A menekültválság kapcsán sokan dobálóznak az "európai alapértékek" kifejezéssel, ami mögé elképzelnek valamilyen jelentést. A gond csak az, hogy az így elképzelt értékek sosem voltak jellemzőek. Jön a kapcsolódó példa 1956 és az akkori menekültek kapcsán. Csak azt felejtik el, hogy nem tudják mi történt akkor, mert arra is lusták voltak, hogy megkérdezzenek valakit aki élt akkor, aki menekült akkor, és aki ismeri az akkori eljárást. És jön a meglepetés, hogy kiderül mégsem úgy volt ahogy ők azt elképzelik. A szöveg mögött viszont feltűnik egy ismerős "értékrend".Ami szerint egy csoport bárkit szidhat, nem érdekes, hogy hazudik, hogy az áldozat kinek az anyja, apja, gyereke, ez nekik szabad, de ha az ő környezetükről érkezik vélemény, akkor az azt megfogalmazó "bunkófóbot" el kell lehetetleníteni, mert hogy meri...

A világnak egy részén ez működik, a legtöbb humorista távol is marad az ezt az irányt képviselő bölcsészkaros tömegektől és nem lép fel a campusok környezetében. Szerencsére Európában ez a politika eddig kisebbség, és ennek köszönhető talán az is, hogy a hasonló gondolkodásmódúak hiszti tüntetései kevésbé népszerűek, mint pár aktuális, sokakat zavaró kérdésben rendezett, de nem ezt az oldalt kiszolgáló tüntetés. A jól működő tüntetésre a netadós történet a legismertebb, de nem az egyetlen példa. A hasonló önjelölt véleményvezérség valóban nagy hagyomány, minden európai diktátorban is benne volt, de jelenleg inkább a diktatúrákra és az USAra jellemző "érték".

Nem is említeném ezt a kört akkor, ha 56 említése és a nácizás ne itatná át alapvetően a migráns kérdés körüli vitát.

Nos 1956 környékén sokan menekültek el az országból és akadt aki később éhség lázadást is szervezett egy osztrák menekülttáborban. A gond csak az, hogy ebből nem az a következtetés, hogy amit most a szírek csinálnak az akár elfogadható, akár ennek tükrében érthető lenne. Ugyanis jól láthatóak a különbségek. Hogy milyen különbségekről beszélünk? Nézzünk pár példát.

• A magyar menekültek az első biztonságos országban a menekülttáborban megálltak és csak sokkal később volt "éhséglázadás". A mostani kérdésben nem sok menekült ült ennyit.
• Az akkori lázadásban nem törtek át, nem szegültek ellen nyíltan hatóságnak, és nem okoztak szándékosan kárt senkinek, és az államoknak sem. Márpedig a konfliktus egyik legfontosabb vitatott kérdése ez.
• Azok a magyarok az első olyan országból, ahol már nem voltak életveszélyben, de nem voltak még szabadok, bizonytalan volt a befogadás, az ellátás színvonala már csak papírokkal mentek át. Ezen a téren kérdőjelezi meg pl. Magyarország a migránsok menekült státuszát.
• Olyan helyre igyekeztek, ahol be tudnak illeszkedni kulturálisan, és nem várták el, hogy a befogadó ország idegen kultúrához alkalmazkodjon. Így a "választhat-e a menekült" és mennyire kell hozzá alkalmazkodni kérdés nem merült fel.
• Volt náluk papír, mások is igazolták őket, így nem jelentettek különösebb veszélyt. 

Hogy miért kellett akkor ennyit a táborban tölteni? Hogy nehogy kommunistát is befogadjon a nyugat, mert bár a menekültre könnyű odafigyelni (nem ideális kémnek) de kommunista propagandát terjeszteni remekül tudna. Azaz, míg Nyugat-Európa és az USA elítélte a más politikai értékrendet vallók bebörtönzését, jogainak korlátozását, addig itt a menekülők azért voltak egytől egyig bebörtönözve, mert akár lehettek köztük politikai szempontból másik oldalon állók. Lehet képmutatásról is beszélni. 

Nem nehéz rokonságban, baráti körben olyat találni aki ezt átélte, még akkor is, ha csak "valakinek a valakije" esetleg 3-4 lépés távolságban tőlünk. És bizony van egy apró probléma, sokan közülük úgy gondolják, hogy azokat a normákat amiket nekik is be kellett tartani, amik a törvényekből következnek a szíreken is számon lehet és kell kérni. Már csak olyan szempontok miatt is, mint a törvény előtti egyenlőség. Van aki számára ez utóbbi lehetne európai alapérték.

Akár csak az is, hogy a jogállamiság is alapérték. Menekült az, aki az életét mentve menedéket keres. Aki viszont a menedékből menne tovább egy országba, az egyéb bevándorló. Ha az együttérzés keretében be akarjuk engedni, akkor a törvényes bevándorlás jogi feltételeit is meg lehet teremteni és alkalmazni kell. Ennek alapja pedig egy társadalmi konszenzus, a demokrácia. Igen, a demokrácia és a jogállamiság is lehetne európai érték. 

Ha az empátia lenne európai érték, akkor bizony nem az történne Európában és az ide vezető úton, ami történik. Akiben ugyanis van empátia is be akarja fogadni ezeket az embereket, az nem kényszerítené őket rá, hogy Törökország és Görögország között az életüket kockáztassák, hogy utána embertelen körülmények között kelljen vándorolniuk. Ha pedig ezen országok szerint Görögország, Macedónia és Szerbia nem biztonságos a számukra és be akarják őket fogadni, akkor nem sokba kerülne nekik vízumot adni, és engedni, hogy repülővel jöjjenek. A hosszabb út, a szükséges táplálék, stb. ugyanis gyalog is drágább utazni, mint így.

De lépjünk kicsit tovább. 

Amikor egy remek osztrák politikus azt, hogy egy vonatot megállítanak Bicskén bizony a nácik által zsidókat szállító vonatokhoz hasonlították azzal alapvetően 4 bajom is van.

• A legsúlyosabb az, hogy ez az osztrák politikus azt is sérelmezi, hogy egy vonatot a hatósági intézkedés miatt meg kell állítani, nem csak ebben az ügyben. Ellenben az osztrákok úgy vittek menekülteket busszal Grazba, hogy fontos volt, hogy mindenki azt higgye Németországba mennek. Ha ennél kisebb dolog (vonat megállítása) is elég a nácivádhoz, akkor mit mondott a saját országáról? Oké, pár történelmi tényt említhet az országa és az adott ideológia kapcsolatáról. 
• Nem sokkal kevésbé súlyos, hogy érzéketlenség a holokauszt túlélőkkel, az áldozatok családjával szemben... Hiszen ez a hasonlat fordítva úgy néz ki, hogy "kedves zsidók, amikor a nácik elvittek titeket az nem volt nagyobb dolog egy egyszerű regisztrációnál. Sikerült ártatlan ügyekhez hasonlítani a náci népírtást.
• Abban, hogy el sem gondolkodott a szükségszerűségén tapintható arrogancia volt, ami szerint ők jobbak. És ez után akkor sem kért bocsánatot a megvádolt személyektől, országoktól, annak lakóitól (népektől) miután kiderült, hogy a véleménye megalapozatlan volt. Ezt az arroganciát nem csak itt lehet tetten érni a mostani migráns válságban. És volt már arra példa, hogy egyes németül beszélő politikusok arroganciája és felsőbbrendűségbe vetett hite tette zárójelbe a tisztességet, jogállamiságot, de akár az emberi életek védelmét is. 
• Nem tudom ezt a kérdést nem összekapcsolni a fent említett problémákkal.

Márpedig könnyű belátni, hogy az egész menekült kérdésben mind Ausztria, mind Németország úgy gondolja, hogy csak az ő javaslataik lehetnek a jók, ők diktálnak, a felsőbbrendűség képzete mögül nyilatkoznak. Párba lehet ezt állítani a nácizmussal, de az 1956-os menekültek helyzetével kapcsolatban jobb példát érzek. Akkor az emberek Nyugattól szabadságot vártak, majd egy másik politikai oldaltól való félelem jegyében tartósan bebörtönözték őket.

Ma ugyanezek az országok beszélnek empátiáról, ugyanakkor úgy döntenek, hogy a saját maguk által is veszélyesnek tartott útra kárhoztatják ezeket az embereket, mert a külképviseleten vízumot, egyéb iratokat nem adnak. Ha adnának, annak a híre órákon belül elterjedne. De jól látjuk, hogy Németország ezt nem akarja. Úgy beszél emberségről, arról, hogy ezeket az embereket meg kellene kímélni sok veszélyről, hogy amikor ez egy tollvonásba kerülne Németország és / vagy Ausztria számára, akkor ezt mégsem teszik meg. 

Egyes németajkú politikusok felsőbbrendűség tudatának ilyen áron való szolgálata egyetlen időszakban volt Európában "alapérték", és remélem senki sem szeretné azt az időszakot visszahozni.