NANE, Szélesi Sándor, Miyazaki Jun, Demokratikus Koalíció, Dinamó Műhely, Gumiszoba, LMP, UNICEF: Mi a közös bennük? A diszkrimináció, előítéletesség. Ennek persze vannak ártalmas és kevésbé ártalmas formái is. Mondjuk állítsunk fel egy skálát Szélesi Sándor-tól a NANE-ig. Szélesi a középszerű scifi irodalom önmaga és rajongói által tisztel "mestere". Be kell valljam, látva a hazai SciFi és Fantasy irodalom rákfenéjét, ahol a szemetet is eladja a brand, még majdnem a szabályt erősítő üdítő kivételek közé sorolnám. Ha nem kellene hozzá tenni a véleményemhez azt, hogy de goebbelsi propagandát sem ajánlunk, Szélesit sem fogom ajánlani. 

Az előítéletes író ugyanis 2 féle irány között választhat: Vagy belekerül a látásmódja a művébe, és akkor erre a szintre kerül. Vagy a látásmódjából semmit sem tartalmazó lélektelen alkotást tesz le az asztalra, ami méltó a "barna süllyesztő" díjra. Mivel büszke lehet az írói kvalitásaira, megelőlegezzük neki az előbbit. Nem mondanám különösebben kirívó esetnek: Azon a szinten van amire azt mondom, átlagembertől nem várható el, hogy sok dolgon gondolkodjon. Véleményhez, véleménynyilvánításhoz joga van. Neki is épp úgy, mint a rendre felbukkanó homofób kommentelőknek. 

Bolhából csinált elefánt. A környezetemben történt eset, amiben minimum közvetetten személyesen érintett vagyok. Bizonyára megkapom majd ezeket a vádakat. És azt is, hogy megannyi írásom rémesen sablonos, hiszen ugyanarról pár gondolatról szól. A törvény előtti egyenlőséggel kezdődnek. Az emberi jogokban deklarált egyenlő bánásmód is ide tartozik. Az egyenlő bánásmód mellett eszembe jut mondjuk a megalázó büntetés tilalma is. Vagy mondjuk az önkény / önhatalom helyett a tisztességes eljárásban hiszek és nem hiszem, hogy ettől eltekintve mások jogait tiporni megengedhető lenne. 

Szélesi Sándor szerint viszont alapvető evidencia amin nincs is mit vitatni, hogy egyes emberek joga nem terjed ki pl. az identitásuk tiszteletben tartására, emberi méltóságra. Nem azért, mert érvei lennének. Hanem azért, mert aki ezen jogokról vitatkozik az nyilván senki, mert szerinte senki sem fog ezeken vitatkozni. És annak feltételezése, hogy a másik embernek jogai lennének olyan marhaság, ami egy szint alatt van, ezért csak személyeskedés lehet a válasz. Sanyikám személyeskedj nyugodtan: Tudod, erre csak azt szoktam mondani, a kölcsönös tiszteletet lebontottad, onnan már hasonló választ kapsz. 

Az előítéletes, alapjogokat megsértő ember ismérve, hogy ő ezt fel sem ismer, a vélt igazában hisz. Ugyanakkor diszkriminatív, és ha bizonyítható is, hogy nem mond igazat, akkor sem érzi fontosnak, hogy korrigáljon. Mert ugye úgy érzi ő sértett, és a másik oldallal szemben szinte bármit szabad. A baj az, hogy ez a gondolkodásmód vezetett a náci birodalomhoz. És ismét mondom: Ez a gondolkodás vagy átjön az írásokon és akkor károsak, vagy semmi nem jön át a gondolkodásmódból, értékrendből, és akkor az írások értéktelenek. Csiki-csuki. 

Ártatlan dolog, mert a beszólása annyira sem fontos, mint a lepkefing. De tökéletesen megmutatja, hogy a probléma gyökre az, hogy az előítéletes ember, és ide a hazai "baloldal", "liberális oldal" előítéleteit is bele kell érteni fel sem fogja más milyen jogait sérti, ez mennyire gonoszság. Az előítélet a belső fékeket, a kemény következmények hiánya a külső fékeket veszi el, hamar elszalad az érintettek a ló. És míg átlag ember, kommentelő csak igen szélsőséges esetben lenne post céltáblája, itt ki kell mondani: Szélesinek éppen annyi joga van gyűlölködni, előítéletesnek lenni, mint a homofób kommentelőknek. De(!) ettől még a látásmódot közvetítő, azt átadó alkotások azonnal a "nem ajánlott" / "kerülendő" kategóriába kerülnek, és ennek egy írónál súlya van. 

Pedig akár jó is lehetne. Oké, ahhoz több eredeti ötlet sem ártana, de...

A második lépéshez menjünk el Dunaújvárosig. Ott is a Petőfi Sándor Általános Iskoláig. Egészen biztos vagyok benne, hogy Edit néni a takarítónő úgy gondolja ő is sikál elég WC-t ez nem megalázó büntetés. Csak azt feledjük el, hogy ő munkavédelem, biztonság szempontjából releváns ismeretek birtokában, valamennyire az életkorának, hivatásának megfelelő eszközökkel teszi azt, amit ő vállalt.

A "ha nem derül ki ki volt, mindenkit büntetünk" módszert alkalmazó pedagógus pontosan tudta azt, hogy nem a munka a büntetés ereje, hanem a másik megalázása. Úgy gondolta viszont a megalázó büntetés tilalma őt nem korlátozza, a rábízott gyerekeket nem védi. Az, hogy a gyerekek sírtak, a trauma számos hatása, a gyerekek lelki (pszichológiai) fejlődését veszélyezteti. Egy eset nyilván korlátozott hatással bír. Látszólag. A gond azonban az, hogy az iskolába vetett bizalom és a kölcsönös tisztelet aláásására alkalmas.

Egy olyan tantestületben ahol ezt több tanár is természetesnek mondja, ha a bizalom nem tart rendet mi lesz a fegyelmezés eszköze? Egy erőszakos, diszkriminatív, bántalmazó légkör viszont könnyen vezet hosszabb távon súlyos pszichiátria betegséghez, a betegség pedig mások bántalmazásához. Ezért lenne fontos,hogy a gyermekeknek joga legyen egy erőszakmentes gyerekkorhoz. Ugyanakkor a megromló tanár-diák kapcsolat a tanulás rovására megy, a gyermekek szellemi fejlődését veszélyezteti.

A kérdéskörben több szervezetet is megkérdeztünk. Az UNICEF-nél elolvasták az üzenetet, de a szervezet nem válaszolt. Különböző női szervezetek, csoportok, oldalak akik sokszor elmondják, a feminizmus az egyenlő bánásmódról szólt, vagy nem válaszoltak, vagy csak a férfiak problémáit emlegetőknek tartogatott szokott beszólás érkezett.

Más válasz viszont egyszerű volt: Amíg az erőszak problémáját, a pszichológiai és verbális erőszak esetében egy torz médiakampány kizárólag a férfiakkal azonosítja, a nő csak áldozat... Ha ő követ el valamit, akkor is lesz aki azt mondja, hogy "érthető" vagy akár indokolt is. Igen: Lustaság "jutalmaként" kiosztott maradandó testi fogyatékosságot okozó testi sértésnél is ez volt a reakció.

Ebben a közegben az ilyen propagandát elfogadó, ez által befolyásolt személyben fel sem merült az, hogy amit csinál az gyermekbántalmazás. Mert hiszen a számára elfogadott források szerint a gyermekbántalmazás olyan dolog amit a férfiak csinálnak. Ha valaki egy férfi, akár a gyerek a saját érdekében rákiabál a gyerekre, akkor ugyanazok akik most a megalázó büntetést szabták ki ártatlanokra máris bántalmazást, erőszakot kiáltanak. Pedig ott sokszor csak az a cél, hogy pl. a gyereket ne üsse el egy autó. 

Ezzel a nézettel,a hasonlóan gondolkodó, mások jogait semmibe vevő csoportokkal van bajom. Az UNICEF kampánya nem az apák társadalmi megítélésének árt a legjobban. Hanem sokakban segít felépíteni azt a képet, hogy a bántalmazás az, amit férfi követ el. Ebből ered az, hogy a gyerekek nők általi rendszeres bántalmazásánál sem az elkövetőben lévő lelkiismeret, sem a törvény, sem a társadalmi visszhang nem lesz igazi fék, és a bántalmazás egyre növekvő probléma. A bántalmazott ember nem tanul meg a másikban bízni, ez rombolja az empátiát és később megismétlődő erőszakhoz vezet.

Mert a világban sikerült eljutni odáig, hogy bár a gyermekgyilkosságok több mint 60%-ában elkövető az édesanya, számos balesetet gyilkosságnak álcáznak, kialakult egy olyan kép a társadalomban, hogy "anya = gondoskodó, jó" és az erőszakot, az elkövetői magatartást szinte kizárólag férfiról feltételezik. Ha valami baj van az "biztos csak baleset". 

A gond az, hogy a gyermekét egész napra az autóban "felejtő" anyuka minimum gondatlan, mert a "jajj, elfelejtettem kivenni" ellenére az úton, a kiszálláskor is látható a gyerek. Sőt sok esetben hallható is. Ha egész nap az autóban fő, az elég fájdalmas halál. Lehet gondatlanságból elkövetett emberölés. Vagy nem egy esetben derült már ki, hogy a "játszunk el egy ilyen balesetet" egy előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést próbált leplezni.

Minden olyan eset amikor valaki ezzel megússza, vagy a nemi sztereotípiák miatt látványosan enyhe büntetést kap azt sugallja sok elkövetőnek, hogy megúszhatja. A diszkriminatív bíráskodás, a diszkriminatív jogszabályok, a diszkriminatív és gyűlöletkeltésre alkalmas kampányok egyfelől az elkövetők egy részét is védik, másfelől viszont bátorítják is, így a gyilkosságok bekövetkeztéhez hozzájárulnak. 

Ezért érzem számos gyerekgyilkosságban bűnrészesnek az UNICEFet, és ezért nem vagyok hajlandó hasonló módon előítéletes szerzők műveit ajánlani. 

A post megírását nagyban motiválja, hogy a múlt héten az autóba zárva halt meg egy gyerek, ám a hatóságok érdemben nem is vizsgálják a helyzetet. Mert a szegény anya biztosan csak áldozat. Így a biztos gondatlanságot, a gyerek veszélyeztetését (amit biztosan elkövetett) is megússza. Az esetből pedig mások is azt tanulják meg, hogy a hasonló eset megúszható. 

Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a postban igazságtalan Szélesit kiemelni. Hiszen ahhoz, hogy veszélyes legyen nem elég megelőlegezni, hogy valódi irodalmi művet kapunk amibe a szerző világlátása beszűrődik a "klisékből építő hazai posvány" helyett, hanem még a nézetei átadásához elegendő mértékű tehetségre is szüksége lenne. A téma felvetése kapcsán rögtön volt aki szólt: oké, nála látni ilyesmit, de a postban olyan kvalitású ismert író jobb lenne, akit ez utóbbival (kellő tehetség) és meg lehet vádolni. Nekem viszont nem tisztem eldönteni ki a tehetség, ki nem. Arra vannak a kritikusok.

A Dunaújvárosi eset sokkoló és botrány, és kell róla beszélni, de rendszeresen van nagyobb, fontosabb eset. Igazságtalan erre az egyre mutatni. De ez van most. Könnyen keresnél olyan ítéletet ahol a kezdeti "baleset, mindenki ártatlan" után mégis súlyos vádért ítélték el az anyát. Rengeteg eset között több tucat eset van. De a szelekció szempontja az, hogy "ami friss, eljutott hozzám" ami véletlenül összejön egy héten. 

És igen, a Trónok Harca feminista role modeljeinek megoldásai is érdekes témák lennének, az ott "ártatlannak" tekintett tömeggyilkosság, és a tény, hogy a békés megoldás fel sem merül az "erős nőknél". Dorne eseményeire, az anyakirálynőre éppen úgy lehet gondolni, mint a töviskirálynőre, vagy a sárkányok anyjára. Csak az ott látott "rajongásig tisztelt" role modellek kapcsán a történet árnyoldalát is bemutatja a történet. Lesz róluk is szó. De ide első példának egy ártatlanabb, kisebb súlyú kérdés kellett.