A Brexit kapcsán három fő forgatókönyv merült fel. A visszakozás egy lehetőség. Az egyedüli kilépés, ami a britek alkupozícióját rontja. És az, hogy a kilépési tárgyalások elkezdése előtt felmerül, hogy más is kieshet, vagy kiszorulhat az EUból. Például azért, mert csak az eurozónából nem lehet kilépni és az eurozónán belül a válságkezelés sok eszköze kiesik. Az EU is tilthat más eszközöket. Ha ilyen helyzetben az angolok többet nyernek azzal, hogy egy mentőövet megfinanszírozva valakit kilépésre csábítanak, mint amennyibe a mentőöv kerül, akkor könnyen elindul a dominó.

Sem a görög, sem az olasz válságra nem adott megnyugtató választ az EU. A kilépés egyeseknek a lazább szabályok miatt megfinanszírozható mentőövet, másoknak pedig lehetőséget kínál, hogy az eurozóna emiatt esetleges válságát csak tompítva szenvedjék el. Erre az új helyzetre könnyen reagálhatnak az angolok. Az EU szkeptikus pártok támogatottsága a kezdeti pénzügyi pánik miatt ugyan EU szerte csökkent. De a tőzsdepánik után az angol tőzsde szárnyal. A font is elkezdett visszaerősödni, és az eurozónát fenyegető hírek kapcsán az euróval szembeni helyzete még tovább javulhat a fontnak.

Vajon az osztrák választás napjára ez hogyan befolyásolja a közhangulatot, az euroszkepticizmus megítélését? Mert érzésem szerint az olasz válság és a tény, hogy az angol gazdaság esetében az átmeneti pánik nem azonnali katasztrófával végződött ismét hat minden más EUs ország politikájára is. És bizony ez utóbbi a válsággócok mellett a francia és az osztrák EU tagság jövőjére is hathat. Ez esetben pedig az EU tárgyalási pozíciója rohamosan gyengülhet a kilépőkkel szemben. 

Sokan azt mondják az EUnak nincs alternatívája, az EUn kívül nincs fejlődés. Igen nagy kár, hogy vannak rá remek ellenpéldák. És nem csak Dél-Kelet Ázsiában. Ráadásul azok az állítások, hogy az EU feladása hülyeség lenne, sokszor erős és durva véleményként megjelennek valós érvek nélkül. Mert az, hogy az EU és a jóllét, béke egyszerre van jelen nem feltétlenül jelent okszerű összefüggést, de az okszerű összefüggés iránya is könnyen lehet, hogy a béke és jóllét felől mutat az integráció felé. A problémák megjelenésénél, amikor drága a szolidaritás, könnyen megjelenik a széthúzás.

De éppen így nem bizonyítja semmi azt, hogy az integráció, együttműködés ideális formáját jelenti az EU. Továbbmegyek: Az EU bővítése, az Euro zóna léte egy csomó olyan problémát hozott felszínre, amik a kilépéspárti politika fő érveit jelentik. Ezekre a problémákra pedig az EU döntési mechanizmusait figyelembe véve nem nagyon lehet megoldást találni. 

A rendszert meghatározni hivatott szolidaritást pedig a gazdagabb országok jelentős része felrúgta. És nem is véletlenül. Egyszerűen ahogy egyre több embert kell bevonni, úgy ez egyre több pénzbe kerül, sosem lenne vége. Ez pedig akkor is demoralizáló, ha megtérül a befektetés. 

Az integráció nehézsége, a migráció és számos probléma összefügg. De az integráció "megjavítás" érdekében alkotott egyre szorosabb feltételek sem hoztak el megoldást, de sok helyen ellehetetlenítették a válságkezelést. 

Akár az olasz problémák, azokon keresztül a többi gyengébb eurozónás gazdaság jelentős válsága és az ebből való kimaradás teszi vonzóbb mintává a brexitet, akkor a több megoldási lehetőség miatt "idejében kilépők" indítanak el dominóhatást az alapvetően felülírja a brexit eddig várható forgatókönyveit. 

Integrációra szükség van, ez tény. Az, hogy ilyenre, az már kevésbé. Az EU pedig ezért van egyre nagyobb bajban, mert egyre többen gondolhatják úgy, hogy kísérletezni olcsóbb lehet, mint kitartani.