A boltzárról szóló törvényt visszavonják, az MSZP népszavazási kezdeményezése így értelmét veszti. De ki mondja azt, hogy nem lehet a nyitva tartást más eszközökkel korlátozni. Mondjuk adópolitikán keresztül, amin nem lehet népszavazással változtatni? Márpedig a vasárnapi pihenőnap más területekre való kiterjesztését is emlegeti a kormány a boltzár eltörlése mellett. Például a hétvégi munka durva adóztatása is egy opció. De akár egy általam korábban is többször javasolt megoldás is játszik.

Elegendő azt kimondani, hogy minden munkavállalónak joga van egy heti állandó szabadnaphoz, amit ráadásul saját maga választ meg. Ha ezt hétköznapra csak akkor teheti, ha a cégnél van rendszeres hétvégi munkavégzés, de a "szabad vallásgyakorlásra" figyelemmel kell lenni, így a szombati szabadnaphoz pl. a péntek este is hozzá tartozhat, akkor bizony alapjogi kérdést lehet kreálni a pihenőnapból. Erre ma már könnyen lehet megfelelő és átlátható beosztásokat tervezni.

Sokak számára a vasárnap a természetes választás. Mások számára viszont a szombat: Akár vallási okokból, akár azért, mert "vasárnap már utazik vissza a koleszba a gyerek, a szombat viszont teljes nap", akár más okokból. Például a "szombatra áthelyezett munkanapok" esetében is jól járnának ezzel. De a törvényi minimumnál magasabb szombati pótlékot kínálva is lehet ennek az arányait befolyásolni. 

Látjuk az adópolitikai és a munkajogi szabályozás lehetőségét.

Látjuk azt, hogy a nyitva tartás szabályozását bizonyos elvekre figyelemmel az önkormányzatok hatáskörébe lehet utalni, és ők számos szempont alapján korlátozhatnak párt lojalitás alapján. A törvény visszavonásról és a vívmányok kiterjesztéséről párhuzamosan beszélnek, és a két cél párhuzamosan meg is valósítható. 

Sőt: Amíg az MSZP egy törvényt akar visszavonatni, azt eltörölni, és csak apró különbségekkel újat hozni is bármikor lehet. Azaz semmi sem változna, csak a népszavazási kérdés válna értelmetlenné. És ezt annyiszor játszhatja el a kormányoldal ahányszor akarja. 

És ismerjük a mondást: Nyugtával dicsérd a napot! És ennek a történetnek még nem feltétlenül van vége.