Nem szeretnék kettős mércét alkalmazni, de a mérce amit alkalmazok, sajnos, nem teljesen egyforma magasan van mindenkinél. Nem azért, mert diszkriminálni akarnék, épp ellenkezőleg. Viszont egy haragvó kisemberen csak óvatosan kérem számon a tisztességes eljárást, a törvény egyenlő védelmét  és más alapvető emberi jogokat, mert megértem, hogy ő az adott ügy egyik résztvevőjével szemben empatikus, és sem jogi, sem erkölcsi kötelessége nem diktálja azt, hogy ne így tegyen. Egy volt, vagy jelenlegi bíró esetében, aki fel is esküdött az igazság keresésére, tisztességes eljárás biztosítására ugyanezeket a jogokat elfelejteni politikai ideológia mentén gondolkodva a becstelenség és az aljasság egy olyan példája, amit méltán tartunk felháborítónak. Ami elég ahhoz, hogy a megelőlegezett bizalom és tisztelet elvesszen, az adott embert ennek megfelelően támadjuk.

Dr. Sándor Zsuzsa volt bírónő, a JogÁsz blog szerzője éppen ebbe a különbségbe szalad bele. Ugyanis ő nem egy átlag blogger, átlag kommentelő, akitől helyén való az, hogy empátiából védi embereket. Tőle az várható el, hogy egy történet minden résztvevőjével szemben egyformán legyen igazságos és empatikus. Ha ugyanis ez számára nem természetes, nem így nyilvánul meg, akkor óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: Vajon bíróként tudott-e pártatlan lenni, vajon bízhattunk-e az igazságszolgáltatás munkájában akkor, amikor neki ehhez bármi köze volt. Bélától a romkocsma DK fan megmondóemberétől ugyanezt nem várhatjuk el, mert a "megbízhatnánk-e az igazságszolgáltatásban, ha ahhoz Bélának köze lenne" kérdésre ott a válasz: Bélának ahhoz soha nem volt, és soha nem lesz köze. Többek között azért, mert nem bízhatunk meg benne.

Nem azért, mert Béla eredendően rossz, hanem azért, mert nem tanult meg mindkét oldallal szemben igazságos, és empatikus lenni. Béla kapcsán nem merül fel a szakmai tisztesség, és így annak a félretételének a vádja sem. Dr. Sándor Zsuzsa ebben a kérdésben más. És nem azért, mert a feministák állítása szerint nőként kapja meg a kritikát, hanem azért, mert mégiscsak jogvégzett ember, aki maga választotta az igazságszolgáltatást, és a karrierrel járó szigorúbb mércét. 

És ez a mérce meglepően szigorú. A Nem szeretnék svéd lány lenni című postja elegendő ahhoz, hogy éppen azt kérdőjelezze meg, hogy Dr. Sándor Zsuzsa képes-e, akar-e valaha is tisztességesen és pártatlanul gondolkodni. Ezt a mércét nem azért kellene megugrania, mert én, vagy bármely más ember elvárja tőle, hanem egy bíró, volt bíró esetén ennek önmagától eredő, belső, természetes eljárásnak kellene lennie.

A jogállamiság elvárása, amiért máskor hangosan kiáll, akkor is igaz, ha történetesen a jogszabályok betartását a bevándorlón kérnénk számon, és a jognak éppen valamely itt élőt kellene megvédenie. A bírónő által elmesélt történet egyik mozzanata érdekes. 

"Egy személyes élmény ehhez: Németországban az unokám iskolájában grill-partit szerveztek. Egyetlen kérés volt a mindenféle nemzetiségű gyerekekhez, ne hozzanak disznóhúst, mert az arab gyerekek azt nem ehetik. Nem is vitt senki." A történet első látásra tanulságos és szimpatikus. Tényleg. Második látásra megkérdezem: Mi van a vallási, vagy egészségügyi okokból vegánokkal? Amit ők nem ehetnek az lehet a partyn. Mi van az ételallergiával? Azt is ignoráljuk. Hinduk és a marhahús? Kit érdekel. Hogy a zsidó sem eheti a disznóhúst? Említésre sem méltó. Az arab az döntő szempont. És ha valamit ő nem ehet, akkor a többiek se egyék.

Arabok között vannak ateisták és keresztények is, akik ehetnek disznóhúst. Az iskola senkit sem kérdezett meg aarró, hogy mit ehet, mit nem ehet. Nem merült fel, hogy zavarná-e, ha a másik olyat enne, amit ő nem ehet. Hanem nem kevés előítélettel feltételezte az iskola, hogy az arab gyerek hithű muszlim is, és képtelen arra a toleranciára, amit mindenki mástól elvárunk. Ez akkor is meghatározó és negatív élmény vele kapcsolatban, ha ő ebből nem kérne, mert toleráns. Ez nem az arab gyerek érdekeit védte, hanem a tanár képmutatását, és a felsőbbrendűnek gondolt magatartáshoz idomulásra épülő kicsit narcisztikus önképét. A tanár esélyt sem adott itt a muszlim gyereknek, nem próbálta meg őt is ugyanúgy toleranciára tanítani. Ismét azt mondom: Bélától ezt nem várnám el, a tanártól igen.

Nekem is van egy történetem. A miért jobb keresztényt átvenni, mint muszlimot kérdésről beszélgettünk. Egy játékban, angolul, ahol volt pár arab és muszlim klántárs. A befogadás nehézségeire az eltérő életmód, eltérő étrend miatti gazdasági terhet említettem. Rögtön lett olyan klántárs aki elmondta, ő muszlim, de nem az a muszlim aki kabát alatt iszik, mert Allah nem látja, de a baráttól kapott ételt elutasítja, mert nem halal. Ő  érti, akkor miért az volt a törvény, de azt is érti, ma már nincs azzal baj, ha barátok megkínálják, és ő megszereti a kolbászt és onnan mégis eszik sertéshúst. 

Emlékeztem erre így ma, amikor a választásról érdeklődött, kíváncsi volt mi van, és mi lesz emiatt velem, elmeséltem neki Skypeon a bírónő unokájának történetét. Neki az jutott eszébe, hogy az arab gyerekektől ez a tanári döntés elvette azt a lehetőséget, hogy megismerjék a többiek ételét. Elvette az esélyt tőlük, hogy kíváncsiak, nyitottat, toleránsak, a társaikkal szemben elfogadóak lehetnek. Mert a többiek felsőbbrendű európaiak, ők pedig csak bunkó arabok. Nekem pedig szégyenkezve kellett elismernek, hogy ez a fajta hozzáálás valóban jellemző Európára. 

Ha az ember sok online közösségben keres ismerőst, nem nehéz olyat találni, aki diákként vagy munkavállalóként jogszerűen tartózkodott Európában amikor kitört a balhé, és nem kellett biztonságos országon átmennie, hogy itt kapjon menedéket. És nem is volt ezzel semmi baj. Mint ahogy azzal sem, hogy a biztos államndó tartózkodás, családegyesítés jogát később letelepedési kötvénnyel vették meg. Arab család, szíriából. Csak éppen nem muszlim, hiszen ott is éltek keresztények is, ateisták is. Akkor neki azt kellene mondani, hogy mivel arab, miatta a másik se egyen sertéshúst, mert ő biztos nem tudja ezt tolerálni? 

Ismerjük a #metoo kampány során tapasztalt jelenséget: A hatalmi pozícióból jövő kérés, amikor okod van félni a nem teljesítés következményeiről, éppen úgy akarat megtörésére alkalmas fenyegetésnek tűnhet, mind a nyílt fenyegetés. Ha a közösség nyomása kényszerít valakit arra, hogy belemenjen szexuális játékokba, akkor az nyílt fenyegetés nélkül is súlyos visszaélés. Itt sem csak kérésről van szó, hanem az akaratot meghajlíatni, megtörni képes kényszerről, ami mellesleg ember és ember között vallási, etnikai hovatartozása alapján tesz különbséget. Mit vesz el itt akár  a muszlim gyerektől, akár a nem muszlim osztálytársától az a tanár, aki nem kérdezi meg a gyerekeket, nem beszél a toleranciáról, hanem más helyett dönt, és hatalmi pozícióból megkövetel?

Többek között a toleranciát. De az egyenlő megbecsülést is. De az emberi méltóságot is rombolja az, hogy az egyik embert olyannak állítjuk be, akitől minden elvárhat, mert ő kellően magasabb rendű ehhez, a másiktól semmi, mert ő csak egy arab. 

Ez a mérce nem csak az iskolában ferde. Hanem az élet megannyi területén. Amikor nem feltételezzük, és nem várjuk el, hogy az arab migráns is legyen törvénytisztelő, a törvényt betartó polgár, akkor egyúttal a törvénytisztelő arabnak is azt üzenjük: őt született bűnözőnek tartjuk. Olyannak, aki genetikusan és neveltetése okán is képtelen arra, hogy betartson törvényeket. Ez az ő emberi méltóságát is sérti, de a másik oldal számára is azt üzeni: Te pedig nem vagy annyira fontos, hogy a jogaiddal számoljunk.

Ez jogállamisággal, emberi jogokkal, emberséggel ellentétes álláspont. És ez az, amit egy volt bírótól az ember nagyon nehezen visel el.

Nem megkérdezni azt, hogy Abdul, téged zavar, ha a többiek esznek kolbászt, vagy inkább te is megkóstolnád, nem több egy veszélyes és rossz társadalmi mintánál. Azt sugalmazni, hogy Juszuf, Mohamed, Jazmine, Ahrim, tőletek nem várjuk el, hogy együttműködjetek, első országban megálljatok, ne másszatok más kamionjára rongálva, ne más kertjét tapossátok le, mert ti genetikailag, neveltetésileg képtelenek vagytok törvénytisztelő emberként viselkedni, nem csak a jogállamiság feladását  jelenti, de egész népeket potenciális bűnözőnek tekintő náci politikát is.

És nagyon sajnálom, de aki a jobbanyagi körülmények között a veszélyes utat választva, másnak ártva, a hatóságokkal nem együttműködve, több ország törvényeit szándékosan megsértve megy tovább, az nyereségvágyból követ el sok törvénysértést. A másokat megbotránkoztató, megrémítő közösségellenes magatartással garázdaságot, a más kertjében bujdosással akár magánlaksértést, sok esetben rongálást. Amikor a rakomány között bujdosva meglazítják a rögzítést és ebből baleset lehet közúti veszélyeztetést. 

Ők sem született bűnözők. Ezt az utat, a bűnt, maguk választották, és egyenlő mérce szerint felelniük kell. Akik a közösség, a csoport tagjaként a csoportnak erőt adnak ezekhez a bűnökhöz ugyanezt teszik. 

Ha ezt a kérdést, arab vagy nem arab, muszlim vagy nem muszlim, afrikai vagy nem afrikai kérdéssé formáljuk, általánosítunk, akkor a kérdésben lévő minden válasz is ebben a kontextusban születik meg. Ha az illegális migránsokat követekezetesen menekültnek hívjuk, a probléma kapcsán menekültről beszélünk, akkor a harag, a tapasztalatok is ehhez a szóhoz fognak tapadni és ez roppantul veszélyes helyzetet teremt. Mert azoknak az araboknak, muszlimoknak, afrikaiknak is árt, akik törvényesen vannak itt, törvényesen jönnek, és tisztelik mások jogait. 

A NER féle migránsellenes propagandát nem támadni kellene, arra mutogatva, hogy a muszlimok, az arabok, a menekültek, ártatlanokra is szétterítve minden jogos sérelmet, kritikát, hanem el kellene ismerni és hangsúlyosan be kellene mutatni, hogy ez a propaganda nem ezeket a csoportokat illeti, hanem az integrálódni nem akaró, törvényeket megszegő, illegális bevándorlókat. Meg kellene mutatni, hogy az arabok, muszlimok jelentős részée igenis képes betartani a töörvényt. Igenis van olyan is, aki törvényesen jön és jönne, és az ő példáujakt kellene segíteni.

Aki pedig, amikor már rég nem üldözik, veszi elő ok nélkül a menekült kártyát, mutat arra, hogy ő vallási vagy más kisebbség, és ezzel azonosítja a bűnét, azért is felelősségre kellene vonni, mert ezzel a valódi menekülteknek, az adott kisebbség törvénytisztelő tagjainak sokat árt. Ez a mérce lenne az a középút, ami a FIDESZ számára is vállalható, mert ő végig erre ment, de a baloldal is képes lenne a rasszizmus ellen fellépni, ezúttal már hatékonyan, ezen az úton. 

Aztmondjuk kevés agysebész van a menekültek között. Ez talán igaz. De buszsofőr, kamionsofőr, a rossz laktrésztuánpótlás mellett is ügyeskezű szerelő, a volt tengerparti szállodákból pincér, szakács akad. És azt hiszem sok esetben működne az, hogy az integrálódni akaró, hiányszakmát képviselő munkavállaló integrálódhatna, bevándorolhatna. Az egészségügyben nem csak szakápolók hiányoznak, hanem elhivatott beteghordók is.

Amikor nem menekültről van szó, hanem menedékesről, akkor az ideiglenes védelem feltételei kapcsán szűrhetünk, és elmondhatjuk azt is, hogy mivel nem tudunk mindenkit befogadni, az élvez elsőbbséget aki befogadása érdekünk is. Ha az eljárás során kiterjedt előzetes online ellenőrzés van, a menedékesként védelmet kérők a kapott segítségért cserében maguk is vállalnák, hogy az integráció érdekében együttműködnek és az integráció érdekében az adott területen, magyar cégnél, adott ideig dolgoznak is, akkor érzésem szerint egy win-win jelyzet alakul ki. A sáskajárásszerűen végigvándorló illegális migránshorda mellett látnánk egy csomó pozitív példát is az onnan, immár törvényesen, érkezőkről, a kép az arab, muszlim csoportról árnyaltabb, és összességében poziítv lehetne.

Ezt a helyzetet a FIDESZ kevésbé akadályozza. Az aki szerint az összes problémára az arab, muszlim kártya, a rasszizmus vádja a reakció, sajnos ezt nagyon megnehezíti. Ezzel a politikával kellene valamit kezdeni.