Rendőrattack 2006

A 2006os rendőrattack körüli történetekkel csak egy gond van. Baromira nem stimmelnek sem pszichológiailag, sem logikailag. Azt mondani, hogy a teszetosza, pipogya, semmit el nem érő kormányzat ami a saját kulcsfiguráit sosem védte meg, 2006ban erőszakkal reagált alapvetően ellentétes a jellemükkel. Sokkal nagyobb baj az, hogy ezt az időszakot nem erőszakkal, hanem a döntési kényszer ignorálásával kezelte, nem mert dönteni. Ez a viselkedés pedig szükségképpen elvezet oda, hogy a rendőri szervek nem számítanak a biztonságukat megteremteni segítő politikai döntésre, így az egyes rendőri alakulatok a saját kezükbe veszik a helyzetet. Ha őket lehet dobálni, sosem kapnak kemény fellépésre utasítást, akkor előkerül a vipera, lehet azonosító nélkül nyomulni, olyan magasságban lőni a gumilövedékes fegyverrel ami biztosítja a távolságot.

Ha a tankot nem indítják be a rendőrség Október 23.-án is iszonyat passzív maradt volna, így pedig érthető volt, hogy a FIDESZ gyűlés miért nem maradt el, és miért volt közel pár kritikus gócponthoz. De nem csak a tank elindítása, de az ártatlan ünneplők és a zavargók egymásra szervezése, a kormányzat és a rendőrség által tett javaslat ellenére, kellett  a katasztrófához. Ha a kormány korábban fellép és deklarálja: A tüntetés oké, az ártatlanoknak kárt okozó zavargás nem. Az utóbbi ugyanis bűncselekmény, és ha a tömeg csinálja mindenki felel, így kemény lesz a fellépés... Na akkor sem lett volna 23.-án balhé. Csakhogy nem így történt.

Nem így történt, és ebben a helyzetben amikor a rendőröknél elszakadt a cérna és sem a kormányra (nem tett semmit), sem az ellenzékre (szítja a tömeget, csak megszervezi a rendezvényt ezzel is megosztva a rendőrség erőit), sem a tüntetőkre (dobálnak, gyújtogatnak) nem tekintenek partnerként. Adott egy csapat olyan ember akit az erőszakra, agresszivitásra képeztek ki és megszűnik a külső és belső kontroll, az azonosítók hiánya miatt az elszámoltathatóság. Ha az egyik megtehet valamit büntetlenül lesz aki kicsit túl is licitálja, versenyben indulnak meg a túlkapások.

Mire egy problémáról eljut a hír a kormányzathoz akik nem folyamatosan azt nézik, mert dönteniük, tárgyalniuk kell, már jön a kettővel későbbi, kettővel rosszabb hír és a folyamat újra elindulhat. Ha a rendőrből elveszed az irányítást, az egyértelmű jogi hátteret és megmarad egy nyílt erőszakos konfliktus egyik kontrollálatlan küzdőfelének akkor a hírhedt rendőrattack szükségszerűen bekövetkezik. És a hasonló jelenség nem csak Magyarországon ismert. 

Az MSZPben minden döntésnek megvan a gazdája, minden tettért meg van a felelős. Ha ezek a legkisebb gondot is okozzák sokan rajtavesztenek. De a tétlenség, a döntésképtelenség közös bűn, azért az MSZP nem tud, és nem is akar, és nem is fog felelőst megnevezni. Ez pedig az MSZP politikusait "töketlenségre" neveli. Ez pedig nem csak a belpolitikában kockázatos, de kérdéses mire mentek volna az Alstom ügyben, mire mehetnek, ha Paks kapcsán vitatott pontok merülnek fel, képesek-e EUs szinten érdeket érvényesíteni. Mondjuk a FIDESZt is magába foglaló Európai Néppárt ellenében?

A magyar politikai élet sajnálatos velejárója, hogy akkor is a másik fél besározása, rosszindulatának bizonyítása a természetes reakció, még akkor is, ha az igazság legalább olyan hatékony eszköz lenne. Hiszen nem nagyon hihetjük sem azt, hogy 2006 olyan könnyen megismétlődne, hiszen tanultunk belőle, sem azt, hogy az a kormányzat diktatórikus módszereket keresett volna. És biztosak lehetünk benne, hogy a politikai hazugságok, a taktikai okból való kivárás is a teljes politikai elit bűne, mert a politika szükségszerű velejárója.