Miért (nem) felelős Marx

Marx születésének évfordulója kapcsán hatalmas viták robbantak ki arról, hogy kell-e őt ünnepelni, vagy esetleg nem is szabad, hiszen a kommunizmus áldozatait zavarhatja. A kérdést nyilván több irányból is meg lehet küzelítni. Az első szempont az, hogy a modern baloldal egyik fontos követelése a PC, hogy ne mondjuk, tegyünk olyat, ami zavarhatja mások érzékenységét. Nem véletlenül állítom szemben ezzel azokat a liberális zsidó ügyvédeket akik a nácik szólásszabadságát védték. De álljunk csak meg itt egy szóra. 

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata a törvény egyenlő védelmét alapvető emberi jogként definiálja. Az egyenlőség mindig kétirányú. Ha a mi jogunkat a szólásszabadsághoz korlátozhatja, hogy másokat esetleg zavarhat, akkor a TASZnak, a Magyar Helsinki Bizottságnak és más szervezeteknek sem lehet semmivel sem több joga a szólásszabadsághoz. És mivel a kritikájuk az Orbán hívőket zavarná ezért ennek a két szervezetnek hallgass lehetne a neve. 

Az igazság ennél persze jóval cifrább. 

Jelenleg egy olyan korszakot élünk, ahol a jog uralma, az emberi jogok uralma nem abszolút. Az, hogy kit véd meg egy liberális elit a PC nevében, és kit nem, kinek tiszteli a szólásszabadságát, kinek nem, javarészt azon múlik, hogy ezek a csoportok kivel empatikusak, kinek a helyzete alapján éreznek át valamit. Ez a döntés önkényes. Ez a rendszer emberi jogokat sértő, diszkriminációt gyakorló, sokszor előítéletes önkényuralom. 

Piszok sok esetben az empátia arról szól, ki volt egykor rossz helyzetben, ki cselekszik a jobb élet reményében. Sajnos a rablógyilkos is volt rossz helyzetben, ő is a jobb élet reményében cselekszik. Aki nem kap jó nőt, frusztrált és szadista kéjgyilkos az is beszélhet megaláztatásról, jobb élet reményéről. A szomorú múlt, a korábbi sérelmek és veszélyek, valamint a jobb élet reménye nem jelent semmire sem legitimációt.

Amikor a liberális elit vállogat, kik védelmét deklarálja alapértékként, akkor önkényes, és autokatikus módon viselkedik, mások emberi jogait sérti. Aki nem szólhat, mert azt mondják nem elég PC, az nem tudja a vagyonát, a biztonságát sem megvédeni. Ezzel a megélhetőségét, emberi méltóságát és életét sem. 

A törvény egyenlő védelme azt is jelenti, ha valaki jogait nem védjük, akkor másét sem védhetjük. Vagy visszaállítjuk sok jog védelmét a liberális elittel és a PCvel szemben, vagy rájuk is ki lehet írni a vadászidényt. És jelenleg mindkét oldal arról beszél, hogy a sérelmei miatt előbb-utóbb orradalom lesz és sokan ezzel Orbánt fenyegetik, de a forradalom mint lehetőség a másik irányban is fennáll a több évtizedes tendenciózus jogsértések miatt.

A 20. század kommunista rezsimje nem követte Marx tanait, hanem a nevével élt vissza. Ha ezen az alapon Marxot el kell ítélni, akkor a liberalizmus nevében elkövetett bűnökért a szabadságot, a feminizmus nevében elkövetett bűnökért a nőket kellene elítélni. És egy esetleges forradalom után az elítélt eszmékeet, csoportokat kellene kirekeszteni. 

A fent videó különleges helyet feltételez azoknak a nőknek akik nem segítenek más nőt. Ez az érv a Clinton melletti szavazásról szólt. Egy férfinek joga lenne választani, a nő viszont puncinál meg lehet ragadni, és neki puncival kell szavazni a puncira? 

Nem nehéz a médiában találni beszámolót pedofil szextanárnénikről. Itt az elkövetőt kellene támogatni? Vagy egy női rablógyilkos esetében? A férfinek joga van dönteni, a puncinál megragadott nők viszont megkapják a kötelességet? 

Ha ezt a nők nevében eljáró ideológia követeli a nőktől, és pont a nőkkel szembeni arroganciája miatt zavarnánk el ezt az elitet, akkor ez után a nőket kellene kirekeszteni?

Az ellenreformáció idején a katolikus egyház Jézus, Isten és a kereszténység nevében harcolt más keresztény felekezetek hívei ellen. Persze más egyházszakadások kapcsán is. Ezért a kereszténységet, beleértve a támadott felekezeteket is, kellene felelőssé tenni? Vagy bármely keresztény, konzervatív vagy éppen csak kereszténydemokra kormányzat bármely bűne okán Jézust és a  kereszténységet kellene elítélni? 

A szólásszabadság mindenkit megillet. Marxról is lehet beszélni. A lelkiismereti- és vallásszabadság  nevében az ideológiáját is szabad ünnepelni, vagy akár hinni benne, követni. Mivel Marx halott, társadalmi norma, hogy próbáljunk meg vagy nem írni vagy igazat írni róla. Vagy nem beszélni, vagy igazat  beszélni róla. Tévedni emberi dolog, meg sem próbálni igazat írni bűn lenne. 

Egy halott nem tud védekezni. De nem dicsérő szavakat kellene írni, a "halottról jól vagy semmit" alapon, hanem igazat. Hiszen bármely dícsérő hazugság szükségszerű cáfolata, az ebből eredő vita sem jó a halottnak és az utódainak. 

Marx kapcsán viszont tudjuk, hogy egy olyan gondolkodó volt, aki a korában létező problémákra keresett választ, és nem láthatta előre a következmények jelentős részét. Az állításai között volt jó, akár előremutató is, de akadt kifejezetten veszélyes és káros is. De az utóbbiak kapcsán az elméletekről, lehetséges világképekről (akár filozófia akár SciFi kapcsán) gondolkodók nem felelősek azért, ha adott körben kialakul egy felelőtlen politikai konszenzus ami a legnagyobb tévedéseiket megvalósítja.

A tét nélkül okoskodók a tétnélküliség miatt merhetnek szabadon gondolkodni. Az elképzeléseket megvalósító, a nép felé felelősséggel tartozó vezetők kötelessége a veszélyes ideológiákat elkerülni. Még azon az áron is, hogy sok esetben ki kell mondani, hogy a demokrácia nem a többség diktatúrája, a választói akarat sok esetben felülbírálható.

Mind a nácizmus, mind sok veszélyes eszme térhódítása erre hívta fel a figyelmünket és megteremtette a felelős politika igényét. Ha bármely izmus nevében emberi jogokat korlátoznak, és ma is van ilyen, az nem elsősorban a választó, az ideológus, hanem döntően a politika felelőssége. Ha egy rossz döntés aláássa a jogbiztonságot, sokak jogait, akkor a politika kötelessége kitáncolni a rossz döntésből. 

Lehetne beszélni jelenleg a szólásszabadságot korlátozó ideológiákról, de abból a többségnek elege van, lejárt lemez. Beszéljünk a népszavazáson megszavazott brexitről. A jelenlegi bizonytalanság a jogbiztonságot, mint alapvető jogot, súlyos mértékben sérti. Azért, mert a brexit mellett kampányolók hazudtak, átgondolatlanok voltak. A brexit kapcsán legitim álláspont az, hogy a jelenlegi kilépési folyamatot addig megállítani, amíg nem lesz a jogbiztonságot garantálni képes terv. Ha akkora  akár az EU változásai, akár a kevesebb hazugság, akár a terv részletei miatt a brexit ellenesek kerülnek döntő többségbe, akkor ismét változhat a helyzet. 

Ehhez a felismeréshez pont a Marxizmus kudarca vitte közelebb a társadalmat, ezt a felismerést nem kis részben neki köszönhetjük. És a jelen súlyos politikai hibái kapcsán ezt a felismerést alkalmazni is kellene, ezért is fontos Marxra emlékezni. Kevés jobb példa van az ő példájánál a "pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve". Vagy arra, hogy miért veszélyes azokra hallgatni, akik mások elméleteiból kötelező törvényszerűségként vezetik le a saját elképzeléseik uralmát.