Mit kellett volna tenni gyűlöletkampány helyett?

Ismerjük a szöveget: Tudható, hogy a bűncselekmények többségét a cigányok követik el. Forrás? Na az nincs. Csak egy gyűlöletkeltő barom hazugsága az egész. Tudható, hogy a gyermekbántalmazások többségét az apák. Hiteles, ellenőrizhető, pártatlan forrás? Na az nincs. Csak pár gyűlöletkeltő barom hazugsága az egész. Ellenben nem tudjuk nem észrevenni, hogy az elmúlt hetekben azt látjuk, hogy egy édesanya több gyermekbántalmazási ügye után immár emberölésért áll a bíróság előtt. És értetlenül állunk a tény előtt, hogy több ilyen eset után hogyan lehetett szabadlábon? Hogyan nem léptek fel ellene. 

Az anya aki halálba rántja a gyermekét. Nem tudjuk az okait. De nem csak az ablakon, de az ajtón át is lehetne menekülni. De ismerjük, hogy a gyermek 2 éves koráig az anya depressziója rendszeres oka a bántalmazásnak. A dunaújvárosi iskolában való megalázó esetben tanárnők a felelősek. Az USAban megfőtt gyerek esetében az édesanya. Az egy évet kapott szextanárnéninek sem volt töke. Az északi szomszédunknál történt sokkoló eset, ahol a gyermekét addig nem is látó anya kérésére a 7 évig hanyagolt gyereket durván rángatják ki a környezetéből, szerettei közül?

A férfiak elleni hangulatkeltő kampány ezen esetek közül pontosan nullában volt releváns, ha a kampány eléri a célját, akkor ezek közül pontosan nullát előz meg. Hány más gyermekgyilkosság történt az elmúlt időben hónapban hazánkban? Ja tudom. Abból a 0ból biztos mindent férfiak követték el. Vagy nők. Ahhoz, hogy a 92% stimmeljen több mint 15 esetet kellene mondani. Nem megy, ugye? 

Ha valamivel szembesíteni kell valakit is, akkor az az a tény, hogy a hasonló kampányok másért is kontraproduktívak. Az UNICEF is és a hozzájuk közel álló Gyermekvilág-Gyermekjog blog is azt mondja a kérdésben társadalmi vita indult el. A gond csak az, hogy ez a részükről egy újabb hazugság. 

Nem csak azért, mert az UNICEFhez közel álló blog mondjuk a társadalmi vitát előzetes moderációval képzeli el, ahol a fenti problémáknak nem ad helyet. Ez pedig így nem lenne sem a részükről, sem a szintén sok kitiltással operáló UNICEF részéről társadalmi vita. Hanem azért is, mert az elmúlt időszakban elsősorban a kampány visszásságairól van szó. Vagy azért, mert társadalmi vita minden hír után megindul, így ez a társadalmi vita már hosszabb ideje folyik. Kézenfekvő lett volna tehát a meglévő vitába beszállni.

Az, hogy egyáltalán előkerülnek bántalmazott gyerekek, valóban megtörtént és valóban megelőzhető forgatókönyvek az elmúlt időszakban pontosan 0 alkalommal jelentek meg az UNICEF oldalán. Pontosan 0 alkalommal szólaltak meg ilyen ügyben. Mondjuk ezen lehetett volna változtatni. A blog kapcsán az ajánlók alapján látható idei termésben a mostani gyűlölködésük mellett látunk egy gyermekelhelyezési per ügyét, elsősorban arra kihegyezve, hogy az anyához is joga van a gyermeknek, az anyának meg a gyermekéhez. Mondjuk lehetett volna szó bántalmazott gyerekekről, a bántalmazás valós megelőzéséről. 

Az eszünkbe sem jut, hogy a gyermek érzelmi elidegenítését, a láthatás megakadályozását többnyire anyák tudják elkövetni. Erről valahogy a gyermekjogi blog szerzője "elfelejtkezett", mint arról is, hogy számos esetben került a gyerek olyan anyához aki később bűncselekményt követett el a gyerek ellen, mert az a "gyermek érdekében gyors" bíróság sajnos sokszor rossz döntést hoz. Olyan előítéletek alapján amiket az UNICEF kampánya is kelt. Azaz az általuk is felismert probléma egy részét diszkriminatívan elhallgatta. De erről a részről, általuk ma sem lenne szó. Mondjuk a tömeges jelenségről is lehetett volna beszélni, ugye?

A fenti probléma azt jelenti, hogy az általuk megerősített előítéletek mindenkire hatnak, az igazságszolgáltatás minden szintjén, mert kellő sulykolás esetén lesz aki igazságnak hiszi el. Sokszor ezért kerül a gyerek olyan helyzetbe ahol bántalmazás éri, akár gyilkosság áldozata lesz. Akinek a figyelmét erre felhívják az választhat: Vagy abbahagyja a forrás nélkül adatokkal való előítélet keltést. Vagy tudomásul veszi és elfogadja, hogy gyermekek halálához, ellenük való gyilkossághoz tevékenyen hozzájárul. És igen, az ilyen "hozzájárulás" egyenértékű azzal, mintha maga tenné meg. És igen, a hasonló helyzetek sokaságát az UNICEF is ismerte. Gyilkosok közt cinkos aki néma alapon egy kósza postot nem ért nekik a téma. Ez ügyben is meg lehetne szólalni.

Ez alatt az idő alatt, mi számos esettel foglalkoztunk. Sajnos sem az UNICEFnek, sem a baráti körüknek nem ért meg annyit a téma, hogy egy gyermekek elleni szexuális erőszak esetében kimondjanak annyit: Nem, nem jó az áldozatnak. Kicsit szembeszállva az ellentétét sugalló kommentelővel. Amikor társadalmi vita van és valós problémákról beszélünk, akkor feltűnő, hogy ezek a szervezetek eltűnnek. Amikor viszont a saját maguknak való adománygyűjtés kerekedik felül akkor előkerülnek. 

De azt, hogy az UNICEF nem is akart társadalmi vitát, és még ezen a szinten sem próbált jót tenni nagyon könnyű belátni: Aki társadalmi vitát akar, az több nézőpontot és a probléma több szegmensét is bemutatja. Mondjuk nem egy baráti cégnek ad megrendelést, hogy barátokkal készítsenek filmet, ami barátoknál jelenik meg... Hanem blog és videoblog műfajban pályázatot ír ki. A téma bemutatására, a megelőzésére adott ötletekre. Ez jelentős publicitást, valós társadalmi vitát keltett volna.

Nem csak adománygyűjtő, bevételszerző képeslapra lehet rajzpályázatot indítani, hanem ilyen témában is. Vajon miért nincs ilyen? Vajon miért nem érdekli őket a gyermekek életét megvédeni képes, közkincsé tehető találmányok sora sem? De az UNICEF és a mellette lévő szervezetek arra is gyávák, hogy a média előtt egyenlő felekként megvitassuk a kérdést és valóban beszéljünk a gyermekbántalmazásról, megelőzésről.

Pedig egy ilyen vitának egészen biztos hozadéka lenne, hogy a gyermekek védelmében kitalált ötletek megismerése, megvitatása a valóban hatékony ötletek megvalósulásához vezetne. De mondjuk nem látom az UNICEF szép nagy szervezetében a bátorságot arra, hogy akár csak velem szemben is kiálljanak kamerák előtt. Talán azért, mert sejtik nekem vannak valóban a gyermekeket védő ötleteim. És valóban elindítaná a társadalmi vitát. A saját irodájukban, újságírók (TVk) előtt megrendezett vita költsége a számukra maximum a pogácsa meg a reflektorok miatti magasabb villanyszámla.

A videók célja az 1%-ok és további adományok megszerzése. Érdemi társadalmi vitára láthatóan alkalmatlanok. És az UNICEF bűne nem csak a mások jogait semmibe vevő reklám, a gyűlöletkampány. Sokkal inkább az, hogy az elmúlt években mi hiányzott.

A 0 darab olyan pályázat ami a problémában valós vitát indítana.

A 0 darab felkarolt találmány ami gyermekek életét védené meg.

Az, hogy az elmúlt időszak nagy visszhangot kapott ügyei közül pontosan 0 darabban álltak a gyerek mellé nyilvánosan.

Az, hogy az elmúlt 10 évben sokszor merült fel, hogy drogos, bántalmazó anya is vinné a gyereket, veszélyben van. Ez esetben más civil szervezeteket érdekelt a gyermek jogainak védelme. Olyanról, hogy az ilyen ügyben az UNICEF megjelent volna segíteni a gyermek védelmében? Hát erről se sokat hallottunk. De a hasonló ügyekben tevékeny szervezetek sem. Meg a hasonló ügyeket akár pro bono is vállaló ügyvédek sem. 

A video egyértelműen támogatást kérő videó, ennek megfelelő időszakban. Nem igaz az, hogy vitaindító lenne. Arra alkalmatlan és a szakemberek szerint káros. A videó nemi alapú diszkriminációja éppen olyan, mint az Axe reklám szexizmusa: Tudja, hogy sok helyen a nők kezelik a pénzt, így könnyebb tőlük kicsalni némi támogatást.

Az elmúlt években emlékszünk nem egy civil szervezetre, ami gyerekekkel kampányolt. Aztán kiderült, hogy mennyi megy el működési költségre, mennyi maradt a bankszámlán, mennyire a szervezet vezetője jár a mentőautóval. Felháborodtunk a luxuscivileken. A felháborodás okán sokan sokszor kérték a civil szervezetek kemény ellenőrzését. Azt, hogy az utolsó gombostűvel is elszámolva legyen a rendszer átlátható. Ne lopják el a gyermekek elől a biztonságot, a reményt. 

A hasonló esetek sorában a képviselőknek, kormánytagoknak küldött levelek hatását ismerjük: Hamar megkezdődött a civil szféra példátlan vegzálása, az ott lévő összefonódások felderítése. Hogy sok közhasznúnak mondott csoport a diszkrimináció, gyűlöletkeltés eszközét használó szervezetekkel is összefonódik. De akkor a társadalmi és nemzetközi nyomás megvédte a védtelen civileket.

Én nem védtelen civileket látok. Annál inkább védtelen gyermekeket. Akik védelmére mindannyiunk által szánt pénzt gátlástalan haszonlesők fordítják a saját bérükre, szervezetük működési költségére, reklámjára. Átverik az adományozókat, a családokat, és ellopják az esélyt megannyi bántalmazott gyermek elől, hogy az arra szánt pénzből valós segítséget kapjanak.