Őszintén szólva nem hiszem. Pukli úr politikai szereplővé vállt. Az oktatás kapcsán akad egy politikai és szakmai elemekkel tarkított vita. A jogszerű sztrájk és számos jogszerű tiltakozási forma kapcsán azt természetesen mindenkinek tűrnie kell. Amikor viszont "kreatív" ötletek jönnek elő akkor viszont már más a leányzó fekvése. Hiszen azt hiszem mindenkinek, így mondjuk a kormánypártiaknak is, éppen annyi joga lenne a társadalmi vitában részt venni. 

A "ti kedves kormánypártiak / ... oldaliak / ... elveket követők, csak maradjatok ki a kérdésből, mert ellenkező esetben törvénytelen eszközökkel is tiltakozunk, ezzel pedig a ti gyermekeitek is húzhatják a rövidebbet" jellegű politikára rá lehet mondani, hogy ott bizony reális és jelentős fenyegetés kényszerítene rá egy társadalmi csoportot (nézetei, lelkiismereti szabadság gyakorlása által meghatározott közösséget) kényszerítene arra, hogy valamit ne tegyen, mást pedig elfogadjon. 

Eldöntötték van akinek helye van a tárgyalóasztalnál aki benne lehet a véleménye az elérendő a kompromisszumba, és van akit innen kizárnak és ő csak azt látja, ha nem tűri az elképzelési kizárólagosságát, akkor csak rosszul jár. Aki viszont ezen az úton politizál, az akár ezért is fel lehet jelenteni. Úgy, hogy ne szüntessék meg a nyomozást bűncselekmény hiánya miatt. 

Az a feljelentés amibe belefutott egy vicc. Ha el akarnák lehetetleníteni és tényleg hadjárat lenne ellene, akkor előzetesben ülne. És igen, jó eséllyel találnának ellene olyan okot amiért el lehet ítélni. Sokkal fontosabb problémának érzem azt, hogy Pukli úr amennyire sokakat kizár a párbeszédből, mert egy oldalról követel és az erőszakos érdekérvényesítés útjára lépett a másik oldalnak sem hagyott sok más lehetőséget az erőszakos érdekérvényesítésen kívül.

Nem hiszem, hogy ez igazán Pukli úr hibája lenne. Sokkal inkább az "elnyomott nem lehet elnyomó" szlogen mögül politizálók szépen lassan meggyőzték arról, hogy a cél szentesíti az eszközt, a gyermekek érdekében minden ilyen eszköz megengedett. A gond csak az, hogy mindkét oldal a gyermekek érdekét nézi más-más oldalról. Van aki az egyik eszme térnyerését tartja veszélyesnek, más viszont az oktatás uniformizálását és központosítását. 

A törvényes érdekérvényesítést szigorú határait kitágító mozgalom veszélye az, hogy a saját maguk által elérni kívánt eredmény mögé ugyan 20-30% összefogást tudtak tenni, de az általuk felépítendő elképzelés ellen éppen így megjelenhetnek a radikális eszközökkel tiltakozók a másik oldalon. 

A törvényesség határain túllépő tiltakozásnak persze megvan az EUban is, és az USAban is a hagyománya. A kormányzat a jogsértő tiltakozás ellen sem védi meg a "többiek jogait" erővel és arányosan. De az egyén ezt megteheti. És érzésem szerint a tiltakozás károkat is okoz. Ezek a károk pedig számos fontos cél megvalósulása elől vonhatnak el erőforrást.

Az EUban ma ismert tiltakozási módok egy része nem csak a gyermekek fejlődését veszélyezteti, hanem emberi életeket is. Az arra való arányos válasz pont ugyanennyi veszélyt okozhatna. A hasonló keménységű válaszadás viszont a helyzet eldurvulásához vezetne és a következmények beláthatatlanok lennének.

Ezért fontos az, hogy a tiltakozás ne rekessze ki a másik oldalt, és lehetőség szerint a törvényes határon belül mozogjon. Ha ugyanis nem ez a helyzet, akkor a feljelentés, a karaktergyilkosság, stb. sajnos még a viszonylag enyhébb válaszlépések közé tartozik.