A legjobb támpont sok helyzetben egy példakép. Megannyi sportoló merít ebből energiát... Megannyi politikus teheti fel magában a kérdést, mit csinálna X vagy Y aki a saját példaképe. De politikai példaképet nagyon nehéz találni. Mert aki túl távoli, az nem volt hozzánk hasonló helyzetben. Így többnyire magyar kell, és mondjuk nem árt, ha időben sem felmérhetetlen a távolság. Kik jöhetnek szóba? Van aki a Horthy korszakra mutat. Más neonáci. A karakteres példák között ott van Rákosi, Nagy Imre, és Kádár. A későbbiek ritkán váltak igazi példává. Egy-egy botrányokkal terhes ciklusnyi idő alatt nem is lehet. Megannyi politikus tekint hát Nagy Imre felé. 

Ugyan lehetett más Nagy Imre nevű hadifogoly is, de ő volt az aki kommunista volt. A Vörös Gárda tagja. Mindenki döntse el maga, hogy ezek után melyik Nagy Imre nevű volt hadifogoly vett részt a cár kivégzésében. És nem csak a túlélés miatt volt a rendszer támogatója. Hanem Magyarországon is. Persze egy idő után visszatért a sztálini Szovjetunió területére. Mint Moszkva jó barátja természetesen 44 után fontos szerepeket is kapott. Részt vett a Rákosi rendszer felépítésében, működtetésében. 

Hogy ez alatt az időszak alatt nem csak Rajk per olt, de például Kádár-t is elítélték, és nem bántak vele kesztyűs kézzel... Mondhatjuk úgy is, hogy akinek Nagy Imre a példaképe, az bizony maga is önszántából Moszkvabarát, és önszántából támogatná a sztálini vérengző államszocializmust, Nem kell hát furcsállni azt, hogy akik róla emlékeznek meg, azok az arcukat Moszkva felé fordítják. Hogy amihez köze volt ügy, abban valóban más lenne-e aa felelős? Nem tudjuk.

De azt tudjuk, hogy Sztálint is villámgyorsan cserélte le az új irányelvek, az újfajta szovjet minta tiszteletére. És ebben olyan sikeres volt, hogy "Imi Balsoj igyi damoj!" felszólítással akarta a forradalom jelentős része Moszkvába zavarni. Ő mit tett? Kivárt. Nem érdekli, hány embert, portást, takarítónőt vagy mást büntetnek meg a politikája miatt. A nemi erőszak, a lincselés az ilyen események velejárója. A fontos az volt, bármi lesz is, hogyan tudja majd a hatalmát átmenteni, egy esetleges nyugati hatalomátvétel esetén is. 

A forradalom véres volt. A leverése még véresebb.

A megtorlás is kemény kezű volt. Több száz embert a szovjetek végeztek ki. Akiket nem, azok között volt aki a forradalom után is aktív volt, veszélyesnek látták.Az ítéletek között voltak borzalmas bűnök is. Hiszen ugye akadt olyan, akit "bármennyire is veszélyesnek láttak mégiscsak gyerek". Lehet azon vitatkozni, ez a szovjet uralomból mennyire következett. Hogy melyik végzett ki több embert. De ha azt is mondjuk a kivégzések java a szovjetek bűne volt, hogy kevésbé volt kíméletlen mint a Rákosi rendszer, hogy itt volt kegyelem... De a rendszert, az államszocializmust mint a tömeggyilkos izmusok egyikét menteni nem lehet, és nem is szabad. Mert vannak bűnök amikre nincs mentség.

De bárhogy is gondolkodunk arról, hogy Kádár János politikája ekkor életeket mentett, vagy növelte a halálos áldozatok számát egy dolog tény: Ahhoz, hogy azokat a vezetőket akik vezette rendszer ellen indult a forradalom, de a hatalmukat próbálták átmenteni elárulva szövetségeseket, elárulva azokat akiken a forradalmárok eleinte az ő bűneiket verték le, Kádár János vette fel azok listájára akik ellen a rendszer fel akar lépni. 

Így lett köpönyegforgatással mártír, és ezzel együtt példakép. Hogy mit csinálna ma Nagy Imre? Mit csinál az aki róla vesz példát? Jó kérdés. 

De Október 23-án nem ő a példakép. Hanem az, egy a sztálini modellhez köthető vezetőnek azt merte mondani, hogy "Imi Balsoj igyi damoj!" És ha valakinél ez fordítva van, akkor kisebbik rossz lehet a politikában. De jó semmiképp.