Ugye mindenki tudja, hogy a korrupció jelentős részét miért nem lehet sem felderíteni, sem azonosítani? Mert látszólag minden törvényes. Kiírnak egy pályázatot, jelentős részben, de nem teljesen cégre szabva. A lényeg az, hogy a többieknek is legyen matematikai esélye, és legyen lehetősége pályázni, mégis előre lefutott legyen a meccs. Az adott pályázat kapcsán nem az ár a döntő, hanem az ellentételezésként vállalt befektetés más téren. Minden tökéletes, szép és jó, látszólag munkahely teremtő beruházás is megvalósul. Csakhogy a plusz befektetés nem lesz más, mint egy kifizetőhely. Pár év alatt csődbe is mehet, minimális áron tervezi meg egyes rendezvényekre a plakátokat. Van ugyan valós gazdasági tevékenysége, de igazából csak feléli a bele fektetett tőkét. Aki pedig felveszi a fizetést valamely politikus egy rokona.

Amint látjuk a fizetés után adóznak, minden vállalkozás törvényes, a hasonló ellentételezés pedig megszokott sok helyzetben. Elfogadott. Itt még észre lehet venni, hogy az adott cég nem rendelkezik érdemi bevétellel. De mi van akkor, ha az adott cég rendelkezik ugyan bevétellel, még akár fenn is marad, de némi hasznos tevékenység mellett kifizetőhelyként is szolgál? Nos ebben a helyzetben a kezdeti vesztességeket, a vártnál alacsonyabb nyereséget jó darabig nem fogja senki a korrupcióval azonosítani. Milyen meglepő, hogy a politikus környezetéből sokan abból élnek, hogy a "politikaközeli kapcsolataikkal" megpróbálnak egyes cégeknek üzletet szerezni. Tudom, hogy borzasztóan felháborító a feltételezés is, de az, hogy valaki ebből jól megél nem tűnik fel.

Nem tűnik fel. Mert mindez gyakorlatilag természetes. De tudják hogyan lehet mindezt még elegánsabban elintézni? A politikus cége nyeri a tendert. Aki pedig fizetne a megrendeléséért kedvezményt ad. A profit pedig offshore cégeken komoly adóteher nélkül válik magánvagyonná. Ebben az esetben gyanús pénzmozgás sincs. A pénzt ugyanúgy ki lehet lopni, csak éppen a politikus, politikusnak fizet. Szívességért cserében szívességet ad. A háttéralkuk, a mutyik, stb. folyamatosan mennek. De lehet ezt intézni egyszerű frakciófegyelemmel is. Aki megszavazza amit kell, és jó üzlethez juttatja a nagyokat, az biztosan számíthat mondjuk egy trafikkoncesszióra. 

Régi igazság, hogy a konzervatív politikusok nőügyeken, a liberális politikusok pénzügyeken szoktak elbukni. De mindegyik oldalon előfordul olyan aki a befolyását különböző előnyökre váltaná be. Mondjuk úgy legalább részben alapvető emberi tulajdonságokról van szó. A kérdés az, hogy ezeket egy politikus mennyire tudja félretenni. Amint látjuk, ha nincs is balhé, nem is lesz eltitkolt vagyonuk, akkor is alapvetően igaz, hogy a politikus is alapvetően emberi hibákkal fog rendelkezni. Hibátlan ember, és így hibátlan politikus sincs. A kérdés, hogy egy politikus a hibáival, bűneivel együtt is jó választás-e, vagy sem. 

A kérdést pedig nem az dönti el ideális esetben, hogy éppen dühösek vagyunk rá, tegyük hozzá joggal, hanem például az, hogy a többi alternatíva jobb-e? Ez pedig sok esetben azt is feltételezné, hogy ne legyünk feledékenyek. Nomeg azt, hogy legyünk tisztában a nagyságrendekkel. Ha tudjuk, hogy a képviselők életében a költségtérítés aprópénz, de mégis ezen vitatkozunk elfelejtve mondjuk a párt- és kampányfinanszírozástól kezdve a mutyigyanús megoldásokon át, a korrupcióig mindent, akkor hiába nyugodhatunk meg, hogy az állam megspórolt abban az évben 200.000 forintot költségtérítés ügyben, ha milliárdokat bukunk ezen a választáson amikor az adott politikus máskor lop, pazarol vagy kárt okoz.

Van amikor jobb megbocsájtani