Balra látható a Velvet egy fotója. A történetben alapvetően 2 dolgot nem értek. Forrnak bennem az indulatok, mert alapvetően ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nem értem az igazságszolgáltatást. Nagyon nem. Valószínűleg ő akkor sem volt más ember, más nő, amikor először a gyermekek vele maradtak. Csak éppen nem járta körül senki, hogy nála vagy az apjuknál lett volna jó helyen az akkori 2 gyermeke. 

Kétszer ítélik el. Mindkétszer a kiskorú veszélyeztetése miatt. Nem volt egy tökös ügyész az országban aki azt mondja: Először az ilyen talán csak annyit lát, az elhanyagolás nem jó a gyereknek. De amikor a tárgyalások során elmondják, ha ez így megy tovább a gyermek meghal, akkor tudja azt, hogy amit tesz az halált is okozna. Ebbe belenyugszik. Semmivel sem kisebb a bűne annál, mint aki árammal vagy mással a kartét védve nyugszik be a halálos következménybe. Életszerűtlen bármi mást feltételezni. Másodjára már emberölés kísérletét kellett volna ráverni.

Különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy ellen, védekezésre képtelen személy ellen. Sorakoznak a minősítő körülmények a kisgyerek védekezésre képtelen állapotát is kihasználó szörnyeteg ügyében. A visszaeső volt is súlyosbító tényező és az is, hogy a gondozására bízott gyermek ellen teszi ezt. Szóval nem, nem kellett volna szabadlábon lennie. De tegyük fel, hogy ez nem áll meg. Akkor is visszaeső. Lehet tudni, hogy ez a gyermek életét is veszélyezteti. És ekkor kellett volna a sok súlyosbító tényező miatt tartósan börtönbe küldeni. 

De a gyermekek életkorai közötti különbség nem arról árulkodik, hogy a maximum közeli büntetést kellett volna leírnia. Persze amikor az ember erre panaszkodik jön hamar a megjegyzés: Volt 3 enyhítő körülmény. Két mell, meg egy punci, ugyanis ugyanazért a bűnért a nők, pláne az anyák statisztikai alapon sokkal enyhébb büntetést kapnak. És nem érdekli a bíróságot az sem, hogy a bűnismétlés esélye, lehetősége magas, és akár gyermekek halálához is vezet.

De amikor a védőnőt kirakta és gyanús volt, hogy mindez megismétlődik akkor azonnal ennek a gyanúja miatt kellett volna a családra ráhívni záros határidőn belül a rendőrséget. Akkor talán ez az emberölési ügy kísérleti szakaszban maradhatott volna. De igen 4 gyerekéből 4-nél volt baj, ebből viszont csak 3 lett olyan, hogy eljutott a büntető feljelentésig. Ennyire nem vesszük komolyan a gyermekbántalmazást?

De nem csak mi vagyunk ezzel így. A gyermekbántalmazás témakörét boncolgató post sorozat előző része arról beszél, hogy a bizalmi helyzettel visszaélő pedofil, aki egy gyerek életét teszi tönkre 1 évet kap. Mínusz az esetleges kedvezmények ugye. Érdemes elolvasni ezt is. Ennyit ér egy gyermek?

Az igazságszolgáltatás és a társadalom sara az egyik. A másik kérdésben érzésem szerint cseppet sem szalonképes álláspontot fogok megfogalmazni. Az egy dolog, hogy nem értem a férjet. Van olyan nő akihez jóérzésű ember bottal sem ér hozzá. Például azért, mert az illető visszaeső gyermekbántalmazó. És igen, lehet most pampogni, hogy ez a hasonló nőkkel szembeni verbális agresszió, nők elleni erőszak, de akkor is úgy tartom, hogy egy visszaeső gyermekbántalmazó semmilyen tiszteletet nem érdemel. A megalázó büntetés tilalma őt is védi persze. Róla is tilos valótlan tényállításokat tenni. Jogai neki is vannak. De őt elkerülni, róla véleményt megfogalmazni szabad.

"7. cikk A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben." - Emberi jogok egyetemes nyilatkozata.

Sem a nőknek, sem másnak nincs joga fokozott védelemhez. Az ezt sürgető bármely diszkriminatív törvény az alapvető emberi jogok megsértése. A férfiakból pedig nem bűnbakot kell csinálni, hanem igenis tudatosítani kell bennük azt, hogy az ő feladatuk és kötelességük is a gyermekek megvédése akár a bántalmazó anyával szemben is. A szükséges, törvényes eszközökkel. Beleértve mindazt amit a jogban a jogos védelem fogalma takar. 

Kérlek nézzétek meg az itt linkelt írás 66. oldalán az elkövetők arányára vonatkozó ábrát. Az elkövetők amint látjátok sajnos sokkal többször szerepelnek édesanyák, mint édesapák. Persze sok részletről lehet és kell is beszélni. Az egyes elkövetési módoknál más a nemek aránya. De úgy gondolom, hogy ma annak aki a gyermekeket védi nem az erőszakkal kapcsolatos hamis sztereotípiák erősítése a feladata, hanem olyan társadalmat teremteni, ahol ha baj van, akár az anya, akár az apa merheti megvédeni a gyerekét. Mert a gyereknek joga van biztonságban felnőni.

Sajnálatos, hogy az UNICEFnél nem ez volt a fontos, hanem a szexista partnerszervezetekkel való együttműködésük, a gyűlölködés. Sajnálatos az, hogy ma számos apuka nem meri megvédeni a gyermekét, mert a társadalmi nyomás nem a gyermekek védelméről, hanem a "nők elleni erőszakról" és az itt követelt emberi jogokat páros lábbal tipró feminista - szexista diszkrimináció iránti igényről van szó. Emberi jogokat sértő ideológiának normális ember nem ad teret. 

A világban több ezer, több tízezer gyerek halt meg azért, mert valaki nem merte megvédeni őket. Valaki aki meg tudta volna védeni. Mert nem a gyerek, hanem egy előítéletes ideológiai volt a fontosabb. Nem értem, hogy az édesapa hogy nem védte meg a gyermekét. Nem értem, hogy lehetünk képesek olyan társadalmat építeni ahol a gyerek védelme ennyire nem fontos. Ahol megteheti azt, az IDE (DK ifjúsági szervezete) alelnöke, hogy akinek az ilyen diszkriminációból elege van azt mindenkit hamisan vádol. Nem értem, hogy kerülhet sor diszkriminatív, emberi jogokat sértő egyezmény propagálására.

De azt értem: Hogy egy tisztességes világban a gyengébbet, a kiszolgáltatottat nem bántjuk csak azért, mert megtehetjük. Nem használjuk ki a kiszolgáltatott voltát, hogy valamire kényszerítsük, nem bántjuk a gyengébbet. De nem is diszkriminálunk a törvény szintjén, nem prejudikálunk egyezményben és olyan társadalmat építünk, ahol nem bűn, hanem érdem lenne, ha valaki megvéd egy bántalmazott gyereket. Akár egy női bántalmazótól is. Akár erőszakkal is. 

Még egyszer elmondom amit már több helyen elmondtam: Amíg az UNICEFnek egy emberi jogokat sértő, diszkriminatív ideológia, az ezt támogató partnereik kiszolgálása, a hangulatkeltéssel zsebre tehető és magukra költhető pénz fontosabb, mint az, hogy ilyen helyzetben BÁRKI megvédhesse a gyermeket a bántalmazótól és MINDENKI tudja, hogy ez kötelessége is addig gyermekeket szerető embertől, szervezettől, cégtől egy fillért nem érdemelnek. 

És nem csak őket érdemes bojkottálni, hanem azokat a cégeket is, (Pl. Telenor) akik ezt a politikát támogatják.