Nem valószínű, hogy őszinte lenne a kormány hajléktalanügyben

Van egy apró probléma a hajléktalankérdés ügyében. A kormány azt mondja, jutna minden utcán élő hajléktalannak elég hely sok szálláson, sok civil ennek az ellentét mondja. Egyszerűen azért, mert nem tudjuk az, hogy hány hajléktalan van, azt pedig végkép nem tudjuk, hogy ezek közül hányan húzzák meg magukat elhagyott, romos épületekben, hányan vannak a tulajdonos tudtával magánterületen, hogy csak a legnyilvánvalóbb kérdésekkel foglalkozzunk. De pontosan tudjuk, hogy aki papíron hajléktalan, településszintű lakcímmel rendelkezik, az vagy hajléktalan, vagy csak nem jelentkezhet be az albiba amit bérel. 

Másik oldalról persze szépen összeadják, hogy a hajléktalanok ellátására szolgáló infrastruktúra különböző formáit hányan veszik igénybe, sokféle szolgáltatónál. A gond az, hogy ez nem szűri ki azt, hogy ugyanazt a hajléktalant többször is megszámolják. Így abban a kérdésben, hogy van-e elegendő hely vagy nincs minden hajléktalan számára megbízható adatok nélkül nem tudnánk eldönteni, ki is mond igazat. De azt ugye érezzük, hogy ez a törvény az utcán élő hajléktalanokról szól, s nem mondjuk azokról, akik egy romos állapotú, elhagyott épületekben húzták meg magukat.

Hallottuk: Állítólag a szállón lopnak. Állítólag mindegyiken. Állítólag senkit sem lehet sehol megkérni, hogy vigyázzon a holmijukra. Állítólag minden hajléktalanokat segítő szervezet túl hülye volt az országban ahhoz, hogy erre megoldást keressen. Ugye értjük, hogy a kérdésben szakértőként nyilatkozó civilekről derül ki, hogy amit ők tartanak fent az is vállalhatatlan, mert nem értenek hozzá és még ilyen alapvető igényeket sem értenek meg. És ezek a briliáns szakértők / élhetetlen helyeket csináló totális hülyék beszélnek a hajléktalanok magas számáról, s hogy ennyi hajléktalannak nem jut hely.

Néhány dolog biztos. Az egyik az, hogy a szállásokon van üres hely. Hogy akiket elvittek egyik sem arra hivatkozott, hogy éppen nincs hely a szálláson, de amint tud megy vissza oda, neki az a szándéka. Az is biztos, hogy kevés ügy volt, és az ügyek számát is összehasonlíthatjuk a szabad férőhelyek számával. De az is eszünkbe juthat, hogy a forgalmas helyeken problémát okozó utcai hajléktalanság kapcsán kevés forgalmas helyről és egy-egy ilyen helyen sem túl sok hajléktalanról beszélünk.

Hogy az ilyen helyen látott hajléktalanok számát összevetve a szabad férőhelyek számával is kapunk egy képet. Akár arra is gondolhatunk, hogy az aluljárós hajléktalan talán úgy gondolja, neki több, más, jobb dolog jár, mint a hajléktalanszállón élő ezreknek. Pedig ez utóbbi különbség nem lenne racionális. És lehet, hogy a szállókon lopnak, de az utca sem lenne lopásmentes övezet, ha pedig az utca, az aluljáró jobb hely lenne a szállásoknál, akkor többen lennének az aluljárókban. És a forgalomból kieső aluljárók is tele lennének.

Ha valamiért csak azok a helyek a jók, ahol sokan megfordulnak, sok a potenciális adományozó, akkor tegyük fel a kérdést, hogy a többi hajléktalan a hülye, hogy eddig nem mentek oda? Vagy esetleg oka van annak, hogy az ott lakóktól nem lopnak, még a potenciális bevételt sem meri más "ellopni" odaköltözéssel? Könnyen lehetnek kétségeink, és könnyű arra a gondolatra jutni, hogy hát igen, kellett valamit tenni a kérdésben. És piszok sok olyan részlet van, ami a kormánypárti retorikát igazolja, az ellenzékit viszont nem.

Viszont az ilyen döntésekkel alapvetően három gond is van:

• Nem azt szankcionálja a jogszabály, amit a választópolgár szankcionálni akar. De ez rögtön meg is fordítható: Azt nem szankcionálja a jogszabály, amit szankcionálni szeretnénk. Ez mindkét oldal számára igazságtalan.
• Olyan jogszabályt hozni, amit utána emberségből nem akar betartani pl. a végrehajtó hatalom problémás. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a nép dönti el, hogy mi legyen a törvény, hanem azt, hogy a nép akarata érvényesül is, tehát a választók akaratából hozott törvényt betartják és betartatják.
• A demokrácia nem a többség uralmát jelenti, de nem is a liberálisnak hazudott elvek és deklarált alapértékek uralmát jelentik, hanem a nép egészének az uralmát. 

Az utóbbi pont kapcsán be kell látnunk, hogy jelenleg nincs olyan eszközünk, ami a nép akaratát pontosan mérné, azt pontosan megvalósítani, uralomra juttatni sem lehet. A demokrácia egy olyan koncepció, amit pontosan eltalálni nehéz, de olyan mértékben megközelíteni lehet, hogy az eredményt még demokráciának tekinthetjük. 

A demokrácia kapcsán pontosan látjuk, hogy sok tekintetben a nyugati demokráciaértelmezés és a baloldal törekvései is csak közelítették a demokráciát, és a deklarált alapértékek mentén nem csak a rosszul felmért választói akarattal, hanem önkényes döntésekkel (az önkény uralmával) is rombolták a demokráciát. De olyan törvényt hozni, amit utána nem akarunk betartani szintén szándékos eltérés a demokráciától. Mert vagy a törvény nem fedi a nép akaratát, vagy az, hogy a végrehajtó hatalom azt nem akarja betartani, betartatni.

Ha azt mondjuk ki, hogy a közlekedési csomópontoknál lévő hajléktalanok az összes hajléktalan elenyésző részét képezi, és velük az a bajunk, hogy a köztulajdon nem rendeltetésszerű használatával, olyan helyzetet teremtenek ami másokat zavar a köztulajdon rendeltetésszerű használatában, akkor lehetne ezt szankcionálni. Akár az olyan eseteket példaként beleírva a normaszövegbe, hogy részegen fetrengenek az aluljáróban és a fertőzésveszély is megjelenik, ez mást megbotránkoztat, gyereket se jó arra vinni.

Vagy azt, hogy sok köztéri padon más nem tud megpihenni, mert beszennyezik és azon "laknak" így a köztulajdon nem tud jól működni. Vagy sok mást.

De a kormányzati kommunikációnak nem csak az emberségről kellene szólnia. Hanem ki kellene mondani, hogy ez a törvény a közterület zavartalan használatát biztosítaná másoknak. Ahol a hajléktalan érdemben nem veszélyezteti a közvagyon rendeltetésszerű használatát, ott a hajléktalan közterületen tartózkodása nem is veszélyes a társadalomra, a szabálysértésnek viszont egyaránt feltétele a tényállásszerűség, és a társadalomra való veszélyesség. 

Lőn csoda, az emberségből nem tartjuk be a törvényt antidemokratikus megközelítése helyett lehetett volna a kérdésben egy demokratikus alapokon nyugvó, jogállami válasszal ugyanezt az önmérsékletet megalapozni. Kereszténydemokrataként nem olyan helyzetet teremteni, amire azt mondjuk, nem ezt tanultam hittan órán, hanem egy korrekt, az adott problémát célba vevő megközelítést lehetne demonstrálni.