Öszödi mesék I - Szembesítés

Gyurcsány Ferenc tegnap 10 éve mondta el a híres beszédét. Lehet azt értelmezni, félre értelmezni, lehet az akkor sürgetett reformokról beszélni. És fel lehet tenni a kérdést, hogy az a beszéd hogyan hatott a hazai politikára. Bevallom őszintén: Aznap amikor Gyurcsány Ferenc elmondta, nem történt semmi érdemleges. Ez a beszéd senkit sem befolyásolt érdemben. Sem a választókat, sem a jobboldalt, de még a baloldal politikusait sem. A fontos nap szerintem május 27.-e volt. Aznap bukott meg végleg a hazai baloldal. Minden más, a megszorítások, a rendőrattak és az összes ismert dolog csak május 27. következménye. A napé amiről nem tudunk semmit.

Aki azt várja, hogy majd most elmondok valami nagy titkot, vagy bolond összeesküvés elméletet az adott nappal kapcsolatban az téved. Aznap ugyanis gyakorlatilag nem történt semmi. De olykor nem az a fontos ami történik, hanem sokkal inkább az ami nem. Ez egy unalmas vasárnap volt, amikor bizony a legtöbb minisztériumban sem dolgoztak. Még csak a baloldali politikusok emésztgették az előző napi beszéd következményeit. A sokk már nem volt friss. Már nem csak a múlttal való szakítás, a trágárság, az "akkor most mi lesz a jó kis mutyival" volt a kérdés, hanem volt aki kíváncsi lehetett a "hogyan továbbra".

Ez volt a "mostantól másképp lesz" ígéret utáni első nap, amikor mindennek másképp kellett volna lennie. Ugye mindenki tudja mi a csattanó? Az, hogy de nem lett. Május 27. csak egy átlagos vasárnap volt, amit egy átlagos hétfő, egy átlagos kedd követett. Nem volt nagy ötlet, pontos kidolgozott terv a kormányzásra. Ez volt az első olyan nap amikor az öszödi ígéretekben csalódhattak. Amikor kiderült: Továbbra sem változik semmi. Hogy a politikusokat is átverték. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy átverték, hátba szúrták. Hosszú ideig így láttam ezt magam is. A "szemét MSZP elárulta a saját miniszterelnökét".

Volt alapom ezt gondolni. Előtte ugyanis volt egy másik MSZPs miniszterelnök aki beszélt a korrupcióról, kiállt ellene és leváltották. De Gyurcsánnyal nem ez történt. Aki őt meg akarta buktatni annak nem kellett szivárogtatnia. Az adóemelések és más apróságok utáni népszerűségvesztés okán lehetett volna ellene egy egyszerű konstruktív bizalmatlansági indítvány. Nem sorakozott fel az MSZP a tisztesség a belengetett öszödi reformok mögött: Mert ilyen reformok nem voltak, csak átgondolatlan megszorítások. Volt ami véletlenül majdnem jó volt: A vizitdíj. Volt amivel egyet értettem: A tandíj. Volt ami szükséges volt: Az adóemelés. És volt ami elhibázott volt: A kórházi napidíj.

De a koncepciótlanság kapcsán az is felmerült, hogy hatósági árat (piaci szereplők hasznát) az ember nem megszorítások és válság esetén emel. A koncepciótlan kapkodása a "jajj csak túléljünk valahogy, amíg valami nem történik kormányzás" része volt. Öszöd nem az a nap amikor a beszéddel valami megváltozott. Hanem az utána való napok azok amikor azt láttuk, hogy semmi sem változott. És ha az eddig vállalhatatlan volt, akkor a folytatás is az.

Aki viszont látta, hogy ment a mutyi tovább, maradt az ötlettelenség és akiknek jó ez a posvány sosem fogják leváltani Gyurcsányt, annak már oka volt szivárogtatni. Nem azért, mert ő akarta hátba szúrni a miniszterelnökét, hanem azért, mert Gyurcsány szúrta hátba őt. És ez először 2006. Május 27.-én derült ki. 

Onnan, hogy nem jött az öszödi beszéd után egy program. A DK ma arról beszél nekik már van programjuk. Nem. Nekik egy demagógia gyűjteményük van üres ígéretekkel. A következő ciklusra programot alkotni még azért is marhaság, mert senki sem tudja, milyen helyzetben leszünk a választás előtti hónapokban. Nem csak a magyar de az EUs helyzet is bizonytalan. A programnak a honnan, hogyan, hova és a miért kérdésekre is kell felelnie. Na ez az ami elmaradt. 

A változatlansághoz mégsem kellett új madame, Gyurcsány Ferenc ragaszkodott a hatalomhoz, és az MSZP sem tett semmit azért, hogy a helyzetre érdemi megoldást adjon. Ezért a hatalomért elég sok gazságot megtettek. És mindenki engedelmével itt említeném egy kicsit Nagy Imre örökségét: Ő volt az aki a forradalmat is ki akarta bekkelni. Ettől a saját emberei, fegyvertelenek és fegyveresek is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. De nem csak ők, de ártatlanok is. Sokuknál elszakadt a cérna.

1956-ban rendőr, titkosrendőr, politikus, magyar és szovjet kommunista volt az akinél a cérna elszakadt és túllépett minden határt. 2006-ban a rendőrség állományában volt olyan akinél előkerült a vipera, aki a tömegoszlató eszközt nem rendeltetésszerűen használta. De nem a rendőri brutalitás volt a probléma. A probléma az, hogy ahogy a rendőröket, TVseket, sok más embert magára hagytak a saját hatalmuk átmentésén fáradozó politikusok. Felmerült a kérdés: Mekkora gaztettet, bűnt ér meg nekik a hatalom? 

Ez után a helyzet után nem csak a politikusok ígéretei, de a teljes ideológia kapcsán is okunk volt mindent megkérdőjelezni. 

Az empátia, együttérzés remek alapja lehet egy oldal politikájának az indoklásához. Az ember nem szívesen mondja azt, hogy "vegyünk el valamit, amire egy rászorulónak szüksége van, amikor az államnak milliárdjai vannak". Aztán látjuk, hogy ezek a milliárdok elfogynak, és az ígérgetés felelőtlen hazugság. A mostani ígérteknek sem hiszünk. Ezen a ponton viszont a program hiánya komoly probléma: Nem jut mindenkinek pénz. Aki viszont mindenhol ígérhet az keveset beszél a fontossági sorrendről. Ugyanakkor az ideológiára immár okunk van odafigyelni és kritikus szemmel tekinteni rá. 

A baloldali politika egyik sajátos eszköze a pozitív diszkrimináció. Ezt is okunk volt megkérdőjelezni. És ami kiderült az sokkoló volt: A pozitív diszkrimináció több oknál fogva hazugság. A legnyilvánvalóbb ok az, hogy a kérdés a másik oldalról is megnézhető. Adott egy objektív piaci szempontok szerint jobb jelölt, aki többet is dolgozott az adott pozícióért, de azért esik el tőle, mert nem megfelelő neműnek született, és hát a kvóta... Az ő szempontjából nézve ez bizony sima diszkrimináció és negatív folyamat. Ráadásul az egyenlő elbánáshoz, törvény egyenlő védelméhez való alapjogot sérti, ha ezt törvénybe emeljük. Emberi jogokkal és alkotmányossággal ellentétes törvények kapcsán is persze van aki azt mondja ez "fontosabb kérdés".

Jellemző állítás a történelmi igazságtalanságok sorát emlegetni. Csakhogy ez kétélű fegyver: Hiszen ezzel az erővel mondjuk a hadkötelezettség miatti igazságtalanságra is hivatkozhatnánk. Vagy a nem éppen szimmetrikus tartási kötelezettségre. Vagy a gyermekelhelyezésnél eddig tapasztalt diszkriminációra hivatkozva követelnénk azt, hogy az anyák kerüljenek hátrányba. Azért venni el valakitől "büntetésből" a fair elbánást, mert más igazságtalan előnyre tett szert és ezért az ő kollektív bűnössége okán sem az ártatlanság vélelme, sem a törvény egyenlő védelme nem jár neki, semmivel sem lenne jobb, mint a náci politika.

Ugyanakkor számos célt el lehet érni pozitív diszkrimináció nélkül. Ha pedig van jobb, diszkrimináció mentes megoldás, ami az emberi jogokat is inkább tiszteletben tartja, akkor az érzelmekre építő, sok érv helyett hazugsággal operáló politika végleg elfogadhatatlanná válik. 

Ez az a csapda amibe a hazai baloldal belenavigálta magát.