Az USAban ritkán fenyeget egy ügy kapcsán a hatóság újságírókat. Igaz a snowden ügy is ritka. Hogy ez a kivételt erősíti szabályt jelenti, vagy a hasonló esetekben alkalmazható eljárások lehetősége is visszatartja az újságírót sok dologtól az vitatható. A gond az, hogy a sajtószabadságot féltő USA elmondja, hogy "bár nem fenyegeti börtön az újságírót, de..." és máris megjelenik két fontos téma: A tulajdonosi szerkezet és az öncenzúra kérdése. Erről a két kérdésről érdekes gondolatok juthatnak az ember eszébe, amikre nem ártana felhívni a nagykövetasszony figyelmét. Ugyanis egy szövetséges, egy barát valóban szól, ha valami nincs rendben.

Magyarországon számos olyan dolgot meg lehet vitatni a blogokon, a sajtóban, amiket az USAban épeszű újságíró nem mer felvetni. Mert a politikai korrektség nevében ellehetetlenítik. Jelenleg számos humorista is eljutott oda, hogy nem mer bizonyos környezetben fellépni, de ahogy fellép ott is öncenzúrát gyakorol. Ha az öncenzúrát kikényszerítő külső nyomás baj, akkor ez is baj. És könnyű megjegyezni, hogy azokat az ideológusokat akik megmondják, mit "korrekt" mondani, mit nem, mi a szabad, mi nem, senki sem választotta, ám valamely csoport szemében tekintélyük van és ezen az alapon van érdemi hatalmuk. Az akikre hatnak nem a többség, de elég nagy csoport ahhoz, hogy üzletileg ne érje meg velük szembe helyezkedni.

Egy nem választott, a tekintélyre építő hatalom bizonyos problémák megbeszélését korlátozza. Az elvként használt politikai korrektség viszont számos esetben súlyos bűnök eltusolásához is vezetett a világban, ha a leghíresebb példa angol is, mégis volt az USAban is számos hangsúlyos és fontos eset. Nem vitatva, hogy a sajtószabadság és a szólásszabadság helyzete sehol sem tökéletes, itthon is van mit fejlődni, és sok rész kérdésben rossz irányba is mennek a dolgok és van miért figyelmeztetni minket is egy szövetségesnek, mégis a kritikus hang akkor lenne csak hiteles az USA irányából, ha az önkritikus is lenne. Így viszont nem korrekt a nagykövetasszony szövege. 

De nem ez az egyetlen téma amit érinteni kívánok. A híreket a szerint olvassuk kivel értünk egyet, amivel nem értünk egyet eleve átugorjuk. A médiapiacot hiába uralná a kormánypárti média látszólag, ez sem a blogokat, sem sok portált nem érinti és a többség nem kormánypárti médiából tájékozódik. A véleményeket viszont sokszor nem a hírek, hanem az egyéb tartalmakban (filmek, sorozatok) látott példa befolyásolja. A bizonyítási eljárással kapcsolatos esküdti elvárásokat a CSI sorozat által alkotott hamis kép bizonyíthatóan és jelentősen befolyásolta, hogy csak egy igen ismert példát mondjak.

A hasonló tartalmak valóban csak néhány helyről jönnek és egyféle értékrendet képviselnek, ha ilyen szempontból a piac túl nagy részét uralni bűn, akkor itt az USAból érkező tartalmak aránya, azok kevés értékrendet bemutató volta is probléma. Hogy ez az idealizált kép milyen társadalmat népszerűsít? Az USA társadalmát egyetlen rövid állítással kezelném:

Az USA bizony a lakosság legnagyobb hányadát bebörtönző országok toplistáját vezeti, és hagyományosan magas az olyan esetek aránya is, ahol valakit tévesen ítéltek el. Ha valakit később egy új bizonyíték tisztázni tud, akkor nem csak az a kérdés, hogy "fejlődött a technika és valakit ki tudtunk utólag zárni a gyanúsítottak közül", hanem az, hogy eredetileg sem sikerült bebizonyítani, hogy senki más nem követhette el a bűncselekményt, minden kétséget kizáróan a gyanúsított az elkövető. Ha egy országban valamelyik hatalmi ág (bírói hatalom jelen esetben) rosszul működik, akkor joggal tesszük fel a kérdést: Miért? Az okokat meg kell találni és meg is kell válaszolni a problémát.

Az okok kapcsán viszont hamar feltűnik két probléma. Az egyik az, hogy az ítélkezésnél az egyéni érdek (ne menjen le az ingatlanom ára, biztonságban érezzem magam, bosszút akarunk állni mint a társadalom) befolyásolta az eljárását és sérült a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog. Igen, ez utóbbi definíció szerint korrupció. A másik pedig, hogy a megfelelő fórumot kiválasztva az ügy kimenetele befolyásolható (hol emelnek vádat, stb) ez pedig a forum shopping néven ismert korrupcióhoz tartozó módszer definíció szerint. És igen, az USAból érkező megannyi alkotásnál azok a jófiúk akik így ássák alá az alkotmányosságot... A médiában megjelenő vélemény túlsúly kapcsán ez is probléma. 

De éppen így játszik számos előfeltételezés, előítélet. Ami kapcsán szintén az USA fogalmaz meg kritikát másokkal szemben. Meg merném jegyezni, hogy jelenleg egyetlen olyan országról tudok a világon, ahol számos esetben nem a törvényesség alapján, hanem faji alapon gondolkodik egy ország vezetése. A drogügyek és a kapcsolódó erőszak miatt teljes joggal életfogytiglanra ítéltek kapcsán azt mondják: Ma már nem fenyegetnek senkit. De ha a súlyos szervezett bűnözés kapcsán nincs életfogytiglan akkor az nem a "haldokló öreg" kapcsán veszély, hanem a törvény elrettentő erejét, a bűnmegelőzést ássa alá. 

Ezzel szemben az USA politikájának legfelsőbb szintje (az elnök) arról beszél, hogy az ezért ülő bűnözők (akiknek vér tapad a kezéhez, akik bűnei gyerekeket is veszélyeztettek, életeket tettek tönkre) már nem veszélyesek és feketék. Azaz a bőrszín szempontként megjelenik, a generális prevencióval megvédendő életek nem. Mi ez, ha nem bőrszín alapján való, alapjogokat fenyegető diszkrimináció? 

És ennek az értékrendnek a túlreprezentáltsága a médiában sokkal nagyobb, mint a hazai kormányzati véleményé, és ennek kapcsán a kritikát érdemlő veszélyek is nagyobbak. Valóban nem jó a kiegyensúlyozatlan média, sok helyen nagyobb bajok is vannak. 

A kerítés és sok más kapcsán látjuk az USA déli határát, és pontosan tudjuk, hogy Közép-Amerika káoszából sokan szívesen menekülnének el, a nyomorból, a kiszolgáltatottságból, az életüket veszélyeztető káoszból. De az USA nem feltétlenül örülne annak, ha törvénytelenül, az országgal nem együttműködve jönnének Mexikón át tömegesen a kérdéses hátterű emberek.

A vélemény monopólium probléma. Azért probléma, mert az emberek kritika nélkül kezdenek el hinni abban, hogy jó úton járnak, és az adott út veszélyeit, hibáit nem látva túl messzire mennek rajta. A kiegyensúlyozottabb média ezért fontos. De a hazai társadalmon belül a Békemenet birkái is kevesebb veszélyes véleményben hisznek kritika nélkül, mint az átlag amerikai szavazó. Nincsenek olyan súlyos problémák, mint az USAban. 

Van mit javítani, kell a kritika a szövetségesek, barátok és választók részéről. De nem árt, ha az a kritika hiteles, mert a bagoly mondja verébnek helyzet nem az. És mivel a jogos kritikát is hitelteleníti, ha hiteltelen forrásból jön, ezért ez veszélyes. Ráadásul az USA jól látja azt, hogy a sajtószabadság, a szólásszabadság nem ideálisan működik, csak az okok kapcsán sok dologban téved. A problémák megvitatásában pedig akkor lehetne csak partner, ha önkritikát is képes lenne gyakorolni. Pedig ezekre a vitákra nagy szükség lenne.