Tudtuk, hogy eljön. Nem is volt kérdés. Nem tudtuk kik és mikor csapnak le, de azt tudtuk, hogy legalább két egymástól független veszélyforrást láthattunk. Az egyik az integrációra tett korábbi kísérletek kudarca, ami után egyre több EU állampolgár csatlakozott az Iszlám Államhoz, és ők készek voltak az anyaországuk számukra jól ismert városaiban lecsapni. A másik, hogy bárki jöhetett ellenőrizetlenül. Bárhonnan. Akkor is, ha ezzel csak egy szervező kért egy plusz személyazonosságot. Tudtuk, hogy aki ennek a kapcsán homokba dugja a fejét, nem is törekszik megvédeni azokat akik biztonságát rájuk bízták, akarva-akaratlan, de ehhez asszisztál. 

Nem az volt a kérdés megtörténik-e. Csak az, hogy mikor, hol, és pontosan kik csapnak le. És nem az a kérdés, hogy túl vagyunk-e a legrosszabbon, hanem az, hogy az mikor fog eljönni. Mert a hasonló terrorakciónak van egy egyértelmű következménye / hozadéka: Sokak haragja a helyi muszlim kisebbség ellen fordul. Nekik nehezebb az integrációjuk. Az integráció kudarca sokakat terel a szélsőséges iszlám felé. Ahol a befogadást ugyan európai alapértéknek mondják, de a menekültek elleni bűncselekmények skáláján eddig is játszott a gyújtogatás, ott a probléma súlyosbodhat. És sajnos minden valószínűség szerint súlyosbodni is fog.

Mikor elkezdtem írni a postot, ezt leírtam, még nem volt hír a calaisi menekülttábort érintő tűzről, de tartottam tőle, hogy nem kell a hasonló hírekre sokat várni. És nem bíznék benne, hogy ezzel vége. Az EU területén a 21. században a második legtöbb halálos áldozattal járó terrortámadás amit iszlám szélsőségesek követtek el. A 21. századból még több 85 év hátra van. A tendencia megfordításához elengedhetetlen lenne sok szempont megvitatása. Ehhez viszont a szólásszabadságot is súlyosan korlátozó, a "jajj csak X, Y közösségnek kelljen kritikát, negatív véleményt elviselni" politikának kell véget vetni.

A struccpolitika, a biztosan bekövetkező következmények kezelése nem jelent megoldást. A ma még ártatlannak gondolt de idővel veszélyessé váló emberek kérdése egy politikai vita témája. Az USA-ban népszerű vitatéma, hogy ha visszamehetnénk az időben, megölnénk-e a gyerek Hitler-t. Vegyük ki a tudományos fantasztikum világába tartozó kérdésből az időutazást, a sok helyen tárgyalt paradoxont és sok más történelmi kérdést. És Hitler helyébe tegyünk egy tetszőleges terroristát, tömeggyilkost. Megölhető-e, büntethető-e egy ilyen ember a tisztességes eljárást mellőzve már az előtt is, hogy bármit is elkövetne. A jelenlegi bevándorlók között az idővel elkövetővé váló (ma még nehezen azonosítható) pár emberre is alkalmazható ez a kérdés.

A gyerek Hitler egy vallási közösséggel szemben viszont nem sértődik meg, a téma így vált kibeszélhetővé. Az egyetlen gond, hogy az újszülött Hitler, minden más újszülötthöz hasonlóan, ártatlan volt. A jelenlegi migráció kérdésében pedig sok esetben a magukat menekültnek nevezők jelentős része nem az. És senki sem azt mondja, azért taszítsuk ki őket, mert valamit el fognak követni, még akkor is, ha ma ártatlanok. Sőt a tisztességes eljáráshoz való jog felfüggesztéséről sincs szó.

A probléma az, hogy nem ártatlanok. A menekültügy szabályai szerint az első biztonságos országban rögtön jelentkezni kellene, maximális mértékben együtt működni. Ebből semmit sem tartanak be. És azt, hogy gazdagabb, jobb életszínvonalat nyújtó környezetben lehessenek leginkább úgy érik el, hogy közben a befogadó országnak nem sok választást adnak: Vagy elfogadják, hogy a menedékkérő a jogsértéssel tisztességtelen előnyt szerez, vagy háborúba küldik vissza őket és családjukat.

A szabályok kijátszásával mások életét, a családjuk életét, a saját életüket is veszélyeztetik, és ezzel tisztességtelen előnyt próbálnak szerezni. És azt várnánk el, hogy ezt ne tehessék meg. Ne engedjünk a zsarolásnak, maradjunk a törvényességnél, törvény előtti egyenlőségnél, tisztességes eljárásnál. És nem csak a saját biztonságunk érdekében, hanem azok érdekében is, akik menekültként valóban csak a biztonságot keresik itt. Mert azok akik szélsőségesként jönnek ide, őket is veszélyeztetik. Ha a biztonságos menedék valóban európai alapérték lenne, akkor pont ezért lenne követelmény a szigor.

És sajnos,a jelenlegi terrorcselekmény okán erősödő iszlámellenes hangulat is pont azokat a törvénytisztelő, de kiszolgáltatott helyzetben lévő muszlimokat érinti a legrosszabbul, akik a biztonságért jönnek ide, és a szélsőségesektől távolságot tartanának. Ez az ellentét a merénylők egyik célja. És szeretném azt, ha ebben sem érnének célt, ha az erőszak, a fenyegetés nem működne. 

Nem Párizsért imádkozom, nem is a párizsiakért, hiszen ez ott sem mindenkit érint, és ott is vannak akik a politikájukkal felelősök, de élnek ott szélsőségesek is. Az áldozatokért, a családjukért imádkozom. Éljenek azok bárhol, akár Párizsban, akár valamely európai menekülttáborban, akár még csak most gondolkodjanak azon, hogy hol és hogyan keressenek biztonságot.