Kicsit zöldebb - Nagyon piros

Amikor a blog elindult, sokszor írtam le: Választani nem csak a politikában kell. Választunk aközött, hogy most UPC kábeltévénk, vagy T-Home IPTVnk legyen. Renault Twingo-nk, vagy Suzuki Celerionk. Fapadossal menjünk nyaralni, vagy legacyvel. Aztán az év hol a kelleténél több politikai témát hozott, hol pedig a többi témát is furcsa lett volna elő venni. Pedig volt itt Windows is téma, csak mondjuk nem elég. Aztán olvastam a Totalcar egy összehasonlító tesztjét, amiben a Suzuki Celerio is szerepelt. És baromira nem értettem egyet Csikós úrral. És eszembe jutott a mondás: ami gyors, az általában szép is. Van némi szépség a hatékonyságban. Még akkor is, ha a többség nem feltétlenül így látja. 

No nem klasszikus szépség, tökéletes arányok. Csak éppen megtanuljuk ami így néz ki, ahhoz kellemes élmények tapadnak, és már a látvány is melengeti a szívet. A Suzuki pedig letett az asztalra valamit, amiről két dolgot lehet elmondani. Az egyik, hogy felismerhető. Ha egy fotómodellt az életben látunk, a többsége nem egy klasszikus szépség, De különleges, megjegyezhető. És nem egy apróság után jó dolgokhoz, gazdasághoz, más vágyott dolgokhoz kapcsoljuk a látványt, és végül ő lesz a nyálcsorgatás tárgya, a bombanő. Pedig korábban minden pasija azt mondta, nem egy szépség, de érdekes, és a maga módján tud vonzó is lenni. 

A Suzuki nem akar plasztikai műtétek sorozatával tökéletesre csiszolt egyen szőkét tenni elénk. Ő egy megjegyezhető arccal, alakkal áll elénk. És ez az alak meglepően funkcionális. Hogy miért? Mert, ha nem is olyan "cool" mint egy 600 köbcentis kei car, akad valami amit rögtön látok. Ennek az alakját nem formatervező kezdte el megtervezni. Hanem valaki megnézte mekkora helyre van szükség. Ezt szépen körbe rajzolta az asztalon. Utastér, csomagtér, motortér. Oda is pakolta őket egymás mellé. A formákat, az arányokat már látjuk. A jobb alakért, játékosságért kitalált diéta nem faragja át a csomagokat rejtő feneket. 

Cserében viszont ott is működik ez a miniautó, ahol ez egy család mobilitását jelenti, és a boríték tartós Twingo nem csak hogy nem lenne tesztgyőztes, de alkalmatlannak is bizonyulna az adott használatra. Sőt, ebbe az első autóját megkapó párizsi leányzó is elfér, a plázában megvett új ruhákkal együtt. A rossz nyelvek szerint, még az is lehet, hogy az utód is ebben fogan meg. Mert nem 2-3 napos élményt nyújtó tesztre, hanem használatra tervezték, így hely még erre is jut benne. 

Majd jött egy újabb adag mérnök. Hozzá tettek három új szempontot: A szilárdságot, az aerodinamikát, és a súlyt. Mert ugye két pont között a legrövidebb távolság az egyenes. A feleslegesen hajlított lemez, a plusz csicsa összességében nagyobb felületet, és ezzel több anyagot és nagyobb súlyt is jelent. De valamit hajlítani kell, mert a hajlítások, élek segítik a szilárdságot, és ahol kell ott elfér mögöttük a merevítés, ez-az.

Kialakult a lámpák helye. Az érdekes, és elsőre nem bomba forma. És ahol már volt gyártásban lévő alkatrész, azt használták. Amit így meg lehet spórolni, abból lehet szilárdabb acél, amiből kevesebb fogy. Kisebb önsúly, kisebb fogyasztás. Csupa olyan trükk amivel a motor kiherélése nélkül is javulnak a káros anyag kibocsájtási mutatók. Hiszen ott az autó egésze számít. És csupa olyan trükk, amit a többi gyártó és kénytelen lesz meglépni, ha már nem lesz elég a trükkös motor.

Nem egy plasztikai sebész által ügyesen megformált műmellek jutnak róla eszébe, hanem az a fajta szépség, ami megannyi prototípusban megvan, az összedobott alkatrészek között. A hatékonyság, célszerűség, a feladat és a megoldás közötti harmónia szépsége, az új megoldás karaktere. 

Aki ilyen autót keres, nem vezetési élményre vágyik. Az a pénz ami mehetne jobb futóműre is sokak szerint, szintén a fogyókúrára fordítható. Így a motort sem kell annyira kihegyezni. Talán kevesebb lesz vele a baj. Mert sok helyen egy hiba anyagilag tönkre tenné a családot. De meg míg a szomszéd nagyobb és szebb autója sokszor lerobban a család boldog és megszeretik a formát. Telnek az évek. És ezeket a formatervezési és egyéb kompromisszumokat szépen lassan a többi gyártó is kénytelen lesz meglépni. A többi autó is hasonlítani kezd a Celeriora. 

No nem a minimál miniautók. Hanem az autók. Tudják, azok amikben tényleg kell a 4-5 személy, és a csomag. csak a fogyasztási norma miatt le kell fogyniuk. Lehet, hogy azokba jut jobb futómű. Lehet, hogy 3* annyiért sok évvel később, hála sok kompozit anyagnak erősebbek lesznek. De mégis sok ilyen kompromisszum jelenik meg és hozza a vonásokat. És a használt piacon gombokért megvéve is egy szeretett, megbecsült, szépnek tartott tárgy lesz, mint ahogy sok más olcsó Suzuki is az lehetett, pedig nem számított szépnek új korában. Inkább érdekesnek, mint egy jó fotómodell. 

Végig mész sok blogon, ahol meztelen nőket lehet megbámulni, és elmondod amit gondolsz: Ennél szebb is jön szembe a villamoson. Szebb igen. Csak az egy átlagos szépség. Ez pedig egy megjegyezhető nő, akit megbámulsz, akihez némi élmény, képzelet társítás, stb. is kapcsolódik, mondaná a lány menedzsere, és igaza lenne. És még hozzá is tehetné a legtöbb "olvasó" férfi emberrel szemben, az adott képre vered éppen ki munkaidőben. És a Suzuki is az ilyen lányokra gondolt. Azokra akiknél jöhet szebb szembe, de megjegyezhető, és ha kellemes élmény köt hozzá, hát rajongóként, elfogultan szépnek találod. Mert van elég jellegzetes ahhoz, hogy rajongói legyenek.

Nem tudnak csinos Kei car-t hozni Európába. A 600 köbcenti az itteni forgalomban ugyanis nem elég. Meg az európai ember is szép nagy darab. És van fogyasztási norma. Sok feltörekvő piac, és családi használat. De meg tudják kötni azokat a kompromisszumokat amiket meg kell kötni. 

Nincs Celerio-m. Nem is próbáltam. Nincs közöm a Suzukihoz. De értem, hogy miért hozták ide. És értem, hogy miért jó ez. Miért van mögötte jó ár/érték arány, az autóipar megoldandó problémáira megoldást kereső innováció és egy érdekes recept. El tudom képzelni, hogy akinek nem egy teszt alatt kell megismerni és megszeretni az mért szeretné meg. És nem kellett hozzá az sem, hogy megtapogassam. Elég volt Csikós úr írása. 

El tudtam képzelni, hogy a fiatal gyerekek első autója hazaviszi a család legifjabb tagját, hogy sok helyen családi autó marad, máshol kicsit később nagyobbra cserélik. Mert ezt ígérte, ezeket az élményeket, ami után az ebben felnövő gyerek számára az autó a boldog gyermekkort idézi. El tudtam képzelni, ahogy a 2040es években Csikós úr egy korabeli hasonmása valamely feltörekvő országban a gyerekkorát jelentő Celerio restaurálásán fáradozik, és hordja el a mesterhez. Mert mindezek a szép pillanatok, mindez a szépség benne van abban a pár tapasztalatban amit az írás megosztott velünk,

El tudtam képzelni, át tudtam élni, hogy a gyerekkorát idéző autót, ott valaki elviszi egy Visz szerű községbe, restauráltatni. És bár az akkori autókhoz képest hiányzik belőle, mind az automatika, mind a kanyarodást bedőléssel kényelmesebbé tévő rendszer, mind az okos anyagokra, memória ötvözetekre épülő megoldások, a belső légtér korszerű szabályozása, nincs a terepet letapogató rendszer, nincsenek benne 2040-es, 2050 -es évekbeli extrák, de lesz olyan aki sok apróság kapcsán el tudja mondani, akkor tudtak még előre mutató autókat készíteni. De ugye egy egyszerű szívó benzinessel lehet majd akkor is igazán szívni. Drágán cserélhető alkatrészek helyett tömény szívás, talpig olajosan egy vidéki faluban tanyázó aranykezű mesternél. 

És el tudom képzelni azt is, hogy a 90 lovas Twingo az első pár napban csoda lenne. Nem kicsi, hanem nagy. De azt is, hogy a 3.-4. napon a helyhiány már bosszúságot hozna, egyre könnyebben derülne ki, hogy nem praktikus. A rosszabb tapasztalatok után használtként sem ér annyit, nem is becsülik hát meg annyira. Pár nap teszt nem pótolja a hosszabb használatot. Még akkor sem, ha afféle szintetikus tesztként kitaláljuk "1-2 barát eldobását a reptérre csomagostól", a bevásárlást, krúzolás utáni tengerparti csókolózást, a célközönség mindennapi használatáig. És ha nem fér be a csomag, bosszúságot okoz pár életszerű helyzet, hát el lehet képzelni sok bosszúság és nyűg után milyennek éreznék ezt a kocsit. 

Mert az, hogy szereted-e azon múlik, hogy az ilyen eseményekből szép emlék lesz, ami a formát is megszépíti, vagy bosszúság ami után a hasonló autót meglátva is csak idegesség tör rád. Mert valahova el kell menni és egyszerre kell a hátizsák, a termosz és a laptoptáska...

Megvolt a vélemény, de nem mentem oda trollkodni. Csikós úr jól ír, szépen, szórakoztatóan, sok szép és jó írása örömet hoz, és bearanyozza a karácsonyunkat. Majd láttam azt, ahogy a sok szempontból rossz autónak látható Bianchi megajándékozza őket egy élménnyel, ahogy hazaviszi a karácsonyfát. Ahogy előtte ezt el lehetett képzelni, ahogy az élmény megszeretteti az autót. 

Azt az autót, ami lehet gyenge, lehet sok szempontból kényelmetlen, ami nem menne át egy törésteszten, amit nehéz lábra állítani. De ami képes ilyen emlékekkel megajándékozni a gazdáját. Mert az ilyen autónak gazdája, családja van, és nem tulajdonosa. Családtag, aki részesül a karácsonyból. 

Felmentem a Suzuki oldalára, megnéztem a Celerio extralistáját... És elszomorodtam. Hiába a beígért élmények, hiába látható meg a belső szépség. Egy tétel hiányzik a rendelhető extrák közül. És ezzel nem visznek majd haza 30 év múlva karácsonyfát. 

Kedves Csikós úr! Remekül írsz, nálam biztosan jobban. Sokkal több autót ismersz, nálam biztosan jobban. De ha egy dolgot kérhetnék karácsonyra: Egy-egy autó tesztelésénél, próbáld meg kicsit elképzelni, hogy mik azok az élmények, amik a mai kor műanyag borzalmait, a korábbi korok megbízhatatlan kacatjaihoz hasonlóan megszépítik. Amik után egy mai szemmel borzalmas, átlagos, minden sarkon előforduló valami (Lada, Trabi, akármi) egy idő után szép emlékeket, egy korszakot jelképez és vágyott veterán lesz. 

És ha egy autóban van pár ilyen poén, el tudod képzelni Visz-en... Akkor ne azon gondolkodj, hogy nehéz képzeletben a mai rózsadombi teremgarázsba parkolni. Akinek kellenek a kínált élmények, az megtalálja majd ennek a módját valahogy. De fordítva, a Visz-en nem elképzelhető, élmény helyett korlátot és bosszúságot hozó autót, a rózsadombi siker nem viszi el Visz-re. 

Mellesleg tudod... A Celerio valóban lehet ronda, valóban nem a vezetési élményről szól. De tudod van az a karrier aki 50-esen MILF és vágyott szex szimbólum, még lógó mellekkel, lestrapáltan, kicsit kélten is... 40esen dögös színésznő / énekesnő. 30-ason átlagos tehetség, aki valahogy bele ragad a jó nős szerepekben. 20-as éveiben inkább érdekes, és megjegyezhető, akit jól fotózva, erős színészi játékkal és némi képzelőerővel, sok sminkkel, jó jelmezzel el lehet adni vonzó nőnek. Csak éppen kamaszként. Fogszabályzósan, pattanásosan. Az osztály leginkább "csúnyácska de érdekes lányaként". De ahhoz, hogy vén fejjel azt mondhasd "megvolt fiatal korában", most kell lesmárolni az osztálykiránduláson, még akkor is, ha végtelenül ciki. 

És, ha ez jó irány, a többi miért nem ilyen? A Ford T Model, a kacsa, a bogár, de még a trabi is, sok más is úgy lett kultikus autó, hogy a szükségletek köré vonalat rajzoltak, és olcsó, hatékony megoldást kerestek. Az élmények jöttek maguktól. Indiára, sok más országra tekintve a Suzuki nem is tud mást tenni, ilyen autót nyújt. A kicsit nem ronthatja el, hogy ne veszélyeztesse a nagy piacát. A nagyot a "többre vágyó" márkahű emberek megtartása érdekében adhatja, vigyázva a kicsi piacára. A Renault viszont azt mondja, ha családot akarsz vegyél Lagunát, vagy Espace-t. Elrontja a kicsit, elrontja a Dacia-t. És ezekbe az elrontott valamikbe aztán olyan motor kell, amit horror lehet megjavítani. Ami nem Visz kompatibilis. 

Ha más választaná a Twingo-t a Celerio helyett, azt megérteném, de hogy pont Csikós Zsolt...