Onnan, hogy nem az elkövetők hátterén gondolkodtunk, nem az érdekelt, hogy friss bevándorló, második-, vagy harmadik generációs bevándorló fog támadni. Mert mindegyikre van példa. Az viszont érdekelt, hogy egy ilyen támadást mely körülmények könnyítenek meg, mely körülmények nehezítenek meg, és van-e indíték, van-e megfelelő ember a támadáshoz, és az eddigiek alapján van-e igazán jó lehetőség a támadásra. És ennek kapcsán már volt mit felmérni.

Abban biztosak lehettünk, hogy voltak már iszlám szélsőségesek Európában. Abban is biztosak lehettünk, hogy amikor százezrek érkeznek, akkor azon belül sok féle ember lesz. És azt is lehetett tudni, ha bemondásra fogadnak el személyes adatokat akkor lesz aki azt hamis személyazonosság kreálására is fel fogja használni. Mert aki erre eddig is motivált volt, az bolond lenne nem élni a lehetőséggel. De amikor a már biztonságos országok között tömegek akarnak tovább vándorolni illegálisan, virágzik az embercsempészet és ez sokszor veszélyes, akkor nem csak a bevándorlást kezelő hatóságokat sikerül túlterhelni, hanem azokat a rendvédelmi szerveket is, akik embercsempészt, fegyvercsempészt egyaránt keresnek. 

Amikor gyanúsan viselkedő, ideges emberre, aki elzárkózik, bujkál, normális esetben lenne aki felfigyelne és ez nehezítené meg a terrorakciók szervezését, el tudják képzelni hogy mi a baj. A furcsa, elzárkózó, illegalitása miatt ideges, kulturálisan idegen, szélsőségesnek tűnő emberből hirtelen sok van. Nem csak a fegyverek és eszközök szállítása vállt könnyebbé, de a terroristák mozgása, bujkálása, a terrorakciók megszervezése. Ezért lehetett elmondani az első pillanattól kezdve, hogy aki így jön, nem működik együtt, mert jobb juttatásban, jobb életben reménykedik az anyagi érdekből mindnyájunk biztonságát kockára teszi.

Ezeket a veszélyeket világosan lehet látni, és még mást is. Erről a hatóságok és azok a politikusok is tudtak, akik úgy döntöttek nem próbálnak ennek megálljt parancsolni. Sőt sokuk sértő megjegyzéseket tett azokra az országokra, ahol fontos volt mind a választópolgárok, mind pedig a törvényesen, biztonságos menedéket keresők biztonsága. Ezt a vélt felsőbbrendűség tudat, a szavazatszerzés igénye táplálta. De ugyanezek az értékek máshol is szerepelnek sajnos a történetünkben.

Például ott, hogy ugyanezek miatt az az ember aki jelentené azt, hogy a másik furcsa, "rosszat mondana rá", az e szerint az értékrend szerint rossz. Ha aki észre mer valamit venni, meg mer szólalni az Xenofób, a társadalomból kizárandó gonosz szerepébe kerül, és sokan lennének akik a hasonló verbális sérelmek elől "meg akarnánk védeni" a szegény furcsa embert, akkor a közösségek sem fognak szólni, a legegyértelműbb jelekre sem. 

A frusztrált fiatalokból lett sokszor könnyen szélsőséges. És az előzmény a korábban megígért integráció kudarca is. Az amiért frusztráltak lettek ezek a fiatalok. Az ami megteremtette az Iszlám Állam nyugatról érkező katonáinak tömegbázisát. És pont ezért igaz az, hogy az Iszlám Állam számára presztízskérdés, hogy aki a saját területéről ebbe az irányba menekülne, az már eleve ne érezze magát biztonságban.

Vannak akik szerint a diktatúra nem megelőzi a szélsőségesek térnyerését, hanem pont annak az alapjait teremti meg. De eszünkbe kell jusson, megannyi elkövető például Francia állampolgár, őket nem egy diktatúra tette azzá, amik. És tény az is, hogy a liberális európai megmondóemberek által kötelezőnek tartott alapértékek elfogadtatása sem menne az ottani hívőkkel kényszer (erőszak) nélkül. Azaz ott csak a potenciális diktátorok, és az általuk megjelenített ideológiák közül választhatunk.

Ahol az erős államot a demokrácia és jóllét ígéretével szétverték, de magukra maradtak, sokan haltak meg, ott minden oldalnak oka van a bosszúra. Így pedig a korábban leírt lehetőség mellett a harcosok, azok motivációja is adott. És az Iszlám Államnak a "támogatói" fölé fel kell mutatnia az eredményt, kifelé támadnia kell. Máshol is támadtak: Mecsetet, repülőgépet, bármit. Nem is volt kérdés, hogy ez vissza fog érni nyugatra, és Franciaország mindig ott volt a célpontok listáján. De más is. Viszont az ország politikája eddig mit sem változott, akkor sem, ha a saját határaikon kívül ezrek haltak meg. 

De az ISIS tömegbázisa jelentős részben egyes EU tagországok területén nőtt fel. És a saját gettóikban tanult erőszak mellett a kezükben van a történelemkönyve. Látják melyik európai nagyhatalomnak volt érdeke, hogy a gyarmatbirodalmak lebomlása esetén is instabil legyen a helyzet, feszültség legyen, harcok legyenek, mert akkor lehet a politikai érdeket szolgálni. Látják, ez alapján hány "testvérük" halt meg, és látják azt is, hogy az azóta hozott képmutató ígéretek hova vezetnek. És ismerték a területet, a társadalmat, a célpontokat. 

Azok a vezetők akiket akár politikusként, akár liberális gondolkodóként látnak és részesei ennek, azok a szemükben nem csak képmutatók, de bálványok is, mert a bizony a beléjük vetett bizalom, hit, stb. is olyan amivel bajuk van. És sok visszásságot látnak, amivel a rendszert azonosítják. És a képmutatás ilyen politikája ma is folyik. Ez a politika nem kis részben szülte meg a terrorizmust, és amíg ez a politika marad, a konfliktusok okai maradnak, ha ki is irtanánk minden terroristát egy generáción belül újratermelődne a konfliktus. Ezen csak több évtizedes távlatban és az okok ismeretében lehet változtatni. 

Itt a "kinek az érdeke?" kérdésben az érdek a cselekvőnél van, és nem azt feltételezzük, hogy a 3. generációs bevándorlók szélsőségessé válásához vezető hibákat a mai hatalmi érdekek miatt követték el. Indítékot csak így lehet vizsgálni ugyanis. Sokan szavazatokat, gazdasági előnyöket akartak szerezni egy politikával, sokan az oroszbarát rendszerek lebontásával stabil szövetségest reméltek. Hogy most pont rájuk üt ez vissza? Előfordul. De nem valószínű, hogy egy nagyhatalom azért bontaná le saját szövetségi rendszerét, hogy talán az az ellenfelére üt vissza. 

A kétpólusú világkép felbomlásával keletkező hatalmi vákuumban minden valamire való nagyhatalom kockáztatott, mert ekkor kellett a saját hatalmi pozícióit megerősíteni. És egészen addig a pontig, amíg fel nem merül, hogy a "legyőzött ellenféltől" már nincs mit elvenni ez az irány megy, jelentős kockázat vállalással. Csakhogy Nyugat-Európa nagyhatalmai egy idő után nem tudtak stabil országokat, stabil szövetségeseket nyerni, hanem a felbomlott államok helyén maradt a káosz. És ebben a káoszban sokan hibáztatják őket. Azok akik ma második. harmadik generációs bevándorlóként az ISIS katonái lettek ennek a változásnak kapcsán vártak pozitív változásra, kaptak ígéretet. 

És elnézést, de Párizs eddigi politikájának nem kis része van abban, hogy a helyzet kialakult és Franciaország rengeteg áldozattal szemben nem sok szolidaritást mutatott. És most szinte elvárás kitűzni a zászlajukat, mert nem csak a sok féle nemzetből való áldozatokat, de az ő világképüket, politikájukat is támadás érte. Azt a politikát ami ide vezetett. És ez a szolidaritás arról szólna, hogy álljunk azon politika és politikusok mellé / mögé akik ezt megteremtik, hogy folytathassák, és újra teremthessék. Nem foglalkozva a későbbi áldozatokkal.

Nos én inkább az áldozatokkal vagyok szolidáris, és abban bízom, hogy azok akik politikai érdekből mások életét kockáztatták és maguk is felelnek ezért a terror akcióért, sok ártatlan áldozat haláláért azok hosszabb távon nem szolidaritásra, hanem felelősségre vonásra számíthatnak. Pont azért, mert szolidaritást, együttérzést nem a politikai érdektől vezérelt, semmit sem vesztő politikusok érdemelnek, akik mások életét kockáztatták, hanem az ártatlan áldozatok, legyenek bármely ország polgárai, és történjen az esemény bármely ország területén.