Hány évig használható egy mai mobiltelefon? Mennyi ideig bírja egy mai autó? Egy mosógép? Egy TV? Könnyű észrevenni: Ma már nagyon kevés az olyan "tartós fogyasztási cikk" ami valóban tartós lenne. A miérteket pedig könnyű összekötni pár társadalmi változással. Legalábbis fejben. Mert az, hogy egy mobiltelefon kevésbé tartós most mint, mondjuk 15 éve, közel sem csak a társadalmi változásokon múlott. Hiszen a társadalom már a GSM technikai megjelenésekor is ilyen volt. De álljon meg a menet! Ez nem jelenti azt, hogy egy "munka alapú társadalomban" ennyit bírnának a mai telefonok. De nem ám. Mert az ottani tartósság okai a társadalomban keresendőek.

Nem egy ember mondja: Régen jobb volt, mert tudott a család közelében dolgozni, biztosan kapott munkát, cserében pedig adott volt a biztos megélhetés és a dolgokat sem kellett kidobni pár év után. Csak kérdés, hogyha mindenki kap a család közelében biztos megélhetést jelentő munkát, akkor e mögött mi az elvárás? Tudom: Régen is kellett dolgozni, ha nem kellett volna minden még rosszabb lett volna. Így csak a szocialista blokk 80%-ában volt jegyrendszer, és a hiányosan feltöltött polcok látványa, a hiánycikkek léte alól is volt kivétel. Legalábbis valaki már hallott valakiről aki már látott talán kivételt. De egy biztos: Mindent hosszú élettartamúra és javíthatóra készítettek. Így pedig sok problémát meg lehetett bocsájtani a gyártóknak. Ma viszont szinte minden tönkremegy pár év alatt. Ennyi a tervezett élettartam. Vajon jól van ez?

Régen nem véletlenül volt minden tartós és szervizelhető. Ugyanis a hiánygazdaság miatt nem lehetett volna pótolni. Most viszont tudunk új terméket venni, nincs nincs hiánygazdaság, így nem kötelező mindent tartósra tervezni és gyártani. A választási lehetőség pedig elhozott egy csomó új kérdést amit meg kell válaszolni. És kiderült, hogy az emberek nagyobb része nem szívesen választja a "tartós és szerelhető" terméket. Még csak nem is az azért, mert megfizethetetlenül drága lenne. A szerelhető színes tévé nem lett sokkal drágább. Csak éppen akkor is lényegesen olcsóbb volt, ha ki kellett menni érte Bécsbe, és a nagy út örömére kontaktgrill és Milka csoki is került a kosárba. Amikor pedig ezek a termékek megjelentek a hazai boltokban is a meccs végleg eldőlt. 

Bár számos régi termék újra elérhető, akár keverőtárcsás mosógépek, hagyományos felépítéssel, jól szerelhető kivitelben is, a többséget nem vonzza az ilyen megoldás. Ugyanis nem szerelgetni, hanem használni szeretnék a megvett terméket. Így pedig nem a szerelhetőség a legfőbb szempont. Sőt nem is az élettartam. Ugyanis a legtöbb vásárló nem akar egy olyan termékhez 10 év múlva szerelőt hívni, amit 5-6 év múlva már csak azért is lecserél, mert elavul. Mert az utódja nem csak jobb, de annyival olcsóbb is használni, hogy megéri a régi még működő gépet lecserélni. Miért akarna ebben az esetben azért fizetni, hogy a gép a lecserélése után 10 évvel javítható legyen?

Ha pedig nem akar fizetni, akkor marad az olcsó, de nehezen javítható megoldás. Ha pedig ez marad, akkor nem csak a gyártó ad el egy újabb terméket, hanem az ott dolgozó melósnak is lesz munkája, méghozzá piacképes, versenyképes munkája. Még akkor is, ha ehhez elvárások és termelékenység társul és van aki visszasírja az egyszerűbb időket. Még akkor is, ha sokak számára nehéz átlátni a szép új világot. 3-4 év alatt ugyanis piszok sokat változik a világ. Egy 4-5 éves telefonnal nem csak az lenne a baj, hogy mára tönkrement és gazdaságosan nem javítható. Hanem az is, hogy borzasztóan elavult.

Mi történt 3-4 év alatt? A Windows Phone 7 megjelenésekor is lehetett tudni, hogy átmeneti termék. Azt is, hogy ha a Microsoft továbbra is ragaszkodik a jó felhasználói élményhez, és ehhez egységes magas konfiguráció igényt jelöl meg, akkor esélytelen az upgrade. Ez pedig sem a fejlesztők, sem a fogyasztók szemében nem tette ideális termékké. Ellenben azóta van olyan ország (pl. Olaszország) ahol a készülék eladásokban a Windows 8 veri az iPhone-t. Mindezt annak ellenére, hogy új platformra váltani mindig nehéz és drága, mert az appokat újra meg kell venni. Aki még a régi Windows Mobile-t látta 4 éve, annak számára döbbenetes a változás. De érdemes megnézni az akkori és a mai Androidos eszközöket is.

És az autóiparban mi történik mondjuk 10 év alatt? 10 éve még nem volt Dacia Logan. Hogy ez alatt mennyi extra és kütyü vált a csúcskategória exkluzív játékszeréből az olcsó autóban is megforduló tucatáruvá? Hosszú lenne a sor. De változtak a kibocsájtási normák, változott a fogyasztás mértéke is, elterjedt a downsizing... Soroljam? Ja és persze a Formula 1 is megváltozott. És tudják mit? Ha sok dologban nem is szép az irány nem kár, hogy megtörtént ez a sor változás. Egy 10-15 éves autó akkor sem érne igazán többet, ha 40 évre tervezték volna. Hiszen azóta sokat változik a világ, és bár a veteránrajongókat vonzaná nem lenne egy racionális és népszerű választás. Mellesleg sok esetben olcsóbb lenne kicserélni, mint javítani. Nem nehéz sem olyan balesetet, sem olyan műszaki problémát elképzelni ami gazdasági totálkár.

És bár érzelmileg fontos az, hogy ezeket olcsóbb megvenni, és egy darabig gurulnak, van ezzel két apró baj. Az egyik a biztonság kérdése. A másik az, hogy vagy aránytalanul sokat kell rájuk költeni, vagy széthullanak. Hogy miért? Mert az új alkatrész drága. Amikor pedig van többet tudó fiatalabb autó, akkor az értékvesztés brutális lesz. Mert a sokadjára levedlett kétes előéletű darabot így is úgy is csak "kispénzűeknek lehet eladni". De ha kiszámoljuk, nekik sem biztos, hogy megéri. Mert sok ilyen darab nem sokáig marad autó, nem sokáig kap forgalmit. Akkor pedig jön a bontás és a forgalomból való kivonatás költsége. Ha a 300.000 forint mellé a kezdeti dolgokra elmegy még 100.000 forint. A bontásra, kivonatásra mondjuk 50.000 forint... És az autó néző körutak és a munkaidő értéke is 50.000 forint... Nos akkor ezen az autón 500.000 forintot bukott a delikvens. Pedig, lehet az is, hogy csak 2 évig tudja használni.

És ehhez elég akár törés, akár csak a fogyó-kopó alkatrészek kérdése, vagy éppen az autó karbantartásigénye. Ami ugye a korábban gyártott tartósabb autóknál is volt. Évi 250.000 forintos értékvesztéssel számolva, és lenyelve azt, hogy "amit behoz az alacsonyabb fogyasztás azt elveszítjük a karbantartáson, mert tovább akarjuk használni" viszont nem olyan rossz autót kapunk. 

Neked hány forintot érne a 40 éves tervezett élettartam? Vagy egy 10 év múlva is működő telefonért mekkora felárat vállalnál? A trükk viszont az, hogy a termékek árában egyre magasabb értéket képvisel a szellemi munka, a kutatás-fejlesztés. Ez adja a fejlődést, ezért éri meg így vásárolni. Ellenben egyre rövidebb idő alatt kell kitermelni ennek a költségét, ez pedig sokat számít... Annak ellenére, hogy még így is jobban járunk, mintha lassú fejlődéssel, tartós és javítható termékekkel találkoznánk.

Csakhogy csak azért éri meg fejleszteni, azért éri meg javítani, mert nem a munkának, hanem az azzal megteremtett értéknek van becsülete. Azt pedig, hogy mi értékes elsősorban a vásárlók döntik el. Az övék a döntés: Miért hajlandóak pénzt áldozni.

És megjegyzem: A hiánygazdaságot nem lehetett nyersanyaghiánnyal jellemezni. Nem lehetett, hiszen számos dologban "volt anyag bőven" lényegesen több is mint kellene. Anyag is, energia is. És bizony több munkaóra is volt. Csak éppen a munka mennyisége, a tervben vállalt számok voltak fontosak, nem a kiszolgálható vevők, a megteremtett érték. Így aztán sok munka csak szemetet termelt, és számos dolog hiánycikk volt. És örülhetünk, hogy mi javarészt megúsztuk a jegyrendszert. Tök mindegy, hogy FIDESZ mondja, vagy Munkáspárt, esetleg pártfüggetlen autóbuzi... Nem akarok ilyen munka alapú társadalmat, mert nem szeretném megkockáztatni a kenyérre is bevezetett jegyrendszert.