Fidesz szimpatizánsok fenyegettek meg több tanárt

Míg a kormány a lehető leghangosabban igyekszik kommunikálni, hogy a tiltakozó tanároknak nincs mitől félniük, szimpatizánsok, aktivisták hangsúlyos és durva fenyegetéseket fogalmaztak meg, és a fenyegetéseket nem lehetett nem komolyan venni. Alapvetően ugyanis a fenyegetések mögött reális forgatókönyvek voltak. És igyekeztek bemutatni, a tiltakozók mindegyike rosszul fog járni (törvényszerűen) a mostani tiltakozással. A fenyegetéseik beváltása pedig nem Orbán Viktoron, vagy a kormányzati "kinek nincs félni valója" kérdésen múlik, hanem rajtuk szimpatizánsokon, aktivistákon.

A Kliket megszüntetik, a tananyag változik, az új elképzelésekről lehetne tárgyalni véleményt mondani. De aki az oktatás kapcsán meglévő felháborodásra "Orbán takarodj"-ot épít, igyekszik a saját tömegbázisával megakasztani, megbénítani egy rendszert, a törvényes tiltakozási módokon túllépve, az azt is kockáztatja, hogy amikor ő maga kerül kormányra, akkor ez fog történni vele szemben is. Ehhez a szimpatizánsok egy kis része is elég. Ha viszont nem jön össze a kormányváltás, de valaki beleállt ebbe a rendszerbe, akár a milliós nagyságrendű baloldali szavazó, az maga jelezte: Nem tárgyal a kormánnyal. Így arra a kormány, ha akar sem tud hallgatni. Később ezért nem sok alapja lesz panaszkodni.

Ha tetszik, ha nem: Ebben az országban milliós nagyságrendben vannak olyanok akik a jobboldalt elutasítják és hasonló nagyságrendben olyanok akik a baloldalt utasítják el. Ha az lesz a precedens, hogy bármelyik ország kormányzása esetén a másik oldal működésképtelenné tesz alapvető rendszereket, akkor ez az állapot évtizedekig fennmaradhat.

Vagy meg lehet próbálni egy jobb, és elfogadható alternatívát építeni és lehet választást nyerni, de alapvetően tartózkodni attól, hogy a törvény betűjén túllépő tiltakozási módszerekkel megbénítsuk az országot. Mert aki ezt teszi nem csak a kormányt veszi semmibe, hanem azokat is akik erre szavaztak. Azokat is, akik a másik oldal elképzeléseit még rosszabbnak tartja. Ha a még rosszabb irányt erővel kényszerítik a másik oldal szavazóira, szimpatizánsaira demokratikus felhatalmazás nélkül, akkor az könnyen oda vezet, hogy az ő oldaluk ellen mások fognak erőszakkal tiltakozni.

Az eszkalálódó erőszakban elég egy hülye, aki nem plakátot tép, hanem molotovkoktélt dob, hogy halottak legyenek. Ezt pedig remélhetőleg senki sem kívánja senkinek.

A Gyurcsány kormány elleni 2006-os erőszakos megmozdulásokat a magam részéről elítélem. De azt látom, hogy azok esetében nem fontos rendszerek szabotálása volt az eszköz. Ha most még mélyebbre süllyedünk, akkor egy esetleges kományváltás után az eszkalálódó adok-kapoknak tényleg nem látni, hogy hol lenne a vége. Ha valaki nem ezt, nem polgárháborút akar, akkor ellenzékben is betarthatja a törvényeket. Vagy, ha ezt nem akarja, és a kormánnyal magával sem akar tárgyalni, akkor ezt, valódi kompromisszumot keresve, megtehetné a kormánypárti szavazóval is. De amíg nem ez történik, hanem árokásás, addig milyen ilyen precedens veszélyes.

Aki most tiltakozott, ne lepődjön meg, ha fordított helyzetben rá fognak valamit hasonló módon rákényszeríteni, ha az eszkalálódó konfliktusnak ő vagy a családja lehet a vesztese. 

Könnyű a másik oldalt semmibe véve eljutni az eszkalálódó konfliktusig, ahol a másik alapvető jogai sem szentek. De a tömegek, szimpatizánsok, a csőcselék szintjén könnyen vezet el ez oda, hogy a másik oldal válaszcsapása idején már késő azon gondolkodni, hogy nem kellett volna elindulni. Jobb ma elolvasni egy történelemkönyvet, mint holnap a másik oldalról a válaszként érkező erőszak nyomán a házunkat, lakásunkat, vagy a szeretteink életét siratni.

Ezért kell a másik oldal jogait is tiszteletben tartani. Ez utóbbi elvárás természetesen a Fideszre, a Jobbikra is vonatkozik.