Brexit: A szolidaritás és a területi különbségek

Ismerjük a sztereotípiát: A kiválásra a vidéki, tanulatlan, angol szavazott, főleg az idős akinek nem sok múlik már rajta. A gond az, hogy ugyanez a sztereotípia megfordítható. Ugyanis az idősnek nem csak kevesebb ideje van hátra, hanem sokkal több tapasztalata is van és emlékezhet arra, milyen volt az integráció jelenlegi szintjei előtt. Van összehasonlítási alapja, és ha sok felé jár akkor látott már jópár EUn kívüli országot is. Nos ez az EUn belüli szabad mozgást és az olcsó fapadost élvező bulizó fiatalságra még kevésbé jellemző. Az idős viszont úgy látja, hogy a családja jövője múlhat rajta. 

Az egyetlen ami fontos neki, de amit a saját élettapasztalata alapján akar segíteni. A szavazatok eloszlását ábrázoló térkép mellé nyugodtan tegyünk hozzá egy pár másik térképet. A munkanélküliség legyen az egyik térképen. A másikon mondjuk az egyes régiókból érkező bevándorlók aránya a teljes létszámhoz képest. Most tegyük hozzá azt, hogy nem csak a térképnél, hanem a munkanélküliségi ráta és a végzettségek megoszlása is párhuzamba állítható. 

Az a bizonyos 65+ korosztály sem teljesen homogén. A 2007-2008-as pénzügyi válság elején azt mondanám, hogy ők az 56+ korosztály volt. Ugye kezdjük érteni mit jelent ez? Azok akik a nyugdíj előtti években különösen sebezhetőek az új munkahely keresésnél, de a leépítéseknél is. A válsággal rosszul jártak, de a válság elől is menekülő bevándorlók drasztikusan rontották az esélyeiket. A fiatal egyetemista korosztály egyik jellemzője viszont az, hogy őket még kevésbé érintett ez a helyzet. A szüleik sem ebben a sérülékeny korban voltak, ők tanultak, és most is az olcsó fapados utak, a sok helyről jött haverokkal való bulizás haszonélvezői.

Ebben az esetben máris az EUhoz tartozás vélt vagy valós árát az elmúlt időszakban megfizető, tapasztalt, a helyzet árnyoldalát is ismerő, élettapasztalatuk alapján döntő csoport áll szemben a bulizókkal. A vidék-város ellentét kapcsán is meg lehet kérdezni, hogy hány falusi egyetemet tudunk? Ezeket a gondtalan éveket sokkal inkább egyetemvárosokban a campusok környékén töltik el a fiatalok. Ez pedig az egyes település típusok között okozhat pár százalék különbséget.

Ha egy olyan magát a szociális érzékenységgel jellemző progresszív fiatal csoportot nézünk, aki itt a saját szomszédjának, saját családjának a "rosszabb sorsú tagjait", a velük szemben álló veszélyeket leszarja... A szociális érzékenység csak a lelkiismeretet megnyugtató üres szólam, ám a "felelősség" helyére írt "heteronormativitás" jelenleg csak a szabad bulizást jelenti, akkor is, ha sok szempontból más (egy szegényebb sorsú) állja a kontót, akkor igencsak gyászos képet festünk a kozmopolita, progresszív európiai polgár viselkedéséről.

Ha hozzátesszük, hogy az EUn belüli társadalmi különbségek jelentősek, és sok esetben a jobb helyzetben lévő országok, csoportok sem segítik ennek a csökkenését, és az egész kérdéshez ez vezetett... Nos akkor kénytelen vagyunk megállapítani, hogy az "idős, tanulatlan, bunkó vidéki paraszt az együttérzés hiánya miatt szabotálja a fiatal jövőjét" megközelítés nem igaz. Sőt: A szolidaritás hiánya az ellentétes irányra jellemző. És a "fiatal szavazata érjen többet, mert neki kell tovább élnie vele" érvelés az egyenlőség elutasításáról is szól. Olyanoktól akiknek nincsenek tapasztalatai a következményekkel kapcsolatban.

Az idősebb generáció "megszokta" az újságokat, még akkor is, ha ez a munkába járás közben tömegközlekedési eszközön olvasható tabloid formátum, és így kilépéspárti bulvárlapokat olvasott, addig a kilépés ellenzői között a "Facebook és instagram generáció" a hangsúlyos, mémekkel,még durvább és torzítóbb egyszerűsítésekkel. A komoly "broadsheet" lapok és a komolyabb politikai újságírás hanyatlását is meg lehet említeni.

Minden választáson, szavazáson vannak akik meggondolják magukat, akik protest szavaznak ide-oda. De ugye a maradáspártiak "azonnal szavazzunk újra, nem fogadjuk el a népszavazást" véleménye a demokratikus elköteleződést kérdőjelezi meg. Hiszen ezzel az erővel minden kérdésben a vesztes újabb és újabb szavazást követelhetne, a "sorsközösség" felmondásával szétszakadhatna a közösség. Ha valaki ezt az országával szemben megteszi, mennyire hiteles az EU mellett kitartása? Ha itt csak neki pillantnyilag jó lehetőségekről van szó, akkor vajon azokért kellene bennmaradni? 

Lehet ezt oda-vissza játszani. De mint a fociban itt is igaz, méltósággal, becsülettel veszíteni is tudni kell. Valószínűleg mindkét oldal a saját élettapasztalata, elképzelései, az őt meggyőző források alapján a legjobbat akarva szavazott. Aki viszont a másik oldalt elkezdi mocskolni, arról a szavazáskori legjobb szándéka ellenére gyakran jut eszünkbe az ismert mondás: Bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje. Az elemzésekre ráhúzott sztereotípiák, általánosítások remekül tudnak ellentéteket szítani, és csökkentik a helyzetben a normális kompromisszum, konszenzus esélyét.

Magyarország számára jobb lett volna, ha maradnak. Mert sokszor egy oldalunk állt a két ország az EUs politikában. Szerintem belülről megreformálni az EUt jobb megoldás, mint szétverni, lecserélni és csak reménykedni, hogy a következő tartósabb lesz. De mindkét megoldás jobb, mintha az EU hibáit nem orvosoljuk, az EU olyan marad amilyen. A pro és kontra szavazatokat egy demokratának pedig illik elfogadnia, és a maró gúnnyal, mémmel reagálók demokratikus elköteleződése éppen úgy megkérdőjelezhető, mint Vágó Istváné.