Nem tudjuk milyen lesz, csak azt tudjuk, hogy Simicska úrnál úgy látszik kiverte a biztosítékot. Nomeg azt, hogy vannak bizonyos nehezen tagadható szempontok. Az 50% alapvetően nyereséges iparágakat vett célba, ahol a törvényes adó optimalizálás lehetőségei is szinte korlátlanok. Ha pedig az RTL csoport kevés reklámidőt ad el, ellenben a megvett műsorhoz hozhat sok beépített reklámot, product placementet a külsős cég, akkor egyszerre csökkennek a költségek és a reklám bevételek. És akár ugyanaz a külföldi tulajdonos lehet érdekelt az új eladásban is. A maradék pedig zavarja őket, mert versenyhátrány és a lételemük a verseny. De az adott multi számára aprópénz és még így is megéri itt lenni.

A nyomtatott sajtó jövőjéről viszont hosszú ideje úgy beszélünk, hogy az a fő kérdés, hogy meddig él túl. Sokszor veszteséges, de éppen ki lehet használni az egymást támogató szerkesztőségeket, így pedig talán még egy darabig megérheti. Talán. Nos erre jön rá az 5%. Nem ugyanaz a kettő. A klasszikus nyomtatott sajtó, a Hír TV, a Lánchíd Rádió sokak szemében egyszerű pártszócső és hiteltelen, de vannak apró gondok: Az újságíró a saját őszinte politikai meggyőződését képviseli. És ha újságot írtak, hát a legnagyobb íróink is politizáltak, véleményt mondtak. És igazuk volt, ez újságírói feladat. 

Amit Simcsika úr mondd, abban van némi igazság, csak ezzel az igazsággal nem nagyon lehet a FIDESZ szavazóit megszólítani. Annál inkább azokat, akik szerint a jelenlegi ellenzék nem lép fel elég keményen Orbán Viktor ellen. A kemény megfogalmazásra megvan a piac, és megvan az is, hogy ezzel mit lehet elérni.

Ha mondjuk 2 éve megkérdezik tőlem, hogy ha Orbán Viktor meg akarna teremteni egy "lojális ellenzéket", akkor kire bízná annak a vezetését, Simicska úr a jelöltek között lett volna. Mert elég régóta van olyan bizalmi viszony ami kibírhatja a felszínen dúló háborút, és ha Viktor-t Lajos váltja akkor nem nagyon lesz elszámoltatás. És lőn csoda, Simicska úr ellenzéki szerepbe került, és minden esélye van arra, hogy erős kihívó legyen. És bizonyos szavazók kedvéért a "geci"-nél csúnyább jelző is előkerülhet. 

De nem csak a közös érdek lehetősége kérdőjelezi meg az őszinteséget. Mások szerint "menekül, mint patkányok a süllyedő hajóról" irányra látunk jó példát. Ha valóban egyszerre veszít el szavazókat a FIDESZ belföldön és a külföldi partnerek jóindulatát, akkor is indokolt új támogatót keresni a Közgép környékére. A látványos politikai háború ekkor is érdek. És persze ez esetben is lehet segíteni később az esetlegesen megbukó haverokat. Ez a két út esetleg kombinálható is. A harmadik kézenfekvő magyarázat a "csak azért van baja vele, mert éppen konfliktusa van Orbánnal", de ettől még van elég lehetősége valós érvekkel támadni, és így igaza is lehet. 

De milyen újságírásról van szó? 

Újságírói munka van nem csak az újságok, hanem a riport könyvek mögött is, és aki nem is ért egyet Moldova úr politikai véleményével az is ismerheti őt az alapos kutatómunkáról, az érdekes és a riport időpontjában hiteles megszólított emberek vélemények közléséről. Vagy mondjuk akár arról is, hogy nem rendeli magát alá egy-egy politikai oldal kiszolgálásának. Mondjuk úgy a baloldalnak is rendszeresen odamondogatott. És bizony a Hungarocamion féle konfliktus kapcsán az akkori rendszer képviselőivel szemben is vállalt konfliktust. Nem megy az ilyen munka anélkül, hogy a szerzőknek a kutatómunka során véleményük alakulna ki. Ha pedig véleményük alakul ki, és pont ezekre a gondolatokra is kíváncsiak vagyunk: Hát le is kell azt írniuk.

Bizonyára tudjuk, hogy amikor a riporter éppen a kamionosokat mutatja be, akkor bizony nála is van karácsonyi műszak. Ezt a munkát viszont nem lehet úgy csinálni, hogy a versenytárs esetében egy-egy témában nem hónapok munkája van, hanem perceké. Márpedig egy átlagos portál kapcsán a bejövő híranyagot percek alatt, a versenytársnál gyorsabban kell feldolgozni. A nyomtatott sajtó nem próbál Index lenni, mert nem lesz sosem olyan gyors. Ellenben az Index sem próbál nyomtatott sajtó lenni, mert nincs annyi idő és pénz egy-egy cikkre.

És persze van a harmadik út, a blog, ami ismét véleményt fogalmaz meg, hát megint más műfaj. Erről még persze lesz szó később. Azt, hogy Simcska úr őszinte-e, nem tudjuk eldönteni. De azt, hogy igazat mond-e, igen. A reklámadó változása ezt az irányt valóban fenyegetné. 

És amikor erre a postra van öt perce az olvasónak, és azt találgatja, hogy rá is áldozza ezt az 5 percet, vagy túl hosszú neki és már menjen a komment mezőhöz, na akkor felteszem a kérdést: Mi lenne egy több oldalas vezércikk, riport, stb. sorsa? Egy post vitaindító. A nyomtatott sajtó már eredményt ad, és nem bízza az olvasókra a feladatot. De a legfontosabb különbség: Ez munka mellett, szabadidő töredékében készül. A politikai újságírás nyomtatott formája viszont munkaidőben, túlórában, komoly időráfordítással végzett munka. Sok szakemberrel. Ettől más. És bizony egy komolyabb téma feldolgozását, legyen szó riport könyvről, vagy cikk sorozatról bizony olykor sok óra végig követni, és ennyi szöveget a többség inkább papíron fogyaszt, mint képernyőn. 

Szócső média

Ha egy blog mögött komoly szervezet, szerkesztőség, stb. van akkor szükségszerűen veszik el a blog lényege is. Hogy miért? Nézzünk meg egy Kettős Mérce szerű szócső blogot. Azt látjuk, hogy a vitában van egy mérce amihez az olvasót mérjük: Olvasson, fogadja be az érveket. És van egy másik ami szerint a blog szerkesztőit. Hát, ott van szerkesztőség közös álláspontja, miért is kellene nekik mást befogadni. Miért is lenne kölcsönös a reakció? És évek alatt azt látjuk, hogy az oda-vissza befogadás nem megy, megvan a maguk kettős mércéjük. Szócső média, ami úgy gondolja erősebb háttérrel le lehet nyomni a szent őrültek egyszemélyes blogjait, és jöhet helyére az álliberális fos. 

Ellenben a hasonló kamublogoknál nem csak a vita marad ki, hanem van sok más gond is. Mondjuk azt, hogy a blog műfajra mutogatva próbálják kizárni az újságírói etikát, a felelősséget, és megannyi mást. Így ugye a portálokkal, újságokkal szemben is előnyt szereznének. A valódi blogoknak meg sok esélye sincs akkor, ha a kihívónál fotós van, szerkesztőség, korlátlan idő ráfordítás, újságírók, újságíró igazolványok, komoly költség keret. Az ilyen ál blog szócső média taktikája az, hogy mindenben, mindenkivel szemben egyenlőbb legyen. Ha pedig bizonyos vélemények kapcsán a "nem PC", a "szélsőséges", "elítélendő" és más szavakkal el lehet nyomni a többi véleményt, hát akkor társadalmi vita elég jól korlátok közé szorítható.

Ha valaki azt mondja a járványügyi kockázat szerinte közügy, akkor nem a vélemények ütközése történik, hanem az érvelő személye megkapja a homofób jelzőt, majd a személyét érintő dehonesztáló támadás után az érvek eltüntethetőek. Éppen ilyen megoldás az áldozathibáztatás vádja.  Pénzzel, nagy csapattal, több idővel, több oldallal, stb. ugyanaz az érdek kör korlátlan előnnyel indul, és látványosan korlátozná a nekik nem tetsző vélemények megvitatását. Vajon az ilyen oldalak környékén szerveződő sajtószabadságot féltő tüntetés miért nem hiteles? És a politikailag nyíltan elkötelezett Simicska miért nem meglepő, hogy ez után hitelesebben képviselheti a sajtószabadságot? 

De nem ez a legnagyobb baj. A blog egy személyes műfaj. És pont ettől lesz értékes. Pont attól lesz értékes, hogy a blog szerzőnek változhat a véleménye. Mint megannyi választó, mint megannyi olvasó változtathat a pártállásán, véleményén, meggyőzhető. És pont ettől a folyamattól lesz hiteles. Ahol szerkesztőség és deklarált politikai célok vannak, abban pont a változni képes személyes vélemény, a meggyőződés veszik el, az csak pénzért vagy más előnyökért való lobbi tevékenység, szócső média.

És milyen furcsa az, hogy az ilyen szócső média szidta a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t, mert az szócső és sem a hasonló blogok mögötti szervezetek, sem az általuk szervezett tüntetők szerint a valahova kötődő ember elfogult véleménye már nem fér bele a sajtószabadságba. De a tüntető és "értékelő" szerepben lévő önmagában szemben merőben engedékeny Kettős Mérce igen. Vagy bármely hasonló műhelyé. 

Miért gondolnánk úgy, hogy a választók tájékozódását, a fair demokráciát sértené az, ha a Kettős Mérce eltűnne? Vagy a Fókusz a celebekkel. Vagy a vérrel és mellekkel eladott kényszer híradó? De kérem szépen a politikai témákat a saját értékrendjük szerint átgondoló, hivatásos véleményformálók eltűnése gond lenne. Mert az ő feladatuk az, hogy helyettünk is utána nézzenek dolgoknak. 

Ha Simicska úr azt mondja, hogy szerinte a politikai csatározásban sok csúnya dolog benne van, de amíg valaki a barátai mellett kiáll és összetart egy politikai tömb, nemtelen támadásokat ad is, kap is, addig ez rendben van. De amikor a barátból is ellenség lesz, mert nem ért egyet, és vélemény monopólium jelenik meg, és ehhez a cél az, hogy a politikai újságírás csak állami cégeknél legyen "kifizetődő", akkor gond van... Akkor fel tud állítani egy hiteles mércét. És valószínűleg hiteles meggyőződéssel tudja mondani, hogy miben más a sok nemtelen harcban az "ellenséggel" szemben gecinek lenni, és az eddig mellette kitartó kollégiumi szobatárssal. És mindenki értené a különbséget.

Simicska még lehet hiteles... 

Simicska úr mint ember lehet jó vagy rossz, ismer sokmindent, sok dologról véleménye van. És ez alapján csapódott adott körhöz, meglettek az érdekei. És ennek megfelelően véleményt kíván nyilvánítani. Ezt média vállalkozások tulajdonosaként, megfelelő alkalmazottakra építve teszi. És a Kettős Mérce féle szócső médiával szemben neki változhat a véleménye. Ebben hasonlít a többi választópolgárra.

És mint az adott dologban tájékozott és megalapozott véleménnyel rendelkező ember érték, ha elmondhatja a véleményét. Mert ez egy fontos kontroll. És ha ő és ezzel mondjuk a Hír TV változtatni képes az álláspontján, meggyőzhető és nem csak fix álláspontot nyomó szócső, mint oly sok Blog, akkor mindaz a vád ami eddig a jobboldali médiát érte bizonyul alaptalannak. 

Könnyen mondja azt, hogy igen a barátság, sok közös dolog, hogy benne volt, és hitt a célokban, és mint oly sok a pártot megvédő választó ő is ezen a szemüvegen át látta a dolgokat, és mint a véleménye megjelenéséért áldozatot hozó ember így volt őszinte, és ez nem egy kormánypárti szócső volt, nem hazugság, nem megvesztegetés, nem kettős mérce, nem álcivil álblog, hanem a felvállalt véleménye. És ehhez képest ezért és azért és amazért változott. 

Amit vagy elhiszünk, vagy nem. De sosem tudjuk azt mondani, hogy ő úgy tüntet sajtószabadság mellett, hogy közben ilyen vagy olyan jelzőkkel (homofób, áldozat hibáztató) próbál eltaposni sok véleményt. Hogy úgy beszél a "gyűlölet ellen", hogy az előbb említett jelzőket úgy aggatja másra, hogy ott bizony ő az aki gyűlöl a másik kérdez. Hogy úgy csinál személyes műfajt, blogot, hogy pont a személyes vonal, a meggyőzhető magánember hiányzik mögüle, de képviselt álláspont van. 

Simicskának sem hiszünk automatikusan, és sosem fogjuk tudni, hogy hol áll. De sokaknál így is hitelesebb. Mondjuk úgy az ő lapjai a sajtószabadság alapvető céljához közelebb állnak.  

De tegyük fel a kérdést, szerinted a sajtószabadság kapcsán mit kell a legjobban megvédeni? 

Simicska úr érvelését pedig nem az alapján ítélem meg aki mondja, nem a személyét érintő támadás vagy védelem dönti el mi a reakció. Hanem az alapján amit mond. És amit mond, az valóban arról szó, hogy a hazai sajtószabadságot új veszély fenyegeti. De kérdés az, hogy ez a forgatókönyv valóban megvalósul-e?