A kormánypárt okos emberei megmondták: Kommunikációs hiba. Meg részben a választó hibája, részben Simicska hibája, részben... Tudják mi volt még kommunikációs hiba? Az öszödi beszéd. Gyurcsány kapcsán nem a tettei, a programja, az értékrendje, nem is valamely botrány, lopás, politikusként való gazdagodás okozta a bukást, hanem az, hogy nem tudta mikor, kinek és mit szabad mondani. A politikai kommunikáció terén hibázott. A kommunikáció fontos. Fontos, mert alapvetően 4 dolog tartozik hozzá:

• A kommunikáció két irányú, így a választók, támogatók meghallgatása, azok valós igényeinek felmérése, is ide tartozik.
• Nem árt tudni, mit és hogyan nem szabad mondani. Itt Gyurcsány remek elrettentő példát szolgáltat.
• Nem árt tudni mi lehet jó egy intézkedésben, és hogyan lehet ezt elmondani.
• Nem árt tudni mi lehet rossz egy intézkedésben és előre felkészüli a válasszal.

Az utóbbi kapcsán ismerjük a kormány álláspontját, az ehhez szükséges számításokat végezze el más helyettük. A gond az, hogy a számolás hiánya, a rossz törvények miatt akár nagyobb cégek, akár befolyásosabb emberek jelentős része elégedetlen velük. Hatástanulmány nélkül viszont azt sem lehet felmérni a célok közül mi valósulhat meg, így a valós előnyök kommunikálása is elmaradhat. 

A mit és hogyan nem szabad mondani kapcsán nem csak a GFG féle a kormánypártok hitelét aláásó nyilatkozat jut eszembe, az öszödi beszéd, Simicska gecizése csak egy típusa a problémának. Akad olyan, hogy egy teljesen ártatlannak, vagy jónak látszó kommunikációs kísérlet is legalább ekkora károkat okoz. Erről lesz még a napokban szó.

Ugyanis a kormány éppen most igyekszik egy hatalmas pofonba beleszaladni. És igen, ez is kommunikációs probléma. Ugyanis sikerült úgy politikai ügyet csinálni egy büntetőügyből, hogy abból csak a kormánypártok jöhetnek ki rosszul. És mindezt úgy, hogy a következő időközi választás eleve nehezebbnek tűnt a kormánypártok számára, addig még sok probléma várható, és most egy hatalmas pofonba fut bele Rogán miatt a két kormánypárt. Hogy véletlen-e? Közel sem biztos.

Hiszen a kormány gyengélkedése könnyen fordítható Orbán gyengélkedésére és ő az egyik lehetséges utód aki sokat profitálhatna ezekből a hibákból, és könnyű azt mondani, hogy most amit kimond csak egyeztetett álláspont. 

De a nagyobb baj az, hogy a választók sok üzenete nem jut el a kormányhoz, így arra nem is tudnak reagálni. Sokan ezt a kormánypártok arroganciájához párosítják. Azt mondják részben a választók, részben Simicska hibája, hogy nem ők nyerték az időközi választást. Valójában a politika feladata lenne megfelelni a választóknak és elérni azt a szavazatot, aki a választókat hibáztatja az alapvetően hibázik. Ha egy kormány a gazdaság szereplői közül már a saját oligarchái egy meghatározó részével is háborúban áll, akkor felmerül a kérdés: Kivel nem? Hogy tud a gazdasággal együttműködve valamit felépíteni? És ha erre a kérdésre nincs jó válasz, mert sem az adott gazdasági szereplőket, sem a választókat nem sikerült megszólítani, az biztos nem a megszólítandó emberek hibája.

Lehet a kormányé. Vagy azoké a tanácsadóké, akikre a kommunikációt bízzák. Akiknek a felmérései is rendre tévednek. Ahonnan vállalhatatlan szövegek is előkerültek.