Genderkurzus? Ha már a sokszor bevallottan nem objektivitásra törekvő Gender Studies-t a homeopátiával és más áltudományokkal hozod egy szintre, akkor nem ártana elgondolkodnod azon, hogy egy a többség számára érdektelen és sokszor nyilvánvalóan hamis áltudomány meg tud-e mozgatni tömegeket? Ha nem, akkor nem az áltudománynak van politikai kurzusa, hanem egy politikai ideológiát szolgál ki. Ebben az esetben ugyanis nem genderkurzusról van szó, hanem feminizmusról. Csak éppen Puzsér ezt nem akarja elismerni. 

Divat a feminizmust kiterjesztően értelmezni. Előjönnek olyan kategóriák, mint a protofeministák, vagy éppen az a döntés, hogy a konkrét célokért küzdő nőjogi mozgalmakat visszamenőleg az első hullámos feminizmus részének kell tekinteni. És a feminizmus egyes irányai közötti különbségtételnél is arról szól a történet, hogy a feminizmus, hogyan akarja előadni önmagát. A különböző nőjogi mozgalmak kronológiája viszont ennél jóval színesebb, és eljut többek között az antifeministákig is. Ugyanis ez az irányzat is sok szempontból a nők jogaiért harcol. Nem lehet minden törekvést becsatornázni egy ideológia alá.

Közhelynek fog tűnni, de a nők szavazati jogáért küzdők nem azért hoztak áldozatokat, hogy egyfajta értékrendet képviselő feminista gondolkodás megjelenjen a politikában, hanem azért, hogy ők dönthessenek arról, hogy ők milyen politikát kérnek. A sz

Tudomány forradalma

A protofeminista szó nem jelent mást, mint olyan nem feminista gondolkodót, akinek az érdemeit, eredményeit a feminizmus egy kis csalással magáénak akarja vallani. Végig kellett gondolnom, hogy a nők jogai kapcsán hol van az az első pont, ahonnan ezekkel a kérdésekkel foglalkozni érdemes. A világban hosszú időn át minden az istenek, vagy később Isten akarata szerint volt. A korona is Isten kegyelméből, az egyház támogatásával kerülhetett sok koronás főre.

A tatárjárás viszont bebizonyította, ha nincs tudomány, nincs technikai fejlődés, akkor egy civilizáció komoly bajba kerül, elveszhet az ott meghatározó egyházzal együtt. Az egyháznak az a monopóliuma, hogy ő legyen az egyetemes igazság egyetlen forrása pedig gyakorlatilag megszűnt. Teret kellett adni egy kihívónak, a tudománynak.

Ennek a helyzetnek sok mindent köszönhetünk. A jog mögé is jogtudomány, jogfilozófia, erkölcsfilozófia kerülhetett, majd később a matematika részeként játékelmélet. De az egyháztól független véleményalkotás lehetősége egyszerre teremtette meg a szólásszabadság, valamint a lelkiismereti- és vallásszabadság alapjait. Két olyan alapjogét, amiről ma azt gondoljuk: Velünk született emberi jogok amit nem valakitől kapunk.

És ez a folyamat tette lehetővé arról, hogy akár a férfiak, akár a nők jogairól vitatkozzunk. A Keresztény Európa kultúrkörében ez a nulladik olyan pont, ahol a nőjogi kérdésekről való vita értelmet nyer. Innen indulunk, ez az origó. És nem protofeministáknak köszönhetjük ezt, hanem a kényszernek, a tatárjárásnak.

Ugyanakkor a biológiai és társadalmi eredetű nemi szerepek, az egyenjogúság és számos más téma meg kellett, hogy jelenjen a jogfilozófia, a jogtudomány, az erkölcsfilozófia, a társadalomtudomány és a történettudomány látókörében. 

A nemi szerepek, beleértve a társadalmi nem kérdését is, tudományos vizsgálatának az igénye a Gender Studies előképe. Egyáltalán nem az a baj, hogy ezt számos oldalról (pl. akár antropológia oldaláról is) vizsgálja a tudomány, hanem az, hogy egy politikai ideológia térnyerése az egyes tudományterületeken belül képes felülbírálni a tudományos módszer és az elvárható objektivitás igényét. A gender studies viszont ez esetben nem lehet bűnös, legfeljebb áldozat. 

Lehetőségek és döntések megjelenése

A történészek és a humán tudományok egyéb képviselői hajlamosak egy kicsit csalni. Hasonló területekkel foglalkozó gondolkodókhoz, ideológiákhoz kötni minden változást. Az ipari forradalmak is pontszerűek, géprombolásról, pár társadalmi változásról beszélünk. Valójában a technika, technológiai, a közgazdaságtan fejlődése sokkal fontosabb mozgatórugója a változásoknak, mint azt a humán-értelmiség valaha is elismerné.

Ahogy a technikai fejlődés megjelent, egyre kevesebb munkába került megtermelni az élelmiszert, egyre több ember tudott az ideje egyre nagyobb részében mással is foglalkozni. És ahogy alternatíva nyílt másra, több boldogságra, több lehetőségre, egyre kevésbé volt magától értetődő és természetes a tegnap szereposztása. A vallástól független véleményalkotás szabadsága, a lelkiismereti- és vallásszabadság alapjaként eljutott egy fontos pontra. 

Az egyén egyre nagyobb mértékben megválaszthatta a szerepét a társadalomban, az új szakmák, új lehetőségek társadalmi mobilitást, életmód váltási lehetőséget is hoztak. Nem beszélhetnénk most arról, hogy vajon elég nő van-e a STEM területen, ha ezen a területen való szerepvállalás nem válik lehetségessé. 

Az elnyomó patriarchátus feminista mítoszával szemben viszont itt érdekes helyzetet látunk. Mind a tudomány, mint új tényező megjelenésénél, mind pedig az ipar és a technikai fejlődésénél egy olyan folyamatot látunk, ahol a kockázatot döntően férfiak viselték. A megtermelt javakból viszont a nők is részesültek. A feminista mítosz szerint a patriarchátus a társadalmi mintákon keresztül kiszorította a nőket erről a területről, még gondolni sem mertek ilyesmire. 

A probléma viszont az, hogy ez nem a patriarchátus műve. Éppen ellenkezőleg. Azt az elképzelést, hogy a nőknek sokszor biztonságra, védelemre lehet szükségük ugyanis nem a férfiak találták ki. Hanem a biológia, és a nők igényeiről volt szó. Kockázat vállalás nélkül nem lehet senki az új lehetőségek megteremtője, csak a járulékos haszon haszonélvezője.

A plusz biztonság igénye mai napig bennünk él. Egy nagyon trendi femcsi nő is ki volt akadva egy autóbaleset sérültjeként, hogy a mentők és a tűzoltók nem vele foglalkoznak, pedig ő nő. Nehezen akarta elfogadni azt, hogy az egyenjogúság, egyenlőség azt is jelenti, hogy nincs nemi alapon senkinek több joga a biztonsághoz, védelemhez. Mentéskor a szakmai szempontok döntenek, nem a punci. 

Ez az pont ahol a gender szónak be kell lépnie a történetünkbe. Amikor a fajfenntartáshoz fontos volt, hogy a nő olyan gyakran szüljön, amilyen gyakran lehet, akkor ez a védendő, kevésbé kockázatvállaló szerep természeti törvények, biológia által meghatározott volt. A biológiai nem része. Ahogy ettől egyre inkább távolodtunk, és egy párnak már nem kell 3 gyerek sem, egy nő a várható élettartamának kevesebb, mint 5%-ában, a munkaképes felnőtt életének kevesebb, mint 10%-ában terhes, akkor a biológia által kikényszerített nemi szerep hirtelen egy társadalom által meghatározott, és ezért közmegegyezéssel változtatható nemi szerep lett. 

A szabadság első forradalma

A fenti két lépés kapcsán ugyanarra a pontra jutottunk el: A szabadság része az általunk megtermelt javaknak. Éppen úgy értéke van, mint egy kiló kenyérnek, egy jó könyvnek, egy pohár bornak, vagy egy koncertnek. És éppen ezért felmerül a kérdés, hogy ez a szabadság kié? Az egyháztól hatalmat kapó királyé? A nemességé? Vagy éppen azoké akik megteremtik a lehetőséget? Esetleg ezektől elvéve a megtermelt javak legjavát, mindenkié?

A szabadság azonban speciális árucikk. Ha elveszed attól, aki megdolgozott érte, hogy olyannak is juttass belőle, aki nem, akkor az utóbbi ember szabadsága teljes lesz, hiszen neki dolgoznia sem kellett, mégis minden elérhető szabadsággal rendelkezik, míg az előbbi embernek a munkájából adódó kötelessége, felelőssége lesz. Az érdemtől függetlenül egyenlő eredményt kívánó egyenlőség és újraelosztás gondolata attól a pillanattól megbukott, hogy a társadalmi javak közé bekerült a szabadság. Minden erre épülő újraelosztást kívánó ideológia hazugság.

Márpedig a feminista gondolkodásmód pont ezen az alapon tekinti elnyomónak a szabadságot megteremtő generációt, hiszen a szabadság megteremtésében nem résztvevőnek nem adott egyenlő részesedést az eredményből. A „neked jogaid és kötelességeid vannak, nekem meg csak jogaim, ahol a kötelességeid korlátozzák a jogaidat, ott így jártál” alapon gondolkodó ideológiákat nehéz lenne nem elnyomónak tekinteni. 

A polgári forradalmak, a köztársaság, az USA függetlensége és számos más a szabadságot megteremtő lépés esetén el kell gondolkodni a fentieken. És ebből eredt sok cenzus, sok korlátozás. Jól sejtjük: Az emberek egyforma értékéből, egyenlő megbecsülésből nem az egyenjogúság, hanem az érdemekkel arányos, tisztességesen elosztott jogok következtek. 

A probléma, mint a középkori nemességnél, itt is az örökléssel volt. A hős utódja már érdemtelenül hatalmaskodó földesúr lett. Ahogy a szerzett címek birtokosait lenézték, mert az örökölt cím több, ma is úgy nézi le az érdem nélkül öröklött vagyon birtokosa, az old money az érdemei miatt meggazdagodót, a new money-t. A konfliktus az örökölt hatalomból eredő vélt kiválasztottság, és a érdemekkel megteremtett lehetőségek között volt.

Erre a konfliktusra ráhúzható Marx osztályharca is, pedig a konfliktus az adott osztályon belül is megjelenik, de számos más konfliktus is. Ha valaki kurzuson kívül állónak tekinti magát, akkor fel kell ismerni, hogy ez a fajta old money vs new money konfliktus szinte minden társadalmi változásnál megjelenik. Ha új csoport kezd el jelentős javakat termelni, akkor ez megjelenik. 

Polgárjogi mozgalmak

A fentieket megfogalmazhatjuk ezt máshogy is. A tőke és a munka közötti jövedelemmegosztásként is. A tőke minden örökölt pozíció, ami „megteremti a lehetőségeket” (ami helyettünk dolgozik) a munka pedig minden amit a jelenben teszünk, áldozatot is vállalva, a javak megteremtéséért. Érzésem szerint az örökség vs érdem, az old money vs new money, a status quo vs értékteremtők összehasonlítás jobb lenne, de a hagyományos politikai oldalak kedvéért fogadjuk el kicsit a tőke vs. munka kérdést.

Volt amikor a tőke a nemesség, a föld volt, a munka pedig a felépített gyár, vasút és sok minden más. És persze elmondható, hogy a változások kapcsán a korábban sokszor lenézett pénzemberek mikor szereztek hatalmat. A nők számára megjelent a gazdasági önállóság lehetősége. Nem kis részben a kánkán felelt ezért. Amit ma a nők tárgyiasításának, szexuális kizsákmányolásának a szimbólumaként emlegetnek sokan, valójában a nők gazdasági- és politikai felszabadításának egyik nagyon fontos lépcsője volt. 

Míg a feminizmus itt első hullámról beszél, összekötve az ekkori követeléseket bármely későbbi ideológiával, valójában ezek nem a női szempont előnyeiről és sok másról beszélő későbbi ideológiák rokonai, hiszen többnyire olyan konkrét követelményeket fogalmaztak meg amiket más polgárjogi mozgalmak más csoportok kapcsán is elmondtak és ahol a kért jogok alapjának megteremtésében való részvétel volt a követelés alapja. 

Számos ilyen mozgalom sosem hívta magát Feministának, és a követeléseik ideológiai alapja is más volt. Milyen alapon akarja az ő sikereiket a feminizmus, mint ideológia kisajátítani? Milyen alapon használja az ő követeléseiket, eredményeiket egy másik ideológia önmaga igazolására?

A szesztilalomért küzdő nőszervezet egy puritán, erősen vallásos, konzervatív szervezet volt. A számos női szervezet között bizony nem mindenki követi a modern, feminista baloldal ideológiáját. A feminizmus kifejezés, az ilyen önmeghatározás döntően az 1960-as években indult Women's Lib kapcsán jelent meg. Senkinek nincs erkölcsi vagy egyéb alapja más mozgalmak képviselőit utólag feministának minősíteni! 

Nincs joga senkinek elvenni, és kisajátítani a kánkán táncosnők, a női szavazat jogért küzdő korábbi csoportok eredményeit. Ugyanis be kell látnunk, hogy a női egyenjogúság a feministák és az antifeministák számára egyforma követelmény. Nem tudjuk, hogy aki korábban tett az egyenjogúságért, az ma mit mondana. Nem tudjuk, de a korai gondolkodók jelentős részének akadnak a férfiak jogait védő alkotásai is, így valószínűleg az Isztambuli egyezményt elítélnék.

A más tollával ékeskedés, az ilyen módon rabolt legitimáció, más nőjogi mozgalmak, más nők kihasználása (amikor már nem tudnak védekezni) nem jelent elfogadható alapot. A nőjogi mozgalmak vállalható követelései mögött a nők társadalmi szerepének tudományos (jogtudomány, filozófia, szociológia, stb) szempontból való vizsgálata megjelent, a későbbi feminsita ideológia nem. 

Elfogadva, hogy volt az ekkori szervezetek között valamennyi feministának tekinthető is, mégis ki kell mondani, ez nem volt általános. És nem is a feministának tekinthető szervezetek tették a legtöbbet. Vajon Puzsér egy műveletlen tacskó, akinek sok nőszervezet keresztény, sok szempontból konzervatív kötődése (és ezzel ideológia szembenállásuk a sok szempontból balos feminizmussal) újdonság? 

A „női szavazat” első kudarca

A női szavazattól várt megváltás kapcsán egy olyan tanulság kell, hogy eszünkbe jusson, ami nélkül nem lehet a mai politikát értelmezni. A nők szavazati joga eljött. A politika pedig úgy döntött, ezt megpróbálja egységes szavazói blokként kezelni, mint ma a magyar politika a Nyugdíjasokat, és a vélt vagy valós igényekre reagál. A hasonló választási matematikára, hatalomgyakorlási módszerekre építő politika egyik első ismert következménye a szesztilalom volt.

Az erőszakmentes Kánaán helyett valami más született meg. Mondjuk a szervezett bűnözés. Vagy az USAn belüli erőszakos bűnözés és erkölcstelenség fénykora. A bővülő feketegazdaság azt is jelentette, hogy a kormány a gazdaság egyre kisebb és kisebb szeletét ellenőrizte. Az ipari termelés eleinte szárnyalt. Hogy a motorizáció érdeme ez, vagy a feketegazdaság (szeszcsempészek) igényeinek köszönhető a motorizáció is? Hogy az illegális és ezért adózatlan bevételek mellett megjelenő költekezés mennyire járult hozzá a húszas évek gazdasági lufijához az vitatható. Pont azért, mert a szervezett bűnözésen átfolyó pénz mennyiségéről kevés a megbízható adat.

Az állam viszont nem csak képtelen volt sok folyamatot ellenőrizni, de nem is erőltette meg magát. A „női szavazat” az erőszakkal, az italozással volt elfoglalva, így a politika is. Az események közeb több országban még nem volt női választójog. Egyértelmű volt, hogy hasonló helyzetben egy nőpárt bukásra ítélné magát, a pártokon felüli politika viszont nehezebben vonható felelősségre. 

Kompenzálni a felsőbbrendűség korábban

Jól sejtjük: Az első világháború alatti helytállás, a szüfrazsettek tevékenységének beszüntetése jelentette lökés a korábbi ellenérveket ugyan szétzúzta, de a szesztilalom új helyzetet szült: A női szavazatra fókuszáló politika veszélyeit a történelem azonnal igazolta. Amikor a közbeszédet a kommunisták, az antiszemitizmus és sok más is befolyásolta, és ezek olyan témának tűntek amiben a nők kívülállók, akkor nemzetközi szinten egyre nehezebb volt a nők szavazat jogáért küzdeni. 

A válasz sem maradt el: A női szavazó mellett megjelent az igény a női vezetőkre, a békésebb politika, a kompromisszumteremtésben való jobb képességek ígéretével. Puzsér több műsorában felvetődött, miért nincs az általa genderkurzusként emlegetett valaminek pártja, miért nincs önálló politikai képviselete? Pont azért, mert a fenti példa rámutatott: A kezdeti sikerből lehet nagyon súlyos kudarc. A bukás hosszútávú következményeit, a kiszorulást sokan nem akarják megkockáztatni.

Maradt a politikai pártok, tudományos körök megszállása. És ennek kapcsán vált lehetővé egy kettős politika. Ha nem vagy feminista, akkor azt mondják a feminizmus a női egyenjogúságról, alapvető jogokról szól. Ha nem vagy feminista bizonyára rossz és gonosz ember vagy. Ha viszont feminista vagy és nem képviseled a szélsőséges és veszélyes gondolatokat is, akkor áruló vagy. 

Jól sejtjük: A feminim jegyek politikai ideológiába emelése, a női nem plusz értékként beállítása, és sok férfihibáztató magatartás már ekkor elkezdett kialakulni. Sok mozgalmat ekkor sem feminizmusnak hívtak, nem jelent meg ez átfogó női mozgalomként. De egy veszélyes irányváltás már megtörtént.

„Protoneonáci” háborús bűnök kora

A második világháború alatt egyfelől megismétlődött az első világháború idején megismert siker, másfelől a harctéren, a pszichológiai hadviselés részeként sokan emlékeztették a katonákat kikért is küzdenek. A pinup irányzat is megjelent. De az USA területén az olcsó papírkötéses könyvek (katonai kiadások nyomán) a kultúra és vele együtt az ideológiák terjedésére is hatással voltak. 

Ugye sejtjük, hogy mi a probléma? A háború kapcsán a pinup lányok is hozzájárultak ahhoz, hogy sokakban megerősödött: A nő politikai szerepe nem csak a szesztilalomhoz hasonló kudarc lehet, hanem a jellemző női fegyverekkel tud adott célokért küzdeni, megérti mikor, mire van szükség. Nehéz lenne nem megérteni, hogy az itt megjelenő ábrázolás és a bikini megjelenése összefügg. Sejthető az is, hogy a hasonló tárgyak a következő generáció „nem úgy öltözünk, mint anyáink, nagyanyáink” típusú lázadásának a kelléke lesz. Ennyi időbe telik a véleményformálók (újságírók) és a rájuk hallgató ifjúság lecserélődése. 

Nem a gender studies, hanem a feminizmus mondja az, hogy mindez tárgyiasítja a nőket. Ezen az alapon lett a sokak számára természetes új szabadság hirtelen szexuális zaklatás. És ismét azt látjuk, hogy az egyenlőséghez vezető folyamatok eredményeivel ugyan kérkedik a feminizmus, mint meghatározó irányzat, az oda vezető folyamatot mocskolja. És akkor még más irányzat küzdött a nők egyenjogúságáért.

Egy önálló és önazonos gondolkodótól elvárható az, hogy itt ne a trendi femcsi akol felé próbáljon húzódni, hanem feltegye a kérdést: Az nők egyenjogúságáról is szóló, ide vezető irányzatok közül vajon melyiket kell támogatni? Fontos a képesség, hogy ezek között különbséget tudjunk tenni, és mérlegelni tudjuk valamennyi ilyen izmus tevékenységét, eredményeit. 

A szabadság második forradalma

A második szexuális forradalom hangos volt. Hangosabb, mint akár a 20as évek hasonló forradalma. Ami ekkor természetes lett, az a feminizmus mai formája szerint szexuális zaklatás, bűn. Ugyanakkor a szexuális forradalom során minden korábbinál szabadabb lett beszélni a szexről, szabad lett kezdeményezni, többször is próbálkozni. Ma már az első kéretlen bókra sokan zaklatást kiáltanak, így ma nem lehetne szexuális forradalmat csinálni. Ugyanakkor a szexuális forradalom tette tömegigénnyé a születésszabályozás iránti igényt, és a születésszabályozás, családtervezés elterjedése tette tervezhetőbbé a nők karrierjét.

A szabad kezdeményezés, ami a szexet a hétköznapi élet részévé tette ezért fontos. A Women's Lib, a feminizmus mint felszabadítási mozgalom innen nőtt ki. Ha a korábbi sokszínű mozgalmakra nem volt igaz a feminista önmeghatározás, a feminizmus, mint önálló politikai tényező (sok más női mozgalom után) erre az időszakra jellemző. És ott indult, ahol a törvény szerinti egyenjogúság már megvolt. 

Az első hullám céljainak jogosságát csak ennek a tükrében lehet lemérni. 

Szabadság vagy szabadosság

A feminizmus egyszerűsítésére az egyenjogúság kérdésére soha nem volt igaz. Hiszen feminista követelés az abortusz, a fogamzásgátlás is. Ezt pedig számos korábbi nőjogi mozgalom képviselői életükben nem feltétlenül támogatták. Márpedig ezen a téren értelmetlen egyenlőségről beszélni. Hiszen az abortusz, az esemény utáni tabletta a férfi esetében nem opció. Ha pedig a férfi is ragaszkodna ahhoz, hogy a szex után a következmények tekintetében meggondolja magát, az már nem feltétlenül fér bele a feminizmusba.

A férfi igénye a súlyos következmények nélküli szex iránt a feminista retorika szerint a nő szexuális kizsákmányolása. A prostitúció és sok más is ide tartozik. De a puncs.hu által is képviselt sugar kapcsolat is, ami kapcsán nem kötelező tartozék a szex, és sokszor bármi lehet belőle. Az igazság szerint pont ez a veszélyes benne. Hiszen amiből bármi lehet az könnyebben ver szét egy családot, és könnyebben hoz össze egy olyan kapcsolatot, amit amíg a nőnek nincs státusza a pénz tartott össze, de utána a konfliktusok és a családon belüli erőszak megjelenése várható.

Csakhogy igen nehéz kizsákmányolásként értékelni olyan dolgokat, amiket nem kötelező megtenni, viszont amik egyszerűbb utat jelentenek a jólléthez, előre lépéshez, társadalmi mobilitáshoz. Innen pedig, mire a különböző nőjogi mozgalmak után már valóban feminizmusról lett szó, már női előjogokról volt szó.

Jól sejtjük: azok a nők akik lelkiismereti- és vallásszabadságukkal élve úgy döntenek, hogy nekik a sugar párkapcsolat kell, vagy az escort, vagy a pornóipar, esetleg a feminista ideológia szerint a nőket tárgyiasító modellkedés a feminizmus számos értékével szemben határozzák meg magukat. Mint ahogy az abortuszt, esemény utáni tablettát elutasító konzervatív nőszervezetek is. Viszont az egyenjogúság már megvolt akkor, amikor a korábbi nőszervezeteket, nőmozgalmak helyét átvette a Women's Lib és a feminizmus.

A tesztoszteron mítosza

Szerinted mi történne, ha minden sportágban hirtelen egységes, koedukált mezőny lenne, benne férfiakkal, nőkkel vegyesen? Hány nőt látnánk a dobogókon? A női vezetők megjelenését elváró feminizmus akkor működhet, ha a nők előnyös tulajdonságai kompenzálják a versenyhátrányt. Felmerült a férfi erőszakos, a nő gondoskodó és kompromisszum teremtő jellegű összehasonlítás.Akkor még nem mutatta be a televízió, milyen az amikor a nők rivalizálnak, fúrják egymást így elsőre jónak tűnt a koncepció. 

Ismerjük a kísérletet: A rosszul teljesítő diákot kell sokkolni. És azt is ismerjük az első kísérletet sokan pontosan lemásolták és ugyanazt az eredményt kaptak. A férfiak voltak agresszívebbek. Remekül lehetett ebből politikai tőkét csinálni. A korábbi alkohol miatti agresszióról szóló politika (ez vezetett a szesztilalomhoz) módosult, immár a tesztoszteron a bűnös. Anélkül nincs pasi, a nők elleni erőszak remekül tematizálja a közéletet.

A gond csak az, hogy a nők elleni erőszakról szóló állítással voltak gondok. Háborúban a férfiak kerülnek szembe az erőszakkal. Ha megnézzük általában az erőszakos bűncselekmények áldozatait, hát ott is a férfiak vannak többségben. Maradt két fontos téma. A szexuális bűncselekmények és a családon belüli erőszak. 

Az elsőről eszembe jut egy közhely számba menő igazság. A szexuális erőszak nem szex, hanem erőszak. A heteroszexuális férfiak esetében a börtönben, beavatási szertartások részeként, stb. elkövetett szexuális erőszak is ilyen. De egyes olyan közel-keleti népszokások is, amik során elhangzik, ha nincs szerelem, nem tilos, kiforgatva a saját vallási tanaikat. Csak éppen az áldozat még kevésbé beszél róla, mint egy női áldozat. 

Ha a látenciabeli különbség nem lenne elég, még mindig jön két lépés. Az egyik, hogy a pedofil szextanárnénik áldozatait többnyire kevesen sajnálják, így van egy diszkriminatív megítélés is. Ugye sejtjük: Ennek az áldozata nem sétálhat el a következmények elől. Egyik-másik hasonló tanárnéni leitatja, bedrogozza az áldozatát, a hatalmával visszaél. És szándékosan nem védekezik, mert egy esetleges gyerek végleg kényszerhelyzetbe hozza a másikat. A feministák szerint nem korrekt már a felvetés sem, hogy az áldozat ilyenkor ne fizessen tartásdíjat. Szexelt a nővel, fizessen. 

A kettős mérce, a diszkriminatív megítélés mentén eljutottunk oda, hogy a feminista szervezetek (és nem a gender kutatók) szerint ma már egy ismételt  kérés, a nyaggatás is erőszak. Már akkor, ha nőt nyaggatnak. De akinek volt barátnője az életben, azzal olyan is előfordult, hogy ő éppen mással foglalkozott, de a barátnő  nyaggatta szex miatt. 

Egy beleegyezésre képtelen nőt szexuális ingerekkel bombázni szerintük erőszak. Egy beleegyezésre képtelen férfit bombázni szexuális ingerekkel? Ha nem ájult, csak mérlegelni képtelen, akkor a természetes reakciója miatt máris ő a bűnöző. 

Nem tudjuk, hogy a különböző esetek mennyire ritkák vagy gyakoriak. De azt tudjuk, hogy a látencia is különbözik, de az igazságszolgáltatás részéről való nemi alapú diszkrimináció is befolyásolja a statisztikát. A különbség mégsem olyan drasztikus, mint amint a feministák sugallanak.

A második szempont a családon belüli erőszak. Itt CDCt, orvosi szaklapban megjelent szakcikket, stb. is szoktam hivatkozni rendszeresen és az derül ki, hogy a Feministák által festett kép hamis. 

Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a tesztoszteron köré szőtt mítoszt és a számos kísérletet egy egyszer ellenőrző kísérlet azonnal megdöntötte. Az ismételgetett kísérlet ugyanis hibás volt. Mindig férfi sokkolt férfit, nő nőt. Elvégezték a kísérletet úgy, hogy mindkét nem képviselői szemben álltak mindkét nem képviselőivel. Az eredmény pedig az volt, hogy nem az elkövető, hanem az áldozat neme számított. Férfiakkal szembeni erőszakból van több. 

Látjuk, hogy a CDC kutatás alaposabb a rendőrségi statisztikánál, a szaklapban megjelent szakcikk a látencia kiküszöböléséért többet tett. És elkezdett az arány közelíteni ahhoz, amit a többi erőszakos cselekménynél látunk. Amíg a feminista kettős mérce szerint megélt szexuális zaklatásra, erőszakra keresünk a feminista vádak stimmelnek. Amint egységes és pontos mércét állítunk fel a kép megváltozik. És bizony elkezd az erőszakról általában alkotott kép felé tolódni.

Az ezekről a szempontokról tudomást sem véve kollektív bűnösséget hirdető, és a törvény egyenlő védelméhez való jogot (mint alapvető emberi jogot) felrúgó Isztambuli Egyezményt feminista politikusok hozták, és nem Gender Studies területén dolgozó kutatók.

Az új mítosz: Gender studies

Az, hogy azonos helyzetben, azonos hibáért két ember közül melyiket vered meg, ha nem is vagy egy légtérben vele (feromonok sem játszanak) nem lehet az áldozatban jelen lévő tesztoszteron függvénye. Ha ez társadalmi nemekről szól, igazságtalanságról szól, akkor az ideológiai vita alapja lehet. Csakhogy ezt az ideológiai vitát tudatosan meg kellett fordítani. A férfi áldozat ténye helyére a női áldozat mítoszát kellett beleszőni. A társadalmi nemek vizsgálatát (bármely tudományágon belül) ezért kellett megszállnia a feminizmusnak. 

A társadalmi nemek vizsgálatára szükség van. Csak éppen a politika által megszállt tudomány sosem működik. A kommunizmus által átírt közgazdaságtan sem, de a náci ideológiai által átértelmezett genetika sem. A gender studies itt nem bűnös, hanem egy megszállás áldozata. És pont a megszállás miatt lett áltudományos. 

Örök szeptember, PC és a „safe spaces”

Az örök szeptember sokszor az online környezetben viselkedni nem tudó emberről szól. De éppen így szól az online elérhető információt kezelni és szelektálni nem képes emberről is. És arról, hogy vélt igazságtalanságokból kreált műbalhékkal a közbeszéd tematizálható. A fentiek mentén kialakult politikai és hatalomgyakorlási irány pedig ezzel szükségszerűen él, és az információval való elöntés mellett az elhallgattatás (PC), és az információhoz való hozzáférést korlátozó környezetek (safe spaces) kihasználására is törekszik.

Annak a ténynek, hogy mind a baloldal, mind a jobboldal elvesztette a karakterét, hitelességét jelentős részben az az oka, hogy a tőke vs munka kérdés helyére a tőke és munka vs bőrszín vagy pina kérdést kezdi írni az egyik oldal. 

Itt egy politikai szélsőségről van szó. Csakhogy ez a politikai szélsőség nevet azon, hogy aki sok hibát észrevesz, az egy megszállt tudományágat hibáztat, és közben magát az adott ideológia hívének nevezi, és ezzel arra is bátoríthat másokat, hogy az adott politikai szélsőséget támogassák. Puzsér tevékenysége a kérdésben pont ezért káros. 

Ennek a szélsőségnek vannak áldozatai. Nem kevés. A feléjük való empátia megköveteli azt, hogy ennek a szélsőségnek a nevével se azonosuljunk. És ne hagyjuk azt, hogy ez a szélsőség korábbi ideológiák érdemeit elrabolva, ellopva szerezzen legitimációt. Akik a feminizmus nevében elkövetett hazugságokat, diszkriminációt, az emberi jogok meggyalázását elítélik, azok többsége is ragaszkodik az egyenjogúsághoz.

Érdemes megnézni pár antifeminista nő megosztott képeit, politikai nyilatkozatait. Az egyenjogúság náluk alapvető, és bizony az egyenjogúság mellett olykor a férfiak hátrányos helyzetére mutatva is érvelnek. Csak amíg sok irányt tudomásul sem vesz pl. Puzsér, addig egy csomó gondolat, csomó igazság sokkal nehezebben juttatható el a kurzuson kívüli közösséghez. Puzsér feminizmusa azt is jelenti, hogy az antifeminista gondolkodóknak kevés tér jut nála is. Így pedig nem alakul ki egy harmadik, negyedik alternatíva, marad a posvány. És ebben bizony Puzsér feminizmusa és az, hogy ezért a feminista bűnöket egy megszállt, áltudománnyá silányított kutatási területre keni komoly tényező.

A gender studies pedig egy olyan kutatási terület, ami akkor érhetne el valamit, ha a politika mindkét oldalról figyelmen kívül hagyná. Ehhez nem harcolni kell ellene, hanem ignorálni. Ha nem lehet rá politikát építeni, majd megszűnik a megszállása, és akkor lehet belőle valami.