Az MNO, a HírTV és a hírek szerint a TV2 is foglalkozik az UNICEF aktuális kampányával. A névleg jó célt szolgáló szervezet aktuális kampányáról tudjuk, hogy pszichológus szerint kontraproduktív. Eleve azért, mert a problémát inkább "természetesnek" mutatja. A szakmai hibák mellett kiderül, hogy a valós statisztikáknak ellentmondó módon előítéletes, gyűlöletkeltő. Aki másokon segít, az hamar megtanulja, hogy a legfontosabb törvény: ne árts! Esetleg nem értenek egyet a kritikával? Rendben: nem lehetnek biztosak, hogy a kampány árt, azt viszont tudjuk, hogy lehetett volna olyan kampány ami biztosan nem árt. Nem lett. 

Fontosabb volt, hogy provokatív kampányt akartak, mint az, hogy helyesen cselekedjenek. Lesz pénz működési költségre, vezetőknek autóra, sok hirdetésre, csak annak ellenére, hogy ezt összedobják a támogatók (kisemberek és nagy cégek egyaránt), az eredmény inkább árt, mint hasznos lenne. Számos civil szervezetet ért az a kritika, hogy túl sokat költ önmagára. Bérekre, vezetők autójára, önmaga promóciójára, nem éppen hasznos de provokatív kampányokra. Ez pedig azért kár, mert azt a pénzt amit a gyerekek védelmére szánt a támogató felesleges, sőt káros dolgokra költik el.

A statisztikák szerint a családon belüli gyermekbántalmazás esetében gyakoribb a női elkövető. Az UNICEF erről nem vesz tudomást. Nem mutatnak fel ennek ellentmondó statisztikát, inkább gyűlöletet keltenek, előítéletesek. Sok szervezet panaszkodik azért, mert ez a férfiaknak, az apáknak rossz. Vagy mert az ilyen kampány miatt kevesebb gyerek kér segítséget, pár szakmai hiba miatt. Az igazság azonban az, hogy a diszkriminatív kampány nem az apáknak, hanem a gyerekeknek a rossz igazán.

A gyerek értelmes. Ha az anyja bántalmazza, akkor nem valószínű, hogy az apaellenes gyűlöletkampány hatására hirtelen az apja ellen lépne fel, és az anyjától kapott napi verbális, pszichológiai és fizikai bántalmazást sem fogja jobbnak látni. Kis szerencsével telefonál is, de ha ez kimarad, a hatóságoknak még mindig feladatuk lenne fellépni a gyermekbántalmazás ellen.

A gond csak ott van, hogy az UNICEF gyűlöletkampánya a hatóságoknak is azt sugallja, hogy az apákra fókuszáljanak. Sőt a bíróságokon is működik ez a fajta befolyás, előítélet. A statisztika szerint bántalmazó anyából több van. És persze hozzá lehet tenni azt, hogy van bántalmazó testvér is. Sőt, a vér szerinti apa mellett a mostohaapa is játszik, sokszor az édesanya támogatásával. Hiszen ő az éppen aktuális szerelme mellé áll a gyerekkel szemben, így a gyerek még tőle is kap.

A testvér általi bántalmazás során a szülő ritkán lép közbe, és a statisztika szerint gyakrabban élvezi a bántalmazó testvér az anya támogatását, mint az apáét. Ha a statisztikát mindenféle komment nélkül közölnénk, akkor igen kemény gyűlöletkampány alapja lehetne az anyák ellen. Valójában a bántalmazás kapcsán érdemes egy fontos szempontot megvizsgálni: A bántalmazó szülő többnyire nem csak a gyermekével, hanem a partnerével és másokkal szemben is bántalmazó.

Ha felismerjük, hogy a párkapcsolati erőszak esetében a döntő a kölcsönös bántalmazás, a nem kölcsönös bántalmazás esetében az elkövetők körében igen hasonló a női és férfi elkövetők aránya sok területen, az ettől való eltérést (több női elkövető irányába) pedig egyértelműen a törvényi szabályozás számlájára írhatjuk, egy érdekes képet látunk magunk előtt.

Persze: Ahol a női elkövető esetében enyhébb a büntetés, a lebukás kockázata a diszkriminatív politika miatt, ott a törvény visszatartó ereje is csökken, így pedig az erőszakosság nem független volta mellett a statisztikában nincs sok meglepő. A sérülések, halálesetek, stb. száma viszont erősen függ attól, hogy egy jogtalan támadást végrehajtó nő tette sokszor kísérleti szakaszban marad, a vele szemben jogos védelmi helyzetben cselekvő tette viszont sérülést okozhat. Azaz a testi adottságok, a felkészültség sokat hat a következményekre. 

A független és hiteles statisztika ellenére nem szabd általában a nőket hibáztatni. A diszkriminatív, a törvény előtti egyenlőségre, emberi jogokra magasról tevő politikát, az ilyen elvek mentén működő civil szervezetek munkáját viszont annál inkább. És a következmények nem maradnak meg a párkapcsolati erőszak szintjén. Hiszen a családon belüli erőszak sokszor a gyermekek ellen is fordul.

A gyűlölet kampányok által befolyásolt társadalomban a gyermek könnyebben kerül a bántalmazó anyához, mint az adott esetben áldozat apához. A bántalmazó anya könnyen választ a személyiségéhez illő új szeretőt. Vagy bokszzsákot, vagy szintén bántalmazó, agresszív embert. Az utóbbi esetben "túl sok a munka, a gond a gyerekkel" és a konfliktus még az új szerelmét is elvenné tőle alapon könnyen áll a bántalmazó mellé.

A testvérek közötti agresszió kapcsán azért több az anyai támogatás, mert több a gyermekét egyedül nevelő anya. Mert számos időszak diszkriminatív agymosása a feminista ideológiára, számos diszkriminatív politikát folytató civil szervezet (pl. NANE) hazugságaira épülve kialakult az a diszkriminatív gyakorlat ami előítéletek alapján helyezi el a gyereket. A probléma súlyosbodik, újratermelődik.

Az újratermelődő problémával viszont továbbra is lehet sokkolni az embereket, ez ellen tenni akaró jó szándékú emberek továbbra is finanszírozzák a működési költségeket. A kifejezetten káros kampányokat, ami sok gyereket hoz kilátástalan helyzetbe, sokuk szenvedéséhez, halálához is hozzájárul. 

Mert az ilyen helyzetbe került gyerek jelenleg nincs kihez forduljon. Az államhoz? Aki eleve az őt súlyosan bántalmazó anyának ítélte a saját vallomása ellenére? Az UNICEFhez aki diszkriminatív kampánnyal eleve hozzájárult a problémához? Megnézi az Indexen a segélyvonalakat? Hamar kiderül, hogy nem a semleges segélyszervezetek kerülnek elő, hanem a nemi alapon diszkrimináló NANE, akik propagandája hozzájárult a helyzetéhez, és akik érdekeltek a nők általi erőszak szőnyeg alá söprésében, és bevallottan nem akarnak minden áldozaton segíteni? 

Én ezt a problémát látom, és ezt a politikát utasítom el. És, hogy egyértelmű legyen a helyzet: Az ilyen politikát sem pénzzel, sem szavazattal nem vagyok hajlandó támogatni. Ha a másik oldal a teljes országot ellopja is, akinek ilyenhez köze volt, akkor sem kap tőlem szavazatot. Még akkor sem, ha a Miyazaki Jun féle gyűlöletbeszéd mindenkit bántalmazónak állított be, aki ebből a politikából nem kér. Az ilyen politikus, ilyen civil szervezet, stb. erkölcsileg a többi gyilkosságokért felelős diszkriminatív szélsőséggel helyezi magát egy szintre erkölcsileg. És tök mindegy, hogy UNICEF, NANE vagy Demokratikus Koalíció az akiről szó van.

Amit csinálnak az szenvedő, és megölt gyerekekhez vezet, mert a gyűlölködés, az előítélet, és az ezt képviselve működésre (magukra) költhető pénz fontosabb, mint megvédeni ezeket a gyerekeket. És amúgy jó szándékú emberek adományait, szavazatait, stb. váltják előítéletre, gonoszságra, gyerekgyilkosok politikai támogatására.

Látják az áldozatokat, ismerjük a helyzetet, ők mégis hazudnak, ártanak, tudatosan állva a mérhetetlen gonoszság mellé. 

Igen: Egy férfi is kiléphet egy bántalmazó kapcsolatból. Választhat felelősen. De amikor a családon belüli erőszak megítélésénél nem a megelőzés a fontos, hanem a diszkrimináció, az előítélet, a gyűlölködés érvényesítése (Isztambuli Egyezmény diszkriminatív voltát is beleértve) az nem csak a "férjnek" (apának) árt. Sokkal nagyobb gond, hogy a gyereknek árt, aki kiszolgáltatott, és nem tehet semmit.

Ezért kell elutasítani ezt a politikát, és ahogy ez egyezmények, mainstream politika szintjén is megjelenik, úgy az e mögött álló ideológiát a maga teljességében kell elutasítani. Mert lehet arról pampogni, hogy szerintünk igazából miről kellene szólnia, de amíg a szavazatunkkal, pénzünkkel cinkosságot vállalnánk ezekben a bűnökben, addig nem érdemelnénk meg azt, hogy embernek nevezzük magunkat.

A törvénybe emelet "kollektív bűnösség", előítélet, diszkrimináció számos esetben lenne hivatkozási alap, ami miatt számos gyerektől vennénk el a lehetőséget, hogy az őt szerető, védő szülőhöz kerüljön, helyette az igazságtalan diszkrimináció a bántalmazóhoz küldené kilátástalan helyzetbe.

Az UNICEFnek adni 1 forintot, a NANEnek adni 1 forintot nem jobb érdemben, mintha az Iszlám Államnak adnál 1 forintot. Vagy a Ku Klux Klánnak.