A bíróság még csak azt sem mondhatja ki, hogy a vádlottakat egyáltalán nem terheli semmiféle felelősség, csak azt mondhatja ki, hogy azok a cselekmények amikkel az ügyészség megvádolta őket, vagy nem történtek meg, vagy nem okai a katasztrófának. Ezzel pedig alapvetően egyet is kell érteni. Ez azonban nem csak arról mond véleményt, mit követtek vagy nem követtek el, hanem arról is, hogy mit állított az ügyészség és hogyan akarta azt alátámasztani. Míg a Mandiner egy szerzője szerint az igazság kiderült, még ha ez az igazság nem is az amit hallani akartunk, szerintem az igazság kiderülése egyetlen percig sem volt szempont az eljárásban.

Az eljárás ugyanis nem elsősorban a vörösiszapról, nem elsősorban a konkrét esetről szólt. Ha az ügyben korrekt ítélet születik az nagyon sok embernek fájt volna. Csakhogy az ügyészség meg sem próbált egy korrekt ítéletet elérni, ugyanis annak a gazdasági-, politikai- és jogi következményei borzasztóan messzire vezettek volna. A bíróság nagyon helyesen kimondta, hogy bizonyos szempontok alapján a tározó veszélyei sok szempontból nem voltak előreláthatóak, sok szempontból a felépítése óta a tározó halálraítélt volt. Abban már nem értek egyet, hogy a veszély azóta fennállt volna. 

Az üres tározó ugyanis még biztosan nem jelentett jelentős veszélyt. Sőt: A kevesebb anyag kevesebb helyre jut el, és ott is kevesebb rombolást végez el. Tehát a közveszély a tárolóban lévő anyag mennyiségétől és összetételétől függött. Sőt egy adott ideig a tároló sok szempontjából túlméretezett, túlbiztosított volt, így a valóban nem az örökkévalóságnak készülő hibás építmény kibírta volna a tervezett élettartam végéig, de egy esetleges gátszakadás hatása is mérsékelt lett volna. 

Sem a bíróság, sem az ügyészség nem tette fel az erre vonatkozó kérdéseket, így a szakértő sem tudott ennek kapcsán valószínűségekről beszélni. Fontos tudni: Egy ilyen ügy megítélése nem elsősorban a bírón múlik, aki csak jogi kérdésben dönt, hanem a szakértőkön, akik a szakkérdéseket eldöntik. És a hazai igazságügyi szakértők működésével kapcsolatos aggályokat részben a Rezesova ügy kapcsán ismerjük, de köznapibb "warezolási" ügyekben is látunk nyilvánvaló szakmai hibákat, törvénytelenségeket. Felmerül a kérdés, miért pont itt kellene mindent elhinni a szakértőknek? Kiváltképp akkor, ha a hasonló ipari létesítmények esetén elterjedt hibák megtalálása esetén a következmények és a felelősök listája is messzire vezetne.

Ha nem hiszel abban, hogy a MAL esetén kívül mindenhol rendben lenne minden, nem lenne sehol máshol probléma, akkor rögtön feltesszük a kérdést, mi az amit következetesen elrontunk. Ez a tároló 3 esetben nem okozott volna problémát.

• Ha van elégséges második védvonal
• Ha eleve csak annyi anyag van benne, ami baj esetén sem jelent veszélyt a lakott területre.
• Ha olyan anyag van benne, ami nem folyik messzire.

Mondjuk, ha a vörösiszap kiszárad, egyes rétegeket igyekeznek elzárni a külső vízutánpótlástól, így a szilárd anyag a hasznosításig biztonságosan tárolható. A vörösiszappal nem kötelező együtt marónátront, vizet és más a veszélyt fokozó anyagot tárolni. 

A fenti 3 biztonságos forgatókönyv kapcsán a vörösiszap tárolására alkalmas tárolóval szemben a törvényi előírások csak annyit tudnak elvárni, hogy akkor legyen biztonságos, ha se sok marónátron, se sok víz nincs ott. Ellenben, ha egy gátszakadás veszélyes lenne akkor van 2.-3. védvonal. 

Az, hogy egyetlen védvonal sem lehet hibátlan, ezért több védvonal kell elég régóta ismert szempont. Defense in depth néven oktatják, és az élet elég sok területén alkalmazzák is. Olyan esetben is, ahol feltételezik, hogy egyetlen védvonallal sem lenne baj. Az egész kérdés arról szól, ha valakinek feladata, hogy az általa vezetett létesítmény biztonságos legyen, erről az elvről hallott, a matematikai alapjait ismernie kell, számos ipari katasztrófa szakmai vizsgálata mutatta be, hogy a biztonsághoz elkerülhetetlen ez az elv, de ő mégsem akar sem második, sem harmadik védvonalat, akkor milyen mértékben felelős?

Ha nem kezd el számolni, hogy "ha így és úgy használjuk a rendszert, mit okozhat egy gátszakadás, és hogyan lehetne felelős vezetőként ezt megelőzni" az elfogadható-e jogilag, szakmailag, erkölcsileg? Ha ezt a kérdést nem tesszük fel, és ezért könnyű úgy építkezni, hogy egyetlen védelmi vonal egyetlen komponensének csődje ipari katasztrófát okoz, és ezért senki sem felel... Nos akkor sokan akarnak majd ilyen üzemet terveztetni, és ebből sok szakma profitál. 

Ha az ügyészség a Defense in Depth koncepció hiányából, a tározó a maximális kapacitás közelében való üzemeltetéséből következtet és nem akarja a gát leomlását más hibára, előre látható eseményre visszavezetni, akkor megmarad a hitele, és abban a kérdésben bizonyítható, hogy a MAL nem tett meg minden tőle elvárhatót a biztonságért. Az ilyen szintű döntések kapcsán lehet tudni, hogy ki az a felső szintű vezető akinek a Defense in Depth koncepcióról tudni kell, akinek fel kellett volna tenni a beosztottak felé a kérdést: "És mi van, ha a gátnak van egy rejtett hibája, mi a második a harmadik védvonal?"

Egészen biztos, hogy ha a veszélyeztetés tilalma nem abszolút tilalom, hanem a szabványoknak való javarészt megfelelés esetén már nem kell a biztonság az az élethez való jogot is fenyegeti, a kiszolgáltatottság ilyen mértéke az emberi méltósághoz való jog sérelmét jelentené. Ezért itt a veszély objektív megléte, és elvárható körültekintés esetén mérsékelhetősége, elháríthatósága számít, ha ezek mellett a MAL a veszélyesebb megoldást választotta. 

Az pedig, hogy valakit nem érdekel az, hogy bármely váratlan rejtett hiba miatt az az üzem amiért felelős embereket öl meg, kegyetlen módon, az ölés tényébe való belenyugvás. Aki bízik is a helyzet elkerülésébe az is mérlegel, vizsgál, próbálja mérsékelni a kockázatot. Itt viszont sajnos ez a belenyugvás az, ami miatt elmaradt egy csomó veszély felmérése, a második védelmi vonal kiépítése, a gát folyamatos fejlesztése ahol lehet, stb. Ugyanakkor sok döntés veszélyesebbé tette a gátat. 

Az egész ügy elején az egyik első reakcióm az volt, hogyha valakit nem a valós probléma miatt vádolnak meg, akkor abból felmentő ítélet lesz, ami után esetleg még az állam fizethet kártérítést. Ez a kártérítés munka és üzleti kockázat nélkül tartalmazhat elmaradt hasznot, és így a felelősök akár jól is járhatnak. Az igazságra törekvő korrekt véd helyetti hisztériakeltés következménye borítékolhatóan erre mutat.

A tárgyalóteremben mindenki, az ügyész, a szakértő, a terhelt, a bíró, a sértett, stb. meg tudta számolni, hogy hány védelmi vonal van, hogy bárhol lehet rejtett hiba. Persze az is ismert volt, hogy a világban ezért elvárás a második védelmi vonal kiépítése, az esetleges hibák következményeinek idejében való felmérése. De sem azt nem akarták tudni, hogy hova kéne földsánc, gödör, stb. elterelni az áradatot, meddig lehet tölteni a tározót anélkül, hogy egy gátszakadás ölne. Senkit sem érdekelt a biztonság. És mindannyian úgy döntöttek, hogy ezzel a részlettel, az emberi élettel nem foglalkoznak. 

A bíró is kérdezhetett volna erre a szakértőtől, de nem tette. Azzal, hogy továbbra is úgy teszünk, mintha minden rendben volna a következő katasztrófa áldozatai életéért felelünk. A szakértők elmondhatták volna, hogy "Igen a kazetta végig halálra volt ítélve, de ezért alkalmaznak máshol több védvonalat, ezért mérik fel mennyire lehet feltölteni, hogy egy gátszakadás ne öljön, figyelnek rá, hogy egy gátszakadás esetén hova jutna az anyagból". És máris más a történet. 

De a szakértő a kirendelőre mutat, hogy ő csak a kérdésre válaszol, erre a részletre nem kérdeztek. A bíróság az ügyészre és a szakértőre, mert hozott anyagokból dolgozik, szakkérdésben ne ő legyen okos. Az ügyészség pedig arra, hogy ő egyféleképpen értelmezte a helyzetet, ha az nem pontos akkor a tényállást a bíróságon a bizonyítási eljárásoknak kellene tisztázni, itt pedig a bíróságé is a kérdezés felelőssége. De közben senki nem tesz semmit azért, hogy legközelebb ne így történjen.

És igen: A biztonság kapcsán ezért tartom azt, hogy ahol egy cég saját belső policyje okoz vészhelyzetet, ismert veszélyt, abban a cégben, abban a policyben kevésbé bízok. Ezért számomra a "biztonságos-e egy fapados" kérdésben a súlyos incidensek, vészhelyzetek okainak szakmai vizsgálata döntő. Ha a "probable cause" megállapítás után a veszélyes gyakorlat marad, akkor nem ott veszek jegyet. Ez nem védi ki, hogy a "további áldozatok a földön" rovatba írt számnál én legyek +1 fő, de a saját eszközeimmel tesz a biztonságért. 

Éppen így szerintem az ipari biztonság (erőművek kapcsán is) kapcsán választóként, vásárlóként, stb. is ítélkezünk... Itt pedig nehezebb elérni körbe mutogatással a felmentést.