A Kúria elnöke szerint nem ez a helyzet. Ő is indokolt, én is szeretnék indokolni. Az állításaival alapvetően 3 ponton tudok vitatkozni, és úgy érzem mindhárom kérdésben igazabb és erősebb érveket tudok felsorolni, mint amiket a közleményében leírt. Darák úr egyik legfontosabb állítása, afféle konklúzióként a közlemény végén foglal el előkelő helyet. Nézzük meg, mi is ez az állítás, és miért nem igaz. Ugyanis, be fogjuk látni itt Darák úr valótlanságot állít. 

Felelősségről és átláthatóságról

"A bírói hatalom nyilvánossága és átláthatósága nem jelenti azt, hogy a bírák, bírósági vezetők egyedi, folyamatban lévő ügyekben elszámoltathatók. Az ilyen szándék ellentétes az Alaptörvény szellemével."

Megértve, hogy a főbíró úr nem az általam említett extrém esetekről szólt, de mégis általános szabályt, általánosnak szánva fogalmazott meg, innen pedig bármely olyan eset ami jogos alapja a bíró elszámoltatásának, számonkérésének az általános állítást már cáfolja. De nem az extrém példa jelentette cáfolat az, amiért a fenti állítás problémás, hiszen az ítéletekkel szembeni társadalmi kritika céltáblái sem csak a bírók lehetnek. 

Tudomásom szerint a bíró mentelmi joga is felfüggeszthető, és a konkrét ügyek kapcsán is felelősségre vonható. Például egyes korrupciós ügyekben. A nyilvánosság, átláthatóság pedig pont a korrupciós ügyek kivédését szolgálja, és így a konkrét ügyben való elszámoltathatósággal is összefügg. És igen, nem csak Magyarországon volt már rá példa, hogy egy bíróról kiderült, hogy elfelejtett szólni az összeférhetetlenségről. Az ilyenért való elszámoltathatóság nem csak nem ellentétes az Alaptörvény szellemével, de a tisztességes eljáráshoz való jog egyik alapvető feltétele. 

A jog szerint ilyen esetben nem kell megvárni egy jogerős ítéletet, sőt nem is célszerű megvárni, mert ugye a másodfok hozott anyagból dolgozik, ha az eljárás tisztasága ilyen módon megkérdőjeleződne, azt sem a másodfok, sem a harmadfok nem tudja jól orvosolni. Új eljárás kell. Az pedig mindenki érdeke, hogy ez mielőbb elinduljon, ne szülessen előtte egy a törvénytelenség miatt téves ítélet. 

Ugyanakkor a bírók esetleges elszámoltatása kapcsán is alapvető követelmény a törvényesség és a tisztességes eljárás. Lőn csoda, ezen az alapon se nagyon lehet beleszólni a bíró törvényes és tisztességes mérlegelésébe, a bírói hatalom független marad. És itt abszolút mércét tudtunk megfogalmazni. Természetesen a két hivatkozott ügyben nincs szó korrupcióról, nincs szó arról, hogy az eljáró bíró mentelmi jogát fel kellene függeszteni, és ellene eljárást kellene folytatni. De arról szó van, hogy egyetlen hatalmi ág képviselője se érezze magát sérthetetlennek, törvény felett állónak.

De alapvetően érdekes az, hogy az eljárás kapcsán nem csak a bírót, ülnököt ellenőrzi a nyilvánosság. Egy ítélet során ugyanis ők például a szakértői véleményekre tekintettel kell, hogy döntsenek. De fontos az is, hogy az ügyész hogyan képviseli a vádat. Mint az is, hogy az ügynek ebben a szakaszában ismerhetőek meg a nyomozati szakasszal kapcsolatos tények, így a bíróságon történtek alapján kell megítélni a rendőrség, és a végrehajtó hatalom munkáját. 

Sőt a törvényhozó hatalom mércéje is az, hogy a törvény eléri-e a kívánt hatást, vagy az alapján mégsem olyan ítéletek születnek, amiknek a törvény célja szerint kellene... 

A bíró tudásáról

"A Kúria elnökeként meggyőződésem, hogy az eljáró bíró van birtokában azoknak az ismereteknek, melyek a körültekintő döntést megalapozzák." 

Remekül hangzó érv, csakhogy azt kell mondjam, az, hogy a bíróság tisztában van az ismereteknek nem feltétlenül igaz, sőt többnyire nem igaz. A történelemben születtek már téves ítéletek, például Mór ügyben is, ahol elhangzott, hogy a bíróság hozott anyagból dolgozik. Számos információ beszerzésére nincs lehetősége. Az ismeretek kapcsán viszont a jelenlegi helyzettel kapcsolatos ismeretek mellett éppen ilyen fontos kérdés a szaktudás kérdése. 

A bíró pedig ezzel kapcsolatos szakmai ismeretekkel ritkán rendelkezik. Ugye nem kell mondanom, hogy ezért kell szakértőket kirendelni, és azt sem kell különösebben részletezni, hogy az igazsági szakértők hitelessége számos ügy kapcsán megkérdőjeleződött. Mint az sem meglepő, hogy az egymással ütköző szakértői vélemények mellett, az adott témához valamennyire értő más személyeknek is meglehet a véleménye. 

Nos a bírósági eljárás nyilvánossága nem csak a bíró ellenőrzésének a terepe, hanem a szakértő ellenőrzésének a terepe is. Most kérdezzem meg, hogy a szakértőnek van-e mentelmi joga, felelősségre vonható-e, ha hibázik, ne adj isten törvényt sért?

Tessék mondani kedves főbíró úr, a bírók hány százaléka rendelkezi olyan szintű mérnöki, matematikai ismeretekkel, hogy egy-egy ügyben megszólaló mérnök / statikus szakértők számításainak helyességét biztosan ellenőrizni tudja? Hányan rendelkeznek olyan mérnöki ismeretekkel, hogy kiderüljön, hogy egy részlet kimaradt? És, hogyha már ezt az ügyekre általában nézzük: A bírók hány százaléka rendelkezik annyi informatikai ismerettel, hogy egy informatikai szakértő véleményével kapcsolatban jobban észrevegye a csúsztatást, mint mondjuk az átlag huszonéves, neten vitatkozó fiatal? 

Csak azért kérdezem, mert számos ügyben foglalnak le újraírható adathordozót, ahol ez a bizonyíték meghamisítására ad lehetőséget, de baromira ritkán foglalnak le büntetőeljárásokban adatot. Az adat lefoglalásánál lehetne szavatolni, hogy az ne legyen hamisítható. Ezt a többség tudja. De a független magyar bíróság, az ügyész és az ég világon senki sem kéri számon a nyomozóhatóságon a szakmai hibát. És ha a bírót bárki megkérdezi miért: Ő nem informatikus, nem ért hozzá. 

Alapvetően a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a számítógépes rendszer átvizsgálása (adatok keresése az adathordozón) házkutatás lenne. Mégis utólagos szakértői munkaként a kivett adathordozót vizsgálva végzik el. A bíróság pedig észre sem veszi a törvénytelenséget. 

A bíró viszont valószínűleg minden nap használ informatikai eszközt, ha mást nem, hát a telefonját. De mérnöki számításokat ritkán végez, ilyen kérdésekben tehát a bíró tájékozatlan, járatlan. És ezzel vissza is térünk a szakértők, a nyomozóhatóság nyilvánosság általi ellenőrzéséhez, az ítéletekről szóló társadalmi vitákhoz. 

Azt, hogy az ügyész rossz kérdéseket tesz fel, nem ért dolgokhoz, rosszul kezeli a szakértői munkát, stb. a bíró nem fogja észrevenni. Az ellenérdekelt fél meg örül neki, ezzel fog nyerni. A bíró nem veszi észre... De a társadalmi vita igen. 

Az elvárásokról

"A tények ismerete nélküli véleménynyilvánítás nem tartalmazhat elvárásokat a bírósággal szemben." 

Dehogynem. Amikor a jogalkotó úgy dönt, hogy a tények előzetes ismeret nélkül általános elvárásokat támaszt a bíróságokkal szemben (is) azt például úgy hívják, hogy törvény. Amikor pedig a társadalom, a lakosság támaszt elvárásokat, az bizony az a választói akarat, aminek engedelmeskedve egy demokráciában ezeket a törvényeket meghozzák. 

A meglévő ügyben a döntést felül nem írhatja, de a következő ügyekben irányadó törvény módosítását a társadalmi igény elérheti. Márpedig, ha a Hagyó ügyből tanulva a BTK-t szigorítják, számos bűncselekménynél minősítő körülmény lesz az, ha valaki valamit választott politikusként, a közbizalommal visszaélve követ el... Nos az azt hiszem indokolt következménye lehet a Hagyó ügyben az ítéleteknek. 

És nem hiszem, hogy tudni kellene azt, hogy Hagyó ügyben pontosan mi történt (ezt a bíróság sem tudja sajnos), hogy kimondjuk, hogy aki bűncselekmény elkövetésére használja a választott politikusként szerzett hatalmat, befolyást, azt már csak a minta miatt is veszélyesebbnek tekintsük a társadalmira, legyen BTK szigorítás, mert a jelenlegi ítéletek tükrében a BTK nem éri el a kívánt célt. Ehhez nem kell ismerni a Hagyó ügy részleteit, ellenben azt a veszélyt felmérni és közben tárgyilagosnak maradni bőven lehet a tárgyalótermen kívülről is. 

Éppen így egyes bűncselekményi tényállások kapcsán születhet pontosítás, ami bizonyos esetben a cégvezetőkön számon kér olyan hiányosságot ami kapcsán a felelősség ma vitatott. Azt hiszem az ilyen törvénymódásítás, amennyiben szükségesnek érezzük, még mindig az Országgyűlés hatásköre. Már elnézést, de ha erre van szükség akkor ki a fene foglalkozzon azzal, hogy az ítélet tapasztalatai alapján törvényt kell módosítani? 

A bíróság hozott anyagból dolgozik, de sok múlik így a nyomozóhatóságok munkáján. Ha a tényállás számos elemére nem derült fény, mert a nyomozóhatóság hibázott, akkor az ő megfelelő működésükért politikai felelősséggel is tartozó, rendeletalkotással a rendszer működését befolyásoló vezető hogy a francba ne vonhatna le következtetéseket az ítélet alapján? Miért ne kéne megvitatni mi vezetett egy rossz ítélethez, mit kéne a jogalkotónak, a végrehajtó hatalomnak jobban csinálni? 

Ha a bíró részlehajlás nélkül, törvényesen és pártatlanul végzi a munkáját akkor az ügyben még több múlik a nyomozóhatóság, az ügyész, az ügyvédek, a szakértők munkáján. Azokén, akiket a nyilvánosságnak még fontosabb ellenőriznie.