Elnézést, de amit írok az elég durva lesz. Pontosan tudom, hogy egy bűncselekmény kapcsán nem szokás a maximumot kiszabni büntetésként, de azt is tudom, hogy ahol sok a súlyosbító körülmény, több minősítő körülmény merül fel, és halmazati büntetést kell kiszabni, ott a minimálishoz közeli büntetés sem szokásos. Az Ítélőtábla jogerős ítélete viszont megemlíti, hogy a korábbi BTK enyhébb büntetési tételei befolyásolták a másodfokú ítéletet. Így az enyhítés érthető és indokolt. A gond az, hogy egy eleve felháborítóan enyhe ítéletet sikerült enyhíteni. És nem tudom, hogy az áldozat számára mi lesz a vége a történetnek.

További gond az, hogy a régi BTK is 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztést írt elő a hasonló esetekre. Azaz az 5 év fegyház a régi BTK szerint is az egyik bűncselekmény minimuma, amikor több bűncselekményért ítélték el az elkövetőt. A Debreceni Ítélőtábla sajtóközleménye ugyan tartalmazza az enyhítés okaként a régi BTK szerinti elbírálás szükségességét, azonban azt elfelejti megindokolni, hogy ott csak az egyik bűncselekményért járó minimumot szabták ki. Az ügyészség az ügyben amúgy súlyosbítást kért. Az 5-10 évig terjedő szabadságvesztés középértéke 7,5 év, ebből kellene kiindulni.

Súlyosbító tényező volt a folytatólagos, éveken át való rendszeres elkövetés, és ez a minimum. Enyhítő körülményként a büntetlen előélet mondható el. Az idő múlását persze szokták emlegetni, de az ügy nem húzódott sokáig. És ismerjük a családi és egyéb szempontok emlegetését is. A minimális büntetéshez ennél több enyhítő körülmény kellene: Nem ártana megbánás, beismerés sem, aminek nyoma sem volt az ügyben. A megbánás hiánya pedig komoly gondot jelent. Ezzel együtt is sikerült a régi-új minimumot kiszabni. 

Mondhatjuk, hogy hasonló ügyekben férfi elkövető esetében szinte sosem kerül elő a minimum, pláne nem beismerés, megbánás nélkül. Joggal mutatunk rá arra, hogy a törvény egyenlő védelméhez való alapjog a hasonló diszkrimináció esetén sérül. Az esetben azonban van egy másik súlyosan probléma is:

"2014 júliusában a vádlott bejelentette, hogy gyermeket vár a sértettől." A megállapított tényállásban ez is szerepel. Hogy a gyermek végül megszületett-e, valóban a sértett-e a gyermek apja azt a megismert tényállás nem tartalmazza. Valószínűleg a büntetőügyben a bíróság nem vizsgálta ezt a kérdést. De sajnos nem egyedi az eset, és érzésem szerint ez a felvetés is elég ahhoz, hogy nyomatékos súlyosbító tényező legyen.

A hazai jog gyerekekkel kapcsolatos egyik alapvetése, hogy "megcsináltad a gyereket felelős vagy érte" irány alkalmazása szinte korlátlanul. Ez alól persze akad pár kivétel: Az egyik ilyen az abortusz. De ismerjük azt a helyzetet, hogy "ha megszülte inkább hagyja megfelelő inkubátorban" alapon megelőzik az emberölést, de ilyenkor az anyán ritkán követelik a gyermektartást. Sőt az apa (aki esetleg nem is él együtt az anyával) jogai sem kerülnek elő. A fiúnak lényegesen kevesebb lehetősége van "kibújni a szülői kötelezettségek alól", azaz a nemi erőszak áldozataként ebből később is lehet komoly probléma.

Nem hiszem azt, hogy a gyermek ellen hatalmi pozícióból, fenyegetéssel kezdeményezett erőszak kapcsán ne lenne eltérő az a helyzet ami "nem fenyeget ilyen további következményekkel" (pl. orális együttlét) és ahol ilyen módon az áldozat esélyeit az életben így még jobban tönkreteheti azonos súlyú bűncselekmény lenne. Ha a terhesség csak "kamu", és további nyomásgyakorlás volt, akkor ez a nyomásgyakorlás (amikor a fiúnak más kapcsolata lett volna, esélye gyógyulni) éppen úgy súlyosbító tényező, de ez esetben is felmerül, hogy itt a sok "próbálkozás" és a lehetőség az ilyen kimenetelre ezt a kockázatot is hordozta. Az elkövető tudtával.

Nem lehet azt mondani, hogy az elkövető, ha már a bűnét elkövette, igyekezett a károkat "ésszerű határon belül tartani". Hogy "legalább egy kicsit vigyázott". De azt sem, mint sok szextanárnéni esetén, hogy a "gyerek végülis fenyegetés nélkül ment bele", mert bizony a gyereket meg kellett zsarolni.

A bíróság valószínűleg a jó hírnevét sértő állításként értelmezné, ha valaki azt merné mondani, hogy 3 enyhítő körülményként két mellett és egy puncit vett figyelembe, hiszen ez azt jelezné, hogy az eljárásban sem a törvény egyenlő védelme, sem a tisztességes eljárás, mint alapvető emberi jog nem érvényesült. Az ilyen problémának már csak a gyanúja is aláássa az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. A bíróság jó hírét pedig annak az ügyészségnek kellene megóvni ami elégedetlen azzal, hogy a súlyosbítás iránti kérelmük az ítélethirdetéssel együtt 1 órás tárgyaláson ide vezetett. 

Az aránytalanságot valószínűleg ők sem értik, és az ügyről megkérdezve nekik is furcsa lenne. De sem ők, sem én, sem a kedves olvasó nem lát a bíró fejébe. A bíró is ember. Lehet, hogy úgy gondolja a fiú elleni erőszak azért ér keveset, mert a "végén már magától is tudta a dolgát" és van aki szerint "buli" az áldozatnak egy felnőtt nővel így az ügyet kevéssé érzi veszélyesnek a társadalomra. Lehet az is, hogy a bíróság okai szerinte benne voltak az első fokú ítéletben, azt nem akart máshogy értékelni. Ott még nem volt minimum, de amikor az enyhébb tételek, enyhébb elbírálás miatt érdemben enyhíteni kellett ezt adta ki. 

Lehet erős védői és gyenge ügyészi érvelés és ki tudja, hány más ok egy ilyen ítélet mögött. Vagy az, hogy az erőszak hosszútávú hatásait az eljárás során nem bizonyítotték (pl. szakértői véleményekkel) a sértett és családja jelenleg is a vádlottal él, ha nekik nem volt "elég ok elmenekülni" akkor a bíróság sem érezhette az ügyet nagyobbnak. Hogy azért maradnak ott, hogy "ne az utcára kerüljenek" és ez a gyereknek megalázó kényszer vagy jó helyzet nagyon nehéz lett volna bizonyítani. Főleg akkor, ha a család jelenleg "ellenérdekelt" ebben, mert ennek bizonyítása esetén jönne az utca.

Ha a család ilyenkor a szükséges ideig biztonságos menedékhez jutna, az ügyben elérhető kártérítés (amire az elkövető ingatlana is fedezet) jelenthetne hosszabb távon is megoldást, az elkövető erre talán nehezebben hivatkozhatott volna. Nem tudjuk mi van az enyhe ítélet mögött, és sok durva dolog súlyosbító körülmény lenne, így a minimum az problémás. De azt tudjuk, hogy a látszatja nem jó. Hogy nem erősíti meg az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. Hogy amikor azonos bűnökért a férfiakra kiszabott átlag büntetés és a nőkre kiszabott átlag büntetés között jelentős eltérés van, pedig a bűn tényleg kb. azonos, akkor legalább annyira felmerül a diszkrimináció gyanúja, mint a nemek közötti bérkülönbségnél.