehet egyben.
Lőn csoda, nem kellene minden iskolának, minden sportágra egyformán felkészülnie. Ugyanakkor nem csak a sport kapcsán kerülhető el, hogy ugyanabból az eszközből feleslegesen sokat vásárolva pazarló és túlzottan uniformizáló legyen az oktatás, hiszen az eszközök egy része egymással megosztható lenne. Drágább eszközök jelentős része hordozható, és az évnek csak egy kis részében használják ki egy helyen. Ha többen osztoznak rajta az egyszerre lehet megtakarítás és a színvonalat javító fejlesztés.
A délutáni képzési szakasz kerülő fakultációk döntik el, mire hol van nagyobb szükség, a többi kölcsön kéri, de itt változatos kínálat is megteremthető. Ennek kapcsán akár a környék gazdasági szereplőivel is együtt lehet működni. A választható szakkörök kapcsán pedig együtt lehet működni sok gazdasági szereplővel. Az ilyen együttműködés tényleg nem működik akkor, ha az egyes intézmények egymás versenytársai, így nehezen tudnak közösen alkudni.
És itt sem kellene minden, mindenhol. De egy-egy eszközt bizony akár szükség esetén több helyen is lehet használni, ha az szállítható. Azaz lehet költséget csökkenteni. Sok adminisztráció közös számítógépes rendszer esetén jól automatizálható lenne, ez csökkenthetné a tanárok terheit is.
Ha a helyettesítést sem csak helyben lehet megoldani, akkor bizony könnyebb megoldani, hogy a fizikatanárt ne magyartanár helyettesítse... És nem csak a helyettesítés jut eszembe, hanem az a helyzet is, ahol nem árt az, ha a meglévő tanár kap egy kis segítséget. Mondjuk kísérletekben, digitális eszközökkel való interaktívabb oktatásban, stb. járatosabb kolléga aki "nem jut minden órára" minden iskolába, minden osztályba... De aki több iskola közös fakultációját is tartó, a legjobb 5%-ot képviselő szakember, az egy-egy órára máshol is elérhető lehet, a gyerekek kérdéseire választ adhat.
De természetes ötlet az, hogy mondjuk érdekesebb fizika órát lehet tartani, ha kétirányú videó konferencián áll kapcsolatban az órát látogató diák, és a kísérleteket bemutató tanár. Ez a rendszer, központilag megteremtve a lehetőségét, sokkal olcsóbb, mint mindenhova jó színvonalú eszközöket beszerezni a kísérletekhez. Ha a helyettesítés kapcsán helyben csak olyan tanár kell,aki felügyel a gyerekre, az érdemi oktatási feladat távolról is végezhető, akkor ilyenkor is nagyon jó színvonalú órákra lehetne számítani. Az eredmény?
Jelenleg a helyettesítés kapcsán sokszor nem szaktanár helyettesít, így az osztály ilyenkor nem halad, az iskola végére a sok apró kieső órából már több hónapos lemaradás is lehet. Távolról biztosítva a szaktanárt, a hatékonyabb oktatást ez a probléma javarészt megszűnne.
Igen: Az ilyen koordinációhoz nem árt, ha van internet, a tanárnál mobiltelefon, nem árt az, ha számos modern eszköz hordozható. Ez előtt 20-25 éve erre nem volt esély. Ma van, holnap még több lesz. Lehet a központosítással, egész napos képzéssel, több órával, mindennapi testneveléssel egy előremutató képzést nyújtani. És egészen biztos vagyok benne, ha a testnevelés óra az többnyire sportághoz kötődne, a szövetség támogatásával, azzal több tehetséget találnánk meg, ismernénk fel. Ha pedig az orbáni politika ebből akar pénzt szerezni, akkor ez bele is illik az összképbe.
Csak ehhez az kellene, hogy ne azt mérjük fel, hogy "nincs elég tornaterem délelőtt, és ezért a gyerekek a folyosón, az osztályban csinálják a legrosszabb tornaórát," hanem a "ha már benn kell lenni délután, hozhatjuk, vihetjük a gyereket, akkor a tornaóra lehet valamely sportegyesülettel közösen".
Csakhogy ehhez a feladatoknak gazdája kell, hogy legyen, nem szabad felesleges bürokráciát építeni a rendszerbe, az egyes döntési jogokat és feladatokat specifikálni kellene, pártkatona helyett a témával értelmesen foglalkozni képes emberek kellenének. Na ez az ami nehezen jön össze.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
deneskata 2016.02.08. 17:55:32
Csak tudnám, akkor miért írogatsz ilyen témában?
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2016.02.08. 19:20:00
Az érvek nélkül beszólva kötözködő "ezt márpedig nem lehet megcsinálni" jelenséget viszont ismerjük, és a felmutatóit kellő megbecsülés is övezi... A teljesítményükkel arányosan.
Semmi kétség, beszólni, személyeskedni tudsz... A lehetőségek megvalósításáról érvekkel vitatkozni nem nagyon. Ez az adottságaidat, hozzáállásodat jellemzi.
Meg merném egyezni, hogy választható sportra az USAban van példa.
Telepresence és az oktatás kapcsolata ügyében nem csak felsőoktatás jut eszembe, de Japán kutatási eredmények is.
A centralizált rendszerben feladat megosztás általános dolog. Mint az is, hogy a helyettesítés nem csak helyben megoldható.
A tananyaggal lemaradó osztály is jellemző.
De azt is a vak is látja, hogy bizony amikor eldöntötte a kormány, hogy délután is bent kell maradni (ne a TV nevelje a gyereket) akkor a délutáni időszakban sem teleportál a tornaterem a Marsra...
De a mindenhez értő szakértő okos emberek nem tudták megoldani, hogy ne a tanteremben, folyosón tornázzanak a diákok, hanem mondjuk Délután 4kor...
Mert bizony, ha több ideig tudod használni a termet, akkor a kihasználható kapacitás nő.
Csak ezekkel nehezen vitatkoznál, maradt a beszólás, az ad hominem érvelés. Mert mondjuk, esetleg pedagógusként, büdös neked az, hogy a te munkaidőd is addig tartson, mint másoké...
deneskata 2016.02.08. 20:35:21
De hát lássuk akkor.
1. Megosztható sporteszközök. Képtelenség megoldani az oktatást úgy, mintha egy gépezet lenne. Áprilisban nekünk már nincsen szükségünk az ugrószekrényre. nosza, szállítsuk 10-20 kilométerrel odébb. :) Más a tempó, más az elgondolás. Egy eszköz nem csak egyetlen dologhoz használatos, sorolhatnám. Vagy komolyabb felszerelésre gondolsz? Mert nálunk olyan nincs. A legkomolyabb az ugrószekrény...
2. A helyettesítés.Lehet, hogy könnyen megoldhatónak képzeli az, aki soha életében nem tanított. Csakhogy a központi helyettesítés csak akkor megoldható, ha az előre látható és viszonylag hosszú távú. Mondjuk 2-3 hét. Ellenkező esetben hiába szakos a tanár, képtelen lesz felvenni a fonalat, ahol elődje abbahagyta. Megint csak arra kell, hogy emlékeztesselek, nem robotokat tanítunk. Én is más-más módszerrel tanítom ugyanazt a tananyagot a különböző csoportoknak, egy idegen, aki épp csak beesik az órára.. miféle tanítás lenne az? Pont olyan, mint egy nem szakosé... :)
Ráadásul mi lesz akkor, ha az illető tanár reggelre megbetegszik és azonnal kell a helyettesítő?
3. Délutáni elfoglaltság. Na, ez az, ami inkább tiszta álmodozásnak tűnik. Akár tetszik, akár nem, a tanulás nem megy magától. Nem megy úgy, hogy "kutatunk", olvasunk a témáról", "beszélgetünk a témáról. " Van annak egy szakasza, ami bizony tanulást igényel. Ehhez pedig nyugalom kell. Az iskolában, ha négyig bent vagyunk és nincsen lecke hazára, hogyan tanulunk? Hol?
És hogyan beszélgetek 30 gyerekkel egyszerre az iskolában? Mert a csoportok általában még ennél is nagyobbak. Hogyan kutatunk, ha nincsen iskolai könyvtár? Ha nincsenek számítógépek? Ha még szándék sincsen a fejlesztésre?
Végezetül: ha tanár minden nap négyig marad, akkor egész egyszerűen nem készül az óráira. Mert a készülés - a laikus elképzeléseddel ellentétben- nem -csak- azt jelenti, hogy kutatunk a témában, hanem átgondoljuk az óra szerkezetét, az adható feladatokat, megoldási lehetőségeket. Ezt pedig nem lehet a gyerekektől zsongó iskolában. És ha még csak zsongana az iskola...
Délután négyig tartó foglalkozások... Ehhez több tanár kell, felszereltség és hely. Már most alig férünk el, se délelőtt, se délután, minden terem foglalt. Miféle kihasználatlanságról beszélsz?
Egyetlen dolog, amit elképzelésedből megvalósíthatónak látok, a testnevelés átszervezése. A gyerekek nagy része már így is mindenféle csoportba jár sportolni. Nem mindig az iskola keretei között. Ezek nem számítanak sehova se. Pedig sportolnak ők. Simán elég lenne heti 2-3 óra tesi délelőtt , utána délután szervezni lehetne mindenféle sportfoglalkozást, érdeklődési köröknek megfelelően. Ezt már én is felvetettem, de azt mondták, törvényi akadálya van.
Ne morogj a hosszú hozzászólás miatt. Te akartad.
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2016.02.09. 01:27:45
1.) Az, hogy nálatok mi nincs az nyilván egy szempont. De ez azt is jelenti, hogy nálatok olyan dolog sincs meg, ami *máshol már nincs használatban* és felesleges. De az eltérő fenntartók, az ehhez kapcsolód "akkor kié a tulajdonjog" miatt nem fértél hozzá.
Azaz itt bizony annak van igaza aki azt mondja közös fenntartóval ezen eszközök hasznosítását elérve javulhat a hatékonyság. Majd amikor ezt lehet több intézmény között megosztani, akár az eszközt ide-oda víve, akár a diákot (igény szerinti sportnál) ide-oda víve...
Itt már ezen bukik az ellenérved. Azaz a "nem lehet megcsinálni" mert te inkább kapnál a közös eszközökből és nem adnál... Elég gyenge megközelítés.
2.) Az ellenérveidre hamar van válasz. Az egyik az, hogy a direkt helyettesítő tanárok intézménye, felkészülése, a rájuk osztható anyagrészek, stb. kapcsán van nemzetközi példa. Ahogy a több nemzetközi példa jól működik, itt is működhet. Például azzal, hogy bizonyos feladatokat eleve úgy tervezel, hogy a helyettesítő tanárra fogsz bízni, de ezek adott időtartamon belül tetszőleges időpontban leadhatóak. Lőn csoda, ezt az egyeztetett órát a helyettesítő akkor is le tudja adni, ha aznap szólnak neki...
3.) A világon sok helyen van délutáni oktatás. A szükséges emberi erőforrás biztosítása elsősorban pénzkérdés. Nem jó azt mondani, hogy "azért ne legyen, mert ma nem ennyi tanár van állásban". A bevezetésnél lévő nehézségeket át kell hidalni, de ettől még a kijavításnál a jövőre kell tervezni. És ezt ahol van délután is óra, a világban megoldják, te pedig azt mondod csak itt, csak nektek, csak ezért nem lehet megoldani.
Na ez a megközelítés az amit jeleztem, hogy a baj, és ezt bizony te, mint pedagógus képviseled. Márpedig a "nem lehet megoldani" alapon az egészet elszabotálni akarókat az állam sem tudja akkor partnerként tekinteni, ha a hosszú távú célok eléréséhez vezető út mikéntjéről, hogyanjáról, a fokozatosságról, a finanszírozási és egyéb igényekről kell tárgyalni.
És ahol a merev elzárkózás van meg, ott bizony nem lehet azt mondani, hogy a másik oldalon múlik a párbeszéd. És számos olyan kérdés volt, ahol a kormánynál el lehetett ezt-azt érni. Lásd agglomerációs közlekedés. Ugyanis aki az ő sikerükért dolgozik, meg akarja érteni a koncepciót, stb. azzal szereznek szavazatot. Ez pedig az ő érdekük. Aki merev ellenző arra erővel reagálnak.
Sok negatív tapasztalat miatt a pedagógus mellett sincs univerzális támogatás, és ha sok helyen rendbe tudják tenni a rendszert, akkor akik nem ebbe az irányba mennek, azok lesznek a "rossz fejek".
Innen arra várni, hogy ebben drasztikus változásra legyen akarat a kormánytól és ne arra, hogy megpróbálják sikeressé tenni a tákolmányt nem tartozik a rendszerben lévő valós lehetőségek közé. És tudod ennél is durvábban fogalmazok...
Felmerült az előrehozott választás lehetősége, hogy ez lehet a mostani terror veszélyes storyból is. De Orbán pontosan tudja, hogy amíg javulnak az esélyei csatákat nyer addig érdemes kivárnia. Ha már későbbi választással szűkülnek a lehetőségei könnyen lehet szimbolikus oka az előre hozott választásnak, a csökkenő támogatottság kérdését megválaszolandó.
Onnan még legalább 4 év leváltani, ha nem tud visszanyerni népszerűséget abban a ciklusban is. Tegyük fel letelik ez a 4 év, onnan még lenne legalább 1-2 mire sok más sürgető kérdés után ennek a rendbetétele elindulna... És ott is lenne átfutási idő.
Ha már szándékot és akaratot említesz. A rendberakásra való akarat pedig inkább van meg, mint a tudás a szakpolitikusoknál.
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2016.02.09. 05:40:12
Mert ugye a tisztelt tanár azt tanítja meg a gyereknek, hogy egy olyan könyv amit annak idején "nem jó, de úgyis minden gyerek ezt olvassa, ezen át értetjük meg az irodalmat" alapon tettek kötelezővé a mai napig nem lett több irodalmi érték, ellenben az alapműveltség részeként elolvasandó és a tanár az elolvasás kikényszerítése érdekében olyan információ megjegyzését kéri számon, amit egy az olvasást megszerető, normálisan olvasó ember nem feltétlenül jegyezne meg.
Mert lényegtelen, és az agy megpróbálja az információt szűrni, ami fontos azzal foglalkozni, arra emlékezni, a lényegtelen információkat ezért eldobni. Jelenleg ott tartunk, hogy a remek oktatási rendszerünk ott tart, hogy a gyerek nem arra készül fel, hogy a szöveget megértse, és a lényeges információkat kiszűrve feldolgozza, esetleg egy szerződésben is... Nem. A cél az, hogy az értelmes embernek ezt az értő olvasáshoz fontos mechanizmusát kiiktatva, összefüggésekre nem figyelve látványosan felesleges részletek rögzüljenek.
Az eredmény? Növekvő mennyiségű funkcionális analfabéta. És igen, Orbánék baromi nagy bűne, hogy a tanároknak elhitték, hogy ez érték, és ezért ezen értékek megvédése érdekében teszik a dolgokat kötelezővé. De egyszerűen nem lesz sosem elegendő idő *egyszerre* erre, és a ma fontos digitális készségek fejlesztésére, információ keresés elsajátítására, egyéb fontos ismeretek (pl. KRESZ) megszerzésére, stb. A diák pedig vészesen túlterhelt.
A túlterheltség miatt valódi, működő tudást nehezen tud megszerezni, a csak a dolgozatra, vizsgára megtanult, majd gyorsan elfelejtett felszínes információ pedig senki szempontjából nem jelent igazi értéket.
Az oktatási rendszer pedig gyakorlatilag kettészakadt. Akadnak olyan iskolák, ahol minden van, és mindenből van korábbi generációs tartalék, mert pénz is van, meg az erősen szelektált diákok mellett könnyen érnek el látványos eredményeket a vizsgákon, utána meg az egyetem majd megküzd velük. A másik fele az iskoláknak eszközök, kellő fizetőképesség hiányában, kontraszelektált pedagógusokkal és diákokkal szenved a túlélésért.
Hosszú időn át ezzel nem sikerült mit csinálni, pedig a pedagógus szakma akkor is javaslatot tehetett volna a megújulásra. Semmit sem tett. Eljutottunk oda, hogy drasztikus változás kell. Az "így nem lesz jó, ne akarjunk változni" mellett sokszor valótlan érvek hangzanak el. Ez az irány nem vezet sehova.
Azt mindenki tudja, hogy nem lehet 2 nap alatt kolbászból fonni a kerítést, csodát tenni, világszínvonalat hozni, kitermelni azt a pedagógus állományt ami a fentieken változtatni akarna vagy akár csak hajlandó lenne ebben együttműködni. Akinek ne az lenne a baja, hogy meg kell indokolni, hogy amit a világon mindenütt feleslegesnek tartanak, az itt miért a kötelező alapműveltség, mert ha nem az lenne, akkor kevesebb órára, kevesebb tanárra lenne szükség, ő pedig máshoz nem ért, mást nem tudna tanítani. És különben is neki így kényelmes, tehát ki kell mondani máshogy nem lehet.
Pedig a jelenlegi tananyagot régen 3 kategóriára kellene osztani.
1. Ami továbbra is megtanulandó, de több időt tud kapni.
2. Amit ismeretterjesztés jelleggel be érdemes mutatni, de nem kell a gyerektől visszakérni, mert csak feleslegesen terhelné.
3. Ami egykori igényekre volt válasz, és rég nem alapműveltség, csak a tanár tanára is ezt tanította.
Ha a 2. kategóriát rendszeresen vendégelőadók adnák elő, és nem éppen frontális módszerrel, akkor ez esetben a helyettesítés egyszerűbb lenne. A 3. kategória kidobása pedig az időbeosztást rugalmasabbá tenné, a közös projektekkel való tanulásra több időt adna és csökkentené a diákok terhelését.
A vendégelőadók kapcsán például egy korszakot bemutató "workshop" kapcsán a történelmi tényeket, az akkori élet és értékrend irodalom általi bemutatását (nem feltétlenül teljes műveken keresztül) azonos órán lehet oktatni.
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2016.02.09. 06:01:55
És nem azért kell küzdeni, hogy ne előre tervezett módon kelljen a patront beszerezni, hanem az igazgató ad hoc dönthessen róla, nem is feltétlenül számolva az iskola helyzetével....
Hanem azért kellene küzdeni, hogy a diákok ennél azért jobb eredményt érjenek el. És az ebben partner tanár tudja azt, hogy amit ő is így tanult, azt sem feltétlenül kell neki is így továbbadnia... Hanem a fölösleges dolgokat akkor is ki kell húzni, ha ezzel az ő tudása kevésbé lesz fontos, kevésbé jelent majd az iskolának anyagi értéket és tanárként is új ismereteket kell befogadni.
De valahogy erről nem hallok. Nem arról szól a tanárok hangos követelése, hogy a modern pedagógiai módszerek miatt akkor is lehessen a csoportokat részekre bontani, specializálni, ha kicsit drágább... Hanem arról, hogy ők kevesebbet töltsenek a munkaidejükből a munkahelyükön, mint mások akiknek otthon is fel kell készülni.
Már bocs, de amikor a közös fenntartó okán az eszközök átcsoportosítását, eszközöket lehetne kérni, akkor nem azt hallom, hogy a KLIKet ezzel bombázzák a tanárok, mert ez is kellene jobb eredményhez, hanem azt látom, hogy ezért nem tesznek semmit azért, hogy amivel előrébb jutnának azt használják. Hanem közlik, hogy "nem lehet megosztani", mert nem náluk van az amit el kellene kérni, ami megosztásából a saját diákjai profitálhatnak.
Mert az, hogy ezeket az eszközöket használhassák és a diáknak jó legyen nem ért annyit, mint az, hogy idejében haza lehessen indulni, még bele férjen a Posta, a Bank, stb.
Az életpálya modell kapcsán elvárás volt, hogy akik jók becsüljék meg, ismerjük meg ki és mit ért el, legyen önértékelés és értékelés. Mára arról szól a dolog, hogy fogadjuk el, hogy ők márpedig jók, mert ezzel az eredménnyel a hasonszőrű kolléga tiszteli őket, de ne legyen minőségbiztosítás, mert azzal dolgozni kell. Pedig a minőségbiztosítás azért is fontos, mert nem csak az derül ki, hogy ki dolgozik rosszul... Hanem kiderülhetnek a tananyagban, a rendszerben lévő hibák. Már akkor, ha a tanár ebben partner.
És nem azt mondja, más is megcsinálja sok cégnél az ilyen értékelést. Hogy ki lehet találni közösen, hogyan lehet hatékonnyá tenni az adminisztrációt, mit lehet automatizálni. Nem, ő azt mondja a jövőbe való ilyen befektetést dobjuk el, mert neki dolgozni, alkalmazkodni kell, és legyen automatikus az előléptetés, hogy "jól van lányom X embert tettél funkcionális analfabétává most megdicsérünk, előléptetünk a nagytiszteletű kartársaiddal együtt".
Azt senki sem tudja előre látni, hogy amit a kormány akar abból mi lesz jó, mi lesz rossz, ha végigcsinálják, felépítik a rendszert. Mert egy tisztességes SWOT elemzés kapcsán sok a lehetőség is, a veszély is, és sok a bizonytalanság. De az biztos, hogy a biztos rossznál maradni, annál a hozzáállásnál maradni ami ezt konzerválná nem szabad, mert annál rosszabbat nem nagyon lehet összehozni.
Majd, ha lesz rá BÁRMILYEN alternatíva ami fel tudja mutatni 10-20 év távlatában igazságosabb lesz, több és jobb változást hoz, lesz egy az asztalra letehető szakmai program, ami választási lehetősége jelent az adott kezdeményezés és a mostani pártkatonák agymenéseire építő programmal megteremthető lehetőségek között...
Na akkor a mostani irányt el lehetne vetni "van jobb" alapon, ha tényleg jobb kerül elő.