Felkavaró videó egy szlovák iskolából. És felkavaró az is amit sokan mondanak róla. A gyermeket 7 éves koráig a nagyszülők nevelték. Eddig nem hiányzott az édesanyjának. A történet kapcsán az egyik ami feltűnik a módszer ahogy a gyereket elviszik. A durva bánásmód önmagában is a gyermek bántalmazása, és az erőszakos kiszakítása a környezetből további szenvedést fog okozni. És jó kérdés, mivel veszik rá, hogy ne szökjön el.

A látványos gyermekbántalmazást az UNICEF éppen úgy nem kommentálta mint a múltheti dunaújvárosi esetet. Ugyanakkor a helyzet kapcsán kibontakozó vitákban hallani azt is, hogy "hát igen, az anyának joga van a gyerekhez". Ennek a véleménynek a kapcsán szeretnénk mindenkiben tudatosítani: A gyerek nem játékbaba. Nem tulajdon. Nem jövedelemforrás. Nem fegyver a másik ellen. Hanem önálló érző emberi lény, jogokkal, és jogos érdekekkel.

Számos ügyben kimondtam: A gyermek elhelyezését érintő környezetben egyetlen ember szempontjai számítanak. A gyermeké. Még akkor is, ha ez sokaknak rosszul esik. Sőt azt is mondtam, hogy két olyan eset van ahol az ártatlanság vélelme keveset számít: A bevándorlás és a gyerekek elhelyezése kapcsán. A bevándorlás kapcsán azért, mert az állam csak "szívességet tesz" neked, mert nem köteles befogadni, így elvárhatja, hogy bizonyítsd: Megéri téged befogadni. A gyermek elhelyezése kapcsán mert a gyerek jogai előbbre valók.

A szlovák sajtó az anya drogügyeiről cikkezik, a munkájáról. Szeretném jelezni, hogy az ő jó hírnévhez való jogát sem helyes piszkálni. Akkor sem, ha te tudni véled, hogy annak a fajta táncosnőnek amiként ő dolgozik stricije van. Akkor sem, ha ezt X vagy Y lap megírta és még abban is "biztos lehetsz" sajtóra hivatkozva, hogy a strici fogad pedofil vendéget. Ugyanis se te, se én nem látunk bele az anya fejébe. Lehet éppen az is, hogy valami kellemetlen esemény okán éppen most volt kénytelen végiggondolni mi a fontos, és a gyermeke az. Az, hogy akár mintaanya is lehetne belőle nem kizárható.

Az viszont, hogy a gyermek érdekeit figyelembe véve nála kellene elhelyezni, amikor a gyerek őt nem ismeri és ebben a korban stabilitásra van szükség már nem hihető. Mondjuk úgy, a történetben minimum 3 probléma van. Az egyik az, hogy az eljáró bíróságok ilyen kétes esetekben is hajlamosak az anyának ítélni a gyereket. Aki tulajdonként, "játékbabaként" tekint rá, és nem is gondol az ő stabilitás iránti igényére. Ha gondolna, akkor ugyanis nem akarná erőszakkal elvinni, hanem annál inkább megismerni. A láthatás fontosabb lenne a későbbi döntésig, mint az erőszakos harc.

Így a rendszer előítéletes volta mindenképpen felháborító, és a hasonló döntések esetében a statisztika is kimutatja az égbekiáltó egyenlőtlenséget.

A másik a módszer erőszakos volta, aminek soha, sehol nem lenne szabad megtörténnie. A harmadik szempont viszont az, hogy az eljárást végzőben az sem tudatosul, hogy kevesebb erőszakért is elveszik a gyereket. Az előítéletekre épülő kettős mérce is gond.

A gyerekek érzelmi életét is tönkretevő válások és számos más esetben nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a gyerek nem tulajdon, nem fegyver, és nem a (gyermektartást felélve) a megélhetés forrása. Örülnék, ha valaki lenne olyan szíves és ebben a témában is készítene egy kampányvideót. Mondjuk a gyermekek érdekében.