Vélemény-monopólium

Három olyan téma is volt az utóbbi időben amiről nem akartam írni. Aztán rájöttem, nem úszok meg az ügyben egy emeletes megaposztot. A Bayer féle lovagkereszt kapcsán pedig elég szilárd volt az elhatározásom, hogy a téma nem ide való. Továbbmegyek: szivárványszín kerítés, és az Orbán híveknek meghirdetett anyázásba torkolló Orbán beszéd esete sem tartozik a feltétlenül és automatikusan kiemelésre szoruló témák közé. A három dolog tervezett mellőzésére más-más okom volt. És végül mindegyik ok ugyanazon ellenérvnek adta meg magát. Ez pedig a baloldalt érő vád, miszerint véleményterror, vélemény monopólium eszközéhez próbálnak nyúlni és közben durván alkalmazzák a kettős mércét.

Bayer úr kitüntetése ügyében nagyon egyszerű okból nem kívántam hozzászólni: Nem követem a díjazott szerző munkásságát, így azokat az írásokat sem amikért a kitüntetést kapta. Ráadásul nem vagyok képzett újságíró, így sok szakmai véleményem sem lehet a kérdésről. Magánemberként úgy gondolom, hogy a Gulág emlékév kapcsán fontos lenne, hogy a történészek legalább elfogulatlannak szánt publikációit értékelném, mint az elfogultságukról hírhedt újságírók írásait. Mert legyenek bármilyen jók és díjazásra érdemesek azok önmagukban, nem ezek a cikkek írják felül az újságíró munkásságát, hanem az újságíró korábban elvesztett hitele teszi súlytalanná ezeket a cikkeket.

Így viszont bárhogy is ítélném meg a díjat amit Bayer úr kapott pusztán előítélet lenne, hiszen összefüggéseiben nem ismerem az említett szerző munkáját. Feltételezem, hogy a díjukat visszaadóknak sem Bayer úr a kedvenc szerzőjük, feltételezem azt, hogy sokszor a szöveg tartalmát eltorzító hiányos utánközlést olvasnak, amihez hozzátesz ezt-azt a tömeghisztéria és az utólag odatett kontextus.

És pontosan tudom, hogy a kontextus egy állítás jelentését megváltoztathatja. Hiszen az Iszlámra, bármely hibája, kockázata ellenére azt lehet mondani, egy adott korszakban, egy adott régióban jelentős kulturális és társadalmi fejlődést hozott, ezért az ott lévő törvénykezés bevezetése történelmi távlatban előnyös volt. Lehet ezért méltatni is az Iszlámot. A gond csak az, hogy a mai Európához képest már nem ez a helyzet. Azaz a bevándorlással kapcsolatos vita közepén, abban a kontextusban idézni az adott méltatás egy részét, azt megcsonkítva megfosztani az eredeti kontextusától, bizony megváltoztatja a szöveg jelentését.

Az ezzel operáló manipulátor immár nem a tükröt mutató grál lovag képében díszeleg, hanem Bayer úrhoz hasonlóan gyűlölködő manipulátor. Ráadásul a nekik nem tetsző dolgokra anyázó emberek az őt dicsérő törzsközönség soraiban erősen túlreprezentáltak. Szóval "bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje". 

Ha valaki nekem leírja, hogy a cigányság egy része alkalmatlan az együttélésre, akkor éppen annyira van igaza, mintha ezt a magyarokról, lengyelekről, oroszokról vagy bármely más népről írná. A kérdés az, hogy a szöveg egésze miről szól. Mert szidhatja a cigányokat, akár mindezt az Orsós családra kihegyezve, vagy mellé teheti azt az észrevételt: Hogy de ugyanez igaz minden más nemzetiségre is. Csak éppen, ha ők elkövetnek valamit nem veszik elő a rasszizmus kártyát, nem úsznak meg dolgokat a PC mögé bújva, így más nemzetiségek hasonló csoportjai nem keltenek etnikai feszültségeket.

Az egyik folytatás, jobboldalról egy neonáci ideológia lenne, erős rasszizmussal, a másik pedig a Politikai Korrektség követelményének és a rasszizmus kártyából politikai hasznot remélő csoportoknak a kritikája. Azt, hogy melyik: Csak Bayer úr gondolatvilágát az érveinek összefüggését befogadva lehet eldönteni. És elnézést kérek: De az, hogy ezt valaki be akarja-e fogadni az ízlés kérdése.

Bayer úr munkásságát pedig nincs kedvem olvasni. Ahogy az említett baloldali provokátorét sem. Legyen szó kommentelőről, szerzőről: Lehetősége van eljátszani a kölcsönös tisztelet minden esélyét és alapját, ami után, ha válaszolok neki, akkor bizony a tisztelet teljes hiányát is legfeljebb nyelvi eszközökkel lehet jelezni. A szükségszerű beszólás stílusáról elegendő egy apróságot tudni: Kurvaanyázni bárki tud, bárkivel szemben. De amikor valaki 0 érvvel csak beszólni tudott, és megjegyezhetjük, hogy ez neveltetés kérdése... Hozzátéve, hogy a neveltetését, a szüleit ő sem választotta, akkor egy érdekes helyzetet kapunk.

Ha saját maga elhinné azt, hogy amit tesz helyes akkor a "neveltetés kérdése" a szüleit dicsérné és kitérne arra, hogy "de ez nem az ő érdeme". Ha viszont tudja, hogy egy mocskolódó pöcs volt? Nos akkor a sértés durván betalál. Főleg akkor, ha érvekkel alátámasztva, szépen becsomagolva kapja. Bayer úr munkásságával éppen az a bajom, hogy megannyi beszólásában bizony le kell írnia a "kurva anyádat", mert amíg nem minősít addig nem látjuk rossznak azt amit ő rossznak mond. Innen pedig miért hinnék neki, és miért ne magamnak? 

A másik fontos különbség, hogy érvre beszólással, személyeskedéssel válaszolni vagy egy témát eleve így nyitni alkalmatlan az érdemi vitára. Innen marad a "moderálás" beleértve szerzők ignorálását is, vagy a probléma jelzése. A problémához az eljátszott tisztelet, a másik viselkedésének tisztességtelensége és megannyi dolog hozzátartozik.

Bayer úr írásai viszont sokszor maguk a beszólások. Ez alapján nincs miért tisztelnem, nincs miért olvasnom. Csak megjegyzem: A neveltetését ő sem választhatta meg. Nem érzem őt sem rosszabbnak, mint a gyűlöletbeszédét azzal védő UNICEFet, hogy legalább beszélnek a témáról. Mert pont az érdemi vita helyett anyázás van.

De tudom, hogy ettől "vak tyúk is talál szeget" alapon beletenyerelhet valami olyan témába ami akár Pulitzert is ér, kaphat utasítást olyan téma feldolgozására amivel kb. bárki kaphat díjat. És az adott munka megítélését nem szabad befolyásolja az, hogy amúgy a szerzőről milyen véleményem van. Aki ebben előre ítélkezik, vagy úgy gondolja nem akar "egy lapon" lenni a másikkal, az intoleráns és előítéletes.

És elő lehet venni, hogy a "körmös Bauer üzlettársával, az Eörsivel bezzeg nincs bajuk". Esetleg a körmös Bauer fiával kapcsolatban lehet vitatkozni azon, hogy az apját, a neveltetését ő sem választotta meg... A másik oldal persze elmondja a családhoz való viszonyát, az onnan örökölt értékekhez való viszonyát viszont igen. Mint azt is, hogy a gaztettekből lett előnyökkel anélkül él, hogy az egykori áldozatok utódainak, stb. visszajuttatna valamit. Hozzá lehet tenni, hogy nem tehet az örökségéről ő sem, de ez nem teszi alkalmassá, méltóvá feladatokra. Ha úgy nézne szembe az örökséggel, az esetleg igen.

Ahogy Bayer munkássága nem való a tankönyvbe, úgy számos más ideológia sem való igazán egy állami oktatási intézménybe. Jelképeknek, állásfoglalásoknak nincs ott a helyük. De mondjuk sok más tematikus közösségben, fiatalokat bombázva sem. Éppen úgy igaz ez a hittérítésre, az árpádsávra, és a Pride zászlóra. Tök jó az, hogy ebben azért messziről nézve, az elvekről beszélgetve általában minden oldal egyet ért. A gond csak az, hogy a konkrét esetekben hol a kerítés lesz szivárványos, hol egy avatar, és aki úgy dönt, hogy ezt az alkut felrúgja az van megsértődve, hogy miért csinálnak ebből ügyet.

Mert az ideológiák kizárásánál megvan a különbségtétel: A többi téma a többieké. Ezek a "haladó" elvek pedig az övé. Mert megvan milyen zászló fér bele, kik elleni gyűlöletbeszéd utánközlése nem zavar senkit, melyik uszítóval vállalnak közösséget a progresszív baloldal gondolkodói. Ez nem gond: Mindenki azzal vállal közösséget akivel akar. Az egyéni döntése, és ezt tiszteletben is illik tartani. Csak az aki ezeknek a beszédeknek, megkülönböztetésnek a szenvedő alanya az könnyen mondja azt erre a körre: Belőletek nem kérünk.

A NER titka az, hogy amíg a baloldal akár csak egy emberrel többel tudja megutáltatni magát, mint Orbán Viktor, addig a rendszer marad.

És ha a Bayer félék kitüntetésének az az üzenete, hogy nem azokról a munkákról írunk amiért kitüntették, hanem nem tudjuk tolerálni, hogy egy másképp gondolkodó, ellentétes ideológiát képviselő, megbotránkoztató bunkó kitüntetést kapjon, de a saját oldalunkon a tapló megbotránkoztatás (Prideon reverendát viselő) bunkó természetes... Addig ki fogja elhinni azt, hogy a magukat demokratikusnak nevező erők számára természetes a véleményszabadság? Hogy ők valóban toleránsak? Hogy nem előítéletesek?

Amíg ferdítve, manipulálva támadják baloldali gondolkodók a választókat, addig ki gondolja azt, hogy ezek a választók a következő pár évben rájuk fognak szavazni? Amíg a gyereket csak a másik ideológiájától óvó kétes őszinteségű emberek tiltakoznak kampányok miatt, amikkel sok választó eleve egyet értett, addig hogyan lesz itt bárki is meggyőzve a NER leváltásáról?

Igen: A Jobboldalnak is látjuk a kétes ügyeit, a nagyképűségét, a pofátlanságát. És igen, jobboldalon is van sok hülye bunkó szavazó, kommentelő... De amíg a tapasztalat az, hogy a baloldalnak a nyomába sem érnek, addig nehezen képzelhető el kormányváltás.