Mi a baj a gazdasági menekültekkel?

Könnyű az eltérő értékrendre mutogatni, de nem árt elgondolkodni máson is. Mondjuk azt, hogy a saját sikertelenségükért a környezetüket teszik felelőssé. Sokan vártunk jólétet a demokráciától, kapitalizmustól, EUtól, és sok embernek ez nem jött össze. A gazdasági menekült számára sem garantált a siker. Főleg azért, mert sok esetben nehezen illeszkedik be, nehezen szerzi meg az új helyzetben való boldoguláshoz szükséges ismereteket. Így pedig az ismételt sikertelenség kapcsán is kereshet felelősöket, bűnbakokat. Ez a bűnbak keresés, ez a látásmód pedig a radikális eszmék melegágya.

A beilleszkedési problémák részben annak köszönhetőek, hogy a kulturális különbségek és az eltérő értékrend okán nagyon nehezen alakítanak ki olyan kapcsolatokat, amik később a boldogulásukat segíti. Ráadásul az eltérő értékrend, eltérő munkamorál, eltérő ismeretek, stb. bármely potenciális munkaadó szemében kockázatot jelentenek. Ezt a problémát pedig a gazdasági menekült ritkán méri fel. Akit viszont az eltérő értékrend miatt akár kicsit el is ítél és a sikertelenségét okozó ellenségnek lát, azzal szemben könnyebben biztatható erőszakos cselekedetekre. 

A gazdasági menekült sok esetben illegális bevándorló, aki hasonló helyzetekben nem ragaszkodott a törvényes megoldáshoz, így nem várható, hogy később csak ebben hisz. A gazdasági nehézségek miatt rossz környékre kerül, a bűnözés is megjelenik... Nomeg a hasonló helyzetbe kerülők és a bűnüldözés kapcsolata is kap némi etnikai színezetet. Ahol a bűnüldözés kapcsán a bűnözőt etnikai alapon védik, ott kialakul az erre adott általánosító válasz is. Azaz a rasszizmus, az előítéletek, a diszkrimináció sokszor lesz probléma, ami erőszakhoz vezet. 

Jól látható, hogy a fenti megállapítás a gazdasági menekültekre vonatkozik. A migráció jelentős része viszont nem valami elől menekülés. Aki a munkaerőpiacon belül oda költözött belföldön is, ahol jobban tudott boldogulni, mert a saját rugalmasságában, tenni akarásban látta a siker lehetőségét, bűnbak keresés helyett, annak esetében a migráció alapja egy vélt vagy valós munkaerőpiaci kereslet, ami kapcsán a munkavállaló alkalmazkodni is kész. Olykor nem lakást, hanem szobát bérel, megoldást keres. 

Jól látható, hogy a törvényes migráció ami a munkaerőpiacon feltételezett keresletre reagál egészen más helyzet, mint amikor valaki a rossz helyzetéért a környezetet teszi felelőssé és menekül, de a konfliktusban a környezet megbüntetése sem áll távol tőle. Ez a látásmód pedig az ott felnövő gyerekre is átragadhat könnyen, még akkor is, ha a neveltetés nem radikális, sőt el is ítéli a radikális dolgokat. 

Hogy a gazdasági menekültre van-e szükség? Vagy a török vendégmunkásra? A törvényes kínai bevándorlóra? Jó kérdés. Meg merném jegyezni, hogy sok kínai bevándorló sem szaladna el egy kis munka elől, és a törökkel sincs bajom. De a törvényesen bevándorolni akaró, a lehetőségeket figyelő arabbal sem. Aki viszont mindenért csak másokat hibáztat, nem akar beilleszkedni, harcol vagy menekül, de gond nélkül törvényt sért, és akiből ezért konfliktus lesz, azt nem tekintem egy kategóriának a törvényes bevándorlóval. És bár ez nem feltétlenül PC, de magánvélemény: Az ilyen embert nem feltétlenül látom szívesen.

Aki viszont politikai menekült és beilleszkedne az más kérdés. 

Mondjuk úgy a kormánypártok politikája mögött itt is van egy felismert és megoldandó társadalmi probléma. Jól ismerjük azt, hogy a kormánypártok foglalkoznak a problémákkal, leegyszerűsítik és egy népszerűnek látszó megoldást adnak rá. Van aki szerint a felismerés kívülről jön, a megoldás mögül hiányzik az érdemi munka, az ilyen népszerű marhaságok a populizmust idézik... Az egy személyben hozott központosított döntések rendszer pedig az ötvenes éveket. Más viszont azt emelné ki, hogy a probléma valós, a megoldással vannak akik egyet értenek. 

Csakhogy a bevándorlással nem mennyiségi, hanem minőségi probléma van. Amíg jut elég munkaerő, amíg egy ország vonzó, addig lesz bevándorlás is, viszont az illegális bevándorlás, az alkalmazkodni nem akaró gazdasági menekültek az alkalmazkodni készek legális migrációja elől is elveszik a munkahelyeket. 

Ha a bevándorlás kapcsán egy állam minimális elvárásként megnevezi a beilleszkedésre való törekvést, és egy reális elképzelést, hogy ez sikerüljön is, akkor máris kizárjuk azt akik nem valamiért, annak ismeretében érkeznek, hanem valami elől menekülnek pusztán gazdasági okokból. Ez az elvárási szint viszont nem a kirekesztésről szól, és egyszerre beszél befogadásról és a gazdasági menekültek jelentette problémák megfékezéséről.

Erre a problémára sokan könnyen éreznek rá, de racionális gondolatokat nem fogalmaznak meg, csak egy rossz érzés, előítélet, kirekesztés marad. Kérdéses, hogy a kormány a racionális elvárások, a probléma azonosítása útját járja, vagy marad az egyszerű idegengyűlölet.