Kampány 2018. 2. rész: Ne a szomszédnak válassz pártot, ideológiát

Legutóbb az önállóan szinte esélytelen Együttről írtam. Korábban jeleztem, a választáson náluk fontos kérdés, hogy meglesz-e az 1%, vagy a 0,5%. Legutóbb már nem erről írtam. Ugyanis meggyőződésem, hogy ez a kérdés időközben lényegtelenné vált. Erről is fogunk beszélni. De azóta újra történt valami fontos. Lett egy világhírű, ám tehetségtelen freestyle síelőnk, és a fél ország felhördült: Szégyent hoz az országra. Azt mutatja ebben a sportágban, mi itt tartunk. Nos ez nem az ő bűne, hanem mindazoké akik még itt sem tartanak, meg sem próbálhatták kvalifikálni magukat. Ha tele lennénk megannyi jó freestyle síelővel, akkor ugye a mostani versenyzőnk helyét ők elfoglalnák.

Kis hazánkban az egyik fontos téma a stadionok, sporttámogatás kérdése. És tudjuk, hogy az LMP adóreform terve a TAOhoz is  hozzányúlna. Meg a termékdíjakhoz, és az utóbbit és a környezetterhelés adóztatását leginkább azok szenvedik meg, akik eddig a legolcsóbb, tömegtermelt árut voltak kénytelenek vásárolni. Azaz az LMP gyönyörű kalkulátora a ki járna jól az adórendszerükkel kérdésben félrevezető. De a stadionok és a foci támogatása is éppen arról szól, mint a freestyle sízőnk megítélése. A szomszédnak szeretnénk villantani, és nem a gyerekeinket bátorítani arra, hogy a részvétel (és az egészség) a fontos alapon sportoljanak. 

A focit gólra játszák. A sí kapcsán is megvannak az értékelési szempontok. Az viszont, ha a tehetségtelen is sportol, kevésbé lesz beteg, kevésbé terheli az egészségügyet, életben marad, stb. szintén eredmény. És a focit sem csak gólra játsszák, hanem ilyen eredményre is. Persze az igazság szerint a hatások messzebbre vezetnek: Ha egy ember nem szorul a mozgáshiány, a túlsúly következményei miatt kórházi kezelésre, akkor az orvos más beteggel tud ugyanakkor foglalkozni, kis szerencsével rövidebbek a várólisták. Ha a drága kezeléseket igénylő állapot kevesebb ideig áll fenn, talán több másra jut pénz. 

A gond csak az, hogy a foci kapcsán is sok az értelmetlen presztízsberuházás amivel villantani lehet. És kevés a valóban hasznos lépés. Azt ugyanis, hogy az iskolák környékén a lehető legtöbb sportággal lehessen megismerkedni, ha már egész napos az iskola, sima tornaóra helyett délutáni sportprogramok legyenek, hogy ebben a korban jutalmazzuk a sporteseményeken való részvételt több értelme lenne támogatni, mint a profi sportot. Az utóbbi ugyanis üzlet. És a labdarúgás nem az iparág, ami akár érdemben munkahelyet teremtene, akár sokat javítana a külkereskedelmi mérlegünkön. Tudom: A sok szép pályával, stadionnal lehet villogni a szomszéd előtt.

Az egészségügy színvonala, az elvándorlás és sok más tényező ellenére lassan javul. Oké: Van aki azt mondja, ez így sem jó, hiszen sok helyre csak a röghözkötés miatt jut orvos. De mégis jobb, mintha ez sem lenne. És piszok sok kórház állapota pocsék. Mert keveset figyelünk a fenntartásra. Kampányszerűen újítunk fel, építünk új kórházat, mert az látszik, lehet villogni a szomszédnak. A sok esetben hatékonyabb fenntarás lényege éppen az, hogy nem látszik. Ahogy azt sem látja a szomszéd, mit teszel az asztalra, mit eszel, mi jut a gyereknek. Azt látja, hogy milyen autó parkol a ház előtt, milyen kávéval kínálod meg.

Mi pedig az utóbbit, a másik vélt véleményét hajlamosak vagyunk fontosabbnak tartani az igazságnál.

Ha azt gondoljuk, akkor látszunk őszintébb demokratáknak, ha valakit szidunk, lenácizunk, akkor sokan fognak akkor is nácizni, gyűlölködni, ha eleinte még értik, hogy ezek a vádak hamisak, utána viszont hat a tömeges vádaskodás. 1990 óta így megy ez az egyik oldalon. Orbán Viktor a módszert fiatal liberálisként, Soros György támogatásával is alkalmazta. Az értékválasztás sem saját magunkról szólt, hanem a szomszéd felé villantásnak.

1998 és 2002 között a FIDESZ kormány sok mindent elért. Például megszüntette az olajszőkítést. Kultúráltan, elfogadhatóan kormányzott. De ezzel a módszerrel szemben alulmaradt. A médiapiaci fölény, a hazugság, a személy elleni gyűlölködés remekül működött az országban, mert azzal mindenki fel tudta villantani: Ő többet, hangosabban csinálja. És lehetett a szomszédnak politizálni.

A FIDESZ visszatért a módszerhez, és számos olyan ember (pl. Pokorni) aki nem erre ment volna háttérbe szorult. Akinél őszinte volt az irányváltás, az ezt nehezen emésztette meg. Nem véletlen az, hogy a Simicska féle médiabirodalom azóta sem ennek ad helyet, Orbánozva, hanem pl. a Puzsér féle szélsőközép koncepciónak. A FIDESZ környékén viszont céltábla lett az egykori mentor Soros György, céltábla lett az egykori pénzügyi partner Simicska. És persze lehetett Gyurcsányozni. Az utóbbit többnyire okkal. 

Félreértés ne essék, Soros urat sem sajnálom, mert az ilyen jellegű politikát pénzelte akkor is, amikor a FIDESZt támgatta. Amikor a FIDESZ azt mondja, akkorról ismerik és ezért ellenség Soros akkor abban némi igazság van. És a hasonló módoin képzett tömeg nyomásgyakorlásával működik számos ma általa pénzelt politikai irányzat, amik viszont a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét hozzák el, a virtuális lincselés pedig mások szólásszabadságát korlátozza. Milyen messzire került a magát liberálisnak mondó üzletember azoktól a valóban liberális zsidó ügyvédektől, akik nácik, neonácik képviseletét is ellátták, mert a szólásszabadság mindenkinek jár. 

Ugyanakkor mind az Orbánozást, mind a jogos érvekre válaszként adott nácizást, mind az ilyenkor megjelenő tömeges zaklatást, ellehetetlenítést, mind a Simicskázást, Sorosozást rendkívül károsnak tartom. Elsősorban azért, mert a választó ahelyett, hogy önmaga megfelelő képviseletét követelné meg, azon munkálkodik, hogy a szomszéd, a munkatárs felé azt mutassa ő jobb szolgája egyik vagy másik pártnak. Az ezért vállalt becstelenség nem sokban különbözik attól, amikor valaki aláírt III/III-as ügynöknek csak azért, hogy bizonyítsa mások előtt, hogy ő a jobb kommunista. De a nácikkal való kollaboráció mozgatórugója is sokszor ez.

Tételezzük fel, hogy a MKKP, mint viccpárt, valóban képes listát állítani. Az én is értékelem a jó poénokat, jobb üzenet, mint az "én túllicitálom szemétségben a szomszédomat is" módszer, így az MKKP vicces próbálkozásainak szurkolok. A nehezen mérhető, komolyan nem vehető pártok közül inkább ők érdemlik a szimpátiát.

Ahogy jeleztem: Korábban felmerült bennem is, hogy az értékesebb, egyénire vonatkozó szavazatomat a FIDESZ jelöltje kapja, aki személy szerint is megérdemli, de a listán az Együtt-re szavazok. Mert az ő 1%-uk, a lehetőség a folytatásra érték, a FIDESZ számára az értékesebb szavazat is elég, a 2/3-ra így is jó esélyük van, 4/5-öt meg nem akarok. De említettem, hogy valami történt. 

Juhász Péter és az Együtt céltábla lett. Megjelent róla egy hír. Dulakodott a feleségével. Szívem szerint megdícsérném, mert pontosan az történt amit mondtam: Ne üssünk vissza, videózzon, szerezzen bizonyítékot. Az a támadást is bizonyítja, a hamis vádat is ellehetetleníti. A türténetnek háromféle narratívája van.

• Akkor ő csak azért nem ütött, mert tudott a kameráról. Máskor üthetett, tudja hogyan kell kiprovokálni a harcot, és amegszokott narratíva szerint bántalmazó. És minden más olyan ami a 2. narratívában vád ugyanúgy része ennek.
• A nőnél ki tudja miért szakadt el a cérna. Panaszkodhat, hogy kihasználták, elvették a fiatalkorát. Ha itt érzelmi terrort említ, amiatt kényszerből ment bele a szexbe, rendszeresen úgy érezte, megerőszakolták. Nagyon #metoo történet.
• A nő volt a részeg, ő volt a bántalmazó. Sokan akarják birtokolni a párjukat, és minden lépést amikor annak karrier, hivatás, politika, barátok fontosak sérelemként élnek meg, és megtorolnak. Juhász Péter nem véletlenül számíthatott a bántalmazásra és készítette a felvételt. 

A harmadik esetben, Juhász Péter és az Együtt személyes tapasztalatokkal szembemenve támogat előítéletes egyezményt, a szavazókat is elárulja a látszat miatt. Ez elég ok ahhoz, hogy ne szavazzak rájuk. Az első két narratíva esetét feltételezve viszont egy nőverő féreg akivel az Együtt még így is együttműködik. Más 1%-os kell, ami nem céltábla, és ami nem annyira gyűlölködik. 

Az MKKP kritikus, ami jó. De sok esetben sajnos a rossz megoldást követné, ami rossz. Ellenben a szokott hangos gyűlölködés helyett inkább viccet csinál a visszásságokból. A mindent megígérő pártokra válaszolva ingyen sört emleget, a töredezett járdát kifesti. Gyűlölködés helyett nevethetünk. 

A jó humor az igazságra is épít. Azt figurázza ki, sok részletet kiemelve. Ha egy viccpárt politikusa (már amennyire az politikus) kerül a parlamentbe, akkor egy dolgot biztosan kapunk: Stand up comedy-t a parlamenti közvetítés részeként, plusz költség nélkül. Ha ez az irány egy kicsit visszazsorítani a szomszédnak választó, szomszédnak villantva gyűlölködő irányt, mindannyian nyernénk.