A Pride körüli társadalmi viták egyik visszatérő érvét éppen a Kettős Mérce blogon is elolvashatjuk: "abban a pillanatban, hogy hallgatólagosan elfogadjuk ennek a különbségtételnek a meglétét, feladtunk minden morális alapot, amelyre támaszkodva az LMBTQIA közösség elfogadásáért küzdhetünk." Ez a megközelítés viszont sok szempontból nem korrekt. Nem korrekt, részben azért, mert nincs érvekkel alátámasztva. Nem korrekt, mert egyetlen alaptétel említésén kívül elfelejti megemlíteni milyen morális alapokról van szó, és ezek pontosan mit jelentenek. Nem korrekt mert diszkriminatív és kirekesztő. És végül nem korrekt, mert az érv nem más mint nettó hazugság. 

A vonatkozó morális elvek

Ahhoz, hogy a Kettős Mérce blog ezen állításának igazságtartalmát vizsgáljuk, nem árt megnézni azt, milyen morális elvek alapján lehet és kell kiállni a szexuális kisebbségek jogainak elfogadásáért. Fontos itt a kell szó, és fontos az is, hogy számos olyan erkölcsi és morális alapelv van, amit nem lehet, és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. És ezen érvek egyike sem függ attól, hogy elvárjuk-e bizonyos normák betartását a kisebbségektől, és különbséget teszünk-e normakövető és normaszegő csoportok között. 

Tisztességes eljárás...

A legalapvetőbb elv bárhol, ahol erkölcsről, morális elvekről, és jogállamiságról van szó, az a tisztességes eljáráshoz való jog. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a törvény előtti egyenlőség. Annak pedig feltétele az indokolatlan diszkrimináció tilalma. A tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség viszont azt is jelenti, hogy mindkét (vagy több fél) jogos és valós érdekeit (és nem véleményét, előítéletét) kell egyensúlyozni. Ez a morális alap az, ami közös nevező a jobb és baloldalban, konzervatív keresztényben, és egy materialista liberálisban.

Ez viszont nem veszik el attól, hogy a normaszegő meleg és normakövető meleg között különbséget teszünk... És nem csak a Pride kapcsán.

Keresztényi megközelítés

Kezdhetnénk azzal, hogy amikor Jézus a felebarátaink szeretetére utasít minden keresztényt, nem tesz különbséget. Vagy azt, hogy bizony a paráznaság ellenére is elfogadott prostituáltat is. De az alapvető igazság az, hogy a hit követése akkor ér valamit, ha az önkéntes, és a saját választásunk. Az az ember, aki a törvény kényszerét várja el, a hit belső kényszere helyett, bizony arról mutat példát, hogy nem tudja: mi az a hit.

Ahhoz, hogy valaki keresztény legyen lelkiismereti és vallásszabadság is kell. És érzésem szerint az állam és az egyház elkülönítése (és ezzel az adókról szóló példabeszéd) is erről szól. Az állam nekünk szabadságot ad, és mi is szabadságot adunk neki vissza. Ezek egyike sem esik el attól, ha a társadalmi normák, törvények betartását elvárjuk a melegektől is. Sőt, pontosan ez az erkölcsi norma is szimmetrikus. Azaz az alkalmazkodást, a felebaráti szeretet mindkét féltől elvárja.

Alapvető erkölcsi megközelítés

Az alapvető erkölcsi megközelítés arról szól, hogy az ember a tettei következményeiért felel. Ez egyenes- és az eshetőleges szándék, a gondatlanság is alapja lehet a felelősségnek. Ez viszont arról is szól, hogy nem másért felel. Márpedig a szexuális identitás megválasztásának önmagában (tettek nélkül) biztosan nincs következménye, így felelősség alapja sem lehet. De két meleg felnőtt szabad akaratukból választott párkapcsolata sem jár káros következményekkel.

Ez a morális elv sem sérül attól, ha kimondjuk más viselkedés járhat káros következményekkel. És így már van helye különbségtételnek. 

Nemzeti megközelítés

Magyarország a történelme során befogadó, és a lehetőségekhez képest nyitott volt, ilyen volt a magyar nép, a magyar kultúra. Ezt az értéket, ennek a folytonosságát csak akkor tudjuk fenntartani, ha most is nyitottak, és befogadóak vagyunk. Erkölcsi kötelességünk az elődeinkkel (akiktől az országot örököltük) és utódainkkal szemben is fenntartani ezt az értéket. Mert ettől szépek a magyar lányok, ettől fordul elő itt sokféle tehetség, ez vezetett el sok Nobel díjhoz. 

De ez a nyitottság nem veszik el attól, hogy a magyar rendpárti volt. 

Liberális megközelítés

Addig terjednek a jogaim amíg mások jogait nem sérti. Teljesen jogos alapfelvetés. Ebből egyenesen következik, hogy két beleegyező ember szexuális kapcsolata a hálószobájukban önmagában magánügy. De a járványügyi kockázattal járó magatartásforma már más. Mint az olyan esetek amik mások jogos érdekeit sértik. És itt is a kölcsönös alkalmazkodás, az erre való hajlandóság az abszolút mérce. 

Kell nekünk határ?

Egy újabb idézettel kezdeném a felvetést: "Nem teszünk mást, mint hogy elfogadjuk, hogy létezik a „normálisok” köre, akiknek kijár a társadalom minden szimbolikus java, és léteznek az „abnormálisok”, akik bizony ebből az elismerésből nem kaphatnak." Ez a két kör azt hiszem érthető, hogy miért létezik biztosan. Mert el kell fogadnunk, hogy a társadalom számos java nem illet meg mindenkit. Nem választható és nem is választhat akit a közügyektől eltiltanak. Nem illeti meg a szabad helyváltoztatás joga azt akit jogerősen börtönbüntetésre ítélnek. 

Az a megkülönböztetés ami a normákat követő "normális" embert a mások jogait megsértő (közveszélyes) normaszegőtől megkülönbözteti, úgy hiszem a civilizáció szükséges feltétele. Mert, ha nincs semmilyen szankció a súlyos normaszegésre, nincs megkülönböztetés a törvénytisztelők és a bűnözők között, akkor ugye a gyilkosság is beleférne. Hiszen a normakövető ember és a bűnöző közötti határ létét is elutasítanánk. Megjegyzem egy ilyen kultúrában a melegek jogai addig terjednének, amíg a homofóbok agyon nem verik őket. 

A közérdekből támogatott, az elfogadott, a feltételekkel tűrt, és a tiltott fogadott magatartásformák közötti határt is meg kell húzni, és ezek alapján az emberek egyes csoportjai között is határ húzható. 

Határvonalak és/ vagy előítéletek

Emlékszünk még az erkölcsi alapelvekre a post elejéről? Egy kicsit a tisztességes eljárásra szeretnék kicsit visszautalni, remélem megértik miért. Ha büntetés csak a valós bűnhöz kapcsolódhat, akkor el kell vetnünk az előítéleteket. A tapasztalataink, a statisztika alapja lehet egy véleménynek egy közösségről. Ez alapján lehet véleményünk mondjuk egy politikai közösségről (pártról, "civil" csoportosulásról) is véleményt mondani. De tudni kell azt, hogy ez a statisztika sem lesz az adott közösség minden tagjára igaz. A közösségről alkotott vélemény alapján megítélni az egyént előítélet, és nem túl szalonképes.

Nyitottnak kell lennünk a másik érveinek, elveinek megértésre, elfogadására. Ez a nyitottság az, amit jelen esetben a Kettős Mérce blog sem hajlandó tanúsítani, hiszen számos a Pride elleni érvet érdemben meg sem hallgatnak. De másik oldalról is igaz az érvek meghallgatásának követelménye. Hiszen az ellentüntetők sem feltétlenül fogadnak be olyan érveket amik elmondják, miért lenne jó, ha azonos nemű párok számára is lehetőség lenne a gyermekek örökbefogadására. 

Akkor hol legyen a határ?

Az elfogadható és nem elfogadható magatartás határát sok helyen lehet meghúzni. Van aki a heteroszexualitás és a szexuális kisebbségek között húzná meg. ezzel a vonallal párhuzamos határvonalat képzel el. Ez utóbbi még mindig diszkriminatív. És teljesen mindegy, hogy ezt a vonalat a szexuális kisebbségek vagy a többség oldalán húzzuk meg. És megjegyzem minden ilyen határvonal ellentétet szül a többség és az LMBT közösség között. Ezek mellett ez általánosításra és előítéletekre építene. Az egyetlen elfogadható helyzet az, ha az elfogadott és a nem elfogadott közötti határ olyan ami a szexuális identitástól, preferenciától független.

Ez a határ pedig szükségszerűen mérce bármely rendezvény előtt. 

Az LMBT közösség legfontosabb érve az, hogy alapvetően ők sem mások, mint a többség. A nemi identitás, a szexuális preferencia Ugyanolyan emberek, és ugyanazok a határok vonatkoznak rájuk. Indokolatlan diszkrimináció nélkül. Ez az alapfelvetés viszont nem csak a jogok, de a kötelességek terén is egyenlőséget feltételez. Azt mondja ki, hogy a támogatott, az elfogadott, a tűrt, és a tiltott dolgok közötti határvonal lehetőleg ugyanott legyen a szexuális preferenciától függetlenül. 

Érdekek és ellentétek

De hol van érdekütközés? Mert a konformista melegek, leszbikusok állítása miszerint az, hogy az ő párjuk milyen nemű magánügy alapvetően igaz. ott valós érdekellentét maximum 2 helyen lehet. A házasság fogalmánál, és az örökbefogadásnál. Ellenben egy kevésbé konformista meleg, egy transznemű és sok más esetében az érdekellentétek sora már jóval hosszabb. És érdemes megnézni, hogy ezekben a kérdésekben melyik oldalnak és milyen mértékben lehet igaza.

Melegházasság

A házasság fogalmánál megértem, hogy egy ilyen hagyományos fogalmat, hagyományosan egy egyház ki szeretne tölteni tartalommal és sokakat zavarja, ha ez a tartalom elveszik. De itt vissza kell utalnom arra, hogy a lelkiismereti- és vallásszabadság miért fontos bármilyen hithez. Itt bizony a szexuális kisebbségek álláspontja az érthető és támogatandó. És nem valami liberális mellédumálás miatt, hanem pont azért, mert a hit csak akkor ér valamit, ha magunk választjuk. És ezért a házasság fogalma is sokféleképpen kitölthető. Mindaddig amíg ez valakinek nem okoz kárt, ebben a tekintetben engedni kell a szabadságot. 

Örökbefogadás

Az "azonos nemű szülők" általi örökbefogadás kapcsán viszont sokan a gyermek érdekeit említik. Két esetet hasonlítsunk össze. Egyedülálló szülőre sok esetben lehet példa. Akár válás vagy házasságon kívüli kapcsolat nélkül is, elég ehhez egy félárva gyerek. Sok esetben ilyen "egyedülálló anyák összeköltözhetnek". Nem érzem azt, hogy egy leszbikus pár gyermeke által látott környezet ettől drasztikusan eltérne. 

Való igaz. Egyikre sem mondjuk azt, hogy ez lenne az ideális környezet, de mindegyikre azt mondjuk, egy szerető család jobb, mint az állami gondoskodás. Így pedig el kell fogadni azt, hogy az azonos nemű párok általi örökbefogadás minimum elfogadható. Ha pedig úgy gondoljuk, a gyerekek számára nem ideális egy ilyen család, akkor meg kell kérdeznem: Látott valaki ideális családot, ideális környezetet? Apucitól gyorshajtást tanul a gyerek... Anyucitól esetleg bliccelést. A gazdasági helyzet miatt nem engedheti meg magának a család, hogy a gyerek a legjobb oktatást kapja. Bárhol és bármikor lehetnek gondok.

Nem mondom azt, hogy nem szabad, vagy nem kell mérlegelni a családmodellt is az ideális környezet megállapításánál. De azt igenis ki kell mondani, hogy a szexuális preferencia, identitás nem lehet az egyetlen, döntő szempont. Még akkor sem, ha a gyermek emberi méltósághoz való joga, a testi és lelki egészséghez való joga megkerülhetetlen szempont. 

Itt ugyanis már van az érdekek között nyilvánvaló ütközés. Biztosak lehetünk benne, hogy sok ilyen család esetén az örökbefogadott gyerekeket gúnyolnák a társai. Ez a gyermekeknél természetes viselkedés, és egy gyermek nem is vonható felelősségre. Aki bármilyen kérdés nélkül kitenné ennek a gyermekét, mert a saját teljes boldogsága fontosabb, mint a gyermeké... Az nem biztos, hogy alkalmas gyermeknevelésre. Ha a szex, a családkép, minden ami neked kell fontos, de nem gondolkodsz el azon a gyermeknek mi lenne a jó, mi árt neki... Ha a gyermek csak a te boldogságod kelléke, és ezzel tárgyiasítod, akkor azt nem kell támogatni. 

A gyermekek többsége nem homofób, és ha megkérdezzük nyitott, elfogadó. Viszont mégis igaz az, hogy a maguktól különböző gyerekeket gúnyolják, kirekesztik, a bullying probléma, és a gyermeki viselkedés olyan velejárója, amin nem is tudunk változtatni. Egyszerűen azért, mert az elkövetők jelentős része nincs olyan érett, hogy felfogja ez miért rossz. A korukat, az éretlenségüket sem ők választják, és a gyermek sem választja az ilyen környezetet. 

Egy konformista meleg, leszbikus, biszexuális könnyen tud olyan környezetet teremteni a gyereknek amiben viszonylag ritkán lesz belőle céltábla. Nem fogják kirekeszteni, nincs ezzel gond. Egy a nemi identitását a hálószobán kívül (nyilvánosan) is megélő transznemű viszont könnyen céltáblát csinál a gyermekből. Egy nem konformista meleg is könnyen megteheti ezt. Így az örökbefogadás kérdésében alapvetően igaz, hogy a szexuális identitás, preferencia nem szabad, hogy abszolút kizáró ok legyen, de ettől még e kérdésben nem lenne teljes egyenjogúság. 

Probléma az illemhelyek körül

A nők biztonsága érdekében sok helyen akad akár külön vasúti kocsi, vagy más is. Joggal mondhatjuk azt, hogy "hol itt az egyenjogúság", hiszen külön férfi kocsi nincs a vonatokon. De látjuk azt, hogy itt van egy társadalmi igény, és egy méltányolást érdemlő érdek. Ha a magukat valóban vagy érdekből transzneműnek valók szabadon bejárhatnak a női mosdókba, öltözőkbe, zuhanyzókba, nekik fenntartott vasúti kocsikba az bizony ezt az érdeket tapossa páros lábbal.

Egy konformista meleg joggal mondja azt, vele sosem lesz ilyen gond, sem kozmetikusnál, sem másnál, nem keres konfliktus, és joga van hozzá, hogy őt a saját tettei alapján ítéljék meg. Ne kelljen neki szenvednie a mások által teremtett konfliktusok miatt. Mert, ha ezekből rá is általánosíthatunk, akkor már az ő legalapvetőbb érve, hogy a szexuális preferenciája magánügy válik tarthatatlanná. 

Járványügyi kérdések

Egy konformista homoszexuális könnyen lehet monogám, a konformizmushoz ugyanis hozzá tartozik a társadalmi normákhoz való kötődés, így monogám kapcsolatra való törekedés. Ezért lehet nekik annyira fontos a házasság is. Ellenben messze nem minden meleg ilyen. Amikor pedig bizonyos betegségek terjedése szempontjából gócpontot jelentenek a kevésbé konformista melegek máris fel kell tennünk a kérdést: A járvány is magánügy? Hogy hány ember halhat ebbe bele az is magánügy? Le lehet szarni mindenki mást, mert a te saját boldogságod minden más ember egészsége, élete, minden más család boldogsága fölé való?

A melegek jogai melletti bármely érvelés alapja annak felismerése, hogy melegek is képesek konformisták lenni. Képesek és hajlandóak a társadalom többi tagjának jogos érdekeit figyelembe venni. Ha ebben a kérdésben nem húzunk meg határvonalat a konformisták és a nem konformisták között, hanem azt mondjuk "vagy mindenkinek, vagy senkinek" alapon kezeljük a szexuális kisebbségek jogait... Akkor a többiek egészséghez, élethez való joga bizony fontosabb lenne, mint a szexuális kisebbségek joga a szexuális preferenciájuk, identitásuk megéléséhez.

Ha nem a törvénytisztelő és a nem törvénytisztelő emberek között húzunk határvonalat, hanem a szexuális kisebbségek és a többség között, akkor a szexuális kisebbségek kriminalizálása az elkerülhetetlen reakció. Sőt, ha nem teszünk különbséget aközött, hogy egy szexuális kisebbséghez tartozó ezzel még csak nem is zavaró, vagy hogy szándékosan veszélyezteti mások életét... Nos akkor, akár rögtön életfogytiglan lenne.

A diszkriminációval, előítéletekkel szembeni küzdelem erkölcsi alapja pont az, hogy elutasítjuk a vétlen ember kollektív felelősségét, és minden embert egyénileg értékelünk. Ha egyenlőséget teszünk a másokat szándékosan veszélyeztető, és a másokhoz alkalmazkodó ember között, az olyan káros általánosítás, amilyen csak a nácizmushoz fogható. 

Nyilvános szexualitás és intim szféra

A nyilvános szexualitás legtöbb formája kéretlen (erőszakos) behatolás a másik fél intimszférájába, komfortzónájába, és mint ilyen nem az elkövető magánügye. A konformista melegek pont ezt kerülik el. A Pride viszont ezt deklaráltan elköveti, és itt a résztvevők akarategységét nem csak a gyülekezési törvény határozza meg, hanem azért is, mert aki kimegy az pontosan tudja, hogy ez a rendezvény része, és ezt a részvételével tudatosan és tevékenyen támogatja.

És éppen ezért mondom, ha itt ezt elnézi a rendőrség, akkor az ellentüntetők számára is kénytelen engedményeket tenni. Ez pedig borítékolhatóvá teszi a balhét. 

Véleménynyilvánítás és emberi méltóság

A szexuális kisebbségeknek is joga van ez emberi méltósághoz, ezért velük szemben sem tehetőek durva, becsületsértő megjegyzések, alapvetően őket is megilletik a többségnek biztosított jogok. Mindaddig a pontig, amíg ezek más jogait nem illetik. Csakhogy a másik oldalnak is joga van erről véleményt mondani. Vele szemben sem tehetőek a véleménye miatt becsületsértő kijelentések. És senkit sem szabad diszkriminálni a véleménye miatt. 

Csúszós lejtő?

A melegjogok kapcsán olykor megjelenő félelem, a "ha ezt is megengedjük, mit kell megengednünk legközelebb" egy klasszikus érvelési hibára, a csúszós lejtőre hasonlít. Látszólag. Csakhogy ennek az érvelési hibának a vádja akkor áll meg, ha csak feltételezzük, hogy ott van a lejtő, és az csúszik is. Ha azt látjuk, hogy eljutottunk onnan, hogy a homoszexualitás ne legyen büntethető, részben a melegházasságig, részben a szexuális kisebbségek általi diszkrimináció elutasításáig, akkor látjuk azt, hogy eddig is egyik kérés jött a másik után.

Az elmúlt években volt számos komolyabb ügy és botrány ami eszembe jutott. Ebből jelenleg a Kate Hunt ügyet említeném. 

Ismerjük azt a szöveget, hogy a "szerelem nem ismer határokat", és milyen rossz az, ha valaki boldogsága útjába állnak. Amikor Kate Hunt-ot sok melegjogi szervezet elkezdte erősen támogatni, egy Pride rendezvény középpontjába is került, akkor érdemes megnézni, mi az a viselkedés aminek támogatását várja el az a közösség. 

Lehet beszélni a beleegyezés korhatáráról, a korkülönbségről. Arról, hogy ami történt ott ez alapján pedofíliának számít a jog szemében az érintettek nemétől, nemi identitásáról, szexuális orientációjától / preferenciáitól függetlenül. De könnyű azt mondani: Lejjebb lehet szállítani a beleegyezés korhatárát. Meg lehet engedni, hogy egy felnőtt, egy 14 éves lánnyal szexeljen, akár az iskola vécéjében is. "Hatalmi pozíció" és sok más apróság mit számít, megengedhetjük akár tanárnak, papnak, stb. is. 

És még azt is megértjük, hogy a szülők többszöri figyelmeztetése ellenére is marad mindez. Ugye a szexuális vágy nem ismer határokat. De amikor ez oda vezet, hogy a gyerek elszökik otthonról a 18 éven felüli szeretője rejtegeti, a szülő irányítása oda... Ez mind a nevelés, mind pedig a gyerek általi tanulás kapcsán súlyos probléma. 

Magánvélemény a Pride-ről

Ha a melegek jogai melletti "küzdelem" eljutott oda, hogy bűncselekmények mellé tesz oda némi erkölcsi és politikai támogatást a "meleg közösség", és ezt másoktól elvárják, akkor az ilyen "jövőbeli követelés" említése nem egy alap nélküli jóslat, hanem sajnos ténymegállapítás. Minden olyan rendezvény vagy rendezvény csoport, mozgalom vagy egyéb csoportosulás ami ilyen módon követeli a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények elfogadását elítélendő.

És aki nevével, arcával, jelenlétével ilyen rendezvényt erősít, ilyen bűnök és ezek elkövetői mellett kiáll, az a saját tettei alapján megvetendő. És igenis igaza van minden olyan melegnek aki ebben nem csak nem akar részt venni, de fel is háborodik azon, hogy mindezt az ő nevében is művelik. Mert az utóbbi miatt ez az ő bőrére is megy. Ez éppen olyan negatív mint a "polgár", a "nemzet" vagy éppen a "demokrata" fogalmak kisajátítása. Mert mindegyik arról szól, hogy a fogalmat kisajátító egy általa fontos érték birtokosai közül önhatalmúlag rekeszt ki másokat. 

Sok Pride rendezvény ugyanis semmibe veszi ezeket az embereket, az ő érdekeik, méltóságuk semmit sem jelent ilyenkor. Az ő véleményük sem. Ezek a rendezvények olykor bűncselekményeket pártolnak, másokat megbélyegeznek (igen, a homofób jelző is ilyen), és bizony oly sokszor pártolnak diszkriminációt (homofóbnak bélyegzettek ellen) akár mások ellehetetlenítéséig is. 

A Pride körül nem a résztvevők szexuális preferenciái, orientációja vagy identitása a baj. Hanem az, hogy egy olyan rendezvényről van szó, aminek szervezői meg sem kérdezték azok többségét akik "nevében" / akik nevével visszaélve cselekszenek. A fentiek kapcsán látszik, hogy sok megjelenő követelés hogyan sértheti mások jogait. Hogy egy ilyen rendezvény miért lehet általánosító és konfliktus teremtő.