Sajtószabadság korlátai...

Lehet félteni a sajtószabadságot, de egy ideje már megszokott, hogy az újságíró nem feltétlenül írhatja meg azt, amit akar. És nem a politikai nyomás miatt, és nem csak Magyarországon. És nem azért, mert a hatóság kopogtat az ajtón. Hanem, mert megannyi lap függ például a hirdetőktől. Vagy az autós lapok a forgalmazótól, a gamer sajtó a kiadóktól / forgalmazóktól. Ugyanis hathatós segítség nélkül nehéz idejében tesztelni az új autókat / játékokat / telefonokat, stb. A gazdasági kényszer pedig nagy úr. És ez esetben nem csak az újságíró jár rosszul, hanem az olvasó is. Hiszen nem fogja tudni, hogy mit kellene elkerülni.

Egy politikai lap tulajdonosa pedig mérlegeli, hány kormánypárti olvasót akar megtartani, milyen viszonyt akar a kormánnyal. Milyen információkhoz és hogyan akar hozzájutni. Ez a szabadság a lap tulajdonosának a szabadsága, és az ehhez való alkalmazkodást az általa fizetett újságírótól elvárhatja. Ez az elvárás nem ellentétes a szólásszabadsággal. 

A gazdasági realitás más szintje az, hogy nem mindegy mire van pénz. A piac mérete is számít. Kéne pár plusz ember, hogy utána nézzen pár kérdésnek? Ha ez nem térül meg, akkor ki finanszírozná az ilyen munkát? A független, piaci alapon működő média nem, mert nem térül meg. A pártszócső meg azért nem, mert a valós botránynak sem lenne sokkal több hatása mint sok műbalhénak. Azaz a szerkesztőségek lehetőségei akár a politikai újságírás területén is korlátozottak. 

Ez után előjön a főnök is, aki mérlegelheti akár a sajtóperek kapcsán várható gazdasági kockázatot, és óvatosnak kell lenni a vélemény megfogalmazásával. Ugye értjük, hogy ez természetes és nem csak magyar jelenség. Mint az sem, hogy az újságírónak a igazodnia kell a munkaadó elvárásaihoz. És ezen felül van még egy szempont: Úgy kell írni, hogy legyen aki elolvassa. Azaz a közízlés, a várható bevételek, az újságíró fizetési igénye, és sok más szempont is játszik.

Jelenleg az Origo ügyben felmerül a kérdés: Létszámleépítés / átszervezés, vagy az újságíró lecserélésre történt? Mert lássuk be: A Magyar Telekom háza táján állandó a létszámleépítés, átszervezés. Az újságíró pedig drágán dolgozik. És bár az Origo sokak szerint fejlődött, de ez közel sem biztos, hogy így néz ki a tulajdonos szemével. Felmérhetik mennyibe került az adott szerkesztőség, és mennyi pénzt hoz. Ha az arányok nem stimmelnek, akkor nem számít semmit a lap látványos fejlődése. Hogy ez a piac méretén, az olvasókon, a kiadón múlik? Vitatható. 

De meg merném jegyezni azt is, hogy itt is sok szempont dönt. A vártnál többen szavaztak a kormánypártokra, mást vár az olvasó. A kritikus hangvételtől, újságírói munkától várható bevétel, látogatottság kevesebb hasznot hoz, mint azt a befektető elvárná, a költsége viszont jelentős. Az elvárások viszont korábban megjelentek. Nem a főszerkesztő leváltása, a tömeges kilépés az egyetlen lépés ebben a sorban.

A véleményedet ugyan általánosságban leírhatod, a munkaköri kötelességedet viszont a munkaadó határozza meg. Ő eldönti milyen vélemények megírásáért akar és hajlandó fizetni. A mással megíratott vélemény az ő szólásszabadságáról szól. Jelenleg pedig a munkáltató, a Telekom véleménye aminek a megírásáért fizet az üzleti érdekről, a kormánnyal való jó kapcsolatokról szól. Aki mást írna meg az a munkaadó elvárásait nem teljesíti. Pech. Mert ez innen nem az újságíró szabadságáról van szó Az Origo soha, egyetlen egy percig sem volt független a kiadó gazdasági érdekétől, szempontjaitól. És soha nem is lesz az. 

Míg egy újság, portál normális esetben az olvasókból, az általuk megnézett reklámokból él, így az újságírói munka minősége, hitele a cég bevételeit nagy mértékben befolyásolja, addig az Origo tulajdonosa más üzletekből él. És az üzleti érdek olykor sokszor fontosabb, mint az olvasók bizonyos igényeinek kiszolgálása. Mindig is voltak felsőbb szempontok, és az Origo a megalapítása óta nem lehetett ezektől független. Nincs miért elveszett függetlenséget siratni, ha az sosem volt. Nincs miért sajnálni azt, aki eleve ennek tudatában ment oda. 

Komolyan azt kell gondolnunk, hogy ha "nem tudjuk biztosan miért," de egy újságírót kirúgnak, akkor az a demokrácia halála lehetne? Tovább megyek. Az Origo számos cikke kapcsán látjuk az olvasók megjegyzéseit. Amikor egy szerkesztőség munkája kapcsán rendszeres kritika, hogy telefontesztnél már a specifikációban is durva tárgyi tévedések vannak, és nem sikerül rendet rakni, akkor vajon kell-e a neves főszerkesztő, vagy jó ugyanaz a csapat aki a cég tévéit, stb. is kezeli pár gyakornokkal kiegészítve? 

A nemzetközi gyakorlat viszont a politikai korrektség elvárása. Nem az a baj, hogy kerüljük a rasszizmust, szexizmus és sok más dolgot. Ugyanis az előítélet nem jó dolog, és az előítéletes ember akár akaratlanul is valótlant írhat. Sőt az is igaz, hogy másokat aránytalanul bánthat. Ellenben amikor sok téma kapcsán akár a tények említése is tabu, tilalmas... Akkor érezzük azt, hogy a társadalom a demokratikus országokban korlátozza a sajtó szabadságát. 

Egy média vállalkozás mérlegelhet. Tudjuk, hogy olykor nem a szimpatikus, hanem a megosztó a népszerű. Vannak olyan konfrontációk amiket fel lehet vállalni, akár még súlyos vádak ellenében is. De aki ezek mellett el is akar adni, az nem válhat korlátlanul népszerűtlenné, karakteressé, megosztóvá. Mert az több pénzbe kerülhet. Az Origo sokszor említett sótlansága ennek volt köszönhető, és ez tudatos koncepció. Ha pedig a szerkesztőség ehhez képest ért el egy sokak szerint pozitív változást, felmerül a kérdés, azért vajon akar-e a telekom fizetni? 

És nem csak itt kérdés a függetlenség. Nem mindegy az sem, hogy az Origo milyen tartalmakat akar elővenni. Mondjuk mennyi politika, mennyi bulvár, mennyi más téma kerülne elő ideálisan. A poliltikai témák túlsúlya, azok helyett a témák helyett amik nagyobb TVs díjcsomagot adnak el, vagy amik nagyobb mobilnet díjcsomagot adnak el. 

Tudja jól a Telekom, mennyi a kormány számára kényes téma fér bele, mi az ami már a kormánypárti olvasót is zavarja, vagy éppen a cég és a kormány, kormánypárti politikusok közötti viszony végzetes megromlásával fenyeget. A kérdés az, hogy az, hogy ezen a mértéken belül maradva, hogyan lehet beosztani a lehetőségeket. Akár nagy ügyekre figyelve, akár fontos időpontokra, akár (és figyeljünk erre) a cég lobbi érdekére. A lehetőségeket kimerítő önjáró szerkesztőség nem fér össze a tulajdonosi érdekkel, és bizony jelezni fogják mi is ami meríti ezt a keretet.

Ez a keret lehet bővebb (lásd. amikor éppen haragban vannak a kormánnyal) és szűkebb, amikor jó a viszony. De mindig is volt, mert az Origo mögött álló cég számára fontos volt: Mindkét oldal "vakon elkötelezett" hívei számára is valamennyire szalonképes maradjon, tudjon szolgáltatásokat értékesíteni. Egyetlen percig nem volt cél, vagy elfogadható a cég érdekét figyelmen kívül hagyó szerkesztői szabadság az Origo környékén. Így ez a szabadság nem veszhetett el most egy vezetőváltással. 

Az eddigi szempontok kapcsán jól látjuk: Az Origo körüli balhéra nem csak a politikai befolyás az egyetlen szempont ami eszünkbe juthatna. És Lázár úr nélkül is úgy látszik: Az EPP is jól teljesít itthon, sok a FIDESZ barát szavazó, sok a FIDESZ barát olvasó A politika nyomása nélkül is ki kell őket szolgálni. A komment, a visszajelzések, a más lapokban megjelenő  visszhang, stb. értékelése ezzel együtt természetes. Csak amikor egy politikai oldal számára sok esetben természetes eszköz a megtorlás, sokszor nem cél a pártatlan média megmaradása, akkor kialakul egy prekoncepció, egy kis előítélet.

És előbb-utóbb ez a prekoncepció, előítélet lesz egy furcsa öncenzúra oka. Ez az előítélet nem csak itt jelenik meg. És ne feledjük: Ha tudjuk, hogy hosszú időn át a szerkesztőség végig megkapta a megfelelő visszajelzéseket, instrukciókat, utasításokat, akkor a mostani vezetőváltás sem jelent döntően új helyzetet. Mint ahogy a jog sem változott meg magunk körül. De közben jött egy különadó. És közben jött egy AB döntés, ami szerintem maximálisan korrekt volt. 

De bármennyire úgy tartom, hogy az AB döntése nem csak korrekt volt, de a blogok érdekét is védte, mégis azt gondolom, hogy van egy apró gond. Ha valaki félre is értheti, félni fog tőle. Ha közben az RTL Klub híradóját is féltjük, jön egy Origo ügy, és ki tudja mi, akkor a tendencia, az egyes kérdésektől függetlenül is alkalmas arra, hogy öncenzúrára buzdítson sok blogot, sajtóterméket. A félelem, az öncenzúra pedig korlátozza a sajtószabadságot.

És egy kicsit a reklám helye: Ha érdekel a politika és gamer is vagy, a Tropico sorozat is biztos érdekel. Erről egy rövid ismertető is megjelent a Gamer & Gamer blogon.