Furcsa fétis

Jurák Kata, a PestiSracok.hu újságírónője igen érdekes ajánlatot tett közzé: "Ezúton szeretnék lehetőséget biztosítani azoknak, akik álprofilok mögé bújva akarnak megbaszni, hogy személyesen találkozzunk." Szeretném megjegyezni, hogy bizonyára van elég vonzó ahhoz, hogy sokaknak akár álprofilok mögé bújva (hogy ne bukjanak le a párjuk előtt) akár máshogy lehetnek ilyen vágyaik. Igen furcsa perverz fétis az ami a hasonló cselekvés (megbaszás, szex) kapcsán az álprofilok még bújást várja el. Isten ments, hogy én beleszóljak a hölgy szexuális életébe vagy szakmai tevékenységébe. 

Mindenesetre az LMBTIA vagy ki tudja hány betűvel bővített nevű közösségnek nem árt újabb betűt keresni azoknak akik álnév mögé bújó trollokkal szeretik a szexet, lehetőleg nyilvános helyen. Csak az az érdekes, hogy eme leendő partnerek neméhez képest nincs kikötés az ilyesmit pedig az érintett hölgy nem annyira dicséri. De van minden bátor kiállása ellenére - ha már szépen lekurvázta önmagát - van egy apró megjegyzésem: Régi mondás, hogy aki kurvának áll ne csodálkozzon, ha megbasszák.

A megélhetési celeb, "médiakurva" és a tájékoztatásunkon dolgozó újságíró között van számos lényeges különbség. Kata a megjelenésével, vonzerejével is eladja az adott terméket, de sok esetben láthatóan a másik oldal legprimitívebb embereivel csinálja a showműsort. Se jobbról, se balról nem várhatjuk el, hogy mindenki tökéletes legyen. Jó, ki lehet mondani, hogy az Együtt egyik vezetőjét velem szemben sem érdekelt az őt kötelező törvény... De Juhász kapcsán magam is beszámoltam arról, hogy miért volt vállalhatatlan nem kevés ügye.

És bizony Juhász úrra is el lehet mondani, aki kurvának áll ne csodálkozzon, ha megbasszák. Mert ugye valakiről azt állítani, hogy ma rendszeresen drogozik, majd kiderül, hogy az egész alapja, hogy egy tanú szerint, egyszer tette meg, igen régen, amikor még kicsit más politikai oldalon állt, mást mondott a drogozásról, leginkább arra volt jó, hogy bebizonyítsa Juhász úrnak nem erőssége az igazmondás.

Egy hangos törpepárt ami a tömegbázist hangerővel kompenzálja. És bizony ne feledjük a sípszó működését: Ők nem egy megbeszélhető, megvitatható, megismerhető véleményt mondanak, hanem a másikba fojtják bele a szót. Akinek ez a stílus jön be, ami a másik oldalt is megillető szólásszabadságot ennyire nem ismeri és az adott párttal szimpatizál, azzal interjú helyett borítékolható, hogy kiabáló verseny lesz. Ahol Jurák Kata az elveiért kiálló harcos jócsaj szerepében lehet.

Ha ezért a szerep kedvéért valaki megmártózik a mocsokban, mert ez a munkája, ezért kapja a pénzt, akkor mégis mire számíthat? 

És nem igaz, hogy újságíróként a mocskot kellene bemutatni. Sokkal fontosabb lenne az ellenérveket. Fontos lenne, hogy valaki elmondja, hogy amikor a baloldal hisztizik a választási rendszer átszabása miatt, és a szerintük tisztességes állapot helyreállítását emlegeti, akkor a régi választási rendszer alkotmányellenességét is el lehet mondani. De azt is, hogy bizony egy választás után a baloldal is átírta anno a szabályokat. Méghozzá úgy, hogy azok a jelöltjei akik csak a polgármesterségről való lemondás terhe mellett indulhattak a választáson ez alól mentesüljenek. Tulajdonképpen az előtte lévő választás feltételeit ezzel visszamenőlegesen befolyásolva.

A 2/3 mértékletessége alkotmányozás kapcsán akkor láthatóan a koalíción belül egyet nem értésről szólt, de hatalmi érdekből ők is szabadon játszottak a 2/3-os törvényekkel. Lehetne beszélni piszok sok dologról, ami elég sokat elmondana a baloldalról. És bizony számos baloldali ikont is lehetne kellően primitívnek ábrázolni.

Ha valakinek nem az ilyesmi, véleményekről, érvekről, üzenetekről való beszámolás a fontos, hanem az, hogy az adott oldal legrosszabb trolljainak a céltáblája legyen, ne adj isten azok megbasszák, az nem újságírói kötelességről, bátorságról szól, hanem egy perverz fétisről.