Lett volna egy pár téma amiről ma írni terveztem. Nem lesz belőle semmi, mert közbeszólt az élet. Nomeg a terror. Az orosz nagykövet meggyilkolása volt az első esemény ami megzavarta a terveimet. Igyekeztem volna arról is írni, hogy ennek lehetnek következményei. Az írás közben volt egy kis dolgom mással is. Közben érkezett hír Brüsszelből, ahol egy fegyverest kergetnek, Svájcból, ahol lövöldözés volt. És Berlinből is. A terroristáknak fontosak a szimbólumok. Nem véletlen az, hogy hogyan választják ki a támadás célpontját és idejét. Karácsony hete terrorral kezdődik.
A karácsonyi vásárok zsúfoltak. Könnyű abban bízni, hogy egy pokolgépes, robbanóöves merénylőt idejében megállítanának, hiszen ott előjelei is vannak a támadásnak, sok minden gyanús. De sajnos a történelem azt is beigazolta, hogy vannak olyan merényletek, amiket sokkal nehezebb elhárítani. Egy lopott teherautót megtalálni, megállítani sokkal nehezebb, hiszen itt nincsenek tiltott anyagok, nincs bombagyáros, szervezettség. Egyetlen ember is elég, ha tudja, hogy mire készül. Nincs kommunikáció amit le lehet hallgatni. És a legjobb titok az amit csak egyetlen ember tud. Azt ugyanis legfeljebb az elkövető árulhatná el.
Nizza után szinte biztos volt, hogy a módszer sikerét a módszer kiötlői, a terrorszervezetek is felismerik. És a karácsonyi időszakban viszonylag sok helyen gyűlik össze tömeg, hiszen szinte minden közlekedési csomópontnál van némi vásározásra példa. Ha ez a példa célpontot jelent akkor a rendőrség sem tud odafigyelni minden célpontra. Ugyanakkor sok embert veszélyeztet.
A terror pedig úgy működik, hogy sokszor olyanok is magukra vállalnak egy merényletet akiknek amúgy nem sok közük volt hozzá.
A berlini vásár elleni fenyegetésről korábban is tudott a rendőrség. Meg lehetett volna próbálni kivédeni, de nehéz. És pont ez a fenyegető a terrorban, hogy bármikor, bárhol megtörténhet. Tömeggyilkosságra sok őrült is képes. A terrorizmust azért kell külön kezelnünk, mert nem csak arról szól, hogy akkor és ott tett valamit a terrorista, hanem arról is, hogy mindannyiunknak üzen: A mi jogaink nem érdeklik, mi nem lehetünk biztonságban, mert ő így vagy úgy de érvényesíti az akaratát.
Egy látszólag ártalmatlan tett amire mindenki azt mondja, "ezért nem érdemelt annyit" arról szól, hogy a törvény, a mi biztonságunk, az elkövetők érdekének, hitének van alárendelve. És ezért a szükségesnek tartott mértékű erőszakra is képes az aki a mi jogaink, biztonságunk fölé helyezné a saját érdekét. Itt nem mentő körülmény, hogy éppen kevés erőszakra volt szüksége.
A határőrizet, a betelepülők ellenőrzése azért is van, hogy a lehető legkevesebb esélye legyen a terrornak. Aki úgy gondolja kevés erőszakkal rombolja le a határőrizetet, mert neki nem elég a biztonságos menedék, neki gazdag ország által biztosított életszínvonal jár, és akikből csalódott, dühös családok (a jövő terroristái számára utánpótlás lehetnek) annak a tette megnehezíti a rendőrség, és megkönnyíti a hasonló tömeggyilkosok dolgát. És amikor jön, ő sem a törvényt, hanem az erőszak nyelvét beszéli.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.