... és nyert Clinton is. Az USA történelmének talán két legrosszabb elnökjelöltje (Nixont is beleértve) közötti alkalmatlansági versenyen ugyanis fényes győzelmet aratva ő bizonyult alkalmatlanabbnak. Még Trumpnál is alkalmatlanabbnak. Tegnap este volt egy beszélgetésemmel egy ismerőssel: Ő Londoni magyar. A pollokra mutatva biztosnak gondolta Trump győzelmét. Felhívtam a figyelmét három apró tényre. Az egyik pár olyan jóslat volt, ami Trump győzelmét jósolta. Legyen szó "tévedhetetlen" mesterséges Intelligenciáról, tőzsdei indexről. A másik dolog a Brexit amit nemrég átélt. A harmadik pedig egy korábbi magyar eset.

Az utóbbi két szempontnak a súlya a szavazás titkossága volt. Amikor felgyújtják egy Trump szimpatizáns kocsiját pár matrica miatt az jelzi a közhangulatot. Bárki meg merte mondani nyilvánosan is, ha Clintonra szavaz, de a Trump melletti voksokat sokan érezhették úgy, hogy okuk van titkolni a közvélemény-kutatás előtt. A szavazás viszont titkos. Ha az eredmény ilyen helyzetben a kutatások szerint is szorosnak látszik, akkor az eredmény megfordulása viszonylag valószínű. Ennyit kellett hozzá tennem, és csatlakozni a kevés olyan véleményhez aki Trump győzelmét jósolja.

Ma mikor felkeltem, mindenki ezen a sokkoló és meglepő híren pörög. És elmondják ki nyert pénzügyileg, ki nyert azzal, hogy ő volt azon kevés ember egyike aki megjósolta, kik voltak azok akik kiálltak Trump mellett, mikor mindenki más ellene volt. Lehet sorolni a vélt nyerteseket. De lehet sorolni a veszteseket is. Mert ezen a választáson olyan rossz jelöltek voltak, hogy bármelyikük is nyerjen vagy veszítsen a győzelmének sok vesztese lesz. Ez volt az amit előre lehetett tudni. 

De mégis vannak a pár nyertesről beszélnek. Érzésem szerint sokan mások nyertek ezzel, bár az ő eredményeiket később lehet majd látni. Minden politika bukása során le lehet vonni a tanulságokat, hosszú távon ők új esélyt kapnak. És a választás során van három jelenség ami eszembe jut. Engedtessék meg nekem, hogy a magyar vonatkozásúval kezdjem.

A nem ilyen demokráciát akartunk érzése az ami eszembe jut. Szólásszabadságot, és nem a Politikai Korrektség nevében tárgyalást mellőzve rögtön ítélő önjelölt közvélemény- és média bíróságot. Törvény előtti egyenlőséget, és nem valamely csoportok fokozott védelmét akkor is, ha ez a másik oldal alapvető emberi jogait lábbal tiporja. És a valóban kiszolgáltatott kisember védelmét, nem csak a nagytőkével, de minden élősködni akaróval szemben. Ahol a segítség feltétele és alapja a kölcsönös együttműködés. 

Csalódnunk kellett. Az Internetnek hála ezek a konfliktusok, ezek a csalódások globális visszhangot kapnak. És amikor hiányoljuk a törvény egyenlő védelmét (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerinti alapvető emberi jog) például a családon belüli erőszak kezelésénél, akkor erre hiába vak komondorosozik, gyalázkodik a DK egy politikusa, az Internet nagy, az angolul menő viták eljutnak sok helyre. Azok akik az USAban vagy a világban ellenzik a modern, nyugati feminizmust új érveket kapnak. És ma már az USAban a nők többsége nem feminista, sőt a jelentős részük éppen a feminizmus ilyen vadhajtásai ellen foglal állást.

És ezek a lányok azt mondták, nem a puncinkkal szavazunk. Nem kérünk a feminista bullshitből, nem akarjuk, hogy azt mondja ki a történelem, az első amerikai elnökhöz az kellett, hogy egy bűnözőt válasszunk meg. Mert rendben: Hillary sok mindenre azt mondja, hogy nem tudja. És az FBI, a szövetségi ügyészek, stb. sem látnak a fejébe, az esküdtek sem látnának, nem éri meg vádat emelni. De ha azt mondja, hogy felkészült, jogot tanul, akkor hogy a fenébe ne rendelkezett volna olyan alapismeretekkel, amikkel a minisztériumában a takarítónak is ismernie kell, vagy különben elbukik.

Ha viszont számos probléma ellen nem feminista bullshittel, hanem kölcsönös tisztelettel, az alapjogok tiszteletben tartásával lehet küzdeni, mert egy rossz politika megbukott, akkor reményeim meglesz a megoldás is. És ehhez az őszinte beszéd, szabad véleménynyilvánítás kora visz közelebb.

A pozitív diszkrimináció kudarca, jutott még eszembe. Pozitív diszkrimináció. Olyan előnyök amiket másnak kell megfizetni, ha téged alkalmaz. Ami az előnyben részesíteni kívánt ember alkalmazását, oktatását drágábbá is teheti és ezzel az adott ember versenyképtelenné válhat. Ha az ilyen folyamatok mögötti "progresszív" ideológia pofára esik, akkor a pozitív diszkrimináció megszűnésével piszok sokan járhatnak jól. Azok is, akiket eddig ez negatívan diszkriminált, de azok is akiket versenyképtelenné tett.

És igen, a családon belüli erőszak kérdésében alkalmazott nemi diszkrimináció nem csak alapjogi szempontból volt rossz, de azt is eredményezte: Ha egyik oldalról a családon belüli erőszak sok formája megengedett, akkor a másik oldal esetében sem akarjuk kriminalizálni az önvédelmet, a szükségszerű reakciót. Ha viszont diszkrimináció nélkül, minden áldozatot megvédünk, minden bűnöst üldözünk, őszintén beszélünk a problémáról és őszintén teszünk ellene. Ezzel sokakat megvédhetünk. Ha sem a politikai korrektség nevében való cenzúra, sem a megkérdőjelezhetetlen igazságnak beállított pozitív diszkrimináció miatt keletkező akadályok nem állnak az útba akkor lehet megoldás.

Pénz, pénz és pénz. Erről szól az egész. Az, hogy ma egy menekült - mert ezen a ponton erről beszélünk - az első biztonságos országban megkapjon élelmiszer segélyt, alapvető oktatást, papírokat, stb. egyfajta esélyt az újrakezdésre biztonságban kerül X összegbe. Az, hogy amikor ő átgázol másokon, kárt okoz másoknak, hogy olyan országban éljen, ahol a nyugati elit életszínvonalát kapja, ennek a sokszorosába. És ekkor már nem menedéket keres, hanem anyagi előny reményében törvényt sért és másnak súlyos károkat okoz. És azt várják el, hogy ahhoz, hogy ő Svéd életszínvonalat kapjon, vagy Német életszínvonalat vegyenek el pénzt a szegény, hajléktalanság szélén álló bérből- és fizetésből élő kisembertől aki kiszolgáltatott.

Mindezt a választók akaratártól függetlenül, bárkire rákényszerített alapértékként. Az USAba nem szír megy ilyen módon illegálisan, hanem Mexikói. Nem háborúra, csak a "drog elleni háború" harcaira mutathat. De a helyzet éppen az, hogy nem biztonságot keres, hanem jóllétet más kárára. 

Kötelezővé vállt a rászoruló kisember kirablása azért, hogy a törvényekre magasról szaró, a saját helyzetével elégedetlen embert bármi áron megsegítsük. És ebből a rendszerből lett az USAnak is, Magyarországnak is elege, de egyre több helyen lóg ki a lóláb és jön a jobboldali fordulat. Annak a nyugatnak amit sokan a jövőnek elképzelnek kérdéses a jövője. Van aki 3 eseményhez köti ezt, amiből 2 már megtörtént. Brexit, Trump és a francia szélsőjobb győzelme.

Biztos, hogy a törvénysértéssel előre jutni akaróknak kevesebb jut a változás után. De az együttműködő tisztességes embernek, és azoknak akiket a progresszív hazugságok nevében kiraboltak több. De a pozitív diszkrimináció, a bűnözőknek pénzt juttató pénzszivattyú mögött ott volt egy ellenségkép: Ki az elnyomó. Most nem mondjuk ki azt, hogy a férfi a születése óta bűnös, és más férfiak vélt bűneit kompenzálva az igazságosság jegyében elnyomandó mint, anno a zsidók. 

Most azt mondhatjuk ki, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés bűn. Akkor is, ha a Google, az Apple vagy az Uber csinálja. A törvények mindenkire vonatkoznak, az Uberre, a Facebookra, és a crack terjesztőre is. Az az ellenség ami ellen Orbán a nemzeti nagytőkét akarja felépíteni immár globális szinten is célpont lehet. Immár érték lesz a szólásszabadság, és a Telekom akkor lesz rossz fiú, ha a Politikai Korrektség nevében folytatott keresztesháborúba (tisztességes eljárást mellőző önjelölt rögtönítélő bíróságba) beszáll. 

A szólásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, az alapvető emberi jogok erősödnek. És közel sem biztos, hogy akiktől diszkriminatív intézkedések által nyújtott előnyöket elvesznek, azok a végére rosszul járnak. Nem lesz Obamacare. De talán lesz olyan gazdaság ahol a munkavállaló keres annyi pénzt, hogy a családja minden törvénytisztelő tagjának jusson piaci alapú egészségbiztosításra. Mert a diszkrimináció, az igazságtalan társadalmi transzferek és számos más hatékonyságot csökkentő probléma kiküszöbölése ennek is megteremtheti az alapját.

... És az ünnep mindig Elmarad? - Kérdezi dr. Kónya Imre remek új könyvének a címe. És ismerjük azt, hogy ahhoz, hogy jó változás legyen egység kell. Ebbe nem fér bele a feminizmus nevében az újszülött fiút a férfierőszak szimbólumaként születésétől fogva bűnösnek kezelő mai progresszív politika. De az ennek a helyére olyan hiteles baloldali politika léphet, ami valódi társadalmi fejlődést hoz, és ami az oda-vissza menő háborús retorika és közel polgárháborús állapotok helyett meghozza az együttműködést. A rendszerváltással ezeket hoztuk be. 

A sorsunk nem Magyarországon dől el, hanem jelentős részben az USAban. Ha Trump képes betartani azt amit mond, és valamennyi amerikai elnöke lesz, nem ül fel a PC vonatra, nem biztonságos zónákról, hanem szólásszabadságról és párbeszédről beszélve valódi megújulást nyújt, akkor egy kicsit jobb lett a holnap. Ha a várható alkalmatlansága miatt elbukik: Akkor sem lett rosszabb, mint a meglévő helyzet fennmaradásával. 

Az új helyzet nem csak az USAról szól. Hanem rólunk is. Sokan azt mondják, hogy ezzel vége a nyugatnak. Mások azt mondják, ezzel egyre inkább vége annak a nyugatnak amiben csalódtunk, és esélyt kap az a nyugat amire vártunk. Kívánom, hogy az utóbbiaknak legyen igazuk.