Egyetlen baj van a nyilvánvaló érveléssel: Feltételezi, hogy beszámítható vagy. Mind általában, mind pedig az elkövetés lehetséges pillanatában. Nem befolyásol sem alkohol, sem más tudatmódosító szer, nem kerülsz önhibádon kívül is olyan helyzetben amin nem tudsz, nem is tudhatsz uralkodni, ami kapcsán megállapítják: átmeneti elmezavar miatt nem voltál beszámítható. Ha ugyanis ezt kimondják akkor bizony az azt jelenti, nem rajtad múlott. És ez a tanács nem ért semmit. Van viszont egy másik tanács, másnak: Lesznek az életben olyanok akik nem beszámíthatóak, akik nem tudnak uralkodni magukon. Ne hívd ki magad ellen a sorsot. 

Aki azt gondolja, ez az érvelési rendszer akár alkalmazható a nemi erőszak, áldozat hibáztatás és hasonló témakörökben annak igaza van. De az a téma felvetés eddig sem kapott sok figyelmet, címlapot pláne nem. Bezzeg az aki a nyitva hagyott ajtóhoz, autóhoz hasonlította a kérdést... Ott ugyanis könnyű volt azt mondani érzéketlenség ahhoz hasonlítani. Meg minek jön valaki a statisztikával, amiben férfi áldozatok vannak... A feminista érvelésben lévő ellentmondásokkal, a pszichológiával. Vannak dolgok amik gonoszak, kijavíthatatlanok és kész. Mint a nemi erőszak. Vagy a gyilkosság. Ami kapcsán a lelkes feministák oly sokszor mondják azt, hogy van amikor valaki nem tud uralkodni magán. Ha ilyen helyzetbe hozzák, az nem az ő hibája, és különben is a másik ezért megérdemelte.

A baj csak az, hogy az értelmezésük diszkriminatív. Ha a nőnél szakad el a cérna, mert megbántották jó. Ha a másik félnél akkor rossz. És közben az olyan nemi sztereotípiák ellen beszélnek, hogy nőt nem ütünk meg és pont. De leszarják a statisztikát ami szerint a súlyos nem kölcsönös családon belüli erőszaknak nagyobb arányban nők az elkövetői. És persze az áldozatok között van több férfi. Ebből a helyzetből az a szerencsétlen aki a feministák szerint kevésbé fontos nemből származik viselje el a súlyos sérülést. Mert biztos nem becsülte meg eléggé a nőt. Akitől persze nem várható el, hogy megbecsülje a férfit. Hogy a fenébe tenné ki ezt egy olyan portál, ahol a férfi szerkesztők között is van feminista? 

Nem kérem. Ezt önmagában nem teszik ki. Nem azért, mert gonoszok. Hanem azért, mert a feminizmus, mint minden előítélet, olyan vak hitet jelent, ami alapján a tényektől függetlenül dönti el valaki, hogy mi az igazság. Márpedig, ha ez után az adott újságíró az igazság elfogadható szeleteit ki akarja zárni, akkor abból minden kikerül ami nem fér össze az ilyen előítéletekkel. Például az "így néz ki egy antifeminista" pólóban virító lányok, és az ő érvelésük is. Vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz szükséges olyan apróságok is eltűnnek, hogy akár nemi erőszaknál is ki és mikor válik áldozattá, mi a definíció. 

És éppen így nem lenne fajsúlyos téma az sem, ha a magánélet szentségét, a jó hírnévhez való jogot említeném. Meg mondjuk egy lehallgatással, illegális információszerzéssel elkövetett karaktergyilkosságot, ami után a politikus és családja megélhetése veszélybe kerül. Mert ott is el lehet mondani, a lehallgatás ellen az a legjobb megoldás, ha mi magunk nem tesszük. 

Csakhogy az elszakadó cérna, a pillanatnyi elmezavar, a kontrollálhatatlan gyilkosság, ahol az elkövető mégsem lehet bűnös, hiszen nem volt beszámítható, nem feltétlenül csak a családon belüli erőszak elkövetőit fenyegeti, nemüktől függetlenül. Hanem sok mást is. Nyilván a bank elleni robbantás sem megbocsájtható. Sok más sem. De ahány embernek konfliktusa volt a bankkal, és mindegy ki milyen mértékben hibázott, sajnos várható volt. Mint ahogy mindegy, hogy sok politikus jó ember, vagy rossz ember, ha a nagy csatározások közben sok kilátástalan helyzetbe került ember közül csak néhány lesz elég őrült, hogy nagy kést vigyen a politikus fogadóórájára az bizony az érintett politikust nem vigasztalja.

Az sem, ha az esetleges mártírhalála a pártját akár erősítheti is, ha nem az lesz a szöveg, hogy ők juttatták polgárháború szélére az országot. A jó politikus amikor a törvényben ott van a beszámíthatatlanság kérdése, felismeri, hogy a sok megkérdőjelezhető alkotmányosságú intézkedés, kockázatos. Ha más családok megélhetését fenyegeti, ha az éhhaláltól, fagyhaláltól félő ember "jogos önvédelemre gondol", és hiába kell korrigálni ez csak vélt jogos önvédelem, a tévedés és a kilátástalan helyzet miatti átmeneti elmezavar (beszámíthatatlanság) volt a büntethetőséget kizáró ok, az nem vigasztalná sem a meggyilkolt politikust, sem a családját. 

A fegyvertartás jogát biztosító alkotmány kiegészítés az USAban javarészt pont azért született, hogy az emberek fegyverrel is megvédhessék magukat a zsarnokság, a politikai korrupció ellen. És ez az érvelés a napi politikai közbeszéd része. Aki kénytelen ezt elfogadni, azt nem vigasztalja az, hogy egy támadás után ő mártír lenne, a másik fél pedig terrorista. Inkább tudja, hol vannak a határok, amíg nem lesz elég szélsőséges ahhoz, hogy valakinél elszakadjon a cérna. És ennek kultúrája van, ezt a határt sokan megtanulják, és ahogy megtanulják ezt a határt, úgy ez mindkét félnek támpont. Kevés a politikusra vadászó mesterlövész. De a legtöbb politikus tesz is azért, hogy ne ő legyen az első célpont. 

A politikus sem gondolja azt, hogy a választók kevesebb, mint felének a szavazata őt mindenre feljogosítja. A választó sem látja benne azt a korrupt, politikából meggazdagodó zsarnokot aki ellen akár a kiegészítés, akár egy büntethetőséget kizáró ok megfelelő alapot jelentene a gyilkosságra. És ez így van jól. 

Szerencsére politikai okokból elkövetett emberöléstől itthon sem kell tartaani. Egyellőre. De hackeléssel, lehallgatással és szivárogtatással elkövetett karaktergyilkosságnak könnyen lehet áldozata a politikus. És ilyenkor sem vigasztalja az, hogy az ismeretlen hacker akit meg sem fogtak bűnöző. Senki sem fogja azt mondani, hogy "szegény politikus". Még csak azt sem, hogy áldozathiváztatás azt mondani, csak az kerül ilyenn helyzetbe aki elkövetett valamit. 

A törvény és a társadalom nem csak egy módon igyekszik megakadályozni a bajt. A tiltás mellett számos más eszköz  is van. Az odafigyelés, az egészségügy, a mentális betegségek szűrése, a rászorulók ellátása. A konfliktusokat tompítani, elkerülni igyekvő politika és társadalom. Az egymásra való kölcsönös odafigyelésre építő "biztonsági megoldások," mint a Neighborhood Watch. Persze ott is van aki úgy gondolja, ő az a gyevi bíró akinek ehhez nem kell alkalmazkodnia. A hivatalára mutogat. Tüntető sétát tart. Ír, felszólal, vitatkozik. Joga éppen van hozzá. Csak ez nem védi meg a következmények alól. Egyszerűen azért, mert egy ország nem kriminalizálja, és nem is kriminalizálhatja az átmeneti elmebajt. 

Hogy ebből kinek kell levonnia a tanulságot? Feministáknak? Bankároknak? FIDESZes politikusoknak? FIDESZ közeli vállalkozóknak? Újságíróknak? Bloggereknek? Gamereknek? Mindenki döntse el maga. Ha feleslegesen óvatos az őt korlátozza, ha feleslegesen kockáztat, hát saját magából lehet áldozat. És bár nem szeretném, ha valamely műsoromat megszakítanák, mint anno a Kacsameséket, mert valamelyik vezető politikust a fogadóóráján, az utcán, a boltban, vagy bárhol halálra szúrtak. De bloggerként nem tehetek ellene semmit. Hacsak azt nem, hogy erre a problémára is igyekszem felhívni a figyelmet. 

Piszkosul nem örülök annak se, ha valaki más lesz úgy bűncselekmény áldozata, hogy egyszerű lett volna elkerülni. Csak azt kellene felfogni, hogy az országban, a világban sokféle ember van. Önhibájából és önhibáján kívül beszámíthatatlan emberek is tömegesen. És mindegy, hogy az eredmény csak súlyos testi sértés, nemi erőszak, vagy gyilkosság. Az lenne a cél, hogy a lehető legtöbbet megelőzzünk az ilyen esetek közül. 

Őrültek vannak. A kilátástalanság okán átmeneti elmezavar is ismert probléma. Abban igaza van a politikusnak, hogy havi 400 forintért senki sem fog került tenni és többezer forint ára benzint elégetni. De ez is egy újabb csepp a pohárban.