Bye-bye Népszabadság? — Médiatér és kormánykritika

Sokan a baloldali média egyik legfontosabb pillérének tartották a Népszabadságot. És a független újságírás halálát vizionálják a tartósan egy párt közvetlen és nyílt befolyása alatt működő lap bezárása kapcsán. Tegyük csak hozzá, hogy az óta, hogy a párthoz kötődő alapítvány kiszállt az üzletből nem sok érdemi változás volt a Népszabadságnál. Legalábbis jó nem, mert sajnos a nol.hu-ra ellátogatva sokszor ért csalódás. A lap  ugyanis a helyét kereső tetszhalott szerepében volt. Nem volt már a klasszikus "broadsheet"  nyomtatott sajtó alaposságának megtestesítője. És ezt könnyen le lehetett mérni. Objektíven.

Mondjuk a cikkek és elemzések hossza lehet árulkodó. A nagyobb lapok hagyományosan hosszabb és alaposabb cikkeket jelentettek.  Akinek volt ideje tájékozódni és ez is volt a feladata ezekre építhetett. A másik oldalon viszont a kisebb terjedelem, rövidebb cikkek, lazább megfogalmazás, kevésbé részletes és pontos megfogalmazás a tömegeknek szólt. Egykor a rikkancsok által kiabált szenzációt sejtetőt mondatok, ma az online világban a clickbait címek hozták a látogatót. A párthoz kötődés, elfogultság viszont csak akkor fér  össze a broadsheet fénykorát idéző komolyabb újságírással, ha a "hír szent, a vélemény szabad" olyan alapelv ami garantálja a ténybeli objektivitást.

A megfelelő oldali vélemény érték, de ahol a politikai elfogultság a hírbe, témaválasztásba is beleszól, ott az adott újság sokat veszít az értékéből. Magyarországon ez a fajta valóban hiteles újságírás nem nagyon működik. Pont azért, mert nem csalhat egy clickbait cím, némi reklám miatt. Ehhez olyan emberek kellenek akik fizetnek azért, hogy az újságíró az olvasó helyett, az olvasót  képviselve szerezze be az információt. Ha a fő bevételi forrás a reklám, akkor kell szenzáció, clickbait tartalom, ami odacsalja azokat akik nem telepítenek még adblockert. Ha a támogatók? Akkor máris oda a viszonylagos függetlenség.

Egy idő után eljutottunk oda, hogy nem volt miért választani a Népszabadságot a nagy portálok helyett. Ugyanazt az oldalletöltések számára menő tartalmat kaptuk volna kicsit több elfogultsággal. És persze sokkal több ellenponttal. Mert lássuk be az Index megkerülhetetlenségéhez piszok sokat tesz hozzá a blog.hu, és nem azért mert magamat éltetném. Oké. Az én helyesírási hibáktól, stílustalanságoktól hemzsegő postjaim is kevesebb hibát tartalmaznak, mint pár újságíróé. De azért ez nem az a szint amire érdemként kellene hivatkozni.

Mint az sem, hogy nem írok akkora zöldségeket mint a nagy portálok tech rovatainak néhány ásza, aki elfogult is a kedvenc platformja kapcsán, de sokszor a specifikációt sem érti, nincs képben a releváns hírekkel, és még megvannak a szokott nyelvi hibái is. Mert ezeknél jobbat alkotni nem érdem. Viszont az itt cikizett színvonal is elegendő a piacvezető pozícióhoz.

A blog.hu azért érték, mert több oldal vélemény megjelenik az Index címlapján, anélkül, hogy a különböző módon gondolkodó átlagos kisemberek mindegyikével interjút kellene készíteni. De sok párt is itt kampányol, egy helyen érthető el számos párt vezetésének a véleménye. És ez az a felállás, amit a Népszabadság nem tudott elérni. És ez az a felállás is, ami miatt Orbán Viktornak esélye sincs legyalulni a liberális médiateret. Mert, ha annak nem az Index lesz a központja, akkor ott a Facebook, a Twitter és számos más dolog.

Az Index és a blog.hu viszont egy dologban tér el a Googletől, a Facebooktól: Nem szabja személyre a tartalmat, nem zár minket buborékba, ahol a baloldali csak baloldali, a jobboldali csak jobboldali tartalmat lát, a középen álló meg elvitatkozhat az ugyanolyan véleménnyel. Az Index a liberális médiatérnek egy olyan oszlopa, ahol bizony a liberális eszme kritikája is eljut a liberális olvasókhoz. A Népszabadság nem ilyen volt.

És mivel bevallottan nem elfogulatlanok voltak, sokszor a hír sem volt szent, így bekerültek egy olyan kalapba, amik kapcsán azt mondtam: "Hírként nem veszem komolyan őket, de a véleményük érdekes lehet". Csakhogy ebben a kalapban számos más lappal versenyeztek cikkeik. És egyiket sem követtem sem rendszeresen megnyitva a lapot, sem a közösségi médiában. Csak amikor mások megosztották a tartalmat, akkor nyitott voltam az elolvasásra. Pont annyira, mint egy számomra ismeretlen blognál.

És ezt a szintet ők sokkal több emberrel, sokkal több pénzből próbálták meg fenntartani, mint egy egyszeri "Pistike a blogger" jellegű "szerzőgárda". Megírták Rogán helikopterezését. Ami kétségkívül igen kellemetlen a kormánynak. De mindenki sejti: Ha beszántják a Népszabadságot, akkor ugyanez az információ a blog.hu-n keresztül is eljut az Index címlapjára.

Azok az újságírók akik ezt megcsinálták ugyanis nem pékek, informatikusok, vagy autószerelők. Ők az újságíráshoz értenek. Ha elveszed a lapjukat, hát lapot alapítanak, blogot írnak és megpróbálnak megélni abból amihez értenek. Vagy beülhetnek persze más lapok szerkesztősége. A liberális médiateret ezért nem lehet lebontani. Mert ezen belül a legkisebb csapat számára is elérhető információk közlését Magyarországon már nem lehet megállítani. És ez baromira nem új tipp.

Az előző postomban hamar rámutattam, hogy a helikopteres út miatti balhé kapcsán a FIDESZ problémája nem az, hogy mit írt a Népszabadság. Hanem az, hogy Rogán Antal volt képtelen a helyzetre normális magyarázatot kitalálni. Márpedig a tetteket, programokat  a választó részére eladni a politikus egyik alapvető minimum feladata. Ha ezen nem bukik meg Rogán Antal akkor nincs ügy. Ha nem kerül elő a helikopter kérdés, akkor más ponton bukik ki Rogán Antal alkalmatlansága.

Ellenben, ha a Népszabadság felfüggesztését alappal vagy alaptalanul összekötik a helikopter üggyel, akkor azzal a FIDESZ jár rosszul. Még akkor is, ha a helikopter ügy kezelése miatt én is felfüggesztettem volna a Népszabadság szerkesztőségét. Ugyanis piszkosul nem az történt, hogy a Népszabadság talált valamit, felépített belőle egy storyt, ezzel olvasókat is nyert, befolyásolta a közvéleményt. Hanem az történt, hogy talált valamit, újságírói munka nélkül leírta, majd ebből mások próbáltak kihozni storyt, és például az Index és több más vezető portál nyert a dolgon.

Ez a töketlenség üzleti szempontból sem fér bele. De ne feledjük, ha a Fidesz éppen bizonyos baloldali csoportokat próbál érdekből megerősíteni, akkor ezt a célt sem szolgálja a töketlenkedés. A barter kapcsán máris látunk egy mutyigyanús esetet. Aminek egy oknyomozó újságíró utána tud menni. Egy jól felépített sorozatot lehet kicsit reklámozni, azzal olvasót nyerni, brandet erősíteni. És azzal el lehetne érni azt, hogy egy lapot megérje a tulajdonosnak megtartani, ne merüljön fel a külső  befolyásnak való kiszolgáltatottság.

Az az ember viszont aki ilyen ziccereket sorban hagy ki és ezzel a konkurencia malmára hajtja a vizet, a felvásárlás szélére sodorja a lapját, ami kapcsán a felvásárlás és bármely üzleti siker akadálya lehet, azt ki fogják rúgni. Pont. És itt merül fel az, hogy amikor ki fogják rúgni, akkor senkinek sem célja az, hogy közben a leváltott újságíró saját kapálózása közben bármivel kürtölje tele a lapot.

Igen érdekes az Index álláspontja. Amikor az olvasók, a rajongók átverésével akarta egy ember átszervezni az ország egyik legsikeresebb koncertező együttesét, az Intim Torna Illegált, akkor a közönség és a tagok feletti tisztesség nem volt mérce, nem volt alapja semmilyen átszervezés sikerének. Most ez mindig alap lenne. Mintha feltételeznék, hogy a Népszabadság meg akarja tartani a mostani közönségét. Csakhogy a problémát éppen az jelentette az esetükben, hogy a mindenkori közönség igényeinek megfelelés vitte zsákutcában a lapot.

Tehát míg egy a közönségét, az addig való irányt megtartani akaró csoportnál valóban igaz lenne, hogy a tisztességtelenség nem alap, amit az Index a balhé heteiben nem tudott - nem akart leírni, addig a Népszabadság esetében a közönség szempontjait nem feltétlenül kell figyelembe venni ott, ahol a közönség lecserélése is cél. márpedig egy vélemények ütköztetésére is alkalmas közeg megteremtéséhez ez kell. Ugyanakkor mindkét helyzetben tanulság az, ha a kitúrni kívánt oldalt el akarod  hallgattatni, akkor ne hagyj nekik felületet, mert ellenkező esetben visszaüt. 

A papír alapú újságírás kapcsán fontosak az előfizetések. Ha én döntenék a Népszabadság működéséről, akkor bizony jönne a "paywall". A fizetsz és mindent elérsz, vagy reklámblokkoló nélkül jöhetsz az anyagok egy részéért. Megfelelő blog platform ahol kb. minden szerzőnek fizetnek, és sokféle nézőpontot jelenítenek meg. És akár a blog postokra reagálhatnak is, azaz részt tudnak venni komoly szerkesztőségi munkával a párbeszédben. Jöhet mellé tablet kiadás, és az előfizetéseknél opcionálisan kérhető nyomtatott példány.

Csakhogy ez a minta csak akkor valósítható meg, ha az olvasóközönség kapcsán a kommentelők nem azt a kategóriát képviselik akik elmondják, hogy  aki nem teljesen ért egyet velük azt hogyan mérgeznék meg, mert milyen náci lehet csak aki... Oké, itt az Indexen is van legalább egy ilyen "jani", össze is futottam vele. De itt van más is és vannak érdemi viták. 

Ha a Helsinki Bizottság szerint "túl sok a szólásszabadságból" az, ha a postjaikban leírt állítás után ellenvélemény is megjelenik, akkor még mindig ott a trackback és a lehetőség arra, hogy ugyanúgy címlapot kapva ide-oda vihessük a vitát. Azaz a döntő túlsúly kialakulását a rendszer akadályozza. 

A médiapiac egésze során még  nehezebb a döntő túlsúly megszerzése, megtartása. Ugyanis fel lehet vásárolni újabb lapokat. De indítani is lehet. Aki kormánykritikus tartalmat kedvelne, az megkeresi ennek a forrását, akár elsorvasztják, akár  kormánybaráttá teszik a volt kedvenc lapját. Ezt a piaci szegmenst továbbra is megéri kiszolgálni. Ha a FIDESZ saját magának kedvező média túlsúlyt szeretne, akkor szükség van saját kormánykritikus médiára, amiben a saját belső ellenzéke is teret kap, de attól független kritika is megjelenik.

Ezzel ugyanis a kormánykritikus olvasóknak, nézőknek tudnak úgy tartalmat kínálni, hogy mégis ezen a felületen is ők diktálják a közbeszédet. Egy ilyen lap a belső információknak hála tetemes versenyelőnnyel is indulhatna, nekik könnyebben megbocsájtaná minden kormánypárti politikus a kellemetlen kérdések sorát. És bizony a népszavazási kampány tanulsága is az, hogy egy oldalú kampánnyal nem lehet érvényes népszavazást csinálni. De amennyiben a kormánypártok saját kormánykritikus médiát is felépítenének elég erősre, akkor lett volna egy erős kampány az igenek mellett, és komoly esélye lett volna annak, hogy a nemek egy érvényes népszavazáson szerezzenek többséget.

És persze azzal lehet játszani, hogy egy ellenzéki pártot éppen erősíteni vagy gyengíteni akar egy ilyen lap...

Persze nem minden a komoly média. Ugyanis sokan nem olvasnak híreket. Ők egyszerűbb üzeneteket keresnek.

Az egyszerűbb üzenetekre vevő tömegeket, akik a választáson a legnagyobb súllyal döntenek, viszont még csak nem is az Index, a blogok, stb. érik el jobban, hanem a mémek. A mémek amik minden fórumon könnyen terjednek. Vajon akár egy gyengébb mém több vagy kevesebb embert érne el, mint a Szabad Nép Népszabadság pár írása? A média ellenőrzése már akkor sem működött igazán amikor Orbán Viktor hallgatta a Szabad Európa rádió adását, és közben hozzá közelálló értékrendű szamizdatot olvasott...