Migránscsempész An-2: Veszélyes minta született

Esküszöm, a közlekedésről, repülésről szól a post! A migránsok, a politika csak mellékszereplők. De mégis rámutat a kérdés arra, hogy mi is helyezi el az embert a politikai térképen. A pártszimpátia ezen a szinten messze van, az még jóval később jön. Ráadásul nem fekete-fehér. Egyszerűen azért, mert attól még, hogy a FIDESZ-szel szemben vádaskodóknak nincs igaza, nem jelenti azt, hogy a másik oldalnak igaza van. Hiszen a nem jó, az ellenőrizetlen és másokat veszélyeztető migráció, de megfelelő szelekció után azokat átvenni, akiket érdekünk is lehet befogadni egy olyan álláspont ami a merkeli és az orbáni úttal is ellentétes. A lehetséges megoldások halmazát két  politikai oldal álláspontjára szűkíteni hamis dilemma lenne. Nem jó van a pártpolitikai konfliktus egyik oldalán, csak ebből a szempontból kisebbik rossz. 

A migráció kérdése alapvetően három teljesen elkülönülő kérdéskörre bonthat. A befogadás és beilleszkedés kérdése javarészt társadalompolitika szakterülete, némi biztonságpolitikával. Az, hogy Németország kit fogad be, az Németország belügye egészen addig a pontig, amíg az emberi jogokat és pl. a családegyesítés lehetőségét tiszteleben tartják, mint a nemzetközi egyezmények sok más részletét is. A finanszírozás az gazdaságpolitikai, pénzügyi és szociális kérdés. Két olyan megközelítés van, ami kapcsán a post nem is akar állást foglalni. 

A fenti kérdésekben nem kívánok állást foglalni. Nem a post témája. Nem titok, az integráció sikerével kapcsolatban szkeptikus vagyok, döntően a kontraszelekció miatt, a családegyesítés és sok más téren viszont az emberi jogok elkötelezett híve. De ezek közül most egyik sem lesz téma.

A menekültek és a megmaradt kis vagyonkájuk eljutása a céljukhoz közlekedési, biztonságpolitikai és rendvédelmi szakkérdés. És szemben az első kérdéssel ez valóban nemzetközi együttműködést igényel, az útvonal nemzetközi jellege miatt. Minden országnak arra kell törekednie, hogy akár költségeket vállalva is csökkentse a károkat a többi országban is. 

A téma tehát az, hogy hogyan jut el a migráns A-tól B-ig. Ez a folyamat jelenleg ellenőrizetlen, kaotikus, és veszélyes. Ám szeretném azt hinni, lehetne ez másként. 

Divat az, hogy a vita a menekült, a migráns, és az illegális bevándorló szavak között zajlik. Lehet ám valaki egyszerre mindegyik, hiszen a migránsok egy része menekült. Az, hogyy valaki mondjuk Törökországban elismert menekült, nem zárja ki azt, hogy a török-görög határon határsértő, illegális bevándorló legyen. A szómágiának viszont itt baromira komoly jelentősége van. Ugyanis nem mindegy az, hogy valakit mennyire lehet megbüntetni azért, mert a közlekedés szabályait megsértve veszélyhelyzetet teremt. Akár saját maga, akár az utasai, akár a többi ember életét veszélyezteti. 

És egyáltalán nem természetes az, hogy ezeknek a veszélyhelyzeteknek meg kell történni. De mikor fér bele sok hasonlóan veszélyes manőver? Erre akad viszonylag általános, a menekültek státuszától független szabály. És bár van olyan szabályozás amiről specifikusan csak a menekültek mentesülnek, de sok manőverre, viselkedésre nem adna mentességet, és ugyanerre az általános elgondolásra vezethető vissza. 

23. § (1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát

A fenti idézet forrása: Büntető Törvénykönyv

2. § (7) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn.

Forrás: 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről

A menekültség lényege éppen az, hogy te végszükségben cselekszel és ezért rád sem a határvédelem, sem a közlekedés, sem a bevándorlás normál szabályai nem alkalmazhatóak, a törvény számos áthágásáért te nem vagy felelősségre vonható. És nem arról van szó, hogy otthon végszükségben voltál, otthonról így jöttél el, hanem arról, hogy amikor a vitatott cselekvést csináltad, akkor ez a végszükség fennállt és ezért egy piszok erős védelmet élvezel. És igen, ezzel mások jogait is sértheted, de ha végszükségben tetted nem leszel érte büntethető, és sok esetben a polgári ügyben is lehet ebből vis maior. 

Alapvető emberi jog a törvény egyenlő védelméhez és a tisztességes eljáráshoz való jog is. Azaz akinek a jogait sérti valaki vándorolva, annak is joga van az eset korrekt elbírásálához, és ahhoz, hogy amennyiben ez az igazság kimondjuk, abban a helyzetben az adott elkövető nem volt menekült. Akkor sem, ha otthonról még menekültként továbbjött, csak elmaradt az együttműködés, továbbjött, stb. Hogy X vagy Y migráns az menekült vagy illegális bevándorló a bíróságra tartozik. Javarészt igazságügyi, jogi szakkérdés. 

Javarészt. Konkrét ügyekben nem prejudikálva viszont el kell mondjuk, hogy abban a pillanatban, ahogy veszélyhelyzet okozása nélkül is képes lenne biztonságba jutni és itt nem kell a jobb életet is biztosítani, megszűnik a végszükség. Megszűnik az a helyzet amiben el kellene fogadnunk a törvények és a biztonsági szabályok megsértését. Bár a végszükség miatti rendkívüli helyzet az is, hogy a menekült nem büntehető azért, mert illegálisan lépte át a határt, ez már sok más törvénysértésre nem vonatkozik. A jog a többiket is védi. És nem pártolja a több ország végigsunnyogását. A biztonságos harmadik ország érintése ezért is kizáró ok. 

Az ilyen módon védett érték két módon is megvédhető lenne. Az egyik, ha a migráns az első biztonságos országban marad. A másik az, ha a közlekedését, bevándorlását a biztonságra tekintettel, szabályozottan intézné az Európai Unió és Magyarország.

19. § Magyarország menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki Magyarország területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet

a) az Európai Unió Tanácsa - a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i, 2001/55/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: 2001/55/EK irányelv) meghatározott eljárás szerint - ideiglenes védelemre jogosultként elismert, vagy

b) a Kormány ideiglenes védelemre jogosultként ismert el, mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerültek.

77. § (1) A menedékeskénti elismerését kérőnek (e fejezetben a továbbiakban: kérelmező) azt kell igazolnia vagy valószínűsítenie, hogy a 19. § a) vagy b) pontja szerint védelemre jogosult tömegesen menekülő személyek csoportjába tartozik.

2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról

Jól sejtjük: A fentiek kapcsán az EU vonatkozó döntése esetén nem menekültekről, hanem menedékesekről lenne szó. Ezek elosztásának, átvételének vannak szabályai, és itt a meglévő kapacitásokat, ezek kihasználtságát (pl. szomszéd Ukrán konfliktus kapcsán itt lévő menekültek, várható menekültek) figyelembe véve együtt kellene működni. Jól látjuk: Itt nem szerepel országgyűlési felhatalmazás kérdése. Akár a szervezetten behozott (pl. evakuált) emberek esetében is elég lehet akár a tanács megfelelő határozata, akár egy mezei kormányhatározat.

Ha én ellenzék lennék, most biztos követelném, hogy a kormány a népszavazási győzelme után a kormányhatározat helyére tegyen országgyűlési határozatot, és az EUs kérés esetére is egy kötelező országgyűlési határozatot. 

Ezt az intézményt az EU éppen a tömeges migráció kezelésére hozta létre. Akkor, ha a menedékjogi rendszer nem képes a tömeges beáramlást kezelni, ez a rendszer a kezelhetőséget és a védelmet keresők rendezettem mozgását is lehetővé tenné.

Ugye értjük azt, hogy a menedékesként való elismerés egyszerűbb eljárást igényel, gyorsabb, olcsóbb, a tömeges bevándorlás kezelésére jobb (ez a célja) és a szükséges intézkedésekben helye van a szolidaritásnak. Mind a menedékesek átvételében a szabad kapacitások függvényében, mind pedig gazdasági értelemben. 

A menedékes kérdésnél feltétel a tömeges érkezés, de sok olyan feltétel ami a menekült státusz (genfi konfenció szerint) esetében előírás nem feltétel. Az irányelvben nem szerepel például olyan kitétel, hogy nem jöhetett át a menedékes biztonságos országon, stb. így ez a "menekült vagy nem menekült" kérdést megkerülné, azt a problémát is megoldaná. 

De nincs vonatkozó döntés. A menekült státusz nem szűnik meg automatikusan, annak a visszavonása is hatalmas adminisztrációs teher. A menedékes státusz automatikusan és központilag is megszűnhet. A beáramlás lehet szervezett is. Ez pl. azt is jelenthetné, hogy egy hasonló ideiglenes védelmet garantáló döntés során a csoport akár nemzeti akár EUs szinten is elég szabadon meghatározható. Aki nem fér bele a menedékes csoportba, az még mindig folyamodhat menekült státuszért. 

A menedékes státusz kapcsán sok mindent elég valószínűsíteni, nem kell igazolni. De a csoport is szabadon meghatározható. A valószínűsítés kapcsán elég tág teret lehet adni a bizonyítási szabadságnak, hiszen a származás igazolására vonatkozó releváns információkba akár a közösségi oldalakon lévő profil, fényképek, stb. is beleférnek. 

De már a menedékes esetében sem feltételezzük, hogy az országba való belépésnél a szabályok felrúgása végszükségben történik. Nyilván, ha az EU azt mondaná X irányból jövőket megilleti ez a védelem, lenne erről döntés, akkor a belépést is könnyű lenne kezelni. Véleményem szerint az EUs politika szégyene, hogy arról vitatkozunk, hogy a biztonságos országon átjövő személy menekült-e vagy sem, amikor lehetne egyértelműen és biztosan menedékes. És ennek megfelelő határozat, vagy akár annak a kezdeményezése sem jutott el például a jó magyar sajtóig. 

Menedékes csak a saját beleegyezése esetén telepíthető át és a többség nem hiszem, hogy a szegényebb, keleti, tagállamokba vágyna. A kevés minimum segítség mellett itt fűteni is nehezen lenne lehetősége. A kvóta  kapcsán az EU azon álláspontját, hogy itt sürgősen, rendkívüli és szokatlan döntésre lenne szükség azért nem osztom, mert véleményem szerint, az ideiglenes védelem rendszere, a menedékes státusz, az ottani kérésre való áthelyezés gyorsabban és hatékonyabban működne. És merem megjegyezni az a sürgősségi helyzet ami alapján a kvóta megszületett, és aminek meglétét a jogorvoslat során az EU részéről kimondták akkor és csakis akkor állna fenn, ha a fenti rendszerek mentén elérhető kapacitás nem lett volna elegendő. De ezt a kapacitást nem használjuk ki. 

Sajnos nem menedékesekről van szó. 

Sajnos nem menedékésekről van szó, és sajnos ennek megfelelően rosszul működött a rendszer. Mivel a menekült státusz során sok mindent kell bizonyítani az egy lassú eljárás. Ahol a csoporthoz tartozást kell valószínűsíteni, ott az gyors. És igen: A menedékes jöhet szervezetten is. A beáramlásuk esetében felmerül az, hogy azért jönnek, mert evakuálják őket. És ezt a evakuációt akár a leendő befogadó ország is lefolytathatja.

És bízom benne, ha marad a tömeges bevándorlás, menedékesként jönnek, egy csak ideiglenesen biztonsságos helyről szervezetten evakuálva, képzett pilótával, biztonságos géppel, és a szabályokat betartva. Sok élet megmardásánaak reményében. És nem egy a bevételtől jobb életet remélő embercsempész banda szolgáltatásait igénybe véve, életveszélyben. Pedig az utóbbinál működik a jelszó: Egy jobb élet reményében... 

Germany... Vagy, ha rosszindulatúak akarunk lenni, GerMoney. A menekülthullámban megannyiszor skandált célállomás. Ismerjük a történetet. A háború sújtotta Ausztriából is tovább kell menekülni Németországba. Tudom, ne legyek igazságtalan: Svédország, Norvégia, és az Egyesült Királyság is célország. És Bécs, ugye tudjuk jól, nem biztonságos. A helyzetnek két olvasata van: Az egyik, hogy hiszünk a Bécs, Graz, Innsbruck környékén dörgő nehézfegyverek mítoszában, és ott valóban azért kell bújkálni, mert csak a maréknyi célország a biztonságos, mindenhol máshol háború van. A másik, hogy képesek vagyunk gondolkodni, akkor is, ha a másik a jaj szegény menekült kártya kijátszásával indítja a vitát.

A gondolkodás képessége kapcsán máris kétféle válasz jut eszembe. Az egyik, hogy a Daesht és társait úgy tekintjük, hogy képesek háborúzni és a civilek elleni támadással szépen háborús bűnösök. A másik esetben azt mondjuk a kalifátus terroristái bűnözők, a háború amit indítottak nem háború. Az utóbbi esetben el kell fogadnunk, hogy Franciaországból azért is menekül tovább Angliába a szír, mert az országban megjelentek az ellenséges hadviselő felek. Ez esetben le se tagadhatjuk a teherautóval végrehajtott harci cselekményt és piszok sok országban volt már ilyenre példa, szóval az arabnak tovább kell menekülnie valami olyan országba, ami nem érintett ebben a háborúban.

De ez esetben is azt mondom: Ausztriában is elmardt a merénylet, a békés Ausztriából a háború sújtotta Németországba menni biztosan nem menekülés része. Több pénz reményében kockázatot vállalni viszont gazdasági migráció. Ha nem tekintjük Németországot háború sújtotta országnak, akkor azt kell mondanunk: Számos olyan országon jött át a migráns, ahol nem lett volna eredendően veszélyben az élete. A jobb életfeltételek reményében továbbvándorlás viszont őt is veszélybe sodorja, de másokat is. És itt döntően gazdasági körülmények a mérvadók. 

Ez esetben bár az egyezmény nem tiltja azt, hogy menekültként ismerjük el azt, aki az egyezmény szerint nem menekült, nem is kötelező őket menekültként tekinteni. És végkép nem igaz, hogy olyan végveszélyben lennének, amiért bármilyen alapjuk lenne mások jogait megsérteni, másokat veszélybe sodorni. Ha valami bűnt elkövetnek az út alatt, azért teljes felelősséget kell vállalniuk. 

Az igazság az, hogy ezeket az embereket átverték. Elhitették velük, hogy a távoli célországban milyen jó lesz. Ehhez képest az sem automatikus, hogy ott állampolgárságot, vagy akár a végleges letelepedésre jogosító bármely jogosultságot szereznek. Ha nem lesz életveszélyes Szíria, akkor a szíreknek is haza kell térniük. Mindez amit a beilleszkedés érdekében tesznek felesleges, és pont ezért nem is éri meg nekik beilleszkedni. GerMoney, az ígéret merkeli földje nem létezik.

A gond csak az, hogy aki a rendőrök elől bujkál, hogy eljusson egy gazdagabb célországba, aki embercsempészt fizetve kapcsolatba kerül a szervezett bűnözéssel, az nem engedheti meg magának azt, hogy útközben ne menjen be más kertjébe. Akkor megjelenik egy kis rongálás, egy kis magánlaksértés. De éppen így a bujkálás, a rendőr elől meglépés szempontjai a közlekedésben is megjelennek. És ahogy az embercsempészek bárkáit látjuk az illegálisan működő világ realitása kérdés nélkül írja felül a biztonság vérrel írt szabályait.

A közlekedés veszélyes üzem. A repülést a vérrel írt szabályok tisztelete teszi biztonságossá. A közutat az ilyen szabályok megkérdőjelezése teszi veszélyessé. Az élet sajnos ilyen. És az élet sajnos olyan is, hogy aki tilosban jár, bujkál, az nehezebben tart be más szabályokat. Nehezebben tartja be a vérrel írt szabályokat. Még nehezebben tartja be valaki ezeket a szabályokat, ha valaki ellenségesnek érzi a környezetet. És még bajorországban is megjelenő szempont a befogadásuk elutasítása, a migránsellenesség.

A migránsellenesség mögött élő érzelmeknek 4 szintje van. Az egyik, és szerencsére ez a legritkább, a nettó xenofóbia. Ezzel szokás mindenkit vádolni aki meg mer szólalni migráns ügyben. A másik szintje az irígység, mert ugye ő több segítséget kap majd Németországban, mint te Magyarországon, és azt a sok Eurót rákölteni igazságtalannak is tűnik és irígységet szül.

 A migránsellenesség 3. szintje viszont egy teljesen más szint. És cseppet sem a migránsokról szól. Ez pedig az empátia és gondolkodás szintje. Ezt viszont magyarázni kell. Ez arról szól, hogy nem csak a migránsnak vannak jogai. Hanem annak az embernek is, akinek kárt okoznak, mert az ő kertjében bujkálnak. A kert tönkretétele, akár az utolsó falat étel elvétele is lehet ám, egy olyan dolog, ami nem fér bele. Nem fér bele, ha az előző országból már nem kell nagyon durván szaladnod. 

A negyedik, és ez roppan veszélyes, a konformizmus. Volt egy kísérlet. A kép két oldalán vonalak voltak. Az egyik oldalon egy vonal, a másik oldalon A, B, C, betűjellel 3 féle vonal. Azt kellett megmondani, hogy a 3 vonal közül melyik ugyanolyan hosszú, mint amit a másik oldalon látunk.

1 ember volt alany, a többi beavatott. A beavatottak eleinte jól választottak. Majd a nyilvánvalóan rossz választ jelölte meg mindenki. És lőn csoda, az esetek igen nagy részében a kísérleti alany is. Az ellenvélemény ezt meg tudta törni. Az ember annyira be akar illeszkedni, annyira úgy érezné magát biztonságban, hogy képes hinni is a nyilvánvalóan rossz válaszban. Ha azt hiszed a környezeted, a közösséged migránsozik, te is migránsozni fog. Ha a közösséged xenofób nácizik, akkor te is xenofób nácizni fogsz. Rendben: A kísérlet azt mondta a vizsgált időtávon az emberek mintegy 75%-a tett így, te azt mondod te a maradék 25%-ba tartozol. 

Csakhogy az igazság az, hogy az emberek nem mindig tettek így, racionalizáltak és megindokolták, hogy nem így tettek. És dobj egy hagyományos dobókockával. 5:6-hoz eséllyel azok közé tartozol akik nem 6-ost dobtak. De 100 próbálkozás után már nem fogsz azok közé tartozni akik nem dobtak még hatost. Ha a környezetedben elég sokan vannak az előző 3 csoportból és velük azonosulsz sok más kérdésben, akkor ez már el is dőlt. A nyilvánvaló hazugságot is igaznak fogod tekinteni. Mondhatnám azt, hogy ezért sem szabad párttal azonosulni. 

De ez a konformizmus volt már sajnos súlyos balesetben tényező, hogy a többiek egyetértenek a pilótafülkében, akkor az sem szól aki látja a bajt. De a közúti közlekedés során is látjuk, ha mindenki ignorálja a sebességkorlátozást, akkor a legtöbb ember beilleszkedve akkor is megteszi, ha nem csak a táblát látja, hanem érti is, hogy miért van kinn és miért veszélyes a gyorshajtás. De a mindenki által lazán vett szabályokat az is lazán veszi, akinek kétségei vannak. Ebből közúton, vasúton, levegőben is komoly veszélyek lehetnek. Piszok sokan vetik fel, hogy nem igaz, hogy senki sem látta előre a TWA-800 katasztrófája előtt a rossz állapotú vezetékeket, a zárlat veszélyét. Valószínűleg egy elterjedt hibát sokan láttak. Csak sokan fogadták el a konszenzust, hogy a vezetékek ilyen állapota nem fontos.

A konformizmus kapcsán leírt szempont elég fontos. Piszok sok helyzetben, ha a közösség csinál valamit, közös a felelősség is. És nem csak a migránsellenességben van konformizmus, hanem a migránsok között is. Egyfelől elmondhatjuk, hogy nem tehetnek róla őket is magával sodorja a tömeg, másfelől elmondhatjuk, hogy ők alkotják a tömeget és eleve elfogadták, hogy törvényt sértve, bujkálva jönnek. És mivel sokan maradnak az első biztonságos ország vállalhatatlan táboraiban, sajnos az utóbbi szempont a hangsúlyos. Ha ez hangsúlyos, akkor a közösen megcsinált balhé, ami közös felelősség, akkor egy kellemetlen helyzetet látunk. 

És aki kicsit merészebb, amit csinál sikeresnek látszik, azt sokan követik, és a konformizus arra vezet. És ez a konformizmus nem tisztel semmilyen veszélyes üzemet. Egy kamion kapcsán sem jó, ha "plusz 2 tonna migráns" kerül a rakományhoz. A vasúton sem jó, ha rejtekhelyet keresve ki tudja, hova próbálnak meg beférni. Saját maguknak is lehet áramütés, de sajnos a kreatívan "átrendezett" terek akár más szempontból is balesetveszélyt teremtenek.

És ezt a rendet, ami egyre veszélyesebb dolgokat fogad el, nehéz megállítani.

Ha pedig ez a trend elérte a repülést, akkor baj van. 9/11 tökéletes példája annak, hogy ami a repülőgépen történik, az nem a repülőgépen lévők magánügye. De kisgépes repülésnek is voltak már földön áldozatai, sőt a repülőmodellek balesetet is okozott már súlyos sérülést. Mert sajnos a repülőgép, még egy olyan kisebb gép is, mint az An-2es, komoly károkat tud okozni a földön is. 

A történet kapcsán lenne aki megjegyezné: Sötétben a látvarepülésre tett kísérlet nem feltétlenül biztonságos. Ha nem akarod, hogy tudják hol vagy, a szabályokat ugyanígy megsértő másik pilóta sem fogja tudni. Az érvényes légialkalmassági nélküli gép repülése eleve nem a biztonság csúcsa. Nem tudjuk, hogy ki a pilóta és mennyire lehet képzett. De vannak kétségeim.

Ukrajna az a hely, ahol hagyományosan vannak oroszbarát és nyugatra törekvő oligarchák, kétes eredetű eszközök. És sajnos ebben a környezetben, ha az embercsempészet és migráció kapcsán megjelenő extrém kockázatvállalási trend elérte a repülést, a mostanihoz hasonló eset megismétlődhet. És annak kapcsán nincsenek kétségeim, ha a hasonló gyakorlat terjed, akkor jobb és rosszabb állapotú gépek is jönnek, jobb és rosszabb pilótákkal. A rejtőzködés érdekében vállalt kockázat kapcsán sajnos csak idő kérdése a baleset.

Sem mekültként, sem menedékesként nem ismerhető el az aki út közben úgy követ el bűncselekményt, hogy nincs végszükségben nincs, meg az a kényszer ami büntethetőséget kizáró ok lehetne, mert ez esetben ugrik a védelem. A viszonylag szerencsés kimenetel mögött ott lehet az is, hogy a gép a tervezett helyen szállt le, nem próbált meg elbújni az üldözői elől.

Ugyanis egy ennyivel lassabb, alacsonyabban repülő repülőgépet nehéz lenne a grippenekkel elfogni. Ha észleljük, más módszert kell keresni. A katonai repülés során, beleértve a hasonló esetben való légtérvédelmet, az aszimmetrikus hadviselés komoly probléma. 

Az An-2 ugyanis akár 50km/h alatti sebességgel is biztonsággal repül. A Gripen ennek a háromszorosa mellett is átesne. A földön is nehéz üldözni. Ami elég lassú a levegőben ahhoz, hogy az An-2 lassabb sebességéből ne legyen baj, az  akkor is lassú, amikor oda kell érni. Igaza van annak aki szólt, a Gripenek riasztása felesleges, értelmetlen volna.

A hasonló manőverek kapcsán viszont fontos arra is figyelni, hogy az emberek jelentős része a szinte biztos veszélyt elcseréli arra, amire kisebb a valószínűség. Inkább vállal egy kockázatos, akár életveszélyes manővert,  minthogy a rendőrség nagy valószínűséggel elfogja. A bűnöző, és az embercsempész is így működik. Náluk az átstartolás lehetőségére emlékeztető dal nem azért nem hat, mert műszaki okok akadályoznák az átstartolást, hanem sokkal inkább azért, mert odaérnének a rendőrök. 

Ha pedig ilyen nyomás jelenik meg a repülésben, abból az álmoskönyv szerint jó nem szokott kisülni. Ugyanis onnan könnyű sok kockázatot vállalni. És a matematika azt sugallja, hogy annak az esélye, hogy mindig megúszd a balesetet ilyenből nullához közelít. Persze mondhatod azt: De nincs végtelen időd. És holnap sem lesz kevesebb esélyed megúszni, és eddig is megúsztad.

A gond csak az, ha sok ember követ egy veszélyes mintát, egymást is veszélyeztetik, akkor az esélyek is romlanak. A mostani gép fedélzetén migránsok voltak. Ez természetesen igaz. Mint az is, hogy nem szírek, és például a Vietnámi bevándorló esetében nem a migrációs útvonalak káoszáról, háborús menekültről beszélünk. Ugyanakkor a migráció kockázatát nem csak a beilleszkedéssel és a később megjelenő ellentétekkel összefüggő kockázatok jelentik.

A határ lyukas. És ezen a határon bármi átjön. Adott esetben most is átjöhetett, mert baj esetén a hatóság a migránst keresi. De a nem túl nehéz csempészáru jelentős része éppen így elfér a gépen. És nincs arra garancia, hogy nincs mellette pár kiló porcukor. Vagy éppen bármi más, ami értéke mellett a szállítás költsége belefér. Ha pedig a szervezett bűnözői csoportok felismerik, hogyan lehet tartósan kijátszani a határ védelmét, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy ezt a tudást ne hasznosítanák.

Ez a  kockázat akkor is fennmarad, ha beköszönt a béke és minden szír hazaért otthonába, és nincs már migrációs hullám. Az a helyzet, hogy sok ember tulajdona, otthona, biztonsága most feláldozhatónak tűnik a migrációs kérdésben, akkor is következményekkel jár majd, ha a migrációs krízis főszereplői rég nem lesznek itt. 

A repülés Európában azon kevés tevékenységek egyike, ahol a rossz minta követése és megszokása még nem okoz tömeges veszélyhelyzetet. Itt is voltak extrém esetek. A repülés történetének egyik legsúlyosabb balesete mögött is felsejlik a veszélyes gyakorlat megszokása. A KLM nagytudású pilótája oktatott, tisztelték, senki nem is mert szólni. Csak amikor feltűnt a pályán a Pan Am gépe, 1977 márciusában, abból a történelem legnagyobb légikatasztrófája lett. 

Akadt olyan, hogyy egy európai társaság több gépe szinte egyszerre jelentett vészhelyzetet. Az ismert körülmények ellenére sem mertek többet tankolni. Volt ahol a fordulóidő szűk volt, a menetrend fontos, és LHBP környezetében is sikerült pár a szabályokkal és a biztonsággal összeegyeztethetetlen manővert bemutatni. Vajon aki így szocializálódik kezdőként, annak számára sok nehéz helyzetben mennyire lesz természetes nem engedni a nyomásnak és átstartolni? 

Ha most megszületik egy olyan minta, hogy akár jelenlegi, akár leendő pilóták embercsempészek, és a szervezett bűnözés egyéb formái mellett szocializálódnak, és számukra nem az lesz a természetes, hogy mindig átstartolhatsz, hanem az, hogy mindig megpróbálhatod letenni a gépet, mielőtt kiérnek a zsaruk, akkor ezt hogyan fogják levetkőzni?

A repülés az a műfaj, ahol a legtöbben tudják, a fizikát nem írja felül a bársonyszék, és a veszélyes egyedek maradtak kisebbségben, és ezeket kezelte a közösség. De hogyan lehet elvárni azt, hogy az ifjú bársonyszékes hatalmasság ne akarjon éjjel vizálisan leszállni, ha a minta amit lát azt sugallja: Igenis meg lehet csinálni? Miért lenne az ő széke kisebb érv mint az, hogy a másik honnan jött?

Ha elnézőek vagyunk, ha azt mondjuk a repülés szabályai is eleshetnek akkor, ha valaki előhúzza a kártyát, hogy ő honnan jött, és már nem csak a végszükség, de a szükség sem lesz feltétel, csak az áldozati póz, a státusz az baromira nem jó dolog. Mert az is csak egy jobb életben reménykedik, aki azt gondolja, ahogy a menekölttébor méltatnak a migránshoz, az ő körülményei is méltatlanok hozzá. És egy kis pénzzel jobb lenne, akár azon az áron is, hogy más jogait, biztonságát sérti. Vagy az ő utázási körülményei méltatlanok. De lehet javítani rajta a szabályokat megszegve egy jobb élet reményében. 

Az a gondolkodásmód, hogy a szabályokat felülírja a póz, a pozició, működött a HVG által meghurcolt utaskísérő esetében, ez működik a társadalom, a politika sok területén. Remélem, az An-2 esete kapcsán nem csinálunk ebből rendszert a repülésben is. Mert ott nem viták, nem a másik oldal erősödése a válasz, hanem fejfák, amikre rá lehet vésni, hogy "egy jobb élet reményében..." Az életminőség esélyéért, az életét, akár más életét kockáztatni nem éri meg. 

Migráns kérdésben ez senkit sem érdekelt. Párthűség alapján eldőlt ki, merre anyázik. De repülés kapcsán bízom benne, hogy a többség hisz egy olyan világban, ahol az életet védő szabályokat tisztelik. Ahol természetes az, hogy nem adjuk fel a biztonságot, a tisztességet egy jobb élet reményében.