... mert választani kell

1993. szeptember 33.

2017/12/24. - írta: Válasszunk

Nem, nem elírás a dátum. Pár napja vált nyilvánvalóvá, hogy 1993. szeptembere úgy vonulhat be a történelembe, mint a szeptember ami soha sem ér véget. Igazából már korábban is sejteni lehetett, de az utóbbi 3 napban nyilvánvaló volt: Nem jött el október elseje. Kaliformiában járunk, egy kellemes lakásban, valahol San Franciscoban. A csendet leginkább a modem éktelen sípolása töri meg, a felhasználó az America Online Internet szolgáltatását próbálja éppen elérni. Ő is egy azok közül az új felhasználók közül, akik csak két dolgot nem tudnak az Internetes hírcsoportokról:

  • Hogy mi az, ami nem hír, ami nem tartozik a közösség érdeklődésére, ezért nem kellene megosztani.
  • És hogy a másik által megosztott ilyen történet nem hír.

Hol vagyunk, még attól, hogy a geek és gamer közösséget kiszolgáló hobbi oldalak próbálják elmagyarázni a "leghozzáértőbb szubkultúra" számára azt, hogy attól, hogy valaki leírt valamit az Interneten az még nem olyan értékű, mintha könyvben, vagy egy hagyományos újságban jelent volna meg. Lucy, mert így hívják ezt a felhasználót, egy fiatal nő, aki nincs annyira geek, hogy a részletekkel tisztában legyen. Persze nem mondaná magát átlagos lánynak, hiszen a Los Angeles megyei kisebb településen, ahol született, a városi szépségverseny 3. helyezettje volt. Egy helyi klubban, amikor afféle nyílt napon, bárki felléphet, szokott gitározni, énekelni is. Sőt, már humoristaként is megméreti magát.

Az Internet pedig szórakoztatóbb számára, mint a női magazinok, a zenei magazinok, hiszen itt a hozzá hasonló művészek, és megannyi hresség kulisszatitkokat és értékes információkat is megoszt. Mikor bejelentkezett, A naptára október 3-át írt, a számítógépe is, és a hírcsoportban lévő üzenetek is ezt a dátumot írták. Nem tudta, nem tudhatta, hogy szeptember 33-a van. Azt pedig még annyira sem tudhatta, hogy ő is egy azok közül a felhasználók közül, akik miatt az Internet immár mindig olyan lesz, mintha szeptember lenne.

Átfutotta a híreket, a kérdéseket és megannyi apróságot. Úgy döntött, ha ő nem is tudós, de zenész, humorista, megírhatja a saját történetét, a saját problémáját. Az elmúlt pár héten felszedett pár fontnyi súlyfelesleget. És láthatóan kevésbé érdekli a barátját, volt is közöttük néhány vita. Zenészként, szépségversenyes hírességként beszámolt, hát a fontos hírről. 

Két hónapja ez nem lett volna hír. Egyrészt, mert nem lett volna aki megírja. Másrészt, ha lett volna, akkor az az ember egy újságíró lett volna, akinek a szakmája az, hogy kérdezzen is. Meghallgatta volna a másik felet is. És George bizony mást mesélt volna el a Lucyvel való kapcsolatáról. Elmesélte volna, hogy kezdődik az egyetem, oda kell figyelnie, mert sok minden kemény. 

Hogy Lucy folyton nyaggatja, hogy foglalkozzon vele, az egyetem és a közös jövő eszébe sem jut. Eljutott volna oda, hogy ez a nyaggatás mindennapos. Hogy a szex kapcsán a nyaggatás, a kapcsolódó érzelmi zsarolás nem egy struktúrális férfierőszak, hiszen éppen a nő az erőszakos, éppen a lányok tennék tönkre a pasijuk életét. Csakhogy ebből a történetből kimaradt az újságíró.

Lucy írta meg egy hírcsoportba. Ha volt is moderálás, valahogy átcsúszott. Lucy hírére reagált Sue. Ő szépségkirálynő volt egy 80 lelkes faluban. 3 nevező között, 3szor indulva egyszer volt 3., egyszer 2., egyszer első. És persze ő is felszedett egy kis súlyt, az ő szépsége sem olyan jól érvényesül Los Angelesben, mint a falujában, és az ő pasija sem figyel rá eléggé most. 

Lucy és Sue után jött Anne, Kate, Angie, Judith, Clara, Ginger, Mary, Zoe, Katrine, Edith és Juanita. Ezek a hírek egymást megerősítették, elfogadott ténynek mutattak be egy narratívát. Hírértéke nem volt, kimaradt az újságírói kontrol, a sajtóetika. De ezeket a híreket sokan fontosabbnak érezték, mint bármit a híradóban, az újságban. Úgy érezték, ismerik azt akivel történt. Hiszen az illető az ő híreikkel, gondjaikkal, problémáikkal is foglalkozik és a csoport tagja. Működött az empátia.

A feltételezés sok mindent formált. Hittek az elvárásokban, egyre többet szenvedtek. És talán egyre kevesebbért.

Lucy persze egyre kevésbé számított jó nőnek. Nem a felszedett kilók miatt. Azok neki még jól is álltak. De ahogy egyre biztosabb volt az elnyomó irreális elvárásban, egyre többet piszkálta a partnereit. A szépség pedig belülről is fakad. A szimmetria, a harmónia, a fiatalság, az egzotikus megjelenés, csupa olyan amire azt mondanád, a szépség talán az egyetlen tulajdonság ami nem belső, hanem külső.

De hol marad a stílusérzék? Vagy az, hogy a szépségideál változik, hogy mit tartunk szépnek az tanult. Tanult. És, ha az ember azt tanulja meg, hogy a Lucyhez hasonló lányokkal rosszul érzi magát, akkor az ilyen lányok nem lesznek vonzóak, sőt a haragot idézik fel a szemlélődőben. A másik akivel jól érzed magad, pedig egyre inkább jó érzéseket kelt, tetszik, és számodra szép lesz. 

Azzal, hogy Lucy fogyni próbált nem szebb lett, hanem tüskésebb, és a tüskék miatt taszítóbb, csúnyább. Mert való igaz, a szépségnek sok a fizikai része. De a döntő az, hogy megtanultuk, az ilyen lánnyal lenni rossz, hogy mindez amit látunk inkább taszító, mint szép. Lucy villámgyorsan csúnyult meg. Hogy az általa keltett dühöt hány volt partnere élte ki máson, aki csak vizuálisan hasonlít rá? Nem tudjuk. De sajnos az erőszak az így működik.

Hogy hány megalázott, nyaggatott, bántott pasinál szakadt el a cérna, és akkor éppen ki volt a partnerük? Szintén nem jegyezte fel a történelem. Csak azt, hogy a tendencia miatt egyre többen írtak strukturális férfierőszakról. Erőszakos volt. Követelte, most már figyeljenek rá. Ne megfelelni kelljen, hanem neki feleljenek meg. De nem azért, mert a Mars került uralomra benne, mert ő most férfias kezdett lenni. Hanem mert a megsemmisüléstől félve sikított, üvöltött benne a Vénusz. És ezzel Lucy még taszítóbb lett.

Részben a viselkedés és ki tudja mi segített a taszító kisugárzást összehozni. Részben viszont tudjuk, hogy amikor egy nő azt gondolja, hogy a megjelenésével van baj, pedig a viselkedése miatt taszító, akkor sok minden fog megtörténni. Megannyi eszköze van egy nőnek arra, hogy a vélt hibákat korrigálja. Csak eme eszközök között nem egy, nem két olyan van, ami uán megkapja a borzalmas műnő címkét, és nem is tetszik a pasiknak a sok látott műanyag.

Kiült az arcára a frusztráció, az elkeseredettség, a harag és megannyi tüske. A folyamatos fogyókúra és megannyi tett ami az irreális elvárásokban, a pornóban, a nőket tárgyaisító reklámok szupernőiben, a szexszimbólumokban, az énekesnőkben, a nőket tárgyiasító patriarcháusban látta a problémát egy olyan szélmalomharcot jelentett, amiben bármely nő gyorsan megöregedhetett, megcsúnyulhatott.

Buborékok, visszhangkamrák jöttek létre. Dolgozott a megerősítési torzítás. És egyyre több bizonytalan lánynak mondták el, a pasi aki akár kérdezni, udvarolni akar, az csak azt kéri, elnyomó. S idővel az így kezelt pasik is kompenzáltak. Ha a tisztességes próbálkozás, ahol az igen elmaradását is azonnal tiszteletben tartották is szépen lassan elkezdett olyan bűn lenni sokak szemében, mint a nemi erőszak, és nekik egyre több okuk volt kompenzálni, bizonyítani, hogy sikeres, erős férfiak, akkor egyre több lett a visszaélés, a narratíva elkezdte táplálni a valós problémát. 

Ha a puzséri vénuszozás, marsozás megjelent már, akkor használjuk az ő mércéjét. A nő akire eredetileg rámondaná, hogy 7-es, talán 8-as nő, az a viselkedése miatt már hatosnak látszott. A sok beavatkozás okán előbb 5-ös lett, majd talán 4-es. A látható kilátástalanság, az elkeseredett próbálkozás miatt lehet ő hármas is. A múló idő, hogy a hírneve miatt ciki elég ok lehet újabb 2 pont elvesztéséhez. Megüti a minimumot. Bottal se piszkálnád. Az elvesztett státusz miatt megkeseredett, valaki felé oda akar vágni kompenzálva... Szóval pocsék parti.

Így néz ki egy feminista feliratú pólójában összeszedett magának egy 2-es szintű harcos leszbofeministát. 

Repkedtek az évek, az évtizedek. Talán 24 évvel később Lucy újra megírta a történetét. #Metoo. A fontos hashtaggal kezdte. Ettől lett hírértéke. Eddigre már, ha nem állhatsz elé, állj az élére alapon megannyi cég, az újságírók, a politika is elkezdett így működni, de megszületett a kompenzáció is. 

Ma ott tartunk, hogy megannyi algoritmus szerint fontosabb az, hogy Lucy boldog karácsonyt kíván, mint a legjobb oknyomozó riporterek legjobb cikke. Mert 1993. szeptemberében, valami megváltozott. Akkortól kezdve a folyamatosan érkező új felhasználók folyamatosan úgy viselkednek, mint a kis diákok, és vásárlóként, előfizetőként úgy érzik, hogy igazuk van, hogy ez a norma.

És Lucy kérdés, segítség vagy bármi más helyett megerőstést kapott. Lehetne még ő 5-ös nő, talán hatos is, igazi MILF. De nem lesz. Mert visszafordulni nehéz. 

Lehet beszélni arról, ha nem állhatsz elé, állj az élére alapon hogy lett politikai tényező előbb sok tech cég, a bulvár, a gonzó újságírás vagy éppen ez a viselkedés. De karácsonykor fontosabb lenne feltenni a kérdést, hogyan van esélye a holnap is létező Lucyknek, Georgeoknak elkerülni ezt a folyamatot és boldognak maradni. 

Akkor is, ha megkapjuk, a rohadt szexista macsók ezt biztos azért akarják, mert akkor Lucy 7-es, 8-as nő marad, vagy, ha a stílusa fejlődik akár a 9-es közelébe is eljuthat  és több jó nő közül válogathat a patriarchátus. Mert szerintük nem háborúról van szó. És Lucy, ha 9-es lenne, akkor is messze lenne, személyesen nem sokat nyernénk vele. De azzal, hogy boldog lenne, nem lenne polgárháborús hangulat, maradna a szólásszabadság, maradnának az emberi jogok, mindannyian nyernénk. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasszunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4613521615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2017.12.26. 19:55:18

Elég megnézni kik gerjesztik ezt az egész őrületet!
A legújabb, hogy a 444.hu agyonszelektált kommenszekciója is rémülten értesül a palackból kiengedett újkommunista, szélsőbalos, töröljünkelmindent mentalitás amerikai vadhajtásainak legújabb fejleményeiről.
És ha most azt mondom, hogy ez az egész #metoo Trump ellen lett kitalálva, csak olyan erősen ütött vissza, hogy kérdéses, be fogják-e tudni vetni a valódi célszemély ellen? Fog ezen még csodálkozni valaki? És ők, akik ezt elkezdték, nem tudták, hogy Hollywood a szexuális kihasználás fellegvára? Az ultraliberalizmus bástyája a hatalommal való visszaélés iskolapéldája. Saját magulat leplezték le a marhái.
süti beállítások módosítása