Olimpia: Nehéz helyzetben a WADA

Az antidopping módszerek felett piszkosul eljárt az idő. A kerékpársportban a mechanikai dopping a divat. A tenisz kapcsán hallottunk egy-egy teniszezőről aki úgy gondolta műtét után majd jobban fog menni neki. És persze, ha így van, akkor sok sportoló fekhet a kés alá, mert feladva a látványos kebleket kicsit eredményesebbek lehetnek.Vajon milyen más műtét fér még bele? Ugye a műláb jelenleg kizáró ok lehet, de az orvostudomány keresheti a "jelenleg nem tiltott műtéti teljesítmény fokozást". 

És közben tudjuk azt, hogy az oroszok egy esetben támogatják a transzneműeket: Ha Igorból állami utasításra Irina lehet, és ezzel pár világrekordot, aranyérmet meg lehet szerezni. Mert ugye a "gender elismerése" a diszkrimináció kiszűrése fontos a nyugatnak, hát akkor az Igorból lett Irina is versenyezhessen a női mezőnyben. A pszichológiai károk sem jobbak, mint a dopping testi hatásai.

Nem csak a transzneműek orosz elfogadása az egyetlen SciFi megoldás, ami érdekből vagy számításból de valósággá válhat a közeljövőben, de genetika, génsebészet kreatív alkalmazása a törvényeket, nemzetközi egyezményeket nem mindig túl komolyan vevő államokban. A kellően gátlástalan kormány könnyen alkalmazza azokat a kellően gátlástalan kutatókat akiknek eddig is volt közük tiltott emberkísérletekhez. Egyik fél sem válogatós a módszerekben. És a sportolókon kipróbált eredményt máshol is lehet alkalmazni. 

Ha egy állam az ország dicsősége érdekében csalni akar, akkor a csalásra többnyire meglesznek a lehetőségek, csak van ahol ezt az állam titkosrendőrei a törvények látványos megsértésével oldják meg, van ahol pedig innovációval. Ahogy designer drog van, úgy designer dopping is kialakítható. Amíg nem tudják mit kell keresni, nehéz megtalálni. Amíg nem találják meg, nem azonosítják, nem tiltják be, addig működik. Ahol erre is van pénz, lehetőség és igény, mert pénz van a sportban, vagy túl fontos az országnak, ott megtalálják, hogy hogyan lehet csalni.

A "nem nagyon nézünk oda", mert nem csak az orosz atléta, hanem amerikai kerékpáros vagy úszó, francia kerékpáros körverseny szinte minden csapata, a Bundesliga, a PL körüli ritka ellenőrzések, eredményesebbre műtött kelet-európai teniszezőnő is eszünkbe juthat? Az oroszok körön kívül vannak, így ott utána lehetett menni a rendszernek, el lehetett venni az "eredményeket, hősöket" és ennek politikai hatása van. 

Még nagyobb baj, hogy a sport tisztasága, a győzzön a jobb koncepciója már egyáltalán nem fontos elv. A technikai sportok jelentős részénél hallani, hogy "izgalmasabb versenyeket szeretnénk". Ha a sportban a jobb nyer, az sok esetben kiszámítható eredményt jelent. Ahol a fogadás, az izgalmak miatt ezt feladják, ott "a dopping egy azon előnyök között, amiket a hendikep eltüntet", így a mesterségesen kiegyenlített eredmények mellett nem kell a dopping ellen küzdeni. 

Ahol ez a koncepció elterjed és a szórakoztatás ilyen módja kerül előtérbe, ott nem lesz dopping elleni küzdelemre költve. Ahol pedig unalmas és kiszámítható módon többnyire a jobb nyer? Ott közel sem biztos, hogy lesz elég pénz a dopping elleni küzdelemre. Kiváltképp akkor, ha az egyre drágább, és egyre sokrétűbb csalásokra kell felkészülni.

Ha az igazán új, még be nem tiltott szerekkel nem is kell foglalkozni, sok csalási lehetőséggel sem kell foglalkozni, akkor is igaz, hogy 8 évvel egy olimpia után sincs meg a végeredmény. Ez pedig nem jó. Kiváltképp akkor nem, ha figyelembe vesszük a történet egy másik oldalát. Ugyanis a jelenlegi helyzetben sikerült kizárni olyanokat akik nem doppingoltak, a világ legjobbjai közé tartoznak, mert a rendszeres ellenőrzésen a számukra egy nem hiteles labort jelöltek ki. Ezzel szemben vannak olyanok, akik ugyancsak oroszok, valamennyit külföldön is készültek. Az akkori teszt alatt éppen tiszták voltak, hiszen az ottani labor veszélyeit ismerték... De amikor otthon kockázat nélkül lehetett? Nos mehetett a dopping, akár a tudtukkal, akár a tudtuk nélkül.

Így nem érzem se a győzzön a jobb eszméjét, sem azt, hogy a verseny tiszta lenne. Ugyanakkor nem is kiegyenlített, így kevésbé izgalmas, és a végeredmény a csalók kizárásával majd évek múlva lesz meg. A legtöbb trükközésen kapott sportoló a vádakat abszurdnak nevezi, és ő a szimpatikus hős...Ő könnyen fest jó képet magáról, de az antidopping szervezetek a fenti látszat után nehezen tudnak tompítani a rossz PRen.

És közben elhangzik, hogy az egész doppingellenes küzdelem célja pont az ő egészségük megóvása lenne, de ahogy az ellenőrzés, a kapcsolódó felügyelet, kötelező programok egyre több stresszel járnak, az pedig rizikófaktor sokan éppen ezt az irányt is veszélyesnek érzik. De fontos megjegyezni, hogy a nyilvánvaló doppingszerek mellett a "mennyi koffein a túl sok" az érzésem szerint szintén gond lehet. Kiváltképp akkor, ha nem a sport miatt van rá szükség. 

Szép meg jó, hogy az Olimpia az amatőr sportról szólna elvben, de ez annyira rátelepszik a sportolók életére, hogy ezt csak hivatásszerűen "teljes munkaidőben" és azon túl lehet csinálni. Az amatőr sport, az ezzel alkotott példaképek, mint eszme elveszett, és ehhez ez a plusz szigor is sokat hozzátett. Ha pedig ezt látjuk, és az eredeti eszme így is úgy is elveszik, akkor a dopping ellenes küzdelem egyre kevésbé versenyképes alternatíva az esélyeket mesterségesen kiegyenlítő, a versenyeket showműsorrá degradáló iránnyal szemben. 

A győzzön a jobb, a legyen tiszta verseny és hasonló ideológiák ezzel gyengülni látszanak, és ezek gyengülése esetén az egész dopping ellenes küzdelem legfőbb indoka is gyengülni látszik.