... mert választani kell

Apád az elítélt

2016/04/16. - írta: Válasszunk

Őszintén szólva sajnállak. 1956 kapcsán sokan haltak meg a sortüzekben. Még több emberen csattant az ostor igazságtalanul, a szovjet recept szerint. Hiszen a rendszer kiszolgálói ismerték a rendszert, ami Rákosi alatt is láttak, ami Moszkvában is ment, és amit Nagy Imre is vezetett. Ismerték a rendszert, amit az után a III/III is jelentett, a cenzúra, a számos elítélt, szilenciumra ítélt ember. Ebben az országban több százezer család van, aki ha áldozatnak érzi magát, hát csak együttérzésre számíthat. 

Sajnállak, mert a fentiek közül mindent el kell ítélni. De te vagy a kivétel. A te családod nem a lakosság elleni szovjet típusú támadásnak lett áldozata. Nem. Azt, mint oly sok más ország rendszerének haszonélvezői megúszták volna. Aki ebben részt vett, aki ebből lett vezető, sérthetetlennek gondolt haszonélvező azt így nem vették elő. Maximum akkor, ha az egyetlen szempont csak annyi volt: útban van. És lehet sajnálni. Politikai realitás volt, hogy ez a rendszer marad. Ez adta a szovjet befolyási övezet gerincét, az emberiesség elleni bűntett mindennapos volt. Sokan sűrűbben követték el ezt, mint más fehérneműt cserélt. 

És az áldozatokat mindenki sajnálja.

1956-ban, 1957-ben a rendszert még nem lehetett konszolidálni, a mozgástér korlátozott volt, minden döntés kompromisszum volt. Akiket pedig a szovjetek be akartak varrni, akikkel ők statisztikát akartak írni, akiket semmibe vettek áldozatok sorra kerültek a börtönökbe. Ezerszám, tízezerszám. És szinte pusztába kiáltott szó volt a politika akarat, a kádári örökség: Na kisemberrel, a munkással írjunk statisztikát, ne oda érjen a megtorlás. Ne a népet támadjuk. A felelősöket. Akik sebezhetetlennek gondolták magukat. Akik haszonélvezői, felelősei voltak számos emberiesség elleni bűntettnek, kemény diktatúrának és sok rémségért konkrétan felelnek. 

Ez az akarat gyenge volt. Az volt a nemzetközi politikai realitás. Később el lehetett érni amnesztiát, később lehetett puhítani a rendszert, lehetett Kádár titkárság, de akkor kevés volt. A földönfutóvá lett, bebörtönzött, akár a rendszer megölt tízezrekkel szemben csupán egy maréknyi embert érintett. A történészek biztos megmondják: A százezrekkel szemben 5, 10 vagy 15 érintett volt. De az igazság szerint én inkább az 5 emberre fogadnék, mint a 15-re. És nem azért, mert vetélytársak voltak, mert elégedetlen kisemberek. Hanem mert felfoghatatlan bűnöket követtek el.

És ez az akarat nem az emberek, a polgári lakosság ellen szólt.

Nem azért volt, hogy a hatalmat, a rendszert fenntartsa, hanem, hogy igazságossá tegye.

"..egy állam vagy szervezet politikájának végrehajtása vagy elősegítése érdekében." Írja a BTK az emberiesség ellenes bűncselekmény definíciójában. Nem állam vagy szervezet politikája volt a cél, hanem egy ember igazságérzete.Hiába mutatsz rá, ez a szándék, ez a politikai akarat nem erről szól. 

Az igazság szerint, a történészek vitatkoznak. Mert oké, hogy a szándék, a politika akarat, az örökség megvolt. De vajon az ügyész, a bíró, aki politikai kérdésekben, ha fentről jött a kérés sosem kereste az igazságot, az nekiállt volna megnézni ki volt valóban felelős? Vagy csak hozzáírták az elítélendő emberek listájához Kádár elvtárs tippjeit. Azaz a vita kapcsán sokan azt mondják, a nevek a tippből megjelentek, de ez a szándék talán egyetlen ügyben sem jelent meg.

Minden olyan aki ilyen tippként felkerült a listára könnyen mondta azt: De a deklarált szándék nem is érvényesülhetett. Az a kor, az a szervezet nem volt olyan. Hibák voltak, nem lehetett nyomozni. Te a polgári lakosságot vakon támadó hatóságok áldozatának vagy az utódja. És nem annak, hogy valaki inkább a bűnöst akarta büntetni. 

Meg lehet mondani, hogy hibából, rosszindulatból akkor sem teljesült az akarat, ha írók, történészek említik, hogy ott valóban nem bűntelen akit elérnek. Igen, lehetett volna igazságos ügy. De akkor másért ítélik el, másra, az áldozat igazságot kap, és őt magát sem igazságtalanul ítéli el. 

De úgy felnőni, hogy te a kivétel, kivételének a családjában vagy. Ott működött az akarat. Az apád annak az áldozata, hogy Kádár a valódi bűnösök, a sebezhetetlennek gondolt, de a korábbi elnyomásból, forradalomból, mások szenvedéséből profitálni akaró mocsok része volt. Őt nem hiba, a lakosságot vakon támadó, bűnös rutin sodorta el emberiség ellenes bűntett részeként... Hanem az akarat, hogy a valós bűnösök a bűnükkel arányos büntetést nyerjenek el. 

Na az szörnyű lehet. És nem is csak az ítélet miatt.

De ha Kádár bűneit kérdezed: Nála sokszor nem működött a korrupció. A kádár titkárság sok igazságtalanságot orvosolt. Az emberiség ellenes bűntett, a kommunista blokk realitása helyett igazságot akart szolgáltatni. De azt mondta, az ő érdeme a rendszer, a rendszer bűne az övé. És a teljes kommunista blokkra jellemző helyzet embertelen diktatúra volt. Kádár politikai örökségében az a meghatározó, hogy ezzel kevésbé akart élni és visszaélni, sokkal inkább jobbítani akart rajta. És a nemzet tragédiája éppen az, hogy milyen keveset sikerült neki. 

Aki a sikertelenség áldozata azt sajnálom. Aki annak lett az áldozata, hogy itt a valódi bűnösök megbüntetése lett a cél nem. De az utóbbi emberek gyermekeit már igen: Mert ők sem tudják megválasztani a szüleiket. 

Csak megleptek. Mert az, hogy úgy gondoltam, hogy "talán 5 embernél működött" a százezrek között. De lehet a 0 is. De azt nem gondoltam, hogy van olyan is aki magára, vagy a szüleire ismer. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr848631528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása