Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet felmérést végzett a Nincs hova hátrálnunk! tüntetésen. A nem reprezentatív kutatás ugyan az adott tüntetésről viszonylag pontos képet adhatott, ám ebből igen nehéz sok más tüntetésre következtetni, tekintve az egyes tüntetések szervezői közötti konfliktusokat. Az egyes tüntetések létszámában éppen úgy különbség volt, mint a mondanivalójában, az általuk elérni kívánt emberek körében. Jól látható, hogy egyes tiltakozások konkrét problémákra kerestek választ, más tiltakozások általában kormányellenesek voltak. 

Alapvetően hibás elgondolás a két tüntetés típus látogatói közé egyenlőségjelet képzelni. Pedig vonzó azt mondani, a résztvevők alig 1%-a volt kormánypárti szavazó. Hogy miért hibás elgondolás ez? Mert a Nincs hova hátrálnunk! tüntetés nem tudja megszólítani azokat akik nem a kormányváltásban látják a legjobb megoldást. Aki a blogot végig nézi, pontosan látja azt is, hogy a választások előtt, sok kérdésben leírtam, hogy miért a FIDESZ az aki leginkább kormányképes, és a legkevésbé rossz választás. És tudatosan egy rosszabbat választani, tudatosan ártani másoknak és magunknak gyűlöletből, protest szavazatból erkölcsileg nem támogatható.

Márpedig, ha a választások előtt, között, ezzel a FIDESZ mellett érveltem, és számos címlapos post akár befolyásolhatott is szavazókat, nem lehet azt mondani, hogy ellenzéki lennék. Még akkor sem, ha azt mondom az ellenzéki pártok egy része, ha képes lenne alternatívát nyújtani, megütni egy minimum szintet szimpatikus lenne. És a szimpátia okait is elmondom. Jól látható, hogy ebből az alapállásból képtelenség azt várni, hogy elmenjek egy olyan kormány ellenes tüntetésre, ami alternatíva megnevezése nélkül követel kormányváltást. A FIDESZ kormányzással szemben kritikus, de azt alternatíva hiányában, vagy legkisebb rosszként elfogadó rétegek számára a Nincs hova hátrálnunk! tüntetés üzenete nem vonzó.

A tüntetés viszont kisebb is volt, mint az Internetadó elleni tüntetés. És mégis a tüntetés résztvevőinek egy szignifikáns része nem vett részt a korábbi tiltakozások egy meghatározó részén. A résztvevők 27% ugyanis legfeljebb egy tiltakozáson vett részt, ennél több netadó elleni tüntetés volt. A több, de nem "minden" tiltakozáson résztvevők kapcsán is kérdéses, ki melyik ügyet érezte magáénak. Ne feledjük azokat a fanyalgó csoportokat akik panaszkodtak, hogy az ő tüntetéseik, stb. kevesebb embert vonzottak... Ők feltehetőleg nagyon máshogy gondolkodnak, mint akik egy-egy konkrét tüntetésre mentek el. Ha az ilyen aktivista csoportok egymásra találtak, akkor látunk egy másik tömegbázist, látunk szervezeteket. És nekik is volt több tüntetésük. 

És érdemes megnézni, hogy az adott tüntetésen sem a NAV ügyek, sem az Internetadó nem volt fontos a résztvevők számára. Nem azokról a tömegekről van szó, akik egyik-másik új tüntetést naggyá tették, akik közül sokan láthatóan újak voltak. Így pedig kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy ez az üzenet más célközönséget szólít meg, mint mondjuk a netadós, a NAV ügyre építő, stb. tüntetés. És így érthető, hogy miért nem sok olyan ember volt aki "minden" fontos tüntetésen ott volt. Ha viszont nem egy tábor kisebb-nagyobb része tüntet újra és újra, hanem több táborról van szó, az a FIDESZ számára borzasztóan rossz hír. 

Nos ezért nem intézném el azzal a tüntetés kérdését, hogy a szokott balliberális hőzöngők. 

Számos más tüntetés viszont a FIDESZ által is teljesíthető elvárásokat fogalmazott meg, így pedig a párt jelenlegi politikájával szemben nyíltan kritikus, de amúgy FIDESZ szavazó, FIDESZ szimpatizáns réteget is képes lehetett megszólítani. A tiltakozásnak ilyen esetben nem csak a megjelenés, hanem az ismert politikusok, véleményformálók esetleges óvatos nyilatkozatai is részei. Számos esemény ellen pedig akár a FIDESZ politikusai is felszólaltak, akiknek eszük ágában sem lenne leváltani a FIDESZ-t. 

A két féle tüntetés típus közötti méretbeli különbségnek az oka nem az újabb és újabb botrányokban, fáradtságban, vagy valamely csodában keresendő, hanem a két tüntetéstípus eltérő üzenetében, eltérő célközönségében. Hogy miért sokkal nagyobb az a tüntetés, amit FIDESZ szavazó, FIDESZ szimpatizáns is meglátogathat, amit FIDESZ szavazóként is magáénak érezhet, annak ellenére, hogy a kormány egy intézkedése ellen tiltakozik? 

Az egyik lehetséges szempont az, hogy azokon nem 1%nyi FIDESZ szavazó van. És ahogy több FIDESZes politikus is kritikus sok botrány, intézkedés kapcsán, úgy a választóik jelentős része is megengedheti magának ugyanezt a kritikát. Ha a kormány egy része belőlük is ellenséget képez, akkor ezek a választók egy idő után tartósan megszűnnek FIDESZ szavazók lenni. Hogy bizonytalanok lesznek, és a jelenlegi ellenzéki szavazatokkal szemben kevesebb FIDESZ szavazat áll majd, vagy esetleg közvetlenül erősítik az ellenzéket? Nem tudni. De ez azon is múlik, hogy feltűnik-e olyan politikai erő aki képes őket megszólítani.

Jól látszik az, hogy a FIDESZ már egy "kreatúrapártot" vizionál, ami koalícióra törekedne és ellenőrző szerepet játszhatna. Ez pedig nem kormányváltás, hanem új politikai helyzet. A FIDESZ felmérte az erre mutató igényt, és igyekszik ezt jó előre támadni. Ugyanakkor azok akik csalódtak a FIDESZben, egy ilyen támadás kapcsán könnyen lehet, hogy nem a FIDESZ mellé állnak, hanem tartósan ellenzéki szerep felé mozdulnak el. Mivel ez a réteg sok dologban jónak tartja a FIDESZ politikáját, ezért az azt mindenben eldobni törekvő ellenzék nem is képes ezt a réteget megszólítani. De, ha a FIDESZ a kritikát látványosan megfogalmazó és bemutató szavazóiból ellenséget és ellenzéket csinál az új helyzet.

Ez a réteg politikai és egyéb gesztusokkal visszanyerhető lenne, de nem látok erre mutató igyekezetet. Ugyanakkor a Kreatúrapárt víziója nem feltétlenül az egyetlen felmerülő forgatókönyv. Hiszen, ha az EPP jelentős része megüzeni a FIDESZ számos politikusának, hogy támogatnák Orbán párton belüli leváltását, egy olyan hatalomváltást ahol a FIDESZt váltja a FIDESZ... Az is egy lehetőség. Mint a látványos pártszakadás lehetősége is. Ezek ellen viszont nehéz hatékonyan fellépni. A Népszava a párton belüli hatalomváltás lehetőségét mérlegeli. De közel sem ez az egyetlen lehetőség.

Ez a réteg eddig sem feltétlenül hitt a FIDESZ minden szavában, ismerte a beszédek kettősségét, így itt nem jelent gondot a megrendült bizalom hatása a hitelességre, a kommunikációs csatornák hitelességére. Itt nincs kommunikációs válság. 

Éppen így igaz az is, hogy egy politikailag kevésbé aktív réteg aki eddig akár a FIDESZre is szavazhatott, ma a bizonytalanok táborát táplálja. De a bizonytalanság nem hoz látványos tiltakozást. Így ezt a mért és jelentős réteget nehéz lenne a tüntetéseken megkeresni, hacsak nem valamely őket személyesen érintő kérdésről van szó. És az előző csoporttal szemben, mivel nem foglalkozik annyit a politikával, nincsenek olyan elvárásai amiket politikai gesztusokkal lehet kielégíteni. Szélesebb rétegek szavazatát megvenni viszont borzasztóan nehéz.

Ez a réteg viszont elégedetlen, de bizonytalan. Nem feltétlenül lát alternatívát, nem vár eredményt tüntetéstől, tiltakozástól, és otthon marad. Viszont éppen így elveszhet a FIDESZ számára, és ez egy újabb kör amivel kénytelen lenne a FIDESZ valamit kezdeni. Csakhogy itt a gesztusoknak már nem elég egyszerű politikai gesztusoknak lenni. Ugyanis a probléma nem elsősorban a támogatás elvesztése, hanem a hitelesség elvesztése. 

És nem csak az RTL Klub-ra mutogatok, hanem inkább a közszolgálati híradóra. Ugyanis ahol a választók azt élik meg sorra, hogy ami a TV szerint rendben van, az a tapasztalataik szerint nincs rendben, akkor a kormányzatot dicsérő pozitív hírhez az "ezek megint elcsesztek valamit" érzés járul. Pavlovi reflex. Hogy az RTL Klub esetleg elmondja, hogy mit csesztek el, az már csak hab a tortán. Márpedig pozitív üzenetű döntésekkel visszanyerni leginkább azt lehet, aki meghallgatja azokat. A FIDESZ korábbi népszerűségvesztései pedig nem ilyen jellegű problémát jelentettek, így ez a FIDESZ számára részben új helyzet, amit nagyon nehéz megoldani.

Nagyon nehéz megoldani, mert a belső kritikának is sokkal több hitele van, mint a megjelenő ellenpontnak. Pokoroni, Deutsch, de még Kövér egyes megszólalásai, Simicska konfliktusa az Orbán rendszerrel szemben, mind-mind azt az üzenetet hordozza, "mint ti is, mi is elfogadtuk valameddig ezt a politikát. De mint nektek is, nekünk is elegünk van". Ez pedig akár népszerű alternatívává teheti őket. 

Jól látható, hogy a fenti két csoport könnyen megnyerhető egy FIDESZ utóddal, és a megfelelő politika folytatása esetén kevés hívet vesztenének. Ugyanis sem Orbán, sem Habony, sem Lázár, sem Rogán, de még Matolcsy sincs abban a helyzetben, hogy ellenpontot jelentenének. És igen kérdéses, hogy a még kevésbé népszerűtlen és korrektebb politikusok merre néznének. Kétharmad nélkül persze nehéz lenne sok dolgon változtatni, de messze nem lehetetlen. 

A fenti csoportokat pedig a jelenlegi ellenzék nem tudta megszólítani. Amikor a kormány bukását a mozgástér elvesztésével azonosítottam, sokan elkezdték mondani a megnyert választásokat, stb. de a politika célja nem választást nyerni, hanem kormányozni. Ehhez a mozgástér a lényeg. 

Azoknak a FIDESZes politikusoknak, akiket Orbán nem igazán kedvel, mert mernek nemet mondani, a mostani konfrontáció után nincs sok lehetőségük Orbán mellett. Jöhet a figyelmeztetés a veteránoknak Rogán Antaltól, de nem sokat ér, mert a konfliktus törése már marad. Nekik lehetőségük akkor van, ha változásra készítik a FIDESZt, vagy egy szakadás elég nagy ahhoz, hogy a FIDESZről leszakadó rész legyen a következő kormánypárt.

A sok informális javaslat kapcsán persze felmerülhet a kérdés: Kihez lojális a FIDESZen belül egyik-másik ötletgazda. A jelenlegi irányhoz, vagy azokhoz a FIDESZes politikusokhoz akik a váltásban érdekeltek, és lazán tesztelhetik mekkora marhaságot vezet be Viktor. És meddig megy el, meddig és kire oszt feladatokat. Egy ebből elinduló tisztogatás és árokásás is megpecsételheti a vezetés sorsát.

De a Nincs hova hátrálnunk! iránya nem az eddig említett valamelyik irányt képviselte. Ők is új szintjét élik meg a tiltakozásnak, azt ahol úgy látják nincs vesztenivalójuk. Ugye mindenki sejti, hogy aki így gondolkodik az szélsőséges tettekre is hajlandó, sok módon akadályozhatja a kormányt, komoly károkat tehet itt-ott. Idáig eljutni nem egy rövid távú folyamat. Valóban hangsúlyosak a veteránok e körben. Ez az irány viszont azt is mutatja, a következő hídlezárás és más akció kapcsán könnyen lehet, hogy a 10-20 ember helyett párszáz fős, vagy akár nagyobb csoport is lehet olyan emberekből, akiknek nincs vesztenivalójuk, semmi sem tartja vissza őket. És akiknek esetleges kemény fellépése tovább ront a kormány helyzetén. 

De aki konszolidáció helyett tartós válságról beszél is, az sem akar több csoportról, eltérő igényről beszélni, hiszen a tartós válságát vizionáló ellenzéki szereppel nehezen egyeztethető össze, hogy a fenti csoportok közül van olyan akinek tiltakozása súlytalan, mert a választások előtt is megvolt, és van olyan aki ma is a FIDESZre szavazna. És vannak a meg nem szólított bizonytalanok, akikre nagyon nehéz építeni, akik nem látnak és nem teremtenek alternatívát. 

Hogy a tartós válság nem elsősorban a NER válsága, hanem azé a politikai elité, ami nem volt képes egyetlen épkézláb alternatívát sem találni. Aminek meghatározó alakjai ilyen komoly helyzetben sem azon munkálkodnak, hogy jó alternatívát nyújtsanak, hanem egymást és a leváltani akart kormánypártot öncélúan fúrják...