A melegházasság kérdése mindig is komoly vitatéma lesz, mert alapvetően két eltérő, de egyformán jogos érv merül fel. És mindkettő az egyenjogúságról szól. Egy rossz, de a lényegre rámutató viccel kezdeném:

Egy meleg férfi megkérdezi egy arab barátját: - Mondd Omar, nálatok házasodhatnak a meleg férfiak.

- Persze, többször is, csak ugye mindig nőt kell feleségül venniük.

A fenti vicc persze arra is rámutat, hogy amikor börtönben, seregben, beavatáskor szexel férfi-férfival akkor sokszor kiderül egyikük sem meleg. De sok meleg férfinak volt már felesége, gyermekei. Volt aki e mellett szeretőt tartott. Volt akinek a szex nem volt annyira fontos az életében, ezért megoldotta szerető nélkül. Az államnak egyszerű gazdasági érdeke, hogy a lehető legtöbben válasszák ezt az utat. Mert az ilyen kapcsolatok egy részéből a jövő adófizetői születnek, a más része csökkenti a járványügyi kockázatokat. De a családnak sok más társadalmi haszna van.

Számos más ilyen helyzet van, ahol egy-egy út választása közös érdek, hogy az egyénnek jobban megérje, a közösből adunk valamit vissza annak aki egy ilyen útra lép. Családalapítás, gyerekvállalás, tanulás és a gyermek taníttatása, bizonyos vállalkozások, energia-hatékonyságot növelő beruházások és ki tudja még hány apróság. Ösztönzők, jutalmak rendszere elég sok területre kiterjed, igazságtalanság lenne azt mondani, hogy "kivéve a családmodell" kapcsán választott út esetét. 

Ahol ilyen ösztönzők, kedvezmények jelennek meg, ott természetes, hogy aki nem vállalja az adott utat, az az előnyeit nem kapja meg. Lehet azt mondani, ők kevésbé fontosak, az ő egyenlőségük kevésbé fontos, csak innen az egész melegjogi kérdés hitele veszik el. Ez bizony egyenjogúsági kérdés. És nem annyira "szerzett jog, annak alapja nélkül" helyzet, mint sok melegjogi követelés. Sőt tovább megyek: Ez törvény előtti egyenlőség, a törvény egyenlő védelme kapcsán fontos kérdés.

Mert ugye azt tudjuk, hogy 2 embernek ritkán vannak pontosan megegyező jogai? Például egy lakás tulajdonjoga, bérleti joga is jog. De a ruhád egyes jogai is. Az egyes írásaid szerzői jogai is. A nyugdíjra való jogosultság is lehet szerzett jog. A járulékfizetőként egyes egészségügyi ellátásokra "megvett" jog is jog. De mondjuk a törvény által biztosított szavatossági jogok, elállási jogok, stb. is. Az, hogy ezekben megegyező jogokkal rendelkezzünk az sosem volt elvárás.

A jogaink csúcsán az egyetemes emberi jogok állnak. Utána jönnek alkotmányos jogok, egyéb nemzetközi egyezmények által meghatározott jogok. A törvények és a jogszabályok alapján valakinek "alanyi jogon" járó jogok is megjelennek. Itt a törvény előtti egyenlőség mindenkit megillet. Sőt a törvény által feltételekhez kötött jogok kapcsán is. 

Ha azt mondanák, hogy valaki meleg és a szexuális identitása miatt nem köthet házasságot akkor sem, ha ő vállalná, hogy meleg férfi létére egy nő mellett élje le az életét, akkor az a szexuális orientáció miatti tiltott diszkrimináció lenne. Ha azt mondjuk, hogy ehhez a meleg férfinek is joga van, de a házasságtól várt társadalmi hasznot (amiért cserébe szerzett jogok járnak) csak férfi és nő közötti kapcsolattól várjuk, így házasság csak férfi és nő között lehet, az más helyzet.

Ugye nem egy melegről tudunk, aki akár házasságon kívüli homoszexuális kapcsolatok mellett, akár azok nélkül erre az útra lépett. Így a házasság előnyeitől nem azért fosztunk meg valakit, mert meleg, hanem azért, mert azok a szempontok amik miatt a házassághoz jogokat, előnyöket éri meg társítani nem valósultak meg. Méghozzá úgy, hogy ehhez azért az egyén saját döntésének is volt némi köze. 

Csakhogy egy idő után el lehet jutni oda, hogy a gyermekek, a valóban beilleszkedő bevándorlók, stb. miatt a szaporulat kevésbé létszükség, sok más együttélési forma is hasznos társadalmilag. Innen pedig a jó munkaerőért való versenyben az LMBT közösséghez tartozó munkaerőért is kell versenyezni. És ez esetben a melegházasság, az ilyen szempontból egyenrangúbb elbánás annak a jutalma aki egy ezt finanszírozni képes, ebben a hasonló verseny miatt érdekelt társadalmat, országot választ. 

Ez utóbbi esetben az azonos neműek házassága, mivel a házasság mögé tett újabb társadalmi cél már megvalósulna, már evidencia. Ez esetben ugyanis az elvárt társadalmi célt egyformán teljesítők párok között a törvény diszkriminálna, ha nem így tenne. A törvény egyenlő védelméhez való jog, a diszkrimináció tilalma viszont alapvető emberi jog.

Úgy gondolom, hogy a két helyzet közötti váltás a gazdasági és társadalmi fejlődés szükségszerű lépése. Ugyanis egy ideig az egyik éri meg jobban, az a racionális választás, egy idő után a másik. 

Hiszem azt, hogy a kérdésben a legtöbb LMBT ember képes megérteni: ha azonos nemű párt választ, nem lesz többek között közös biológiai utód. A szüleiknek is hiányozhat az unoka. Sok örömről, lehetőségről mondanak le. És itt az, hogy a kapcsolatukat házasságnak vagy regisztrált élettársi kapcsolatnak hívják a legkisebb különbség. Azt is hiszem, hogy az ő együttélésük kapcsán, ha az hasznot termel a közösségnek, nekik sem jár kisebb rész, mint másnak. Csak, ha az össz haszon kisebb: Ahogy a torta is kisebb, úgy a szelet is kisebb alapon ez összességében mégsem lenne ugyanaz.

Ha az LMBT párkapcsolatok társadalom számára való hasznossága növekszik, mert egyre többen arra büszkék, hogy a másságukkal együtt is ugyanannyit adnak a közösségnek, mint a heteroszexuálisok, akkor jobb lenne. Mert van aki visszakérdez: Miért választana ő bármi mást a legjobb orgazmusok helyett. A válasz pedig azért, mert nem a szex az egyetlen fontos dolog az életben, és sokszor az is fontos, amit a közösségért, a többi emberért teszel. És a választásodnak lehet erre is befolyása. 

És aki szolidaritásról, egymás segítéséről, empátiáról, progresszióról beszél, és erre hivatkozva kér többlet jogokat, annak a közös érdek fontosságát is ismernie illik. Ha az ő útjuk egyformán hasznos lesz, akkor az egyenlő ellentételezés is azonnal jogos és szükségszerű elvárás lesz. 

De szeretném felhívni a figyelmet, hogy hosszú időn át arról szólt inkább a Pride, hogy az LMBT közösségben tanárok, bírók, katonák, rendőrök, tűzoltók, orvosok, utcaseprők, pékek, szakácsok, fodrászok, buszvezetők, stb. is vannak és büszkék arra, hogy az eltérő szexuális orientációtól függetlenül ugyanolyan emberek, mint a többség. Ugyanannyit tudnak és akarnak tenni a közösségért, és ezért egyenlő elbánásra, egyenlő ellentételezésre vágynak. 

Sokszor ma már nem erre büszkék a résztvevők. Hanem a szexuális orientációra. Arra viszont nincs miért büszkének lenni. Ezért nem rendezünk "hetero büszkeség menetét". Ahhoz mindenki ragaszkodik, hogy "legalább ugyanannyit kapjon a társadalomtól, mint a többiek" miközben arra nem figyel, hogy ő is legalább ugyanannyit tegyen. És ez a változás nem feltétlenül jó.