Helyesírás-oktatás és nyelvtan nácik

Olvasom a kommenteket. Az Offshore az kisbetűvel írandó - jön a nyilvánvalónak szánt beszólás a hozzászólások között. Jól van Pistike, megtanultad nyelvtan órán kettesért ezt a szabályt, így ebből már nem buksz meg, sőt okosabb embernek hiheted magadat másoknál. Ezzel csak egyetlen gond van. Ha az emberek mindig úgy írtak, beszéltek volna, ahogy a szabályzatban van, akkor a szabályzatnak sosem lett volna oka követni az élő nyelvet. Akkor ma is úgy lenne minden, mint 150 évvel ezelőtt.

Megírsz egy tök jó történetet, kicsit odafigyelve arra, hogy sok szereplőnek más legyen a beszédstílusa, és ennek jelentősége is van a történet kapcsán. És eljövé a fő tekintetes nyelvtannáczi és kijelenté, a könyvek és a sajtó iránti alapvető tiszteletet tiporja lábbal a szerző, mikor az általa leírott történetében, a papírra nem, csupán parasztok szájába illő kifejezéseket használ, valahányszor történetében parasztember szólal meg. Hol lenne, hát az írott szöveg, a sajtó népet nevelő feladatának, és az így is tanítandó szép irodalmi nyelvünknek a tisztelete?

És látjuk azt, hogy az efféle szigorú korrektúra okán a szereplők eltérő beszédstílusa elveszik, csupa olyan mondatot látunk amit egy valós beszédben soha. És bizony a szereplők papírra lejegyzett gondolatai is előbb emlékeztetnek enciklopédiai szócikkre, mintsem bármely élő személy gondolataira. A tisztelt olvasó pedig inkább marad a Harry Potternél, és sok másnál ami nem akar megfelelni a nyelvhelyesség, az irodalmi megfogalmazás elvárásainak. Sőt, még éppen úgy tele van tudatos szóismétléssel, mint Agatha Christie művei.

De olyan emberek lépnek fel itt megkérdőjelezhetetlen nyelvi szakértőként, akik tudománya már nem terjed ki egy többszörösen összetett mondat értelmezésére. Az ugyanis már bonyolult tudomány, nem illik a funkcionális analfabéta nyelvtannáczi tudományába.

A nyelv élő, változó valami. Természetes az, hogy mindannyian tudjuk, hogy a személyes névmást kis kezdőbetűvel tanultuk az iskolában. Az élő nyelv mégis nagy kezdőbetűvel írja, hogy Ön, pusztán udvariasságból. És bizony a helyesírás feladata az, hogy az élő nyelvet kövesse. A helyesírás egyetlen fő célja az értelemzavaró hibák elkerülése. 

A csupa nagybetűs írásmódot, mint például OFFSHORE nem a nyelvtan definiálja, hanem a netikett. Kiabálást jelentene és sok esetben illetlenség. Kivéve akkor, ha pont a kiabálást jelzed vele, és ez esetben van kapásból két szabály amire oda kell figyelni. A netikett hat az élő nyelvre, az élő nyelvet a nyelvészek tanulmányozzák és abból majd lesz egy új helyesírási szabály. Ami esetleg majd 50 vagy 100 év múlva ugyanúgy meg fogja állapítani, a csupa nagybetűs írásmód a kiabálást jelzi. 

A kérdés az, hogy a szöveg egésze szempontjából fontos kulcsszavak helyesírására milyen módszert fog javasolni 100 év múlva a helyesírási szabályzat, mit alakít ki az élő nyelv. Mert lehet a leendő elfogadott írásmód az #offshore, az offshore, az offshore, az offshore, vagy éppen az Offshore. Úgy gondolom kézírás, jegyzetelés kompatibilis megoldás az első és az utolsó lehet, de a # nem annyira barátságos kézírásnál. 

A nyelv változik. És előbb az egyes nyelv használók mérlegelik azt, hogy az átláthatóságot segíti a "címkét nagy kezdőbetűvel írjuk" lehetősége. Majd képzeljük el, hogy az olvasók egy részének szövegértésére való tekintettel az írott nyelv elkezdi tovább közelíteni (egyszerűsödve) a beszélt nyelvet. És mindez idővel szabály lesz. Mert a nyelv él.

És a nyelv nem arról szól, hogy egy funkcionális analfabéta, a témához hozzászólni nem tudó, az iskolai nyelvtan oktatás sajátságaira mutogatva kimondja "te márpedig hülye vagy, mert X dolgot nem úgy írsz ahogy". Ugyanis jelen esetben a nyelvtannáci, bármennyire is ezzel kompenzál, mert itt végre ő lehet az okos, lesz az akiről kiderül, hogy csak a lényeget nem érti: A nyelv, az elterjedt írásmód változik. És ezzel semmi baj nincs. Ezt majd a szabályzat követi. És nem fordítva. 

Az iskolában a helyesírás központú nyelvtan oktatás legnagyobb baja az, hogy ezt az apróságot, az egész lényegét elfelejti megtanítani. Pedig az ezt értő tanár sokkal kevesebb helyesírási hibáért szólna sok dolgozatnál, sokkal többet tenne a szövegértésért. És azért a kreatív, a nyelv fejlődését segítő nyelvhasználatért, ami miatt sokan felteszik a kérdést: Hogyan lenne jó írni egy taget. 

Amikor azt mondom, hogy a hazai oktatás az értelmes, okos, olvasni önerőből megtanuló és megszerető emberből nevel funkcionális analfabéta nyelvtannácit az nem közepes eredmény, hanem pocsék, és elég alapja a változtatásra adott felhatalmazásnak, "biankó csekknek", akkor többek között erről is beszélek.